Dunántúl, 1911. május (1. évfolyam, 32-53. szám)
1911-05-04 / 32. szám
2. oldal dán vagyunk. Ha Justh-párti kerül elénk, nagyszerű taktikának jelenti ki az aradi szociáldemokrata oláh — függetlenségi ölelkezést, de ha Kossuth-párti képviselőt kérdezünk, akkor gúnyos mosoly a felelet. — Még egynéhány ilyen diadal és a Justh-párt eltaktikázta a magyar kerületeket. Az erdélyi magyar kerületek máris nyugtalanok a Papp Csicsóval való szövetkezés miatt, így szólnak a Kossuth-párti vélemények, amiből megállapítható, hogy a függetlenségi pártokat szélesebb örvény választja el egymástól, mint valaha. Serényi miniszter a Hieronymi állapotáról informálja a híreket. Minden párton nagy a részvét a kereskedelmi miniszter iránt, akinek állapota nagyon aggasztó, a felesége súlyosan beteg ,a leánya pedig meghalt. A király érkezéséről nem sokat beszélnek a képviselők. Csupán Förster Aurél tesz szarkasztikus megjegyzéseket a puhító ebédekről, melyek most kilátásban vannak, az ilyenek iránt meleg vonzalommal viseltető honatyák örömére. A gyűlés egyébként csöndesen, minden emóció nélkül folyt le. Huszár Károly interpellációja szombatra maradt, amint azt előre jelentettük. Tudósításunk a következő: Az ülés fél 11-kor kezdődött. Elnök Kabos Ferenc volt. Felolvasták az interpellációs könyvet, amelyben csak Huszár Károlynak az osztálysorsjáték körül előforduló visszaélések tárgyában beterjesztendő interpellációja volt bejegyezve. Napirenden van a földmivelési tárca költségvetése. Szabó János (munkapárti) a víziutak fejlesztését sürgette, főleg a Sió hajózhatóvá tételét, a Balaton érdekében. Erre nagyobb összeg már az 1912. évi költségvetésbe lenne fölveendő. Kovács Gyula (gazdapárti) kezdett ezután beszélni. A munkapártról sűrű zajban mentek ki a képviselők. Elmondta, hogy ez az ország gazdasági ország és éppen ezért nem jogos dolog, hogy a mezőgazdasági munkás csak fele akkora keresetre tud szert tenni, mint az ipari munkás. Ennek oka az, hogy csak féléven át tudjuk foglalkoztatni. Shakspere alkotó, teremtő erejéhez foghatót nem találunk sehol. Férfi és nő szívében egyaránt olvasott, meglátta bennük lelkük jobb felét, mellékgondolatokat, cseleiket, látta az erény és bűn, kényszerűség és szabad elhatározás finom határait. Kevés emberről van olyan tiszta képünk, mint az ő alakjairól. Ő volt a legélesebben látó író. Ezzel csak fantáziájának ereje és lírai tehetsége mérkőzhet. Csodálatos adománya volt, hogy sohasem vált egyoldalúvá, hogy helyes érzéke mindig az egészségesen — emberi felé vonzotta. Neki nincsenek kedvenc fogásai. Kis és nagy dolog egyaránt megfelelő hangot talált nála; minden tisztán, torzítás és elhomályosítás nélkül jelenik meg műveiben. Tragikusát és komikusát egyenlő erővel kezel minden túlzás és szépítgetés nélkül. Kedélye vig, ideálja a szépség. Szereti az erényt, nem mert kötelesség, hanem mert szép. Gyönyörködik a világban, úgy látja, hogy fény sugárzik mindenből. Miként Homér, ő is telve napsugárral. Erővel teljes élet kell neki ... A Shakspere-kultusz erősödőben van. És ez talán nem csupán az ő örök ifjúsága mellett bizonyít. Mintha közönségünk is kezdené unni a „naturalizmus“ címén feltálalt ocsmányságokat, amelyekből sokszor az a bizonyos francia szellemesség is hiányzik és amelyek a művészet cégére alatt olyan sok nem művészit vittek a színpadra. Mindenesetre jellemző (és ennek is van némi köze Shaksperehez), hőgy legutóbb néhány budapesti vígszínházi (!) színész nem volt hajlandó a kitűzött francia újdonság előadásában közreműködni. Papp Géza előadó: Hiányzik belőle a munkaszeretet! Kovács Gyula: Ezt kétségbevonom, mert a magyar munkásból nem hiányzik jobban a munkaszeretet, mint más nemzetbeliből Egy hang jobbról. Mint a parlamentből. (Derültség.) Kovács Gyula a legelőkérdés szabályozását abban látja, hogy legelőnek csak azok a területek jelöltessenek ki, amelyek fekvésüknél fogva alkalmasak e célra s amelyek eddig is legelőnek használtattak. Nem az a fontos, hogy sok legelő legyen, hanem az, hogy ami van, jó legyen. A lónak elég annyi legelő, hogy a nap rásüssön. Az állatorvosok helyzete javítandó, a lótenyésztés felügyeletével pedig meg lehetne bízni a huszártiszteket, akik úgyis szeretnek a lovakkal vesződni. Egy-egy helyőrség területét a huszártisztek ellenőrizhetnék lótenyésztési szempontból. A gazdasági tudósítóknál nem az a fontos, hogy ezek dotálva legyenek. Inkább az ellenőrzésük legyen szigorúbb, mert háromnegyed részük az Íróasztalnál csinálja jelentését, anélkül, hogy a körzetébe tartozó községet látta volna. A cselédtörvényt is reformálni kell. Most az a törvény, hogy a gazdasági cseléd akkor kap segélyt, ha valamelyik hozzátartozója meghal. Sokkal helyesebb volna, ha akkor adnának pénzt a gazdasági cselédnek, mikor gyermeke születik. Nem fogadja el a költségvetést. Magyar Károly (munkapárti) a hegyvidéki akció erősbítéséről beszél. Az akció csak akkor lesz eredményes, ha a hitel- és áruüzletet szabályozzák és a munkaalkalmakat szaporítják. Elfogadja a költségvetést. Az elnök öt percre felfüggesztette az ülést. Szünet után Csemez István beszélt. Elnök Széchenyi Emil gróf összeférhetetlenségi ügyében holnapra hívta össze a bizottság tagjait. , . Az ülés fél kettőkor végződött. Lewin. DUNÁNTÚL Május 4. Csütörtök. Itt van felekezeti iskola. Válasz a „Cs“-nek a P. N.-ban megjelent cikkére. Több tanúm van, hogy mikor első cikkem e tárgyban megjelent, ekként szólottam: „Ha egyáltalán választ kapok, ez okvetlen a nemzetiségi kérdésre fog támaszkodni." Szándékosan hagytam ugyanis nyitva a kérdés e részét, hogy az esetlegesen felmerülő vita útján álláspontom iránt nagyobb érdeklődés támadjon. „És ha nem felelnek?“ kérdezték. „Akkor később önállóan fogom a nemzetiségi kérdést az iskolák szempontjából kifejteni.“ Ám feleltek s föltevésem egészen helyesnek bizonyult. „Cs“ valóban a nemzetiségi kérdést vetette föl. Úgy áll ugyanis a helyzet, hogy a múlt század utolsó két évtizedében valóban a nemzetiségi kérdésből kifolyólag sürgették az iskolák államosítását, azt hívén, hogy ez meghozza a nemzetiségek beolvasztásának anynyira óhajtott folyamatát. Újabban azonban ez az érv az egész országban elhalványult. A függetlenségi párt, amelynek programmja volt az iskolák államosítása, egyik vezére, gr. Apponyi Albert, vall. és közoki minisztersége alatt megalkotta az 1907. évi XXVII. törvénycikket, amely 18 millió államsegélyt biztosított a felekezeti és községi iskoláknak; a középiskolák és tanítóképzők, valamint kereskedelmi, polgári és felsőbb leányiskolák pedig ugyanazon függetlenségi minisztertől jelentékeny államsegélyt kaptak. Vagyis: amit igénytelenségemnek annyi gúnnyal hánynak szememre, hogy az államosítástól a felekezeti iskola felé fordultam, azt az egész nagy, 260 tagból álló függetlenségi párt törvényhozási után csinálta meg, elejtvén államosítási programmját s nagy áldozatokkal tovább fejlesztvén a nagy számú felekezeti iskolát, Kossuth Ferencről, gr. Apponyiról, Justh Gyuláról, Tóth Jánosról, Ugron Gáborról, gr. Batthyányi Tivadarról stb. függetlenségi vezető személyiségekről el lehet mondani, hogy rossz politikusok voltak (elvégre ezt Tiszáról is elmondták), de, hogy nem lettek volna jó magyarok, jó hazafiak, azt leghalálosabb ellenségeik sem mondhatják el. Björnsterne Björnson kirohanásait, amiket még azon csekély magyarosítási lépés is előidézett, amit Apponyi az 1907-ik évi XXVII. t.-c. által tett. Megemlítjük továbbá Balogh Pál nagy statisztikai munkáját, amelyben kimutatja, hogy hazánk nemzetiségi viszonyaiban 1000 év óta a számbeli status quo nem változott. És ezzel beleestünk a nemzetiségi kérdés egészébe annak ismétlésével, hogy pl. a szociáldemokraták, akik a nemzetiségekkel egy követ fújnak, egyáltalán többé az iskolák államosításának érvéül a nemzetiségi kérdést nem is használják; ők egyenesen a vallásnak s a papságnak az iskolából való kiküszöbölésére törekednek, amint ők mondják: a felvilágosodás, a népjólét megteremtése érdekében; valójában pedig azért, hogy párthatalmukat minden irányban kiterjeszthessék. Tehát, amíg egyrészt a legnemzetibb párt, a függetlenségi párt, elejti az államosítást, mert a nemzetiségi kérdést e ponton megoldani úgy sem bírja, a nemzetközi irányú párt, mikor az iskolák államosítását sürgeti, egyben a nemzetiségekkel talál érintkezési pontokat, azokkal, akik számára a 80. és 90-es években az államosítás kegyelemdöfésének voltak szánva. Ezek után kérdem, s ezt azért, mert múltkori cikkemet a nemzetiségi szempontok pozitív irányú felhasználásáért illogikusnak mondották, van-e többé jelentősége iskolaügyi politikánkban nemzeti érdekből az iskolák államosításának? Az az érv, amit törvényhozás, nemzetiségek, nagy pártok ennyi mindenféle alakban oldottak meg, többé jelentőséggel nem bír; az túlhaladott álláspont s beigazolható, hogy akik még mindig azon nyargalnak, hogy a nemzetiségeket az iskolák államosításával eltüntetjük, beolvasztjuk, azok egy évtizeddel elvanlében. Az iskolával is légy elfogy de úgy, hogy csupán az iskolavolumnogma hatjuk el, s ezért nevete az éleslátásu Tisza István gr. még azt a csekélységet is, amit gr. Apponyi csinált „tyúkszemre lépésnek." Bocsánatot kell ezek után kérnem „Cs“től ama szerény kijelentésemért, hogy múltkori közleményemet azért nem értette meg, mert emez évtizeddel lemaradottak közé tartozik. Örömmel említem azonban, hogy sokan voltak s épen nem az úgynevezett „klerikális“ táborból, akik határozottan kijelentették, hogy abban a cikkben kifejtett felfogás igenis megfelel a legújabb álláspontoknak. Ha „az atléta nem volna hangulatban", vagyis ha nem volna meggyőződésem, hogy a felekezeti iskola sokkal inkább szolgálja épen, mert felekezeti, a nemzeti érzést, mint az állami, akkor nem csinálnék a „trapézon mutatványokat“, vagyis hallgatnék, akkor beérném bohócmutatványokkal. De igenis meg vagyok győződve álláspontom helyességéről s azt alábbiakban újabb és sokkal nyomósabb érvekkel támogatom. De jól értsük meg, miről van szó, mert az álláspont ij, s emiatt tévesen foghatják fel. Tehát: Állítom és bizonyítom, hogy a magyar nemzeti eszme érdekeit jobban lehet még veszedelmes nemzetiségi viszonyaink között is a felekezeti jellegű iskolával biztosítani, mint az állami iskolával. Érveim következők: 1. Az államosítási törekvések mindig valamely párt vagy érdekcsoport (hatalomra törekvő függetlenségi párt, nemzetközi szociáldemokrácia, szabadkőművesség, túlzó liberálisok) jelszavát képezik, de soha a nemzet egészének meggyőződését. Ezt a függetlenségi párt esetével fennebb beigazoltuk s bizony a munkapártnak sincs esze ágában se az államosítás. 2. Kolozsvár, Pécs, Buda, Székesfehérvár és még számos német város megmagyarosodását legelsősorban az ott működő tanitórendek vezették s ők tették fel a kedvező