Dunántúl, 1911. december (1. évfolyam, 201-225. szám)
1911-12-01 / 201. szám
2. oldal. jogászok úgy kezdték magyarázni, hogy a kiközösítéssel megfenyegetett személyek alatt nem a magánvádlók vagy felperesek, nem is a közvádlók és bírák értendők, hanem a legfőbb törvényhozók és kormányzó hatóságok, akik azokat a törvényeket hozzák, melyek a papokat a világi bíróság elé állítják, így akarja őket az egyház arra emlékeztetni, hogy a két legfőbb hatalomnaknak egyetértve kell az emberi társadalmat kormányozni s egymást támogatni tevékenysége kifejtésében. Ez a magyarázat általánossá lett. Következménye pedig az, hogy a privilégium sok gondolata jóformán teljesen elenyészett. Még papok papok ellen is pörösködtek világi bíróságok előtt. Sok botrányos, az egyházra káros pörök keletkeztek. X. Pius pápa segíteni akart a bajokon. Kiadta 1911. okt. 11-én kelt motu proprióját, melyben annak a föntebb említett büntető paragrafusnak új, hiteles magyarázatát adja. Kijelenti, hogy ezúttal nemcsak a törvényhozó és kormányzó hatóságok kerülnek excommunicatio alá, hanem magánszemélyek is, világiak és papok, férfiak és nők egyaránt, ha az egyházi személyeket akár büntető, akár polgári ügyben, egyházhatósági engedély nélkül a világi bíróságok elé vonják. Azt a már 1869. óta fennálló rendelkezést a legfőbb törvényhozó és kormányzó hatóságokra vonatkozólag fentartja ugyan ez a legújabb motu proprio is, de másrészt az államra vonatkozólag semmi egyebet nem mond, semmi újat nem tartalmaz. Jól tudja a pápa, hogy amint eddig nem feszélyezte az államhatalmat a kiközösítésnek kilátásba helyezése olyan törvények alkotásáért, melyek a papokat a világi bíróság illetősége alá vetik, azonképen nem fogja azt feszélyezni ezentúl sem. Nem is államhatalom segítségével akarja tehát a privilégium sorit megvalósítani, hanem hivei révén. Azokhoz fordul. Azoktól követeli, hogy ezentúl egyházi engedély nélkül pap ellen pert ne indítsanak. Az állam ma ép ugy nem keresztény, mint ahogyan nem volt az első századokban. Amint akkor is a maga erejéből, a maga eszközeivel valósította meg az egyház a privilégium forit, úgy tesz most is. Jól jegyezzük meg, hogy az ebben az uj motu proprioban egy szó sincs az államról, az állami törvények ellen való izgatásról A pápa kizárólag híveihez szól s azoktól kéri, illetve követeli, hogy a papok ellen ne menni, melyet levetkőzni nem tud, nem egy férfi szeszélyét kell tűrnie, hanem számtalanét, kik perverz hajlamaiknál fogva sokszor mint egy árucikket, adják kézről-kézre és a nő észrevétlenül sülyed, halad a morál lejtőjén lefelé, mígnem a prostitúció pocsolyájába merülve, rabszolgává aljasul. Ilyen minőségben a nő lemond mindenről, mit e szék alatt értünk: tisztesség, becsület, mégis követi hajlamait, szenvedélyének él, és azon élvezeteknek, melyeket a tisztesség útján élvezhetett volna, mint odadó, jó feleség, de azt elkerülni törekedett. Nem a férj szuverenitása alól való emancipációra kell a nőknek iparkodni, hanem a férfiaknak minden tekintetben hízelgő egyéni sajátosságaik által jó családanyákká kell lenniük. Ezekben leli az állam létalapját és legdrágább kincsét. Ne lenne csak nyomor, divat, könnyelmű vér és szenvedély, nem volna a nővilág szégyenfoltja fehér rabszolgaság és nem volna feminizmus. Hanem a most odakínált örömöket keresve keresné a romlatlan férfi nem és lennének erkölcsös, becsületes anyák, egészséges gyermekek és jóravalóbb férfiak. Nem volna egyke és angyalcsinálás, még szérumra sem szorulna az emberi romlás. Hanem az egészséges vér erőssé edzené az embert, s mit most nem képes előidézni sport, akrobataság, megszerezné azt nekünk az emberhez méltó felebaráti, vagy ha úgy tetszik emberszereteten alapuló morális, tiszta házas élet, melyet a római katholikus egyház szentség nívóra emeltjenek a világi bíróság elé. Ez csak nem sértés az állam ellen? Ez csak nem teszi jogosulttá azokat a kifakadásokat, melyeket lépten-nyomon olvashattunk a lapokban? A bírákat és ügyészeket az egész intézkedés nem érinti, akik tehát akár hivatalból, akár magánvádra minden korlátozás nélkül járhatnak el a papok ellen ezentúl is. Ellenben magánszemélyek a pápának különös módon fentartott kiközösítésbe esnek, ha a papokkal való pörös ügyeiket püspöki engedelem nélkül a világi biróság elé viszik. Ezentúl tehát akár bűnvádi, akár polgár keresetet akar kath. ember pap ellen indítani, a püspöknél kell előbb az ügyet bejelenteni. Nem mint állampolgárt, hanem mint katholikust kötelezi őt erre a pápa. A püspököknek bőven van rá módja, hogy büntető esetben megtorlást mérjen a papra, polgári kereset esetén pedig tartozásai kiegyenlítésére szorítsa. Ha pedig bonyolultabb az eset, készségesen fogja megadni az engedelmet ahhoz, hogy az ügy a világi bíróság elé ■vitessék. Ezáltal a világi bíróságok kívánatos tehermentesítéshez jutnak, a törvényszék, az állam jogrendje sérelmet nem szenved, hiszen nem azt mondja a pápa, hogy az államnak nincs joga ítélkezni a papok felett, hanem csak a híveket kéri, hogy ne vegyék igénybe az állam ezen jogát, épen azért igazságtalanok és alaptalanok azok a támadások, melyek a Szentszék ezen legújabb rendelete miatt érték s hiszem, hogy a mondottak megfontolása minden tárgyilagos embert ennek elismerésére késztet. Sipos István, dr. „DUNÁNTÚL.“ DeceraBer 1. Péntek. ORSZHBGVÍiLÉS. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. Elnök Návay Lajos. Az elnöki előterjesztések után rátér a Ház a belügyi tárca folytatólagos tárgyalására. Elnök jelenti, hogy több szónok feliratkozva nincs, ennélfogva a vitát bezárja, s a zárszó jogán Szmrecsányi György szólal fel s azt mondja, hogy legutóbbi beszédével foglalkozva Hock János és Vázsonyi Vilmos őt nagyfokú tájékozatlansággal vádolta meg. Mai felszólalásával igyekezni fog ezt a tarthatatlan vádat eloszlatni. Csodálatosnak tartja, hogy amikor Magyarországon 301.480 állami tisztviselő, bíjnok és szolga van, akkor a demokraták és elvbarátai azt mondják, a székesfőváros magasabb tisztviselőinek fizetése nem nagy, s hivatkoznak arra, hogy Anglia és az Egyesült Államok polgármesterei aránytalanul nagyobb fizetéseket kapnak. Kérdi Hock és Vázsonyit, miért mennek a külföldre adatokért, miért nem maradnak itthon s mért nem veszik az itteni állapotokat zsinór mértékül? Múltkori beszédében megemlékezett a gázgyár igazgatójának 100.000 koronás fizetéséről, akinek ugyanekkor az egyéni kvalitásait nem akarta kétségbe vonni és erre választ nem kapott, ellenben azt mindig hangoztatta Vázsonyi is, Hock is, hogy mennyi szociális intézményt létesített a közelmúltban a főváros, ő ezt sohasem vonta kétségbe, ellenben eklatánsan igazolja a fővárosról mondott kritikáját a belügyminiszternek tegnap kiadott rendelete, amely arról szól, hogy a gázgyárról szóló szabályrendeletet nem hagyja jóvá. Nagyon örvend a belügyminiszter ezen intézkedésének, s most már reméli, hogy a kormány bátor kézzel fog belenyúlni ebbe a darázsfészekbe s kipusztítja a főváros közgyűlésében és egész igazgatásában levő korrupciót. Azt hiszi, hogy teljesen megvilágította a fővárosban ma létező állapotokat. Ezután a városi villamos vasút mizériáit teszi szóvá, ő tudja nagyon jól, hogy a főváros nem állhat oda a tőzsdére, hogy adok-veszek részvényeket, hanem megbíz valakit ennek az ügynek a le A szívekhez. Irta: Rákosi Jenő. Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legszebb gondolatnak: a beteg gyermekről való gondoskodás gondolatának. Szárnya nőtt és a gondolat szárnyát csattogtatva berepülte a hazatérést és ahol megcsapott egy szivet, a szív kinyílt s befogadta a gondolatot. És a munka egyet lépett, s nagyot lépett. Varázsütésre tetté vált a szándék és ma már nem kezdeni, hanem csak folytatni kell a dicső művet, amely a tavalyi esztendőnek egy históriai tényévé leve. Hiszen mentő révet építettünk az élet, a szenvedés tengerén tehetetlenül vergődő lelkeknek. — A gyermekvilág a nemzet életének a forrása. Amily bőven fakad, amily zavartalanul folyik, amily épen csörgedez, abban a mértékben vetődik fény, öröm, remény arra az útra, amelyen a nemzet a maga jövőjének titkai felé vándorol. A nemzet ereje, a nemzet hatalma, a nemzet dicsősége lélekzik a bölcsőkben, szólal meg a gyermekszobák vidám zajában és dobog fel a gyermekek szívében. A gyermekvilágon kell a nemzet szemének pihennie, mert a maga jövőjének a képét szemléli benne. Jusson eszetekbe a Krisztusi mondás: Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa. A Nemzet pedig, Krisztus szavával azt mondja: Jértek velem a kisdedekhez, mert ők az én Mennyországom. És nem a boldog gyermekekről van a szó, amikor én a Ti szivetek ajtaján zörgetek. Nem a gazdag vagy jómódú emberek gyermekeiről, akikért a szülők képesek minden áldozatra, amely szeretetüknek megfelel; nem is az ép és egészséges gyermekekhez hívlak ezúttal benneteket, akiknek vidám zaja, csengő nevetése a világ legdicsőbb és legédesebb muzsikája, hanem viszlek benneteket a szegénység és a betegség tanyáira, ahol ez a leglelketlenebb zsarnokpár a gyermekvilágot fojtogatja. Letörli nedves kezével arca szép színét; ujjával megérintvén szemét, elveszi ragyogását; irtóztató szájával elfujja örökre kicsi njakáról a mosolyt. Akinek a szíve e gondolatokra össze nem facsarodik, aki még nem látott boldogtalan szülőt, ki beteg gyermekén nem csak segíteni nem, de nem tud szenvedésein csak enyhíteni is; aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szövetkezett betegség ácsolt; aki nem látott tehetetlenül vergődő anyai szívet megszakadni, nem látott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölccsel; aki a szenvedések szenvedését, a kínok kínját, a gyötrelmek gyötrelmét a nyomorban pusztuló gyermeksereget nem látta, az ám zárja el beszédem elől a szívét. De aki Krisztus örökét, a gyermeket szereti, a maga gyermeke boldogságáért abban hálás, hogy italt, ételt és orvosságot kíván nyújtani az elhagyottak és elesettek ártatlan gyermekeinek; aki be akar menni a boldog szív, nyugodt elme és a békés lelkiismeret földi paradicsomába, aki szereti gyermekét, istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megújul, az jöjjön, az zárja ki bonyolításával. Nem is ezt kifogásolta ő, hanem kifogásolta azt a tényt, hogy e részvények összevásárlását nem a legnagyobb körültekintéssel intézték. Mielőtt azonban beszédét tovább folytatná, öt perc szünetet kér, amit az elnök megad. Szünet után azt mondja Szmrecsányi, hogy a városi választásoknál a szavazatokat meghamisították. Székely Ferenc igazságügyminiszter konkrét adatokat kér, hogy a vizsgálatot megindíthassa ez ügyben. Heltai Ferenc szólal fel ezután és igyekszik kimutatni, mennyire nem igaz Szmrecsányi vádja, és azokat koholmányoknak minősíti. Még Farkas Pál szólalt fel, azután a tárca többi tételét vita nélkül elfogadták, holnap a kereskedelmi tárcát fogják tárgyalni. Az ülés két óra után ért véget.