Dunántúl, 1911. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1911-07-11 / 85. szám

2 oldal. Vármegyei közgyűlés. Vihar a megyeházán. Pécs, július 10. Baranyavármegye törvényhatósága ma tartotta rendes évnegyedes közgyűlését a ta­gok élénk érdeklődése mellett. A törvényhatósági közgyűlés szokatlan izgalmak színterévé vált, amikor az alispán­nak azt a kérelmét tárgyalták, hogy a közte és Frey János országyűlési képviselő közt felmerült ismeretes afférből folyólag adjon a törvényhatóság felhatalmazást a Schwarz Manó ellen megindítandó rágalmazási perre s egyúttal rendelje el a fegyelmi eljárást meg­előző vizsgálatot. Kétségen kívül áll, hogy a felhatalmazás megadása s ezzel az ügynek törvényes és egyedül helyes útra való térítése mindenkit megnyugtató módon intéztetett volna el, ha az alispáni indokolás nem lépte volna túl azt a határt, melyet épen a fedhetet­­lenség öntudata, de másrészről a dolog jogi természete megszab. Helyesen hangoztatta az alispáni indokolás, hogy Frey képviselő­vel szemben törvényhozói immunitása miatt semmiféle eljárásnak nincs helye, de ugyan­ekkor vétkes következetlenségbe esett, mikor a sértő kifejezések egész sorát kapcsolva a képviselő szerepléséhez, valósággal ítélkezett az ügyben. Annál fölényesebb és az osztatlan elismerést biztosító válasz volt erre Frey Já­nos felszólalása, aki pedig csak megismételte tulajdonképen egy már régebbi nyilatkozatát, hogy t. i. ő az alispán korrektségét soha két­ségbe nem vonta, s ha bántva érezné magát képviselőházi beszéde miatt, ezért férfias nyíltsággal megköveti. Stenge alispán kénytelen is volt levonni a kényelmetlen következtetést, s jelentésé­nek igazságtalan szavai és illogikus tartalma miatt elégtételt adni Frey Jánosnak. Előbb azonban el kelett tűrnie dr. Auber Tivadar és dr. Prakatur Tamás bizottsági ta­gok energikus tiltakozását a jelentés indokai­nak főleg közjogi helytelensége miatt. Sajná­latos, hogy az alispán túlzott érzékenységgel a bizottsági tagok jogos felszólalására kevés védekező argumentumát azzal toldotta meg, hogy „fogadatlan prókátorának nevezte az egyik bizottsági tagot, aki kamatostul fizette vissza ez inszinuatiót, s emiatt csaknem szék­sértési per lett. Az eredmény végül mégis csak az lett, amit jelentésének indokolása nélkül is elért volna az alispán, bizalmat szavaztak neki és Schwarz Manó Mundi lesz a vádlott, aki el­veszi méltó büntetését azért, hogy várme­gyénk puritán és szorgalmas első tisztviselő­jét megrágalmazza. A tárgysorozat ezen pontján kívül az összes többi pontok nyugodtan tárgyaltattak le. Mindjárt a közgyűlés elején ejtették meg a választásokat. Siklósi főszolgabíróvá Vadnay Jenő vármegyei I. aljegyzőt, helyére pedig Búzás László dárdai szolgabírót választották meg. Az ülés lefolyásáról részletes tudósítá­sunk a következő: Szily Tamás főispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést s elnöki megnyitójá­ban kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Schaumburg-Lippe uralkodó herceg­ről, baranyamegyei nagybirtokosról, Hiero­­nymi Károly volt kereskedelemügyi minisz­terről, báró Bánffy Dezsőről, akiben igazi ma­gyar typus veszett el, Sey László, volt árva­széki elnökről és Jagics Józsefről, a várme­gyei függetlenségi párt elnökéről. Az ő halá­lukkal gyász érte a vármegye törvényhatósá­gát s ennek kíván kifejezést adni. Mándy Samu napirend előtt szólal fel s indítványozta, hogy a törvényhatóság Jagics József halála felett jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét. Nem követtem őt — úgymond politikai meggyőződésében, de azt a példát adó fáradságot, amelylyel a haza ügyét ipar­kodott szolgálni, nagyrabecsülöm s ebben hi­szem, hogy itt valamennyien egyetértünk. (Helyeslés.) A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. (Az alispáni jelentés.) Szinkovics Károly főjegyző bemutatja az alispáni jelentést, melyet minden bizottsági tag nyomtatásban megkapott. Prakatur Tamás dr. az alispáni jelen­tésnek azon részéhez szólal fel, amelyben a vármegye közlekedési ügyeiről számol be az alispán. Felemlíti, hogy az udvarhadályok— izsépi utak olyan állapotban vannak, hogy azok — különösen esős időjárás alkalmával — járhatatlanok. Úgy tudja, nagyobb összeg áll rendelkezésre a közutak jókarbantartá­sára. Egy hang: Nincs. Prakatur Tamás dr.: Ha nincs, akkor úgy látszik, már elköltötték. Kéri az alispánt, lehetőleg sürgősen intézkedjék, mert az emlí­tett útvonal állapota szégyenére van a vár­megyének. A Mohácson keresztül vezető út poros. A múlt évben táviratilag kellett a keres­kedelemügyi minisztertől kérni, hogy az út­szakaszt — a kolerára való tekintettel — söpörjék le s most, midőn ismét kolerahirek járnak, kívánatos volna az útszakaszt újból lesepertetni. Kéri az alispánt, hogy ebben a tárgyban a községnek a kereskedelemügyi miniszterhez küldendő kérelmét támogassa. Kifogásolja végül, hogy a bizottsági tagok későn kapják kézhez a hivatalos lapot, amely­ben az alispáni jelentés is benn van. Erre nézve is intézkedést kér. (Az első vihar.) Szenge Ferenc alispán válaszol Prakatur felszólalására. Elismeri, hogy az utak rosz­­szak, de a rendelkezésére álló összeggel min­dig azon törekszik, hogy azokat lehetőleg jókarban tartsák. Tiltakozik Prakatur azon kifejezése ellen, hogy az utak jókarban tartá­sára fordítandó összeget „elköltötték". Ez gyanúsítás. (Nagy zaj.) Azt gondolja a bi­zottsági tag úr, hogy én zsebrevágtam. (Óriá­si lárma: közbekiáltások. Botrány. Ne érzé­kenykedjék. Szőrszálhasogatás. Éljen Sten­ge. stb.) Figyelmezt£tetn a bizottsági tag urat, hogy máskor válogassa meg a kifejezé­seit. (Felkiáltások: Úgy van. Éljen Stenge.) Prakatur Tamás dr.: Az alispán úgy beszél, mintha megvádolták volna. Kijelenti, hogy gyanúsítani nem akart s azt a kifejezést úgy értelmezte, hogy „más utak javítására fordították.“ A leckéztetést a leghatározot­tabban visszautasítja. (Óriási zaj. Éljen Pra­katur. Éljen Stenge. Az elnök szakadatlanul rázza a csengőt.) Szenge Ferenc alispán: A Mohácson ke­­resztül vonuló útszakasz csakugyan nagyon poros, a községnek a letisztogatás iránti ké­relmét pártoln­i fogja. A hivatalos lap nyomda­­technikai okokból késik. Intézkedni fog, hogy az ebbeli panasz is — ha lehetséges — orvo­­soltassék. Kovácssy Kálmán műszaki tanácsos szólal fel s az elhangzott panaszra, mint ille­tékes megadja a felvilágosítást. Az utak jó­karban tartására van államsegély, de annak a hatását még nem lehet érezni. Időről-időre javulnak majd az utak. A közgyűlés az alispáni jelentést tudo­másul veszi. (Lemondás és választások.) Szinkovics Károly főjegyző bejelenti, hogy Buday Dezső II. osztályú aljegyző le­mondott az állásáról, kéri annak tudomásul vételét. A közgyűlés a lemondást tudomásul vette. Következtek a választások. Ezt megelő­zőleg megalakították a kijelölő választmányt, amelybe a főispán Stajevics Jánost, Mándy Samut és Jeszenszky Imrét, az alispán pedig Kardos Kálmánt, Ujváry Gézát és Németh Lipótot küldötte ki. A kijelölő választmány ezután vissza­vonult, hogy megejtse a jelölést. Húsz perc után Szily Tamás főispán ki­jelentette, hogy a siklósi főszolgabírói állásra egyedüli pályázó és jelölt Vadnay Jenő tb. főjegyző (egyhangú éljenzés) az így megüre­sedett I. aljegyző, tb. főjegyzői állásra Búzás László dr. I. osztályú szolgabíró (éljenzés), Buday Dezső dr. távozásával üresedésbe jött II. osztályú szolgabirói állásra Hoffer Kálmán III. aljegyző, Búzás László helyére dr. Mar­­gitay Lajos, Hoffer Kálmán helyére III. al­jegyzőnek Schaurek Rafael dr. és Ruszwurm Henrik joggyakornok (felkiáltások: Éljen Schaurek.) Margitay Lajos dr. helyére Tóth Dezső és Ruszwurm Henrik (felkiáltások: Éljen Tóth Dezső) jelöltettek. A főispán tehát a siklósi főispáni állásra Vadnay Jenő I. al­jegyző, tb. főjegyzőt, I. aljegyzőnek tb. főjegy­zőnek Búzás László dr. I. osztályú szolgabi­rót, I. osztályú szolgabirónak Margitay Lajos drt., II. osztályú aljegyzőnek Hoffer Kálmán III. aljegyzőt, III. aljegyzőnek Schaurek Ra­fael drt., és Margitay László dr. helyére Tóth Dezsőt jelentette ki megválasztottaknak. Vadnay Jenő meleg szavakban köszönte meg a közgyűlés bizalmát s bejelentette, hogy lemond az állandó bíráló választmányban vi­selt tagságáról. Utána a megválasztottak le­tették a hivatalos esküt. Sey László halálával és Vadnay Jenő le­mondásával az állandó bíráló választmány­ban megüresedett két tagsági helyre Jellasich Károlyt és Búzás Lászlót választották meg. A központi választmányban megürese­dett egy tagsági helynek betöltésére a főis­pán elrendelte a névszerinti titkos szavazást. Leadatott összesen 245 szavazat, amelyből dr. Szivér István 182, és Auber Tivadar dr. 62 szavazatot kapott. E szerint a főispán, el­nök Szivér István drt jelentette ki megvá­lasztottnak. (A második vihar.) A szavazások megejtése után utóbbi, az előbbinél vehemensebb, folytonos lárma, he­ves és szenvedélyes kifakadásokkal kísért vihar keletkezett. Frey János dr., a pécsváradi kerület or­szággyűlési képviselője, a képviselőház 1911. április 26-án tartott ülésén felszólalásában többek között a következőket mondotta: „De ezenkívül is állatorvosi törvé­nyünknek és a közigazgatási eljárásnak vannak határozottan káros kinövései. Tudok esetet, midőn két község zárlat alatt volt. Ugyanabból a községből két különböző egyén, egy mészáros és egy kereskedő, egészséges állatokat vett. Egyiket sem nézte meg az állatorvos. A mészárosnak, aki azt az állatot a községen kívül lévő vágóhídon akarta le­vágni, ezt nem engedték meg, az élelmes kereskedőnek azonban, aki az élelmes fajhoz is tartozott, neki természetesen ki lettek adva a zárlatok, azokat zsebre­­vágta, az állatokat kivezette egészséges területre és a mai napig sem történt sem­miféle bántódása. Az a szegény mészá­ros, hogy a közszükségletet elláthassa és egészséges állatját levághassa, kényte­len volt a járás székhelyére menni és sok látás-futás után végre megkapta az enge­délyt, hogy nem is a községben, hanem csak a vágóhídon, levághassa az állatot, ő természetesen nem tartozott az élel­mes fajhoz, míg a másik odatartozott. És mikor ez a mészáros kérdezte a másikat, hogy minő jogon tette azt, ez azt felelte: Nekem szabad, az alispán az én zsebem­ben van. (Nagy zaj és felkiáltások a jobb­oldalon: Hol van az?) Ha méltóztatnak érdeklődni a dolog iránt, hajlandó vagyok megmondani ezt is, azt hiszem azonban, ez a dolog lényegéhez nem tartozik. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Tessék megmondani! Zaj. Itt intézzük el! Önök csenget.) Az ülés végén, midőn Frey Jánosnak tudomására jutott, hogy a képviselők az illető alispán alatt Baranya vármegye alispánját, Szenge Ferencet értették és hogy felszólalá­sát félremagyarázták, a házszabályokhoz kért szót s a következőket mondotta: Frey János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak szavaimat ! „DUNÁNTÚL.“ Július 11. Kedd.

Next