Dunántúl, 1911. október (1. évfolyam, 152-175. szám)
1911-10-01 / 152. szám
Október 1. Vasárnap. Dr. Visy László, a pécsi ügyvédi kamara volt elnöke, főispán. Pécs város érdekében valónak azt tartanám, ha a város az Irányi Dániel-téren levő telket átengedné díjtalanul az államnak s visszakérné helyette a maga épületét, amelyet az ítélőtábla számára éppen húsz esztendeje felajánlott. Megmondom, miért tartanám ezt helyesnek. Először is azért, mert az igazságügyi kormány a neki ajándékozott telken olyan igazságügyi palotát építhetne, amelyben az igazságügy körébe tartozó öszszes hivatalokat elhelyezhetné. — Együtt lehetne a kir. tábla, főügyészség, törvényszék, ügyészség, vizsgálóbíró, járásbíróság stb. Ezzel egyszer s mindenkorra meg volna oldva az igazságügyi intézmények elhelyezésének kérdése és meg lenne mentve a bérházakban való ideiglenesség és szerződéses viszony kellemetlenségeitől. Másodszor pedig azért tartanám helyesnek, mert a városnak egy lekötött épülete szabadulna fel, amelyet eddig is nehezen nélkülöz. Az ügyvédi kamara beadványában fel is hívta erre az igazságügyminiszter figyelmét. De ha már ez a centralizáció keresztülvihető nem volna, az igazságügyi palotának a felállítására akkor is egyedül és önként kínálkozó hely az Irányi Dániel-tér. Mert a város közepéhez sokkal közelebb esik, mont a szigeti külvárosi rész. Továbbá az utcák torkolatában van, s nem szabadon, a villamos vonalak kereszteződésébe esik, a bírák, ügyvédek lakáskérdése könnyebben megoldható ezen a népesebb városrészen , mert az igazságügyi palotát az összlakosság látogatja, a város zömének az érdekeit kell tekinteni, ez pedig az, hogy az igazságügyi palota az Irányi Dániel-térre kerüljön. Pilch Andor építészmérnök. Arra a kérdésre, hogy az építendő igazságügyi palota helye hol lenne legalkalmasabb nekem is, mint a legtöbb benszülött pécsi embernek, az első pillanatra az az érzésem támad, hogy annak — városunk mai keretét tekintve — valahol a Széchenyi tér körzetében kellene épülnie. Ezen középpont körül tömörül ugyanis úgyszólván az egész közéleti tevékenységünk úgy közigazgatási, mint társadalmi de kereskedelmi, pénzügyi, tanügyi, sőt vallási szempontból is. Ennek a tömörülésnek nálunk is mély történelmi alapja van, mint minden más történelmi múltú városban is. Az a nagyarányú városbaözönlés azonban, amely a mai szociális viszonyok és technikai vívmányok eredménye, ezt az egy perifériájú városrendszert mindenütt széttörte a modern, rohamosan fejlődő városban és a különféle intézmények decentralizálását idézte elő. Így van ez kialakulóban nálunk is: a mai középpont idővel kizárólag azon szociális életé marad, mely azt legjobban meg tudja fizetni és amelynek ez a koncentrált forgalom a vele járó fokozott verseny és lárma a legjobban megfelel és ez az üzleti élet. Ebbe a központi perifériába tehát a jövő igazságügyi palotája nem való. Bárhova kerüljön már most, az a maga érdekkörét maga után fogja vonzani, meg fogja alkotni a maga speciális körzetét bárhol is. Miután az Irányi Dániel-téri telek esik a mai középponthoz, a mai kiépített városhoz legközelebb a kiszemelt telektömbök közül, a város önző érdekén kívül még az is ezen telek mellett szól, hogy szerény véleményem szerint városunk össznépessége, de különösen annak az igazságügyi palota rendeltetésével bármily tekintetben összefüggő, belső része, máris inkább a város déli és belső keleti részén helyezkedett el s igy városunk ily értelmű sűrűsége máris arrafelé gravitál. Általános városfejlesztési szempontból tehát az Irányi Dániel-téri telektömböt tartom az építendő igazságügyi palota számára legalkalmasabbnak. Egy szigeti külvárosi lakos. Mi Pécs város mostohái, a szigeti külvárosiak, elszorult szívvel látjuk, hogy saját fiaink akarják megnehezíteni számunkra a fejlődést. Most is, hogy az újonnan építendő igazságügyi palota kérdése felbukkant, mielőtt mi még csak a szánkat is felnyitottuk volna, -- már jó előre letorkoltak bennünket. Jól tudjuk,hogy az új palotát az Irányi Dániel-téren fogják építeni. Lassan beletörődnénk is, ha bizonyos mostohaság nem bántana bennünket és ha az ellenünk érvelőknek nem lehetne minden érvét halomra dönteni. Mert tessék elhinni. Tek. Szerkesztőség, hogy lehet. A legfőbb érvük testvérellenségeinknek az, hogy mi az Isten háta mögött vagyunk, a valahol messze keleten. Aztán meg az, hogy a hozzánk való eljutás körülményes. Éppen csak azt nem mondják, hogy nem is vagyunk. Ezeknek a gyenge lábon álló érveknek válaszát tudnám adni először is abban, hogy igenis benn vagyunk a városban, hogy olyan helyen vagyunk, ahol a fejlődésnek szabad tere van, nem vagyunk békába vertek, a jövő villanyosa hozzánk is elér és azt hiszem, az igazságnak is teljesen mindegy, akár az Irányi Dániel-téren, akár pedig a Szigeti külvárosban születik meg. Nem kell hosszú idő ahoz, amikor Pécs város, akarva nem akarva, kénytelen lesz mifelénk terjeszkedni, mert másfelé alig fog tudni. A jövő a miénk. Bárhogy nehezítsék is meg testvéreink, a mi fejlődési munkánkat megakasztani nem tudják. Igaz, hogy már rég messzebbre volnánk, ha bölcseink szép jövőnket meglátnák. És Pécs városának is csak előnyére volna, ha fejlődése nem zsúfolódnék össze a központra, hanem kijutna belőle a perifériákra is. Annak idején Budapesten az országházat sem helyezték a Belvárosba, az új műegyetemet sem tették a város közepére, fiaméin odaadták a Lágymányosnak, hogy forgalmat, életet teremtsen ott is, ahol eddig nem volt. A szép városnak nem csupán a középen kell kidomborodni, hanem kereteiben is szépnek kell lenni, amit csak úgy érhetünk el, ha felhagyunk azzal az ősi, avult nézettel, hogy mindent a Széchenyi-térre tegyünk, mostanában pedig az Irányi Dániel-térre. Chainené. Valahányszor katonák vonulnak át a falun, mindig átengedjük Lili szobáját ... Chaine úr. Lili a mi gyermekünk. Chainené. Leányunk, aki... Besseau. (Közbevág.) Igen, igen, a jó Isten Spanyolországba ... tudom. Valóban, van okuk a szomorúságra. ’ Chainené. A mi Dánielünk ... Egészen az ő arcvonása volt, barátom ... Chaineur. Igen. Csaknem. Főleg a szemek. Chainené. Legnagyobb bajunk, hogy semmi emlékünk sincs tőle, még csak egy arckép sem. Visszahozták az óráját, meg a skapuláréját, melyet akkor küldtem neki, mikor kitört a háború. De nincs semmi, ami az arcára emlékeztetne. Hiszen nem felejtettük el... de mégis ... az évek ... Chaine úr. Lassankint kitörlik az emlékezetből. Chainené. Azért tegnap, mikor ön megjött a beszállásoló cédulával, a papa és én egymásra néztünk és egyszerre kiáltottunk: Dániel! Nem vette észre? Besseau. Nem, bocsánat, nagyon fáradt voltam. Chaineur. Megbocsátunk önnek. Volt-e mindene, ami kellett? Besseau. Bizonyosan, hiszen az olyan kedves emberek, mint önök ... Nem, higgyék el, uram és asszonyom, sajnálom önöket. Chaine ur. Ehiszem, káplár, ön jó fiúnak látszik. Chainené. De még utóbb lekésetjük. Meg fogják büntetni. Chaine ur. Távozzék. Chainené. Vigye el ezt az üveg cognacot. Besseau. Nem. Chaine ur. De igen... az utón jól fog esni. Besseau. (Megzavarodva.) Oh! ez igazát, sok! (Tűnődik.) De tudják mit? Azt hiszem, van egy jó ideám ... Igen, hogy megköszönjem az önök jóságát. Képzeljék, van Montesban, a kaszárnyában egy szép arcképem, díszruhában, ezelőtt három hónappal csináltattam. Mihelyt hazaérek, elküldöm önöknek. Minthogy nincs a saját fiukról. Igaz, ez csak Besseau káplár lesz, de mégis a hasonlóság ... Ez némi vigasz lesz önökre. Mi? Chaineur. (Nagyon meghatva.) Köszönöm ... Oh, köszönöm ... hallod, mama? Chainené. Igen. (Sirni kezd.) Chaineur. (Kezét nyújtja a katonának.) Derék fiú! Jegyezze meg jól a címünket. (Feleségéhez.) No, no! Légy okos! IW----1/1___A-A ----- • —- * „DUNÁNTÚL.“ 3. oldal. Visszapillantás a pécsi kertészeti kiállításra. Irta: Dr. Jellachich Károly. Ha Jankó János kárászi plébános láthatta volna kiállításunkat, nagy öröme lett volna, mert az általa 1846-ban létesített kárászi kertész egylet , mely 1880-ban Pécs baranyai kertész egyletté alakult át, a kiállítás fényes sikere által megmutatta, hogy feladatának megfelelt. Meg kell itt emlékeznem még azon kedvelőiről a kertészetnek a kik Jankó János mellett úttörői voltak a kertészet fellendülésének. A legrégiebbek voltak Jankó Jánoson kívül, Nendwich Tamás gyógyszerész, Taitl kereskedő (a mostani Novotarsky kert volt tulajdonosa), későbben Darócy kanonok, Otrokoczy beremendi plébános, itt meg kell jegyeznem, hogy a harkányi parkban levő ritka szép rózsa gyűjtemény, amely a Margit sziget rózsáival is kiállja a versenyt, az ő rózsáiból lett létesítve. Szappanyos János daróci református pap: A magasabb, bátran merem mondani, a tudományos kertészetet Novotarszky Antal honosította meg a múlt század 50-es éveiben. Kitűnő rózsakertész volt Komáromi hirdi plébános is. Kiállításunk minden várakozáson felül sikerült, mert oly sok szép gyümölcs volt együtt, amennyit ebben a száraz évben várni nem lehetett. A kiállítási nagy teremben faldiszitésül, kertészeti képek is voltak felállítva. Ugyanis Pappné Fekete Irma úrhölgy, 10 gyönyörű, virágokat ábrázoló festménye, amelyek kiváló ízlésre és mesteri kézre vallanak. Részben a kis terem állványai hátsó részének fedezésére dárdai volt kertemnek 12 sikerült fényképem szolgált, amelyek Zelesnn művészetét dicsérik. A tulajdonképi kertészeti szép díszítést Nowotarszky és Kött kertészek végezték, akiknek kiállítása is méltó volt hírnevükhöz. Nowotarszky egy külön, versenyen kívüli, kis kiállítást rendezett saját kertjéből, amely gyümölcseinek, különösen francia barackjainak nagy száma s az egész kis kiállítás rendkívül jó ízlésre valló rendezése által tűnt ki.