Dunántúl, 1911. április (1. évfolyam, 6-30. szám)

1911-04-01 / 6. szám

2. oldal. Mindketten gazdag tapasztalatokkal tértek vissza, az ügy igaz szeretetével láttak az írt intézet tervezéséhez. A készített többféle vázlatterveket a múlt hét folyamán bírálta felül a kultusz­minisztérium megbízásából báró Harkóczy Sándor és Kertész Róbert miniszteri taná­csosok, kiknek hozzájárulásával már most a végleges terv is elkészült. Az Irányi Dániel-tér észak-keleti sar­kán fekvő telek 2601 népszög­öl nagyságú. Ez a telek nagyságánál és fekvésénél, min­denünnen széles utcák határolják, továbbá talajminőségénél fogva a legalkalmasabb az intézet céljaira. A főépület maga a Rákóczi­énál párhuzamosan nyer elhelyezést 8—10 méter széles előkerttel, mely az utcai zaj tompítására és a por felfogására van szánva. A főépület jobb szárnyához az igazgatói lakás, bal szárnyához pedig a tornacsarnok és mellékhelyiségei csatlakoznak. Ezen há­rom „U“ alakú épületcsoport és a déli határ kerítése által bezárt majdnem szabályos udvar képezi az intézet tanulóinak torna- és játszóterét, továbbá macában foglalja a ter­mészetrajzi tárgyakkal kapcsolatos fü­­vészkertet. Ez a terület macában véve a mintegy 1500 öl és az által, hogy a körül­záró épületeken semminemű kiugrás vagy be­­m­élyedés nincs, annak áttekinthetőségét mi sem zavarja. Ami a főépületet illeti, az a mély és ma­gas földszinten kívül két emeletsort foglal magában. Az egyes helyiségek csoportosítá­sában az az elv érvényesült, hogy az össz­­szes helyiségek áttekinthetőségének rová­sa nélkül az egyes összetartozó helyiségek mégis úgy­ legyenek egymás mellé sorakoz­tatva, hogy mindegyik külön és a többire zavaró hatás nélkül működhessen. Külön van csoportosítva tehát a 14 tanterem, külön a fizika, külön a kémia, természetrajz és rajz­termek, valamint a tanári helyiségek és igaz­gatói iroda, végül a díszterem. A mély földszinten a központi gőzfű­tés helyiségeitől elkülönítve van három tá­gas munkaterem ipari vagy hasonló rendel­tetésű gyakorlatok végzésére, továbbá az intézetben létesítendő tápintézet helyiségei, hol a szegényebb sorsú tanulók reggelit és esetleg ebédet is kapnak, végül egész elkü­lö­­nítve három szolba lakása és a kémiai sav­­kamra és destilláló helyiség Ugyancsak itt nyert elhelyezést az intézeti fürdő, mely a keleti szárnyban fekvő tornacsarnokkal szerves összefüggésben az uj intézetet e tő­eszméletem már majdnem elhagyott, midőn egyszerre a szorítás megszűnt. Szemeimre kendőt dobak, nem láthattam semmit. De zaz­varos lármát hallottam, aztán felemeltek s gyorsan elhurcoltak. — Hogy hová, azt nem tudtam. Érez­tem, hogy lefelé megyünk, mint valami föld­alatti boltozatba. Nehéz ajtó nyikorgását hallottam, mely mögé behurcoltak s néhány száz lépéssel letettek egy emelkedett helyre. Szemeimről levették a köteléket, de keze­­met-lábamat összekötözték. Körülöttem ti­tokzatos sziszegést, csúszást hallottam és egyszerre valami hideget éreztem arcomon. Micsoda borzalom! Még ma, sok év múlva is elfog az iszonyat, ha rágondolok. Kígyók voltak, melyeknek áldozat gyanánt vezettek oda. Egyik ilyen hüllő rajtam terpeszkedett és ide-oda mozgatta fejét. Behunytam sze­memet, hogy ne lássam — egyszerre halk, sípoló hangot hallottam, éreztem, hogy kö­telékeimet levágják és egy hang suttogta fü­lembe: — Álljon fel uram, de csendesen. Szolgám volt. A hűséges fickó követett s ismerve a benszü­löttek szokásait, után­­nam lopódzott a bálványtemplomba és meg­szabadított. Óvatosan vezetett keresztül az előcsarnokon, ahol egy utálatos bálvány ál­lott, melynek azonban gyönyörű szemei vol­tak — ezek a gyémántok. És én nem tudtam ellentállni a kisértésnek. Magamhoz vettem őket. Röviddel ezután megsebesültem és el kellett hagynom a szolgálatot. Londonba mentem , és ott ellopták tőlem a gyémán­tokat. kivitelben is egyik legtökéletesebb és leg­modernebb intézetté avatja. A magas földszinten az utca­vonalnak középtengelyében van a főbejárat tágas elő­csarnokkal és fő­lépcsőházzal, amelyből jobbra eső szárnyban van a szülők fogadó­terme, az orvos és kapus-szoba, a tanárok nagy tanácsterme és könyvtár helyiségei, az igazgatói iroda és fogadó­terem, melyhez az igazgató magánlakása kapcsolódik. A fő­bejárattól balra vannak a tantermek az al­sóbb osztályok tantermei. A tantermek mé­rete 6.30 széles és 10.50 hosszú átlagban van megállapítva, mely méret a tapasztalat sze­rint úgy világítás, mint egészségügy és taní­tás szempontjából a legelőnyösebb. A keleti szárny fordulatánál van a melléklépcső, mely egyszersmint az új utcáról a mellékbejárást és a gazdasági közlekedést bonyolítja le, továbbá itt nyernek elhelyezést az illem­helyiségek, a főfolyosó végén pedig, mely mindenütt 3,20 m. széles, van az átjáró a tornacsarnokba, mely 10 m. széles és 22 m. hosszú, nagy kiterjedésű öltözőkkel, szer­tárakkal és tanári szobával. Az első emeleten a folytatólagos tan­termek mellett van a kémiai tancsoport: amfiteatrális előadó­termek, előkészítő fülké­vel, szertárral és ifjúsági laboratóriummal, a főlépcső másik oldalán pedig a 10 m. széles és 22 m. hosszú díszterem, ifjúsági és külön kis vetítő karzattal és apszisszerű lezá­rással. Itt van még az ifjúsági könyvtár helyiség és avval kapcsolatosan az ifjúsági olvasó­terem és ismétlő tanerem. A második emelet magában foglal 2 mértani és egy szabadkézi rajztermet, ma­gas északi oldalvilágítással, szertárakkal és tanári szobával, továbbá az első emeleti kémiai helyiségek felett a fizikai tancsoport előkészítő fülkével, két szertárral, végül a természetrajzi szertárral. A folyamatban levő részletes tervezés­nél lesznek megfontolás tárgyává téve az egyes részletkérdések, mint pld. az inté­zetnek kályhafűtéssel is való esetleges be­rendezése a központi fűtésen kívül, továbbá a telek és intézet csatornázása, a gáz- és villanyvilágítás, burkolatok stb. meghatáro­zása. Új lesz természetesen a berendezése is az intézetnek, melyre mintegy 70.000 kor. áll rendelkezésre. Az egész intézet létesítésére szolgáló költségek mintegy 800.000 koronára vannak előirányozva. Az anyagi eszközök ily megse­.Most már megérti felindulásomat, uram, és megbocsájtja. Amit olyan nagy ve­szedelmek között szereztem meg, — amit hazámban elloptak tőlem, — azt itt véletle­nül viszontláttam. Mintegy megrendülve a visszaemléke­zéstől, felállott és kitekintett a kocsi ablakán az alkonyatba és aztán a kiszálláshoz készü­lődött. Megfontoltan húzta fel finom bőrkez­­tyüit. Aztán még egyszer John Millerhez for­dult és mintegy búcsúzóul így szólt: — Ma éjjel itt maradok. Holnap Phila­delphiába akarok menni és talán már soha­sem látom önt többet — sem gyémántjaimat. Igen nagy örömet okozna nekem, uram, ha még egyszer jól szemügyre vehetném azo­kat, hogy búcsút vegyek tőlük. — tette hoz­zá fájdalmas mosollyal. Miller átnyújtotta a szekrénykét. Az angol mint valami ereklyét vette kezébe és nézegette a csillogó köveket. A vonat már meglassította futását. És a szek­rénykét ismét bezárva, az angol balkezével Miller felé nyújtotta. Hirtelen azonban ez hatalmas ökölcsapást kapott orrára, — ugyanabban a pillanatban feltárult a kocsi ajtaja — és az angol, mielőtt valaki megaka­dályozhatta volna, merész ugrással kinnt termett és eltűnt a tolongásban. Vele a gyé­mántok t­e­lelő nagysága mellett ha az előmunkálatokat végző helybeli egyének úgy tanügyi, mint műszaki rátermettségét tekintjük, reméljük, hogy új középiskolánk nem csupán tanügyi és hygiénikus szempontból lesz egyike ha­zánk legmodernebb intézeteinek, hanem vá­rosunknak is díszére fog válni. DUNÁNTÚL Április 1. Szombat. F. Lévay Lajos összeférhetetlensége. A képviselőház összeférhetetlenségi állandó bi­zottsága gróf Tisza István elnöklésével ülést tartott, melyen folytatólagosan tárgyalta a báró Lévay Lajos ellen tett összeférhetet­lenségi bejelentést. A belügyminiszteri át­irathoz másolatban csatolt 1904-diki minisz­teri rendelet az úgynevezett Pool-szerző­­dés beszerzésével a bizonyítási, eljárás be lévén fejezve, Beöthy László előadó javasla­tára a bizottság aként határozott, hogy tel­jesen tisztázva látja azt a körülményt, hogy 1911. március 25-ike előtt, vagyis a Pool­­szerződést hatálybalépte előtt összeférhetet­lenség esete fenn nem forgott, annak elbírá­lására pedig, hogy az 1911. március 25-ike óta fenforog-e az összeférhetetlenség esete vagy sem, az összeférhetetlenségi ítélőbi­­zottság elbírálása alá tartozván, az ügyet az Ítélő bizottság elé utalja. És mindezek da­cára Lévay a Pool-ügy előadója. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — A képviselőház folyosója ma szokatla­nul élénk volt, különösen a munkapárti kép­viselők jöttek be csapatostul. Természete­sen nem a politika, hanem Ugrón Zoltán eltű­nése izgatta a kedélyeket. Különböző cso­portok alakulnak s az egyikben gróf Apponyi Albert viszi a szót, azonban mindegyik cso­portban Ugrón Zoltán ügye a beszélgetés témája. A belügyi tárcához tizenkilencen vannak feliratkozva. Mellette beszélnek: Szterényi József, gróf Tisza István, Hová­­nyi Géza, Szuhányi Ferenc, Szabó János, Blanár Béla, Paál Alfréd, Pető Sándor és Haydin Imre; ellene pedig: Hammersberg László, Preszly Elemér, báró Mansdorf Gé­za, Horváti Mihály, Bikády Antal, Zelenyák János, Győrffy Gyula, Papp Elek, Haller Ist­ván és Egry Béla. Napirend előtt Vio Antal, a fiumei követ szólalt fel és Batthyánynyal polemizált. Vio régi ismerőse a pécsi közönségnek, mert a szimpatikus, fiatal képviselő a pécsi püspöki jogakadémiában végezte tanulmányait és gr. Batthyánynyal szemben mi is konstatál­juk, hogy Vic mindig jó magyar hazafinak bizonyult és ha hibázott, úgy azt akkor tette, amikor a horvátok örömére a munkapárti zászlót tűzte ki Fiuméban. Részletes tudósításunk különben a kö­vetkező: Berzeviczy Albert elnök nyitotta meg az ülést délelőtt egynegyed tizenegy órakor és jelentette, hogy V­i­o Antal fiumei képvi­selőnek megengedte, hogy a napirend előtt felszólalhasson. Vio Antal hosszasan foglalkozik gróf Batthyány Tivadar tegnapi beszédével és azt bizonygatja, hogy fiumei mandátumát nem a horvátoknak köszönheti, hanem hogy őt a hazafias olasz lakosság küldötte a törvény­­hozásba. Ami a fiumei helyi pártdifferenciákat il­leti — mondotta — ezekre nézve csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy éppen most fáradozunk azon, hogy a hazafias olasz és magyar lakosságot egy párt keretében egye­sítsük. Polónyi Dezső: Pécsett nem így beszélt! Vip Antal: Ez, azt hiszem, hazafias tö­rekvés és szerintem akkor tenne jó szolgá­latot Batthyány gróf úr és azok a képviselő­­társaim, akik a fiumei ügyekkel itt foglalkoz­ni szeretnek, ha elősegítenék a fiumei haza­fias elemek egyesítését.

Next