Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-01 / 49. szám

Március 1. Péntek. DUNÁNTÚL akkori elnök Justh Gyula azon az álláspon­ton volt igen helyesen, hogy magyar és hor­­vát képviselő között nincs különbség, (Ál­talános taps és helyeslés a jobb oldalon.) ami jó volt a horvátok ellen, annak jónak kell lennie most is. Felolvassa Justh Gyulának a koalíció alatt az elnöki székből tett nyilatkozatát, mely így hangzik: Az elnök úgy tegye fel a kérdést, hogy a többség akarata érvénye­süljön. (Viharos taps a jobboldalon.) Én eh­hez hű maradok, úgy fogom fel a kérdést, ahogy akkor felfogták. (Megújuló taps a jobboldalon.) Vertán Endre szól a házszabályokhoz hosszasabban. Beöthy Pál veszi át ezután az elnöki széket. Végül Szmrecsányi György kér szót a házszabályokhoz. Az ülés végén Batthyány Pál tesz napi­­rendinditványt. Az ülés 2 órakor ért véget. I­­ini mitt piáit Az 1907. évi XXVII. t.-c. 4. §-a értel­mében: „A vallás és közoktatásügyi minisz­ter feljogosíttatik, hogy a községi és feleke­zeti elemi népiskoláknál huzamos időn át ki­váló érdemeket szerzett néptanítók részére az állami költségvetésben e célra megállapí­tott hitel keretében a közigazgatási bizottság és a kir. tanfelügyelő javaslatára évi 200 kor. fizetés természetével bíró személyes pótlékot engedélyezhet.“ Hát ez mind igen szép. S én azt hiszem, egyházmegyénknek vannak számosan ilyen érdemes és kevésbbé érdemes tanítói, akik huzamosabb és kevésb­bé huzamos időn át „kiváló érdemeket“ sze­reztek. Megszokott dolog volt előttünk, hogy azokat a tanítókat tartottuk eddig legérde­mesebbeknek erre a minden esetre kitüntető figyelemre, akik leghuzamosabban működtek az elemi népoktatás terén. Bíztunk úgy a közigazgatási bizottság, valamint a kir. tanfelügyelőség tapintatában, hogy meg fogja tudni válogatni a legérdeme­sebb embereket. Hanem újabb időben olyan jelenségek merültek fel, amelyek azt látsza­nak bizonyítani, hogy itt nem a huzamos és talán huzamosabb időn át kiváló érdemeket szerzett néptanítók kapják a személyi pótlé­kot, hanem kapják a kevésbbé huzamos időn át működöttek is — rovására azoknak, akik náluk huzamosabb időn át s talán hasonló ki­váló érdemeket szereztek, — de az elemi népoktatás terén. Önkéntelenül is fölmerül az a kérdés, hogy mi ok szól a mellett, hogy amazok emezeknek elébük helyeztessenek? Hol? Miféle érdemeket szereztek arra, hogy a náluk idősebb kollégáknak mellőzé­sével így kitüntettessenek? Ki intézi, ki vezeti ezt az ügyet? Kinek a befolyása érvényesülhet itt? Sem a köz­­igazgatási bizottságról, sem a kir. tanfel­ügyelőségről nem tételezhetünk fel olyan ta­pintatlanságot, hogy érdemes tanítókat egyenlő érdemeik mellett náluk fiatalabb tanítókkal szemben mellőzzenek. Más befolyásoknak is kell itt érvénye­sülni, melyek a közigazgatási bizottság és a kir. tanfelügyelőség hatáskörén kívül is meg­találják az utat a minisztériumig. Vajjon miféle befolyások? Aztán miféle érdemek? Talán képviselőválasztáskor szer­zett kortes-érdemek? De hát azokért adjon kárpótlást maga a képviselő és ne használja fel befolyását a minisztériumban, ne írassa a saját kontóját az ország költségére. Szomorú dolog, de bizony ilyen gondo­latokat keltenek föl az emberben azok az újabb időben fölmerült jelenségek. Hiszen, ha ezeknek lehetősége úgy áll is, mint egy: a millióhoz, ki van téve ama gyanúnak a legérdemesebb tanító is, hogy személyi pótlékát kortes-szolgálatokkal sze­rezte. Hát hogyan fogadhassa el azután ön­érzetes tanító azt a személyi pótlékot, amit csak huzamosabb időn át elemi népiskolák­nál kiválóbb érdemeket szerzett tanítóknak szánt a törvény? Értsük meg egymást! Nem hajtom én itt a magam malmára a vizet! Én is javaslatba hozattam a királyi tanfelügyelő úr útján a személyi pótlékra. De látva a fenti jelenségeket, magam kértem, hogy fölterjesztésemet vonja vissza. Nem mondom én azt, hogy az illetőknek nincsenek érdemeik. De ugyanannyi érde­meik másoknak is lehetnek, de náluk időseb­bek és huzamosabb idő óta működőknek! Hogy jut hozzá az a fiatalabb tanító, hogy egy vele legalább is egyenlő érdemű, de korosabb tanítóval szemben 5—6 eszten­dővel tovább élvezhesse — egyenlő életkort feltéve — azt a személyi pótlékot? Hát ennek bizony nagyon szomorú kö­vetkezményei lehetnek, mert majd az érde­mesebb tanítók, látva azt, hogy ilyen eshető­ségek is fennállanak, egyenként visszalépnek a közügy terén eddig kifejtett működésüktől. Bodonyi Nándor: HÍREK. (Személyi hírek.) A­p­p­o­n­y­i Gyula gróf Zichy Gyula gróf megyéspüspök lá­togatására ma délben Pécsre érkezett. — Oberhammer Antal rendőrfőkapitány, aki torokgyulladásban több napig betegen feküdt a lakásán, betegségéből felgyógyult s ismét átvette a rendőrség ügyeinek ve­zetését. (A kalocsai érsek segédpüspöke.) A Magyar Kurír jelenti: X. Pius pápa az apos­toli király előzetes hozzájárulásával dr. Horváth Győző kalocsai ifjabb mester­kanonokot, a nagyszeminárium igazgatóját dr. Csernoch János kalocsai érsek se­gédpüspökévé nevezte ki. A processus ca­­nonicus legközelebb lesz Bécsben, a nun­­ciaturán. (Uj magyar báró.) A király Menger­­s­e­n Ármin magyar testőr és századosnak, valamint törvényes utódainak a magyar bá­rói méltóságot díjmentesen adományozta. (Plébánosok kitüntetése.) A király Krasznecz József esperesnek, liptó­­nagybobróci plébánosnak a Szent Móricról nevezett bothi címzetes apátságot és Kriszt Jenő pápai esperes-plébánosnak, a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét ado­mányozta. (Tanári előléptetés.) A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter P­e­t­r­i­c­h Béla dr. pécsi állami főreáliskolai és Scharbert Vilmos szekszárdi állami főgimnáziumi ta­nárokat a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába kinevezte. (A pécsi ügyvédi kamara­ közhírré te­szi, hogy dr. Kardos Imre ügyvédet, Pécs székhellyel, dr. Vas Géza ügyvédet, Dom­bóvár székhellyel és dr. Z­­­i­n­s­z­k­y Vidor ügyvédet, Dunaföldvár székhellyel, a ka­mara ügyvédi lajstromába folytatólag fel­vette. (A „Dunántúl“ részvényeseinek figyel­mébe.) Figyelmeztetjük a „Dunántúl“ nyom­da és részvénytársaság t. részvényeseit, hogy ha a március 5-én megtartandó köz­gyűlésen szavazati jogaikat gyakorolni óhajtják, részvényutalványukat elismervény ellenében a nyomdaigazgatóságnál (Pécs, Lyceum­ utca 4.) f. hó 4-ig letétbe helyezni szíveskedjenek. (Nemesség adományozás.) A király Fleischer Kálmán háromszögelő főmér­nöknek és törvényes utódainak a magyar nemességet, „Matóczi“ előnévvel díjmente­sen adományozta és megengedte, hogy ezen­túl a „Matóóczy-Fleischer“ kettős család­nevet viselhessék. (Sub auspicilis regis.) A király legfel­sőbb elhatározásával megengedte, hogy a budapesti tudományegyetemen az 1910—11. tanévre szólólag Grosschmid Lajos a bölcsészettudományok, S­t­o­r­p­a József és L­u­t­i­n­s­z­k­y Jenő pedig a jogtudományok doktoraivá sub auspicilis regis felavattassa­nak. A három királyi kitüntetettek közül S­t­o­r­p­a József pár évvel ezelőtt Szek­­szárdon végezte a gimnáziumot s tanárai már akkor szép sikereket fűztek további ta­nulmányaihoz. (Felolvasás a pécsi múzeumegyesület­­ben.) A pécs-baranyai múzeumegyesület ma délutáni felolvasó ülését Majorossy Im­re nyitotta meg lendületes szavakkal, felkérve Párkányi Norbert főgimnáziumi tanárt előadásának megtartására. Párkányi Norbert a pécsi főgimnázium Faludy önkép­zőkörének életéből mutatott be 25 esztendőt a tőle már megszokott könnyed és közvetlen előadásban. Bevezetőjében az önképző cél­ját fejtegette, amely nem puszta kiegészítője az iskolának, hanem aranyrűd, mely össze­köti az iskolát a nemzeti kultúrával. Pécsett 1861. november 21-én indult meg a mozgalom az önképzőkör megalakítására. A mozgalom­ból egy esztendei húzódás után valóság lesz, megalakul az önképzőkör K­a­j­d­i Imre igaz­gató vezetésével. Ezután ismerteti a kezdet nehézségeit, majd leírja a körnek mindjob­ban való erősödését, virágzását. . Az önképző­kör életéből ismerős nevek is bukkannak fel, mint Ujváry Miklós, Krausz Izor, Rézbányay József, Várady Ferenc, Mayer Sándor, Ka­sza József, Budai Kálmán, Haksch Lajos, Vizneker Antal, Stenge Ferenc, Vajay István, Neumayer Dezső, Késmárky István, Bitter Béla, Szinkovich Károly, Rásky Béla, Wal­­lerstein Bódog, Leh Jenő, Schmidt Antal, Andrics Tivadar, Koller Béla,Kriszt Jenő és még egy csomó ismerős név, aki mind lelkes munkával vette ki részét a köz életéből. A szívesen hallgatott, gondolatoktól színes elő­adását így fejezi be: Visszatekintve az első negyedszázad történetére még egy pillantás­sal, meg kell állapítanunk, hogy ez a generá­ció valaha talán a legérdekesebbnek fog ta­láltatni ennek az intézetnek, de Pécs városá­nak is történetében. Ismerjük a fák évgyűrűit, tudjuk, hogy minden évben kettős gyűrű képződik a törzsön: az egyik sötétebb, ke­ményebb, tömörebb, mint egy alaposabb kép­ződés, a másik világosabb, puhább, lazább, gondatlanabb kötésű. Az előbbi a téli képző­dés, az utóbbi a nyári. Amaz lassabban, emez gyorsabban fejlődik. A törzs keménysége, ál­lékonysága, ereje a téli gyűrűkben van. Ilyes­­valamit lát az ember Önképzőkörünk életében is, ha nagy fáját keresztbe fűrészeljük és meg­nézzük évgyűrűit. Az elsők a téli gyűrűk, erős, kemény generációk, később képződnek intermittens gyengébb kötésű nyári gyűrűk, puhább nemzedékek, egy-egy évben, de ezek is talán csak azért, hogy a növények életé­ben érvényesülő törvény szerint egészséges nedvkeringést, több fejlődési képességet ad­janak a következő évgyűrűnek. Tény, hogy az első 25 éves önképzőkör erős, egészséges, viruló törzs volt. A másik 25 év még feldolgo­zásra vár. Azoknak a keveseknek lelkében, akik Párkányi tanár lebilincselő előadását végighallgatták, a diákévek édes örömei ele­venedtek meg. Az előadó, míg egyrészt az értelmet lekötötte és fogva tartotta gondola­tainak gazdagságával, másrészt megfogta a szíveket is azokkal az érzésfinomságokkal, amelyeket mondatokba szorított gondolatai közé lelkéből széthintett. 3. oldal.

Next