Földvári Part-oldalak, 1998 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1998-03-26 / 1. szám
1998. március 26 iI. évfolyam 1. szám Dunaföldvári közéleti lap 0.1f. VAÚYK...? A képviselő-testület döntése alapján Dunaföldváron a helyi újságra szánt összeget ebben az évben a Dunaföldvár c. lap valamint a Part-Oldalak megosztva kapja. Fél-félmillió forintot. E félmillió a Part-Oldalak esetében nem éri el az igényelt támogatás egyharmadát, a Dunaföldvár c. lap esetében pedig pontosan az általuk igényelt fele. A hiányzó rész pótlását az önkormányzat a lapokra bízta, mondván: gondoskodjanak olyan minőségről, amely lehetővé teszi az eladott példányszám növelést, illetve kutassák fel a reklámokban rejlő, eleddig feltáratlan lehetőségeket. Tömören összefoglalva ez a helyzet. A döntést lehet dicsérni avagy lehet bírálni, ám jelen esetben egyik sem a célom. Kizárólag néhány félreértést kívánok tisztázni, melyek a Part-Oldalak megszületésével valamint szándékával kapcsolatban merültek fel. Először is szeretném leszögezni, hogy a Part-Oldalak nem üzleti vállalkozás. Helyi lap, s ebből fakadó jellege szigorú határt szab mind az eladható példányok számának, mind az általa kínált reklámlehetőség értékének. A kapott félmillió arra volt elegendő, hogy megteremtse egy kornak megfelelő újság technikai feltételeit. Az eladott példányokból és az esetleges reklámokból származó bevételekből pedig, szerencsés esetben, fedezhető az előállítás rezsije. Az írásokért, a szerkesztésért a lap nem tud fizetni. Másodszor: lapunk születését semmiféle rivalizálási vágy nem motiválta. A feladat, melynek elvégzését célul tűztük ki, egyszerűen elvégzetlen volt. Nem a versenyszellem hajtott s hajt tehát bennünket, már csak azért sem, mert a pályán, amelyen játszunk, egyedül vagyunk. A kételyre fogékony olvasó természetesen felteheti a kérdést: vajon mi ösztökél manapság közel egy tucatnyi embert, ha nem a pénz és nem is valami kamaszos győzelmi vágy? A válasz egyszerű: egy városibb Dunaföldvár-kép. Ehhez a városi képhez mi egy városi rangú újsággal akarunk hozzájárulni. Sajnos el kell ismerni, hogy ‘városias’ elképzelésünk egyelőre illúziónak bizonyult. A fent említett financiális hiányosságok miatt lapunk a jövőben csupán havonta tud megjelenni, pedig, a helyi események mennyiségét tekintve, Földvár egy hetilapot is elbírna. Jelen gazdasági környezetben azonban kéthetit sem. Végül szeretném megjegyezni, hogy a városibb képről a sanyarú körülmények ellenére sem mondtunk le. E lap írói ingyenes munkájukkal áldoznak Dunaföldvár város közösségének. S ha azt tekintjük, hogy az ember élete időben zajlik, akkor az ingyenes munkaidővel az életüket adják a köznek. Na jó, nem az egész életüket, de egy darabját mindenképpen. Egy megbecsült darabját. Ezt még szükségesnek véltem szemlesütve, szégyenlősen leírni, mielőtt... Mielőtt végleg a mennybe mennénk... András Ferenc Közmegharagvás... Március elején Dunaföldvár önkormányzata lakossági fórumot tartott. Azóta ugyan már eltelt néhány hét, de az ott történtek hatása tovább gyűrűzik. Mind a város vezetői, mind a hozzászólók részéről négy-négy embert kerestünk meg kérdéseinkkel. A hozzászólók közül hárman vállalták a nyilvánosságot. Riportunkat a negyedik oldalon olvashatják. Tartalom Baranya-legenda Húsvét Az én Mozim 0 © Ss ® aa5 Veszélyben a diáksport