Dunántúl, 1912. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-01 / 25. szám

■ . -¡­­- n^-aHLs«. £RK1rl2. ti-UA'WV — !i, Wfilum 25. szám­ért . . . IX— . • CU~ 8*y bóra .... X— Ep szán in S fillér. KiadóMsntual LyMiMHiatM 4. m. Kiadó t«refoetja: 222. Csük­irtok Pécs, 1912. február 1. Szerkesztőség: Lyonaia­ u­toa 4. n. Pelei 5* szerkesztő: KÉSMÁRKY istvAb * Szerkesztőség tololvaji: 880. Kéziratokat nem vissza. Hirdetések díjszabás szerint. Pécs. január 31. A pécsi tornacsarnok tágas helyisége Ember János királyi tanfelügyelő, a pécsi abstinensek elnökének kezdeményezésére február 2-án antialkoholikuss gyűlésnek szín­helye lesz. Merész úttörő, de embert mentő vállalkozás. Méltó arra, hogy minél széle­sebb körben érdeklődést és részvételt kelt­sen. Aki az antialkoholizmusnak eredmé­nyes apostola, az emberiségnek jóltevője, a kultúrának előmozdítója, tovább haladá­sunk megépítője. Néhány karakterisztikus vonással óhajtjuk a népgyűlés anyagát kiegészíteni. Bizonyosan tárgyalás alá jönnek ott az al­koholizmus pusztító hatásai az egyén gaz­dasági, erkölcsi és családi vonatkozásaiban. Mi itt a fajt megőrző, mert lesatnyító, hatá­sait beszéljük meg szaktekintélyek segítségé­vel. Az alkoholizmus a gyermekhalandóság­nak előmozdítója. Demme orvos a szülők­ről fiaikra átöröklő hatások szempontjából vizsgálta az alkoholizmus hatásait. Húsz családot figyelt meg évekre, sőt évtizedek-­­­re visszanyúló szorgos kutatással. E húsz család közül tíz határozottan alkoholista volt, tiz pedig rendes életviszonyok közt­­ élt, normálisan táplálkozott. Úgy tapasztalt ; fa, nagy az iszákos szülóit "a/ szurokc­ívuz"a! 25 nem érte meg élete 2-ik évét. 22 külön­böző betegségben sínylődött és csak 10 volt látszólagosan egészséges. E családokból 7 esetben mind a két szülő az alkohol terheltje volt és 37 gyermekük közül csak 2 volt tel­jesen egészséges. A másik tíz józan család­ban 61 gyermek közül csak 5 halt meg a 2-ik év előtt, csak hat volt beteges, ötven pedig egészen normális. Franciaország elnéptelenedését a gazdasági és erkölcsi okokon kívül az alko­holizmus túlságos elterjedésének is kell tu­lajdonítanunk. Londonnak 5680, Csikágónak 58­ 40, Párisnak 30.000 alkohol kimérése van. Franciaországban 25 lélekre jut egy-egy kimérés. A francia többet iszik az orosznál is, legfeljebb a normandiaiak vehetik velük a versenyt és Franciaország népessége stag­­j­nál. Harminc év alatt alig emelkedett , de­­ az absint fogyasztás folytonosan emelkedé­­s­ben van, ötven évvel ezelőtt nem ismerték,­­ 1884-ben a fogyasztás már 50.000 hektoliter volt, ma kerek szám 30.000.000, írva harminc millió hektoliter. Az alkoholizmus meggyengíti a szer­vezet ellenálló képességét s az apákban meg­mérgezi a gyermekeket. Arrive Rudolf orvos 81 iszákos, 76 tuberkulotikus és 245 ,,iniér­­sékletes“ munkáscsaládot vett megfigyelés alá. Azért választott csakis egy társadalmi osztályhoz tartozókat, hogy megfigyelésének alapjai lehetőleg azonosak legyenek. Ered­ményei a következők: az iszá- a tüdő- a mér­­kos vészes tékletes családoknál százalékban az iszá- a tüdő- a mér­­kos vészes tékletes családoknál százalékban . A többi életben maradt gyermekek közül tü­dővészes volt 16.— 25.— 2.35 Látszólag egészséges csak 16.40 (Hiányoznak az adatok.) A fogantatástól születéséig tönkrement , 11.34 9.78 6.10 1. SjMI'A›£i adv @ rci.? ! ! 1} AA. az első hónapban 6.20* 4.20 4.— 2­5 7.30 6.— 4.80 1 éves korában 24.­15.40 6.30 2­5 13.80 9.30 7.50 6 éveskoráig 48.1027.7125.41 gyöngeségben 3.85 1.20 0.75 Meghalt görcsökben 6.33 1.80 1.39 „ hashártyagyullad. 13.83 6.32 3.91. „ tuberkolotikus tü­dővészben 4.96 9.63 2.02 Ifoadka szerencséje. Irta: Bodonyi Nándor. A dajka. Ott a szilváskertek alatt a gyalogúton, amikor Késes Imre hazakisérte Marikát a te­metőből, a leány azt mondta a fiúnak: — Hallja Imre! Nekem nincs pénzem. Olyan emberhez, akinek adóssága van, én nem megyek. De mondok egyet! Én elme­gyek, ha kell szolgálónak, szobaleánynak, gyerek-dajkának. Ami keresményem lesz, megtakarítom: segítek önnek azt az adóssá­got letörleszteni... Hát ami a szolgálóságot, szobaleánysá­­got és a dajkaságot illeti: ezt a három hiva­talt Marika mind megkapta Taliéknál. A ház úrnője, akit a cselédek „nagysá­gos asszonynak“ szólítottak, gondoskodott róla, hogy mindegyikből kijusson neki a ma­ga része. Taliné őnagysága szeretett ízlése­sen öltözködni. Most is, amikor Tali úr bemutatta az új nevelőnőt, halvány rózsaszín selyem japán­­kimonóban volt. Haja, az a dús szőke haj, hatalmas gyémántfejes tűvel volt feltűzve a la­pcsa-frizurába. Arca gondozott, szemei elevenek, szája piros, fogai épek voltak. Volt rá gondja, hogy szép fehér fogsora ki-kilás­­sék üde piros ajkai közül. Kicsi kezei aprók és finomak voltak. Gondosan ápolt körmei, mint a kínai hölgyek­nél, arról tanúskodtak, hogy nem igen kop­nak valami nehéz dologban. Aztán a modorában volt valami utánoz­hatatlan, valami elérhetetlen. A csiszolt mo­i doru-szalonhölgy s a faragatlan nyárspol­­gár-ivadék jellemvonásai összekeveredtek­­ benne. Mindenkivel úgy beszélt, mint aki megszokta a parancsolást s elvárja, hogy neki engedelmeskedjenek. Férjét, Tali ura­mat, csak úgy szólította, per „Tali.“ — Tali! Mutassa be a kisasszonyt — a fiuknak. Tali úr szolgálatkészen ugrott a paran­csot teljesíteni. A szalonban, az ablak köze­lében ült az egyik fiú. Úgy látszik, a legna­­gyobbik, a „kis miniszter.“ Éppen rajzolt. Tus-csészéje, kármin-tintája, körzője és vo­nalzója szerteszét hevertek a kis asztalon. Tali úr odavezette Marikát a fia elé: — Van szerencsém bemutatni... Itt aztán megállott egy kissé Tali úr, mintha azon gondolkodnék, hogy melyiket is illik előbb bemutatni. Azután rámutatott hir­telen a fiúra, majd Marikára: — Fiam, Endre . .. Az uj nevelőnő ... Marika megmondta a nevét: — Maróthy Mária ... A fiú felállt, kezet nyújtott a kisasz­­szonynak s aztán jobbra-balra, kifogástalan magasságban, éppen a melle irányában, meg­­huzogálta a nevelőnő kezét, mintha fát fűré­szelne s azt mondta: — Van szerencsém ... Tali uram arany­ csiptetős szemüvege mögül jelentős pislogatásokkal nézett Mari­kára, mintha csak azt mondaná: — Ugy­e, jól nevelt fiú? — Hát a másik kettő hol van? — kér­dezte Taliné őnagysága. A fiú azt mondta rá: — Nem tudom, —­s azzal visszaült is­A népgyű­léseken elhangzó szó nem al­kalmas számadatok megrögzítésére, pedig ezek a számok, tudományos s részletes adatokon nyugvó igazságok, megdöbbentően szóló, megrázóbb tanulságokat tartalmaz­nak minden beszédnél. Nincs kivétel: az iszákosság hajlamosabbá teszi az embert az emberiség életfájának megmérgezésére, mint a tüdővész. Az iránt kezdenek eltérők lenni a vélemények várjon a tuberkulózis a csírasejttel öröklődik-e át, arra nézve, hogy az idült alkoholizmus, sokak szerint az akut alkoholmérgezés (részegség) is, pusztító ha­tású, ma nincs véleménykülönbség. Az alkoholizmus elhullt nemzedéke­ket. Bournevelle adatai szerint, az általa megfigyelt párisi kórházban 1880—1890. évek között 1000 hülye epileptikus, gyönge­­elméjű gyermek közti! 471 gyermeknél az : 84 gyermekwol­th­­ --.ya, *­20 gyermek­nél a szülők iszákosak voltak; 171 esetben nem tudott semmit megállapítani, 209 eset­ben a szülők állítólag nem voltak­ iszákosak. Állítólag!! Az iszákosság határa nagyon el­mosódó főleg, ha arról az érdekelteknek vagy hozzátartozóiknak kell tanúságot ten­niét a rajza mellé s ott pepecselt tovább szót­lanul. Taliné őnagysága odafordult Maróthy­­né asszonyomhoz. Úgy tett, mintha csak most vette volna észre, hogy ő is jelen van. — Kegyed talán a kisasszony édes­anyja? — Igen, — szólt Maróthyné, — elkísér­tem őt. Látni akartam, hogy hová kerül... — Nos, nos? Azt hiszem, — szólt őnagy­sága, — azt hiszem, meg van elégedve. — Oh, igen, meg vagyok elégedve. Csupán arra kérem, legyenek jóindulattal a leányom iránt. Fogadják szeretetü­kbe. Te­kintsék családtagnak... Maróthyné könnyeit kezdte törölgetni. Egészen elérzékenyü­lt. Taliné őnagysága jó­nak látta őt megvigasztalni: — Legyen nyugodt asszonyom. Maga végig járhatja Pécs városát, de az én házam­nál nem fog különb házat találni. Itt még a cselédnek is úri sora van. Azt hiszem, a fize­téssel­ is meg van elégedve. Hatvan korona havonként. Ennyi még egy fogalmazónak sincs. S hozzá még úri ellátás. De apropos: fizetés! Valamit akarok kérdezni. Hogyan kí­vánják, kinek adjam át a pénzt? A kisasz­­szonynak-e minden hónap elsején, vagy pe­dig kegyednek utalványozzam postai utal­ványon? — Ahogy tetszik, ahogy könnyebbsé­gére esik. Egyébként erre nézve tessék a leá­nyommal megegyezni. Ahogy ő akarja. — Mert nekem teljesen mindegy. Csak azért mondom, ha netalán a kisasszony segé­lyezni akarná az édes­anyját. És a mamák

Next