Dunántúl, 1952 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1952 / 2. szám
Kövesdi János Budapestért készen állj! Képeskönyvben lapozgatva Budapestet járom. Büszkeséggel, boldog szívvel két karom kitárom. Átölelem Angyalföldet, Erzsébetet, Zuglót, a Kénsavgyár nagy kéményét, fellegekbe nyálát, citromsárga villamosok csilingelő hangját, Városliget tölgyfáinak hívogató árnyát, a két partot egybekötő karcsú hidak ívét, az Országház kupolának pompás smaragd színét, szerelmesek szövögetik szép jövőjük szálát, átölelem Margitsziget minden platánfáját. Gyárak, hidak váltogatják egymást a sok képen ... ... Úgy szeretném megcsókolni drága, dolgos népem. Fogd a puskát kétmarokra, fordítsd rá a gyilkosokra! Fel pilóta! Szállj a szélben! Tartsd a gépet harcrakészen! Páncélos, ha itt az óra taposs rá a támadóra Állj most készen lövészszázad pusztítani banditákat! Budapestért előre! Dunántúl Ez a Marx-tér. Ez meg itten lám a Kádár utca. Gondolátban felszállok egy hármas villamosra. Lehel-téri pontházakig két megállót mentünk. Büszkén nézem, ezeket itt mind mi építettük. A lakáshoz széles erkély, függöny, tágas ablak. Nézzétek! Itt munkahősök, élmunkások laknak! Látod ezt a szőke lurkót? hogy nevet az arca, Az Északi-főműhelyben műszerész az apja. Azok Ott Augusztán, a nyomortanyán éltek, Hogy örül most kilencéves kislányuk a fénynek. Derűs otthon, boldog élet tárul itt elébem. Építsd boldog szép hazánkat drága dolgos népem. Fogd a puskát kétmarokra, fordítsd rá a gyilkosokra! Fél pilóta! Szállj a szélben! Tartsd a gépet harcrakészen! Páncélos, ha itt az óra taposs rá a támadóra! Állj most készen lövészszázad pusztítani banditákat! Budapestért előre!