Dunántúl, 1912. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-01 / 25. szám

2. oldal­­ nnck. Bertola sweizi orvos egészségügyi statisztikát vezetett az úgynevezett „farsan­gi“ gyermekekről. 8196 gyengeelméjű gyer­mekről bebizonyította, hogy azok mind szüretkor vagy húshagyó kedden fogazat­tak. Dr. Lechner Károly kolozsvári egye­temi tanár megállapítja, hogy az a 18%-os elfajulás, amely a mértékletes szülők gyer­mekeinél mutatkozik nagyobbára az első­szülöttekre vonatkozik, mert a lakodalmi vagy szüreti részegség okából származik. A mértékletes szülők leánygyermekei közül 92% tud szoptatni és csak 8 % nem tud. Már a mérsékelten ivóknál ez a szám 12%­­ra emelkedik. Ha mértéktelenül isznak a szülők vagy akár csak azoknak egyike is, a szoptatni nem tudók száma 69-re szökik; a részeges szülők leánygyermekei közül pe­dig 90% nem tud szoptatni. Ha nem tudjuk anyatejjel táplálni a gyermeket, kellő táp­lálék hiányában elpusztul, ellenálló ereje le­fokozódik, különféle betegségekre hajla­mossá lesz, vagy tönkremegy gyomor és bélbajokban, melyek a mesterséges táplál­kozás nehézségei folytán igen könnyen álla­nak elő. És még ha a származékok meg­maradnak is pusztulás, nyomor, anyagi és erkölcsi züllés osztályrészük. Dregdale ame­rikai orvos utána járván egy 75 éven át iszákos nő nemzetségének, megtalálta mind a 709 tagú nemzetség összes elfajulásait. Elmebajos, büntető, keresetképtelen volt 471, vagyis az egész nemzetség 66,5%. Ezen egyetlen család elfajult tagjai az állam­­kincstárnak 75 év alatt 6 millió koronát meg­haladó költséget okoztak. Oly tény, mely alkalmas, hogy az államháztartás szesz­adóból származó financiális előnyeit ki­kezdje. Tüdővész, alkoholizmus és nemi be­tegségek az emberiség életfájának pusztí­tói. Nos, ismeretes az ókori író igazsága: sohasem ismertem részeges embert, aki ön­fegyelmező lett volna. A bujakóros betegsé­geket összes másodlatos következményeik­kel az ideg, csont, szív és érrendszert meg-­­­támadó tüneteikkel nagyrészt az alkoholiz-­­­mus rovására kell írnjunk. Ám a degeneráció, azaz elfajulás az alkoholizmus egyenes vona­lában is kimutatható. Magunknak is voltak és vannak satnya testű, vízfejű­, gyengeel­méjű tanítványaink, akikről eleve feltettük, hogy iszákos szüleik származékai. Utána kutattunk s a szomorú valóság igazat adott feltevésünknek. A szülők alkoholikusok vol­tak. Dr. Frölich nem mondott előttünk új­ságot, mikor azt beszélte el: Egy tanító az alkoholellenes kongresszuson odanyilatko­zott: Ha az első osztályban feltűnően gyen­ge az anyag és az elért eredmény igen cse­kély, akkor meg tudjuk állapítani, hogy hat év előtt igen jó és bő volt a termés. Az alkoholikus mérgezés közvetlen pusztításairól Lechner Károly dr. közöl egy statisztikai kimutatást, eszerint olyan gyer­mekeknél, akik soha életükben alkoholt nem kaptak elégtelen tanulmányi eredmény csak 2.7%. A kitűnő 16.3%, a jó 51.3%, az elég­séges 29.7%. Olyanoknál, akik csak néha napján ünnepeken, vasárnapokon kapnak al­koholt bár nem gyarapodik még az elég­telen eredmény, mert a 2.7% alul marad, mégis 12.3% fogy a kitűnő és 33.0% emel­kedik az elégséges, naponta egyszer vagy kétszer ivóknál a kitűnő már 9,7-re sülyed, az elégtelen 4% emelkedik. Az oly gyer­mekeknél pedig, akik kétszernél is többször isznak naponkint az elégtelen 4,4%, az elég­séges 48%. Szomorú, de beigazolt adatok ezek. Láttuk a fönt eszközölt statisztikából, az alkoholizmus aláássa a szervezet ellen­állóképességét a betegségek csiráival, a mikroorganizmusokkal szemben. Nemcsak a tüdővésznél van igy. Más inficiáló betegsé­geknél is, íme egy eset: Albany amerikai városban 1832. kolera dühöngött. A város 26.000 lakosa közül 13.000 felnőtt volt s ezek közül 3000 voltak tagjai egy mértékletességi egyletnek. A 3000 antialkoholista közül 2 halt meg kolerában, a 10.000 nem alkoho­lista közül 334. Az arány tehát olyan mint az egy és harminchárom között a mérték­letesek javára. Vannak, akik az alkoholt erőt adó táp­szernek, egészséget adó, desinficiáló szer­nek tekintik. Mese! Kisebb mértékben, iz­gató, élvezeti tápszer, nagyobb mértékben szervezetet pusztító méreg. Ha van is a sze­szes italokban tápláló anyag, van bennök fö­lös mennyiségben spiritus is, ami kettős tu­lajdonságával mérgez: a zsírt feloldja, a vizet magához vonzza s mert agyvelőnk és idegrendszerünk szervezetünknek legzsiro­­sabb , leg­szernyese??A szervek, ezt­eti leg­először a romboló hatás. Természetesen az alkohol nemcsak az agyvelőből, hanem más szervekből elviszi a zsirt és vizet s elpáro­logva másutt hátrahagyja, innét degeneratív hatása nemzedékeken keresztül. Ami táplálék van sörben, borban, pá­linkában, bőségesebben megtalálom a ke­nyérben, tojásban, tejben. Azt adjunk a nép­nek. Csakhogy ehhez céltudatos nemzeti gazdálkodás, okos vámpolitika, helyes me­zőgazdasági népnevelés, kevesebb hadihajó, kevesebb ismétlőfegyver és mindenekelőtt okszerűbb adórendszer kellenének. Az 1912-ik évi költségelőirányzat az alkohol révén a következő bevételekre szá­mít: Szeszadó 129 millió 700 ezer kor. Összesen: 189 millió 980 mil. kor. Azaz közel kétszáz millió korona. Mi azt hisszük, amilyen erős oldala ez a kétszáz millió korona államháztartásunk­nak, olyan gyengesége haladó kultúránknak. Az állam, ez a százgyomrú csodálatos szer­vezet, legfegyelmezetlenebb, legnyomorul­tabb gyermekeinek gyengeségéből táplálko­zik legerősebben. Ezzel szemben a tömegek ránevelése az önmérsékletre, új igazságosabb progresz­­szív adórendszer megteremtése, ipari és mezőgazdasági elbíróképesség olyan előfel­­tételek, amelynek nemcsak megteremtésé­hez, hanem átérzéséhez is m­a m­é­g, mi vén és tanult gyermekek, erőtlenek vagyunk. Nemcsak az alkoholizmus, hanem gazdasági szervezetek, idült rendszerek, avult fogal­mak is átöröklenek. Komócsy István: A miniszterelnök békefeltételei. Khuen-Héderváry ma meglátogatta a lakásán bete­gen fekvő Kossuth Ferencet. A miniszterel­nök közölt békefeltételei a következők: 1. A címer- és a jelvénykérdésnek a kilences bi­zottság programmjában megígért megoldásra vonatkozólag a miniszterelnök megismétli a kötelező ígéretet, az időpont meghatározása nélkül. 2. A kormány hajlandó elfogadni azt, hogy abban az esetben, ha a képviselőház az újoncokat kifejezetten megtagadja, a póttar­talékosok az újoncok pótlására behívhatók ne lehessenek. 3. A véderőjavaslat harmadik szakaszát, mely "Bosznia és Hercegoviná­ra vonatkozik, a kormány hajlandó módosí­tani, esetleg egészen elejteni. A miniszterel­nök ezeknek az alapján tárgyalni fog még A­p­p­o­n­y­i Albert gróffal és J­u­s­t­h Gyulá­­­­val is. Politikai körökben e tárgyalásoknak nem nagy jelentőséget tulajdonítanak, annál kevésbbé eredményt. Söradó 10 „ 010 „ Boritaladó 23 „ 390 „ „ Söradópótlék 22 „ 230 .. „ Italmérési illeték . .. 650 .. rendesen takarékosabbak szoktak lenni a leá­nyaiknál ... — Oh, az én leányom nem pazarló. Meg fogja ő takarítani a keresményét. Ugy­e, édes leányom? Marika csak a fejével intett, hogy igen. Ki tudja, hol jártak gondolatai. Taliné őnagysága új ajánlattal állott elő: — Tudnék én még egy esetet. Az is jó lenne. Én a kisasszony fizetéséből minden hó­nap elsején átadok húsz koronát. Ez elég lesz puccra, fényűzésre. A többit pedig beteszem neki a takarékpénztárba. A könyvecskéje ott lesz a Wertheim-szekrényben. Ahhoz nem fér senki. S ha majd valamikor eltávozik, lesz egy tisztességes megtakarított tőkéje. S ha netalán valamikor férjhez menni készülne, legalább elég lesz a stafirungra. — Oh, a stafirungja már készen van, — szólt mosolyogva Maróthyné, — hanem azért jó lesz. Ugy­e leányom, jó lesz? Marika ráhagyta, hogy jó lesz. Ezzel aztán búcsút is vett Maróthyné úgy a családtól, mint a leányától. Anya és leánya zokogó könnyhullatások közt ölelték meg egymást: — Légy jó leány, vigyázz magadra, — szólt Maróthyné, leányát újra és ismételten csók­ özönével elborítva. Azután eltávozott. Sietnie kellett, mert a kocsist úgy fogadta, hogy még idejében haza mennek. Marika tehát maga maradt az idegenek közt. Várjon mi sors vár itt reá? De hát a jö­vendők homályába ki láthat? Senki! Egyedül a jó Isten. Ő hát arra bizza magát teljesen. Kint a folyosón nagy lárma kerekedett. Tali uram mindjárt tisztában volt vele, hogy honnét ered a lárma. — Jönnek a gavallérok: a „kis prelá­­tus“, meg a „kis generális.“ Megnyílt a szalonajtó, két kis fiú lépett be. Valóban ők voltak: a kis prelátus, meg a kis generális. A kis prelátusnak a fején piros papi süveg volt. Olyan forma, mint amilyent a Gregoriánumbeli kis énekesek viselnek. Karing is volt rajta, meg egy arany kereszt a mellén. A kis generálison aranyzsinóros hon­véd-atilla volt. Csákója ugyan piros papiros­ból volt, de a tiszti jelvénye kilátszott neki hátul a bugyogója fenekéből. A kis generális csirt, bőgött: — Anya! anya! Béla nem adja oda az arany keresztet! A két fiú észrevette, hogy idegen is van a háznál. A kis prelátus oda plántálta magát a szalon közepére, egyenesen Marikával szemben s úgy nézett rá hetyke, kihívó tekin­tettel : — Nos? Kik vagyunk? A kis generális odabújt az édes­anyja selyem kimonó­ja mellé. Ott bőpicsélt tovább nagy kitartással: — Anya! anya! Nekem az arany ke­reszt kell! Tali úr a helyzet magaslatára akart emelkedni, amikor a két fiút bemutatta a ne­velőnőnek : — Íme, a két gavallér: Béla, a kis pre­látus és Levente, a kis generális. Nemde? Csupa történelmi nevek: Endre, Béla és Le­vente. Tali uram ezzel a történelemben való nagy jártasságát akarta megmutatni. A kis generálist ez a bemutatás sem zavarta ki a textusából. Tovább sirt, kellet­­lenkedett: — Anya! anya! vegye el Bélától a ke­resztet ! Taliné igazságot akart köztük tenni: — Hagyd a keresztet Bélánál. Prelátust illeti meg a kereszt. Generálisnak kard való. De a kis makrancos csak tovább sírt. Marika is megpróbálta vigasztalni, oda ment a kis­fiúhoz: — Ne sírjon kis Levente, majd adok én magának szebbet, nagyobbat... Erre a kis levente előbújt a könyöktől maszatos képével az édes­anyja selyem japo­­nikája mellől. Először bambán bámult az ide­gen hölgyre, mintha csak azt kérdezte volna: — Honnan veszel te szebbet is, meg na­gyobbat is, mint az édes­anyám arany ke­resztje? Aztán nagy vitézül kiöltötte nyelvét a nevelőnőre... Szép firma: egy nyelvét öltö­­gető generális! A mama észrevette ugyan ezt az illet­lenségét, de nem,szólt. Szemeivel ő is azt lát­szott kérdezni: — Várjon hol veszed te azt a keresztet? Nem látod, hogy ez aranykereszt? „DUNÁNTÚL.* Február 1. Csütörtök.

Next