Dunántúl, 1912. február (2. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-01 / 25. szám
2. oldal nnck. Bertola sweizi orvos egészségügyi statisztikát vezetett az úgynevezett „farsangi“ gyermekekről. 8196 gyengeelméjű gyermekről bebizonyította, hogy azok mind szüretkor vagy húshagyó kedden fogazattak. Dr. Lechner Károly kolozsvári egyetemi tanár megállapítja, hogy az a 18%-os elfajulás, amely a mértékletes szülők gyermekeinél mutatkozik nagyobbára az elsőszülöttekre vonatkozik, mert a lakodalmi vagy szüreti részegség okából származik. A mértékletes szülők leánygyermekei közül 92% tud szoptatni és csak 8 % nem tud. Már a mérsékelten ivóknál ez a szám 12%ra emelkedik. Ha mértéktelenül isznak a szülők vagy akár csak azoknak egyike is, a szoptatni nem tudók száma 69-re szökik; a részeges szülők leánygyermekei közül pedig 90% nem tud szoptatni. Ha nem tudjuk anyatejjel táplálni a gyermeket, kellő táplálék hiányában elpusztul, ellenálló ereje lefokozódik, különféle betegségekre hajlamossá lesz, vagy tönkremegy gyomor és bélbajokban, melyek a mesterséges táplálkozás nehézségei folytán igen könnyen állanak elő. És még ha a származékok megmaradnak is pusztulás, nyomor, anyagi és erkölcsi züllés osztályrészük. Dregdale amerikai orvos utána járván egy 75 éven át iszákos nő nemzetségének, megtalálta mind a 709 tagú nemzetség összes elfajulásait. Elmebajos, büntető, keresetképtelen volt 471, vagyis az egész nemzetség 66,5%. Ezen egyetlen család elfajult tagjai az államkincstárnak 75 év alatt 6 millió koronát meghaladó költséget okoztak. Oly tény, mely alkalmas, hogy az államháztartás szeszadóból származó financiális előnyeit kikezdje. Tüdővész, alkoholizmus és nemi betegségek az emberiség életfájának pusztítói. Nos, ismeretes az ókori író igazsága: sohasem ismertem részeges embert, aki önfegyelmező lett volna. A bujakóros betegségeket összes másodlatos következményeikkel az ideg, csont, szív és érrendszert meg-támadó tüneteikkel nagyrészt az alkoholiz-mus rovására kell írnjunk. Ám a degeneráció, azaz elfajulás az alkoholizmus egyenes vonalában is kimutatható. Magunknak is voltak és vannak satnya testű, vízfejű, gyengeelméjű tanítványaink, akikről eleve feltettük, hogy iszákos szüleik származékai. Utána kutattunk s a szomorú valóság igazat adott feltevésünknek. A szülők alkoholikusok voltak. Dr. Frölich nem mondott előttünk újságot, mikor azt beszélte el: Egy tanító az alkoholellenes kongresszuson odanyilatkozott: Ha az első osztályban feltűnően gyenge az anyag és az elért eredmény igen csekély, akkor meg tudjuk állapítani, hogy hat év előtt igen jó és bő volt a termés. Az alkoholikus mérgezés közvetlen pusztításairól Lechner Károly dr. közöl egy statisztikai kimutatást, eszerint olyan gyermekeknél, akik soha életükben alkoholt nem kaptak elégtelen tanulmányi eredmény csak 2.7%. A kitűnő 16.3%, a jó 51.3%, az elégséges 29.7%. Olyanoknál, akik csak néha napján ünnepeken, vasárnapokon kapnak alkoholt bár nem gyarapodik még az elégtelen eredmény, mert a 2.7% alul marad, mégis 12.3% fogy a kitűnő és 33.0% emelkedik az elégséges, naponta egyszer vagy kétszer ivóknál a kitűnő már 9,7-re sülyed, az elégtelen 4% emelkedik. Az oly gyermekeknél pedig, akik kétszernél is többször isznak naponkint az elégtelen 4,4%, az elégséges 48%. Szomorú, de beigazolt adatok ezek. Láttuk a fönt eszközölt statisztikából, az alkoholizmus aláássa a szervezet ellenállóképességét a betegségek csiráival, a mikroorganizmusokkal szemben. Nemcsak a tüdővésznél van igy. Más inficiáló betegségeknél is, íme egy eset: Albany amerikai városban 1832. kolera dühöngött. A város 26.000 lakosa közül 13.000 felnőtt volt s ezek közül 3000 voltak tagjai egy mértékletességi egyletnek. A 3000 antialkoholista közül 2 halt meg kolerában, a 10.000 nem alkoholista közül 334. Az arány tehát olyan mint az egy és harminchárom között a mértékletesek javára. Vannak, akik az alkoholt erőt adó tápszernek, egészséget adó, desinficiáló szernek tekintik. Mese! Kisebb mértékben, izgató, élvezeti tápszer, nagyobb mértékben szervezetet pusztító méreg. Ha van is a szeszes italokban tápláló anyag, van bennök fölös mennyiségben spiritus is, ami kettős tulajdonságával mérgez: a zsírt feloldja, a vizet magához vonzza s mert agyvelőnk és idegrendszerünk szervezetünknek legzsirosabb , legszernyese??A szervek, ezteti legelőször a romboló hatás. Természetesen az alkohol nemcsak az agyvelőből, hanem más szervekből elviszi a zsirt és vizet s elpárologva másutt hátrahagyja, innét degeneratív hatása nemzedékeken keresztül. Ami táplálék van sörben, borban, pálinkában, bőségesebben megtalálom a kenyérben, tojásban, tejben. Azt adjunk a népnek. Csakhogy ehhez céltudatos nemzeti gazdálkodás, okos vámpolitika, helyes mezőgazdasági népnevelés, kevesebb hadihajó, kevesebb ismétlőfegyver és mindenekelőtt okszerűbb adórendszer kellenének. Az 1912-ik évi költségelőirányzat az alkohol révén a következő bevételekre számít: Szeszadó 129 millió 700 ezer kor. Összesen: 189 millió 980 mil. kor. Azaz közel kétszáz millió korona. Mi azt hisszük, amilyen erős oldala ez a kétszáz millió korona államháztartásunknak, olyan gyengesége haladó kultúránknak. Az állam, ez a százgyomrú csodálatos szervezet, legfegyelmezetlenebb, legnyomorultabb gyermekeinek gyengeségéből táplálkozik legerősebben. Ezzel szemben a tömegek ránevelése az önmérsékletre, új igazságosabb progreszszív adórendszer megteremtése, ipari és mezőgazdasági elbíróképesség olyan előfeltételek, amelynek nemcsak megteremtéséhez, hanem átérzéséhez is ma még, mi vén és tanult gyermekek, erőtlenek vagyunk. Nemcsak az alkoholizmus, hanem gazdasági szervezetek, idült rendszerek, avult fogalmak is átöröklenek. Komócsy István: A miniszterelnök békefeltételei. Khuen-Héderváry ma meglátogatta a lakásán betegen fekvő Kossuth Ferencet. A miniszterelnök közölt békefeltételei a következők: 1. A címer- és a jelvénykérdésnek a kilences bizottság programmjában megígért megoldásra vonatkozólag a miniszterelnök megismétli a kötelező ígéretet, az időpont meghatározása nélkül. 2. A kormány hajlandó elfogadni azt, hogy abban az esetben, ha a képviselőház az újoncokat kifejezetten megtagadja, a póttartalékosok az újoncok pótlására behívhatók ne lehessenek. 3. A véderőjavaslat harmadik szakaszát, mely "Bosznia és Hercegovinára vonatkozik, a kormány hajlandó módosítani, esetleg egészen elejteni. A miniszterelnök ezeknek az alapján tárgyalni fog még Apponyi Albert gróffal és Justh Gyulával is. Politikai körökben e tárgyalásoknak nem nagy jelentőséget tulajdonítanak, annál kevésbbé eredményt. Söradó 10 „ 010 „ Boritaladó 23 „ 390 „ „ Söradópótlék 22 „ 230 .. „ Italmérési illeték . .. 650 .. rendesen takarékosabbak szoktak lenni a leányaiknál ... — Oh, az én leányom nem pazarló. Meg fogja ő takarítani a keresményét. Ugye, édes leányom? Marika csak a fejével intett, hogy igen. Ki tudja, hol jártak gondolatai. Taliné őnagysága új ajánlattal állott elő: — Tudnék én még egy esetet. Az is jó lenne. Én a kisasszony fizetéséből minden hónap elsején átadok húsz koronát. Ez elég lesz puccra, fényűzésre. A többit pedig beteszem neki a takarékpénztárba. A könyvecskéje ott lesz a Wertheim-szekrényben. Ahhoz nem fér senki. S ha majd valamikor eltávozik, lesz egy tisztességes megtakarított tőkéje. S ha netalán valamikor férjhez menni készülne, legalább elég lesz a stafirungra. — Oh, a stafirungja már készen van, — szólt mosolyogva Maróthyné, — hanem azért jó lesz. Ugye leányom, jó lesz? Marika ráhagyta, hogy jó lesz. Ezzel aztán búcsút is vett Maróthyné úgy a családtól, mint a leányától. Anya és leánya zokogó könnyhullatások közt ölelték meg egymást: — Légy jó leány, vigyázz magadra, — szólt Maróthyné, leányát újra és ismételten csók özönével elborítva. Azután eltávozott. Sietnie kellett, mert a kocsist úgy fogadta, hogy még idejében haza mennek. Marika tehát maga maradt az idegenek közt. Várjon mi sors vár itt reá? De hát a jövendők homályába ki láthat? Senki! Egyedül a jó Isten. Ő hát arra bizza magát teljesen. Kint a folyosón nagy lárma kerekedett. Tali uram mindjárt tisztában volt vele, hogy honnét ered a lárma. — Jönnek a gavallérok: a „kis prelátus“, meg a „kis generális.“ Megnyílt a szalonajtó, két kis fiú lépett be. Valóban ők voltak: a kis prelátus, meg a kis generális. A kis prelátusnak a fején piros papi süveg volt. Olyan forma, mint amilyent a Gregoriánumbeli kis énekesek viselnek. Karing is volt rajta, meg egy arany kereszt a mellén. A kis generálison aranyzsinóros honvéd-atilla volt. Csákója ugyan piros papirosból volt, de a tiszti jelvénye kilátszott neki hátul a bugyogója fenekéből. A kis generális csirt, bőgött: — Anya! anya! Béla nem adja oda az arany keresztet! A két fiú észrevette, hogy idegen is van a háznál. A kis prelátus oda plántálta magát a szalon közepére, egyenesen Marikával szemben s úgy nézett rá hetyke, kihívó tekintettel : — Nos? Kik vagyunk? A kis generális odabújt az édesanyja selyem kimonója mellé. Ott bőpicsélt tovább nagy kitartással: — Anya! anya! Nekem az arany kereszt kell! Tali úr a helyzet magaslatára akart emelkedni, amikor a két fiút bemutatta a nevelőnőnek : — Íme, a két gavallér: Béla, a kis prelátus és Levente, a kis generális. Nemde? Csupa történelmi nevek: Endre, Béla és Levente. Tali uram ezzel a történelemben való nagy jártasságát akarta megmutatni. A kis generálist ez a bemutatás sem zavarta ki a textusából. Tovább sirt, kelletlenkedett: — Anya! anya! vegye el Bélától a keresztet ! Taliné igazságot akart köztük tenni: — Hagyd a keresztet Bélánál. Prelátust illeti meg a kereszt. Generálisnak kard való. De a kis makrancos csak tovább sírt. Marika is megpróbálta vigasztalni, oda ment a kisfiúhoz: — Ne sírjon kis Levente, majd adok én magának szebbet, nagyobbat... Erre a kis levente előbújt a könyöktől maszatos képével az édesanyja selyem japonikája mellől. Először bambán bámult az idegen hölgyre, mintha csak azt kérdezte volna: — Honnan veszel te szebbet is, meg nagyobbat is, mint az édesanyám arany keresztje? Aztán nagy vitézül kiöltötte nyelvét a nevelőnőre... Szép firma: egy nyelvét öltögető generális! A mama észrevette ugyan ezt az illetlenségét, de nem,szólt. Szemeivel ő is azt látszott kérdezni: — Várjon hol veszed te azt a keresztet? Nem látod, hogy ez aranykereszt? „DUNÁNTÚL.* Február 1. Csütörtök.