Dunántúl, 1911. április (1. évfolyam, 6-30. szám)

1911-04-01 / 6. szám

4. oldal (Egyházmegyei hírek.) Megyéspüspök Jung Ádámot, aki eddig a püspöki irodában volt alkalmazva, V.­dombóra küldte káp­lánnak. — Szánthó Zsigmond nyug. kaj­­dacsi és Bohuniczky Béla nyug. be­­deghi plébánosok halála következtében két nyugdijas hely van üresedésben, melyekre B­u­n­d­a­rt­a Béla máriakéméndi plébános, Streicher Péter volt hőgyészi prépost­plébános és K­u­l­c­s­á­r János garéi esperes­plébános adták be kérvényeiket. (Pilch Jenő honvédszázados kitünte­tése.) A király Pilch Jenő pécsi 19. hon­­védgyalogezredbeli honvédszázadosnak, aki öt év óta a budapesti honvédelmi miniszté­riumhoz van beosztva, kitűnő szolgálatainak elismeréséül a koronás arany érdemkeresz­tet adományozta. A legfelsőbb kitüntetés igen képzett, nagy tudású katonát ért, aki hadtörténeti munkáival is nagy feltűnést kel­tett katonai körökben. A kitüntetett honvéd­százados Pilch Andornak, Pécs város je­les műépítészének testvérbátyja. (Utazás az igazságügyi palota körül.) Múlt szombatra várták Székely Ferenc igaz­ságügyminisztert Pécsre, hogy az igazság­ügyi palota helyének ügyében, melyet az Irányi Dániel-térre terveznek, dűlőre jussa­nak. A miniszter pécsi útja elmaradt, de ez­zel kapcsolatban elmaradt az Irányi Dániel­­tér parcelláinak árlejtése is, melyet csak a miniszter döntése és az igazságügyi palota helyének megállapítása után akarnak nyélbe ütni. Most a 12-ik órában, úgy mint a reális­kolánál, észbe kapott a szigeti külváros, s teg­nap este népes értekezletet tartottak, hogy az igazságügyi palotát a szigeti külváros ré­szére szerezzék meg. Kíváncsian várjuk, mi­lyen sikere lesz ennek az új mozgalomnak. (Szemere (Schamorzil) Kálmán leg­újabb szereplése.) Tegnapelőtt zajlott le Tolnavármegye törvényhatóságának tavaszi rendes közgyűlése Szekszárdon, melyen meglehetős balsikerü, sőt nevetséges szerep jutott osztályrészül Szemere (Schamorzil) Kálmán ismert szakcsi népámítónak. Már hetekkel előbb készült Szemere a közgyű­lésre és a megyét elárasztotta nyomtatvá­nyaival. A közgyűlés előtt két nappal az in­dítványok pontozatait is szétküldte a tör­vényhatóság földmives bizottsági tagjaihoz és azon hiszemben, hogy a földmives válasz­tott bizottsági tagok mint az ő hűséges kö­vetői, mind beözönnek a megyegyülésre, ámde csalódva kellett látnia, hogy képzelt nagy tábora 12—15 emberből állott és azok közül is csak kettő, akik az indítványok tár­gyalását kérő ívet aláírták. A merész indít­ványok közül csak egy vézetett a tárgyalásra a sziklapafé—szakcs—kocsola és szakályi útvonal ügye, mely az alispáni időszaki jelen­tés keretében tárgyalható volt. Szemere (Schamorzil) Kálmán többi indítványainak és interpellációinak tárgyalását az állandó választmány, mint későn bejelentetteket, el­­utasítandóknak, illetve tárgyalás alá nem bocsáthatóknak véleményezte. Az indítvá­nyozó népboldogító az ütügyben való indítvá­nya megindokolásánál minduntalan eltért a tárgytól és el akarta mondani egyébb indít­ványait is, de az elnöklő alispán lecsöngette, a közgyű­lűs pedig részint lehurrogta, ré­szint agyonnevette a folytonos ismétlések­be keveredő, össze-vissza kapkodó beszélőt. Majd Horváth László szakcsi főjegyző fel­szólalásai után alispán megmagyarázta, hogy kocsola—gyulaj—szakályi vonal nem lévén benn a törvényhatósági útvonalban, annak ki­kövezése most szóba sem jöhet; a kocsola— szakcsi—lápafői útvonalra nézve pedig je­lezte, hogy Szemere sürgetése késői dolog, mert a múlt év nov. 30-án tartott vényhatósági közgyűlésen a megye közön­­ezen út kiépítését már akkor elhatároz­­ó• Szemere még meg sem választa­nát tör, ifjsági bizottsági tagnak. A műszaki bejárás is megtörtént, most már csak a kereskedelmi miniszter jóváhagyása van hátra hogy az út kiépítése eszközölhető legyen. ványa tehát oda irányul az ál­­landó vá­­nynak, hogy Szemere indít­ványa miatt a határozathozatal szükséges­ségének mellőzésével tudomásul vétessék. Szóval, Szemere számára nem termette meg a várt babérokat a megyegyűlésen való sze­replése. (Zsebtolvaj kóborcigányok.) Furfangos módon fosztotta ki tegnap este három, né­­metbólyi illetőségű kóborcigány Streb Fe­renc németbólyi jómódú földmivest. Streb este 8 óra után épen hazatérőben volt a pin­céjéből, ahonnét jókora pintessel rakodott meg, hogy másnapra legyen a ház kö­rül kis itóka, midőn három kóborcigány csat­lakozott hozzá s beszélgetésbe elegyedtek vele. Tiz-husz percig folyt a beszélgetés s a cigányok elköszöntek. Otthon azután kelle­metlen felfedezésre jutott. A három cigány a beszélgetés hevében kilopta tarisznyájából a pintes üveget és zsebéből pedig 3 koronát tartalmazó pénztárcáját. Nyomban jelentést tett a csendőrségen, ahonnét a járőr a kóbor cigányok után sietett s hamarosan sikerült is kézrekeríteni őket. Megindult ellenük a büntető eljárás. (A pécsi 19. honvédgyalogezred­ köte­lékéből a szolgálati kötelezettség teljesítése után saját kérelmükre elbocsájtattak: Pász­tor Géza, Kemény Manó, dr. Nádas József, Balassa Lajos, dr. Szű­ts Jenő, Barcza Már­ton, dr. Szily Ádám, Lenkei Emil, Mittneg Dénes, Manninger Adolf, Rózsai Elemér, Wäger Ferenc, dr. Weber Gyula, Szever Pál és dr. Wajda Móric pécsi tartalékos hon­védhadnagyok. (Sulkovszky hercegnő vőlegényét el­fogták.) Berlinből táviratozzák: Schmetow Bernhard gróf, Sulkowszky Ida hercegnő vőlegénye már régóta bujkál a hitelezői elől. Ezek egyike most Berlinben fölfedezte és a végrehajtóval elfogatta a grófot. Az elfoga­­tásnak igen érdekesek az előzményei. A her­cegnőt, atyja kérelmére tudvalevőleg gond­nokság alá helyezte az aradi törvényszék. A gondnokság alatt álló hercegnő nem tudott pénzt szerezni, a gróf tehát úgy segített ma­gán, hogy eltagadta a hercegnő vagyonképte­­lenségét és közjegyzői meghatalmazás alap­ján számtalan helyen szedett fel tekintélyes összegű kölcsönöket. A hitelezőket váltókkal és a jövendő milliós házasság reményével elégítette ki. A hitelezők azonban hamarosan megtudták a való tényállást és ekkor egy­mást követték a végrehajtás kérések. A gró­fot többször idézték a bírósághoz, hogy te­gye a vagyoni esküt, de soha sem jelent meg. Erre a bíróság az eskü letétele céljából elfo­gatási parancsot adott ki a gróf ellen. Az egyik hitelezője kikutatta berlini lakását, a végrehajtó elfogta és a berlini kereskedelmi bíróság elé vezette, ahol az őt elfogató hitele­zőt kifizette. A „Lokalanzeiger“ hozzáteszi még a hírhez, hogy Sulykovszky Ida herceg­nő a valóságban nem szenved elmegyönge­­­ségben és Poroszországban nem helyezték volna gondnokság alá. Az esküvő Schmetov gróffal legközelebb megtörténik és akkor a porosz alatvalóvá lett hercegnő követelni fogja vagyonának kiszolgáltatását. (Orvosi lemondás.) Dr. Weisz Ármin közkórházi másodorvos, akit csak a napok­ban neveztek ki ezen állásra, ma délelőtt a város polgármesterénél beadta lemondását. Az így megüresedett állást a napokban be­töltik, amennyiben a közkórházi igazgató asztalán egész sereg kérvény fekszik állás elnyerése iránt. (Pécs idegenforgalma március hóban.) A rendőri bejelentő hivatal ma tette közzé a március hónapban a pécsi szállodákban meg­szállt idegenekről szóló kimutatást. Eszerint a márciusban Pécsett járt idegenek száma 461. Február hóban az idegenek száma 4445 volt. (A Dunagőzhajózási Társaság építke­zései Mecsekszabolcson.) A Dunagőzhajó­­zási Társaság nagy arányú építkezéseket vett tervbe Mecsekszabolcson, amelyekkel régi hiányokat akar orvosolni, így a Társa­ság irodahelyiségei már régóta szűknek bi­zonyultak és sehogyse feleltek meg a mo­dern követelményeknek, se a fokozódó üzleti forgalomnak. A munkásoknak pedig régebbi panasz tárgyát képezte az, hogy a jelenlegi munkás fürdő kicsiny, hiányos felszerelésű. Ezeken a bajokon akar segíteni a Társaság, midőn tervbe vette, hogy új, nagy méretű palotát építtet az irodahelyiségek céljaira és új, kényelmes, teljes felszerelésű munkás fürdőt rendez be. A munkás fürdő létesíthe­­tése iránt a Társaság ma nyújtotta be kérel­mét a pécsi főszolgabírói hivatalhoz. (Elhanyagolt közutak.) Baranyavár­megye törvényhatósága régóta rossz szem­mel nézi, hogy a pécs­—keszüi, pécs—málomi és pécs—árpádi törvényhatósági közutak­­nak a város területén elfutó része olyan bot­rányos állapotban vannak, hogy a kocsiköz­lekedés, különösen esős időben nagy üggyel­­bajjal jár, a gyalogközlekedésre pedig egyál­talában alkalmatlan. Emiatt több ízben emel­tek panaszt az illető községek is, mint olya­nok, amelyek főfoglalkozásként Pécs piaci élelmezését látják el, amely gyakorta akadt meg a járhatatlan utak következtében. A vá­ros tanácsa mindannyiszor azzal ütötte el a dolgot, hogy az újból való kiépítésre fedeze­te nincs. Különösen akkor kezdett fázni az ügytől, mikor az államépítészeti hivatal el­készítette a költségvetést, mely szerint a nagyatádi út 17,196, a keszüi út 28,884.50, a málomi út 25,866.50 korona költséget igé­nyelnek. Az amúgy is pótadótól görnyedő város bevételei épen csak hogy lépést tarta­nak a kiadásokkal s belátható időn belül ki­látás sem lehetett arra, hogy a tarthatatlan állapotok megszűnjenek. Végre is az ügyet tovább halogatni nem lehetett, a nap nap után megújuló panaszok miatt. A város ta­nácsa elhatározta, hogy ha már újjáépítésre nem telik, legalább jó karba helyezi az uta­kat, fedezetet pedig a még nem teljesen ki­használt városi útalapnál keres. Megbízta tehát a városi mérnöki hivatalt, hogy sürgő­sen készítse el a terveket és a költségvetést. A mérnöki hivatal tegnap készült el a mun­kával s ma délutáni utasítást kapott, hogy a legközelebbi napokban kezdje meg a javítási munkálatokat. (Kinevezés a pécsi főpostánál.) A ke­reskedelmi miniszter DJ 11 m­a­n­n Antalné, Hómann Lucy és S­tof­fe­r Mariska pécsi lakosokat a pécsi m. kir. postaigazgatóság­hoz posta- és távirdakezelőkké nevezte ki. (Az új honvéd gyalogdandár parancs­nok.) A király Daempf Henrik vezérőrna­gyot, a 81. honvéd gyalogdandár parancsno­kát Székesfehérvárról a 82. honvédgyalog­dandár parancsnokságához Pécsre rendelte ki a nyugalomba vonuló óhegyi Schwaab Al­fréd vezérőrnagy helyébe. Daempf Hersrik, aki a pécsi Daempf-családdal közeli rokon­ságban van (Daempf Imre első unokatest­vére), Milánóban született 1857. aug. 24-én. A hadiiskola elvégzése után a II. honvédke­rület vezérkari főnöke lett Szegeden, ahon­nét mint alezredest 1901-ben Versecre he­lyezték ezredparancsnoknak. 1907-ben ez­redesi ranggal a 81. honvédgyalogdandár parancsnokává nevezték ki Székesfehérvár­ra. 1910. május 1-én vezérőrnagy lett. Birto­kosa a III. osztályú vaskoronarendnek, a ka­tonai érdemkeresztnek, a III. osztályú tiszti katonai szolgálati jelnek, a jubileumi emlék­éremnek és a katonai jubileumi keresztnek. Daempf Imre dandárparancsnok nőtlen em­ber, pedáns, de igazságos katona. (Második tanítói állás Bükkösdön.) A m. kir. kultuszminiszter a Bükkösdön szervezett II. tanítói állást tudomásul vette és ezen célra 900 kor. állami segélyt fo­lyósított. (Kirendelés.) Az igazságügyminiszter Kocsis Ferenc pécsváradi járásbírósági önálló működési körrel felruházott betét­szerkesztő írnokot a szerencsi járásbíróság­hoz, mint telekkönyvi hatósághoz hivatalból kirendelte. (Alapítvány a szegényház lakói részére.) Dr. Erreth Lajos és János, rokonuk, Mayer Antal elhalálozása alkalmából 4000 koronás alapítványt tettek, hogy annak kamatait évenkint a szegényház lakói között osszák ki. Az alapítvány kamatait, 160 koronát áp­rilis 13-án, Mayer Antal halálának évfordu­lóján osszák ki. DUNÁNTÚL Április 1. Szombat.

Next