Dunaferr, 2011 (60. évfolyam, 1-51. szám)

2011-04-08 / 14. szám

AZ UNIÓS ORSZÁGOK NAGYOBB RÉSZÉBEN MÉG ELMARAD AZ ACÉLTERMELÉS SZINTJE A VÁLSÁG ELŐTTITŐL Keleti hatás a piacokon A gazdasági válság a világ acéliparára különbözőkép­pen hatott az egyes régiók­ban, így a mélypont utáni kilábalás is területenként eltérő módon zajlik, jelen­tős átrendeződés történt az elmúlt években, erről beszél­gettünk Zámbó Józseffel, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés szakértőjével. — Mit lehet elmondani most a világ acéliparáról, hol tart jelenleg: a válság után va­gyunk már, vagy még a válság közben? — Beszélhetünk a világ acéliparáról összességében, de az nem biztos, hogy jellemzi mondjuk az európai, ameri­kai, vagy a magyar helyzetet. Ugyanis a világ acéliparának jellemző, meghatározó részévé az ázsiai, illetve a kínai acélipar vált. És a kínai acélipar a válság idején is szárnyalt, a lendület csak egy rövid időre tört meg, és most is szárnyal. Ezzel szem­ben Európa még csak kapasz­kodik felfelé a gödörből, kezd magához térni, néhány ország­ban, például Németországban már elég szépen beindult a nö­vekedés, főleg a járműgyártás, gépgyártás terén, és ez húzza egy kicsit az európai acélipart is. Ennek ellenére itt még nem állt vissza az acéltermelés a vál­ság előtti szintre, bár feljebb kapaszkodtunk, még néhány év lemaradásunk van. És az Európai Unión belül is nagyok az eltérések, ugyanis Ausztria már elérte a válság előtti havi termelési szintet, Németország megközelítette, de még nem érte el teljesen. Több ország, például Románia vagy Lengyelország és a Cseh Köztársaság esetében pedig még nagyon elmarad az acéltermelés a válság előttitől. Magyarország sem érte még el a válság előtti havi termelési szintet. És ha tovább elemez­zük, akkor üzemenként is el­térő a helyzet. Például az ózdi üzem az építőiparhoz kötődik, az építőipar stagnál, illetve még csökkent is az elmúlt évben az előzőhöz képest a teljesítmé­nye, tehát az ózdiaknak nagyon rossz a helyzetük, a betonacél­termelés és -értékesítés mes­sze elmarad a várakozásoktól, mélyponton van. A lemezter­melés jobban alakul, azt lehet mondani, hogy megközelíti a válság előtti szintet a havi ter­melés. Ez annak köszönhető, hogy az ISD Dunaferr növelni tudta az exportját.­­ Az alapanyagok piaca is nagymértékben átalakult a válság időszakában, mi­lyen hatása van a gyártókra a jelentősen megnövekedett alapanyagáraknak? — Az alapanyagok terén nagy problémát okoz, hogy alapvetően megváltoztak a vi­szonyok. Az alapanyag-terme­lés ma nagyon kevés cég kezé­ben összpontosul a világon. A nagy felhasználók és a nagy ter­melők vezénylik az alapanyag­­árakat: az érc és a kokszolható szén árait. Ez a helyzet az ez­redforduló után alakult ki, és 2004—2005-ben teljesedett ki. Attól kezdve tulajdonképpen az alapanyag-termelők diktál­nak. Amilyen módon sikerül megállapodniuk az alapanyag­szállítóknak a kínai acélgyár­tókkal, körülbelül azt kénytelen követni a többi térség is. Így aztán amint egy kis élénkülés, gazdasági növekedés indult el a világban, Kínában pedig folyamatos volt a növekedés, az alapanyagárak ismét felfelé mozdultak el. Ez viszont a többi ország gyártói számára nagyon kedvezőtlen. Nincs még megfe­lelő kereslet az acéltermékekre, nincs akkora, mint 2007-2008- ban, a válság előtti időszakban volt, az árak hiába javultak, nem biztos, hogy jó a helyzet, hiszen az alapanyagárak nö­vekedése messze felülmúlja az acélárakét. — A környezetünkben, az Európai Unióban hogyan ► 2 DUNAFERR 2011. április 8. — 14. szám GYÁRTOMŰVI EVÉRTEKELÉSEK Folyamatos korszerűsítések az üzembiztonságért Hagyomány a Dunaferr heti­lapban, hogy az új gazdasági év első hónapjaiban vissza­tekintünk az ISD Dunaferr Zrt. gyártóműveinek tavalyi teljesítményére, felidézzük a mögöttünk hagyott eszten­dő legfontosabb eseményeit. Sorozatunkban ezen a hét­en Liha Pétert, a szállítómű gyárvezetőjét kértük évérté­kelő beszélgetésre. • Hogyan alakult az áru­forgalom volumene és összeté­tele a tavalyi évben? — Egy viszonylag sike­res évet tudhatunk magunk mögött, legalábbis a 2009-es esztendőhöz viszonyítva mindenképpen. A belső szál­lításunk volumene huszonhat százalékot emelkedett, csak­nem elérve a gazdasági válság előtti nagyságrendet. A vasúti szállításunk összmennyisége tavaly 11,6 millió tonna volt. Csak a nagyságrend érzékel­tetése miatt jegyzem meg, hogy a teljes magyar vasúti teherforgalom éves szinten általában 27-30 millió tonna között alakul, tehát jól látha­tó, hogy az ISD Dunaferr ön­magában több mint harmadát lefedi ennek a mennyiségnek. A belső anyagforgalomban a legnagyobb hányadot a folyé­kony acél szállítása képvisel­te, ezt követte a buga, majd a folyékony nyersvas mennyi­sége, a teljes belső szállítás összmennyisége 7,4 millió tonna volt tavaly. A beérke­ző, 3,3 millió tonnás árumen­nyiség mintegy kétharmada érc, egyharmada pedig szén volt, egyéb anyagok csak kis mennyiségben érkeztek. A kifelé induló anyagszállítás csaknem felét tették ki tavaly a dunaferres késztermékek, ezenkívül salakot, kokszot és egyéb anyagokat szállítottunk kimenő irányba, összesen ki­­lencszázezer tonnás mennyi­ségben. A közúti szállításunk összmennyisége 4,5 millió tonna volt a tavalyi évben. — A szállítási tevékeny­ség gazdaságosságát tekintve meghatározó tényező a mű­szaki háttér. Milyen feltételek között tudták végezni a mun­kát a tavalyi év folyamán? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ISD Dunaferr Zrt. szállí­tóműve a válság ellenére is „igazi” vasútvállalat maradt. Annak, hogy ezt elmondhas­suk magunkról, igen komoly feltételrendszere van, és mi sikeresen teljesítettük a 2005- ös vasúttörvény által előírt szinte minden feltételt. Ami a műszaki hátteret illeti, az ös­szesen nyolcvan kilométeres vasúthálózatunkon négyszáz váltó van, négyszáz vasúti ko­csival és huszonhárom moz­donnyal látjuk el a szállítási feladatokat. Nagyon pozitív tendencia számunkra, hogy ►

Next