Dunaferr, 2011 (60. évfolyam, 1-51. szám)
2011-04-08 / 14. szám
AZ UNIÓS ORSZÁGOK NAGYOBB RÉSZÉBEN MÉG ELMARAD AZ ACÉLTERMELÉS SZINTJE A VÁLSÁG ELŐTTITŐL Keleti hatás a piacokon A gazdasági válság a világ acéliparára különbözőképpen hatott az egyes régiókban, így a mélypont utáni kilábalás is területenként eltérő módon zajlik, jelentős átrendeződés történt az elmúlt években, erről beszélgettünk Zámbó Józseffel, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés szakértőjével. — Mit lehet elmondani most a világ acéliparáról, hol tart jelenleg: a válság után vagyunk már, vagy még a válság közben? — Beszélhetünk a világ acéliparáról összességében, de az nem biztos, hogy jellemzi mondjuk az európai, amerikai, vagy a magyar helyzetet. Ugyanis a világ acéliparának jellemző, meghatározó részévé az ázsiai, illetve a kínai acélipar vált. És a kínai acélipar a válság idején is szárnyalt, a lendület csak egy rövid időre tört meg, és most is szárnyal. Ezzel szemben Európa még csak kapaszkodik felfelé a gödörből, kezd magához térni, néhány országban, például Németországban már elég szépen beindult a növekedés, főleg a járműgyártás, gépgyártás terén, és ez húzza egy kicsit az európai acélipart is. Ennek ellenére itt még nem állt vissza az acéltermelés a válság előtti szintre, bár feljebb kapaszkodtunk, még néhány év lemaradásunk van. És az Európai Unión belül is nagyok az eltérések, ugyanis Ausztria már elérte a válság előtti havi termelési szintet, Németország megközelítette, de még nem érte el teljesen. Több ország, például Románia vagy Lengyelország és a Cseh Köztársaság esetében pedig még nagyon elmarad az acéltermelés a válság előttitől. Magyarország sem érte még el a válság előtti havi termelési szintet. És ha tovább elemezzük, akkor üzemenként is eltérő a helyzet. Például az ózdi üzem az építőiparhoz kötődik, az építőipar stagnál, illetve még csökkent is az elmúlt évben az előzőhöz képest a teljesítménye, tehát az ózdiaknak nagyon rossz a helyzetük, a betonacéltermelés és -értékesítés messze elmarad a várakozásoktól, mélyponton van. A lemeztermelés jobban alakul, azt lehet mondani, hogy megközelíti a válság előtti szintet a havi termelés. Ez annak köszönhető, hogy az ISD Dunaferr növelni tudta az exportját. Az alapanyagok piaca is nagymértékben átalakult a válság időszakában, milyen hatása van a gyártókra a jelentősen megnövekedett alapanyagáraknak? — Az alapanyagok terén nagy problémát okoz, hogy alapvetően megváltoztak a viszonyok. Az alapanyag-termelés ma nagyon kevés cég kezében összpontosul a világon. A nagy felhasználók és a nagy termelők vezénylik az alapanyagárakat: az érc és a kokszolható szén árait. Ez a helyzet az ezredforduló után alakult ki, és 2004—2005-ben teljesedett ki. Attól kezdve tulajdonképpen az alapanyag-termelők diktálnak. Amilyen módon sikerül megállapodniuk az alapanyagszállítóknak a kínai acélgyártókkal, körülbelül azt kénytelen követni a többi térség is. Így aztán amint egy kis élénkülés, gazdasági növekedés indult el a világban, Kínában pedig folyamatos volt a növekedés, az alapanyagárak ismét felfelé mozdultak el. Ez viszont a többi ország gyártói számára nagyon kedvezőtlen. Nincs még megfelelő kereslet az acéltermékekre, nincs akkora, mint 2007-2008- ban, a válság előtti időszakban volt, az árak hiába javultak, nem biztos, hogy jó a helyzet, hiszen az alapanyagárak növekedése messze felülmúlja az acélárakét. — A környezetünkben, az Európai Unióban hogyan ► 2 DUNAFERR 2011. április 8. — 14. szám GYÁRTOMŰVI EVÉRTEKELÉSEK Folyamatos korszerűsítések az üzembiztonságért Hagyomány a Dunaferr hetilapban, hogy az új gazdasági év első hónapjaiban visszatekintünk az ISD Dunaferr Zrt. gyártóműveinek tavalyi teljesítményére, felidézzük a mögöttünk hagyott esztendő legfontosabb eseményeit. Sorozatunkban ezen a héten Liha Pétert, a szállítómű gyárvezetőjét kértük évértékelő beszélgetésre. • Hogyan alakult az áruforgalom volumene és összetétele a tavalyi évben? — Egy viszonylag sikeres évet tudhatunk magunk mögött, legalábbis a 2009-es esztendőhöz viszonyítva mindenképpen. A belső szállításunk volumene huszonhat százalékot emelkedett, csaknem elérve a gazdasági válság előtti nagyságrendet. A vasúti szállításunk összmennyisége tavaly 11,6 millió tonna volt. Csak a nagyságrend érzékeltetése miatt jegyzem meg, hogy a teljes magyar vasúti teherforgalom éves szinten általában 27-30 millió tonna között alakul, tehát jól látható, hogy az ISD Dunaferr önmagában több mint harmadát lefedi ennek a mennyiségnek. A belső anyagforgalomban a legnagyobb hányadot a folyékony acél szállítása képviselte, ezt követte a buga, majd a folyékony nyersvas mennyisége, a teljes belső szállítás összmennyisége 7,4 millió tonna volt tavaly. A beérkező, 3,3 millió tonnás árumennyiség mintegy kétharmada érc, egyharmada pedig szén volt, egyéb anyagok csak kis mennyiségben érkeztek. A kifelé induló anyagszállítás csaknem felét tették ki tavaly a dunaferres késztermékek, ezenkívül salakot, kokszot és egyéb anyagokat szállítottunk kimenő irányba, összesen kilencszázezer tonnás mennyiségben. A közúti szállításunk összmennyisége 4,5 millió tonna volt a tavalyi évben. — A szállítási tevékenység gazdaságosságát tekintve meghatározó tényező a műszaki háttér. Milyen feltételek között tudták végezni a munkát a tavalyi év folyamán? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ISD Dunaferr Zrt. szállítóműve a válság ellenére is „igazi” vasútvállalat maradt. Annak, hogy ezt elmondhassuk magunkról, igen komoly feltételrendszere van, és mi sikeresen teljesítettük a 2005- ös vasúttörvény által előírt szinte minden feltételt. Ami a műszaki hátteret illeti, az összesen nyolcvan kilométeres vasúthálózatunkon négyszáz váltó van, négyszáz vasúti kocsival és huszonhárom mozdonnyal látjuk el a szállítási feladatokat. Nagyon pozitív tendencia számunkra, hogy ►