Dunakanyar, 1985 (21. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 1. szám

kiemelkedő személyiségét foglalta magába. A főváros VIII. kerületéhez tartozó Rökk Szilárd utcai Rabbikép­ző Intézetben 1944-ben felállított „to­­loncházban” az április 25-re behívot­­tak között volt dr. Ágai Béla, az Új­ság főszerkesztője, Mohácsi Jenő mű­fordító, a magyar Pen Klub alelnöke, Madách: Az ember tragédiája című művének német fordítója, Farkas István ismert festőművész, az Új Idők irodalmi és művészeti hetilap főszerkesztője, Grätzer József, a ma­gyar rejtvénykirály, egyidőben Ka­rinthy Frigyes titkára, György End­re, a Vörös Újság egykori munkatár­sa, az Újság fővárosi rovatvezetője, az első városvédő újságíró, Szomory Emil, Szomory Dezső testvére, az Új­ság színházi rovatvezetője, Tábori Kornél, a modern riport egyik ma­gyarországi művelője, aki közzétette Kossuth Lajos Bécsben őrzött, tiltott leveleit. A csoport legidősebb tagja a 76 éves Márkus Miksa, a Pesti Hír­lap szerkesztője volt, aki korábban negyedszázadon át töltötte be a Ma­gyar Újságírók Egyesülete elnöki tisz­tét. Később került a horthyligetiek közé Révész Béla újságíró és író. Ré­vész irodalmi rovatvezetőként nyi­totta meg a Népszava hasábjait Ady Endre forradalmi versei előtt, Ady­­ról több munkát publikált, a Tanács­­köztársaság idején az írói direktóri­um tagjaként dolgozott. Az 54 baloldali újságíró halálmene­tének Rökk Szilárd utcai stációján Ubrizsy Pál rendőr segédfogalmazó volt a parancsnok. Ubrizsy már a kez­deteknél kijelentette: „Megszűnik a sok irka-firka ... Téved, aki azt hi­szi, hogy élve megússza.” Ilyen és ha­sonló „útravaló” után indultak a fog­lyok egyes csoportjai a bizonytalan bizonyságba: a deportáló­ vagono­k, a koncentrációs táborok, a krematóriu­mok felé.. Az újságírók ötvennégyes csoport­jából nyolc főt különböző internáló­táborokba irányítottak, a többit Cse­pelre. Elsőként nem a találgatások­ban hitelt kapott ún. Mauthner te­lepre kerültek, hanem a Tsuk-féle szőrmegyár területén létesített őrize­tes táborban álltak meg a rabszállító autók. A Tsuk-telep az internáltság második előszobájának bizonyult. Ekkor már mintegy száz fogoly, fér­fiak és nők vegyesen dolgoztak a szőrmegyár egyik üzemében. Az újon­coknak számító újságírókat helyben, majd nagyrészt a Neményi papír­gyárban robotoltatták május elejéig. Ubrizsy egyik szemléje alkalmából a Tsuk-telepen kiválasztott tizenhat idős és beteg hírlapírót, akik külön­böző gyűjtőtáborok megpróbáltatásai után Auschwitzba kerültek. 1944. május 10-én a visszamaradt harminc újságírót teherautóra rakták és elindították az akkor már hírhedt­nek számító Horthy-liget irányába. A Horthy-ligeti „szállítmány” egyik tagja, Fóthy János egy felszabadulás utáni munkájában a már légitáma­dások sújtotta Csepelre így emléke­zett: „Aztán elmaradt a város, és a gyárak, a bolgár kertészetek, a láng­vörösen alkonyodó ég alatt egyszer­re mind több és több rombadőlt épü­let tűnt fel előttünk, kiégetten, üsz­kösen, feketén, kísértetiesen. Elha­ladtunk a repülőtér mellett, amely­nek zöld füvén döglött német repü­lőgépek hevertek, mint óriásmadarak tetemei, az óriási hangárok kiégett ablakszemekkel meredtek a magasba, a teherkocsik bekanyarodtak egy mellékútra és előttünk állt... a Du­nai Repülőgépgyár igazgatósági épü­lete. Aztán — vasúti sínek mentén — begördültek az autók valami udvar­forma kopár térségre, amelyet föld­szintes vályogviskók romjai szegé­lyeztek három oldalról, a negyedik a HÉV vasúti töltése volt, pár lépés­nyire a csinos, csodálatos épségben maradt állomásépülettel... SZIGET­­SZENTMIKLÓS-GYÁRTELEP ez volt az állomásépület táblájára festve. Ma sem egészen világos előttem, miért, de mégis ez volt Horthy-liget.” Vajda Zoltán József A lapátos had­sereg című könyvében ugyancsak ha­sonló képet adott a Dunai Repülő­­gépgyár területéről, mint a német— magyar „munkaközösség” legnagyobb hazai telepéről. Horthy-liget „napvi­lágnál olyan volt, mint egy fantasz­­tikusfilm-díszlet, amely a holdbéli krátereket akarja ábrázolni. Bomba­tölcsér bombatölcsér után, mind-mind egy-egy kiégett vulkán!” Ilyen körülmények közé érkeztek a kitaszítottak, akikben a helyi feltéte­lek, az „őslakó” fogolytársak lerom­lott állapota Francia-Guayana sziget­­csoportját, a franciák deportálóhely- Egy találatot kapott műhely Lelőtt repülőgép

Next