Dunántúl, 1911. augusztus (1. évfolyam, 103-128. szám)

1911-08-01 / 103. szám

2. oldal A változatosságot alig nyújtó parla­menti életnek mai napjáról a következőkben számolunk be: Kabos Ferenc alelnök 10 óra után nyit­ja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesí­tése után: Polónyi Dezső: Batthyány Tivadar grófnak a múlt ülésen használt „rabuliszti­­kus“ szólásmódja miatt az elnöki rendre­utasítás tárgyában a házszabályokhoz kér szót. Kifogásolja, hogy Batthyányi a „ra­­bulisztikus“ kifejezés miatt az elnök rendre­­utasította. Szóló utána nézett a naplóban és sehol sem találta, hogy bárki is ezen kifeje­zés használata miatt még csak elnöki figyel­meztetésben is részesült volna. Nem hogy rendreutasításban. Szóló ismerteti a „rabu­­lisztikus“ kifejezés történetét, szerepét a philosophiában és használati módjait és visszamegy egész Prothagorasig, aki sze­rint a rabulisztika az igazságnak több oldal­ról, különféle nézőpontokból való megvilágí­tása. Sértő értelme tehát a szónak nem le­het. Az igen tisztelt elnök úrnak a cinque cento művészetében kifinomult ízlése na­gyon messze van attól, hogy a házszabá­lyok szerint a sértések falai közt a distink­ciót meglesi és épen ezért, a precedensek elkerülése végett, szükségesnek találja, hogy az elnökség figyelmét felhívja az ilyen inci­densek elkerülésére. Mert ez a kifejezés messze áll attól, amit a házszabályok durva sértésnek neveznek. Elnök: A házszabályok 222. szakasza szerint az elnöki intézkedéseket vita tár­gyává tenni nem szabad. Polónyi Géza: De csak a szónoknak! (Zaj.) Polónyi Dezső: Kéri az elnökséget, hogy a házszabályok alkalmazásánál a jövő­ben is a kellő körültekintéssel járjon el. Elnök: Vannak esetleg nem sértő ki­fejezések, amelyeknek beállítása sértő. Nem ő intézkedett ugyan ebben az esetben, de kéri a Házat, hogy a pártok harcában is ad­janak módot arra, hogy az elnökség a ház­szabályok értelmében és intézkedései ér­telmében járhasson el. (Helyeslés jobbról.) Polónyi Dezső: Nem akarja a sértése­ket mentesíteni az elnöki rendreutasítások alól, de úgy véli, hogy ebben az esetben nem fordult elő sértés. Elnök bemutatja Hammersberg László, Kobek Kornél, Preszly Elemér és Tüdős Já­nos szabadságkérő levelét, amelyben neve­zettek 16—16 nap szabadságot kérnek. Jaczkó Pál: Kéri a kérdést a kérel­mekre kü­lön-külön feltenni. Elnök jelenti, hogy 20—20 képviselő mindegyik kérés felett név szerinti szavazást és egyben annak holnapra való halasztását kéri. Az interpellációra fél 2 órakor tér át a Ház . Bornemissza Lajos előterjeszti a II. bíráló bizottság jelentését, mely szerint He­gedűs Loránd mandátuma, miután a Curia átirata szerint ellene a törvényes határidőn belül újabb petició be nem adatott, végleg igazoltatik. Következett napirend szerint a név­szerinti szavazás Eszterházy Mihály gróf szabadságidő iránti kérelme tárgyában. A szavazás „U“ betűnél kezdődik. Előbb azon­ban felfüggeszti az elnök az ülést. Szünet után: A Ház 100 szótöbbséggel megtagadta a kérelmet. Faragó Antal, Hock János kérelmét ugyancsak nem teljesítette a Ház. Lovászy Márton interpellál az ülés végén a tegnapi rendőrattak dolgában és azt az észrevételt teszi, hogy bizonyára felsőbb intézkedésekre történt ez. Khuen­ Héderváry miniszterelnök vá­laszol az interpellációra. Nem szándékozik politikai nyilatkozatot tenni — úgymond — csak tényállást ismertetni. A szocialisták tüntető népgyűlést hívtak össze, hogy az általános és nem tudom milyen választói jog mellett (Derültség.) tüntessenek. Erre en­gedélyt is nyertek. A népgyűlés után azon­ban a kivonulás alkalmával átlépték a ha­tárt. Megtámadták a rendőröket. Nyolc gya­logos és két lovas rendőr sebesült meg. Saj­nálja, hogy ártatlanok is szenvedtek, de itt a felelősség nem a rendőrséget, hanem a tö­meg felbujtóit terheli. (Zaj.) Amikor Justh Gyula őnagyméltósága (derültség) megje­lent a rendőrök keresztül engedték a kor­donon. Lovászy Márton: De nemcsak a ke­gyelmes uraknak jár ki az emberi bánás­mód. Khuen-Héderváry hangsúlyozza, hogy a rendőrség nem lépte túl a határt, hanem kötelességet teljesített. Lovászy Márton, mint szemtanú adja elő az esetet. Határozottan állítja, hogy a rendőrség intézett attakot a tömeg ellen. Kérdi a miniszerelnököt, ha nem a választói jogot és Justh Gyulát, hanem Khuen-Héder­­váryt éltették volna, megtámadta-e volna a rendőrség az éljenzőket? Khuen-Héderváry szerint Justh meg lehet elégedve a vasárnapi gyűléssel. (De­rültség.) Egyébként tartja magát az általá­nos választói jog olyan jó barátjának, mint Justhot. Ha csak a választói jogot éltették volna, bizonyára rendőri közbelépés nem tör­ténik. Kéri válaszának tudomásul vételét. A Ház a miniszterelnök válaszát tudo­másul veszi, mire az ülés véget ért. A férj: Levelet írsz. A feleség: Igen ... Jodette-nek. Meg kell neki írnom, hogy ne számítson reánk Trouvilleben. (Diszkrét tekintetet vet férjére, ki meg sem mozdul.) Oh! mindig az történik, amit te mondasz... Én mindenbe beleegye­zem. A férj: (félre) Ismét egy levél, melyet soha sem fognak elküldeni. Másnap. Ugyanazon szoba. A férj: Jó napot, édesem! A feleség: (Pityeredett szájjal.) Jó na­pot! A férj: Meggondoltam a dolgot. Trou­­villeba megyünk. A feleség: Én is meggondoltam, már nem akarok odamenni. A férj: Miért? A feleség: Mert egy asszonynak min­dig fel kell magát áldozni. Szegény jó édes­anyám gyakran mondotta ezt. A férj: De ez nem akadályozta meg, hogy egész életében ő viselte a süveget a ház­nál. A feleség: Megtiltom ,hogy anyámat bántalmazd. A férj: Csak konstatálom a tényeket. Különben is, ha úgy tetszett apádnak ... A feleség: És miért e változás? A férj: A kis béké miatt, annak szüksé­ge van tengerre. A feleség: Szüksége! Igaz, hogy Svájc­ban nem merítheti kis kannáját a tengerbe, sem a homokban nem hentereghet. De meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy az élet nem csupa mulatság. A férj: Rá­ér azt még később is meg­tanulni. A feleség: Majd akkor, ugy­e, férjhez megy? A férj: Azt nem mondom. A feleség: De azt gondolod... Jól van hát! ebben nagyon csalódd­, én igenis tudok áldozatot hozni. Neked hegyi levegőre van szükséged, tehát elmegyünk ... A férj: Szükségem van, szükségem van! Az embernek nincs úgy szüksége a hegyi le­vegőre, mint a botjára, esernyőjére. A feleség: De hisz a tenger nem hasz­nál a reumatizmus ellen. A férj: De hisz nekem nincs ... A feleség: De végre olyan családból való vagy, melyben gyakori a reumatizmus. A férj: Milyen nagy túlzás! ... Jól van hát, kedves barátnőm, én az idén Trouvilleba megyek, már csak azért is, hogy megmutas­sam, hogy nincs reumám. A feleség: Micsoda jellem! A férj: Ne is beszéljünk többet róla. Én vagyok az úr a háznál! A feleség: Jól van, engedelmeskedem. Tehát a tengerre megyünk. A férj: (félre) így ni! Legalább nyug­tom lesz. A feleség: De csak azért, hogy neked kedvedben járjak. „DUNÁNTÚL.“ Augusztus 1. Kedd, fürdői levél. # Balaton mellől. Balatonfonyód, július 30. Nagyon jól mondta valaki, hogy a Ba­latoni Szövetség bátran beválaszthatná disz­­tagjai közé a kolerát, mert a­mit az egész Szövetség hosszú évek alatt nem ért el, azt a kolera egymaga megcselekedte: megtöltötte vendégekkel az összes balatoni fürdőhelyeket. Hogy a múlt évekhez képest mennyivel több a vendég, azt persze pontosan ellenőriz­ni nem lehet. Bejelentés, nyilvántartás a leg­több helyen még ismeretlen valami. De a Ba­laton körü­lutazása feltétlenül arra a meggyő­ződésre vezet, hogy többen vagyunk, mint bármikor eddig. Erről győz meg az a körül­mény is, hogy a szállókban hetekkel előre le­van foglalva minden lakás. Jött ide vendég anélkül, hogy előzetesen lakást szerzett vol­na és úgy járt, hogy Fonyódról Földvárra, onnan vissza Fonyódra utazott, hogy vala­hogy éjjeli szállást találjon és nem sikerült. A szállodások azonban nem számítottak ekkora vendégjárásra. Akármennyire szeres­sem is a Balatont, be kell vallani, hogy — ki­véve a legelőkelőbb helyeket, — a kiszolgá­lás szörnyen hiányos és a kényelemnek elemi kellékeiről kell sokszor lemondani. A szobák felszerelése kezdetleges, a vendégek szinte egymástól lopkodják a mosdótálat, de még az ágyneműt is. A szezon rövidsége miatt a vendéglősök nem igen hajlandók nagyobb be­fektetésekre. Hiányzik alkalmasint az üzleti szellem is. Emiatt nincs elég pincér, aminek megint az a következménye, hogy amikor te nyájas fürdővendég, a légfürdő, napfürdő, vízfürdő, homokfürdő után farkasétvággyal elnégysz egy órára az étterembe, megtörtén­hetik veled, hogy még két órára sem jutottál a levesig. Persze, hogy ilyenkor tótágast áll minden idegszálad és aki éppen azok csilla­­pítgatása végett jöttél ide, kétségbeesve álla­pítod meg, hogy idegesebben fogsz hazamen­ni, mint ahogy idejöttél. Ha pedig háztartást vezetsz, akkor vagy benne igazán a bajban. A tejet, vajat, zöldséget, húst, ha egyáltalán kapsz, jobban meg kell fizetned, mint Pesten. De itt is csak úgy van, hogy némi kis erély és ügyesség minden bajon átsegíti az embert. Ráripakodtunk a vendéglősre és most már rendben van minden. A kiszolgálás megy elég tűrhető tempóban, a minőség, mennyiség és ár tekintetében előbb sem lehetett kifogást emelni. Ámde bármilyen állapotok uralkodná­nak is itt a pincér­kérdés tekintetében, soha­sem kívánnám ide a jogász-pincéreket, amióta a keszthelyi Hullám jogász urainak kiszolgá­lását ismerem. Mikor a tavaszszal a jogászok nyári pincérkedésének gondolata felbukkant, mind­járt bizalmatlansággal fogadtam én ezt az eszmét. A jog sok mindenfélére képesít Ma­gyarországon, de már a pincérséghez mégis csak kell valami egyéb is, így többek közt tudni kell a terítés és kiszolgálás művészetét, tudni kell, hogy a vendég nem szereti, ha a pecsenyés-tál zsírtartalmával végigöntik, nem szereti, ha a pincér hüvelykujja tövig belemerül az általa hozott levesbe, újle­nyomata pedig a pohár belső falán a daktilos­­kópok minden műszere nélkül is pontosan fel-»

Next