Dunántúl, 1912. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-02 / 146. szám

2. oldal­­ hat, ámde minden munkájára az igaz koronát a szabad akarat nemes impulzusa adhatja meg csupán, amely az ész által eléje tárt utak, tettek és ideálok közül szabadon vá­laszthat. Az ember érdeme abból alakul ki, hogy a nemest, a jót szabadon választja s bűne ott kezdődik, mikor a rut gonoszságot kényszer nélkül szabadon követi. Hogyha az ész helytelen irányba, téveszmékbe, ha­zugságba téved, az akarat, a szabad akarat van hivatva újabb irányt szabni az embernek, mert ez mindnyájunknak legszebb, legfon­tosabb, földi s öröklétünk felett határozó, döntő tehetségünk. Ámde ez csak akkor lehetséges, a sza­bad akarat csakis úgy jut az ő fontos, Isten által gondolt szerepéhez, ha az akaratot ne­veljük, szoktatjuk, folyton nemesítjük, hogy­ha az észt az akarat rovására nem tesszük zsarnokká, melyet minden válogatás nélkül szolgaként kövessen, hanem az akaratot úgy megacélozzuk, hogy az kőszirt gyanánt, álljon a jó mellett, melytől sem az értelmi gőg, sem a piszkos érdek, sem az indulatok, sem a szenvedélyek el nem szakíthatják. A szabad akarat az eszes lényeknek legnagyobb ereje, a léleknek legfőbb tehet­sége, ámde magában vak, mely az irányt az észtől kölcsönzi. De ez az ész nem a puszta emberi értelem, mely magára hagyva a végzetes tévedések útjára kerülhet, bármily vívmányokat mutasson is fel talán egyéb­ként, hanem az a józan, természetes és az Isten igazságát megértő, tisztelő és híven követő emberi ész, amely a természet egy­szerű rendjében a saját világát, a természet­­felettiek szféráiban pedig a jóságos Isten nyomdokát követi. Századunknak ez a nagy hibája: az akarat nevelését semmibe sem veszi, alig értékeli, mindent az ész kultuszától remél. Tanítás, tanulás, ismeret, tudomány, mind csak az ész fejlődését akarják szolgálni. Min­den idő és minden fáradság erre lesz áldoz­va.É­s az akarat, a szabad akarat nevelése, nemes fejlesztése, öntudatos gondozása szin­te ismeretlen. így lesz az emberből való­ságos monstrum, melynek óriási agyon­tömött fejét apró, nyomorodott, ingó lábak hordják. Nincsen egyensúlya, nincsen irány­tűje, nincsen biztossága, valóságos nádszál, melyet az indulat, a szenvedély, az­ érdekek szele és vihara hajtogat, tép, tördel és hur­col meg a porban. Innét napjainknak minden zűrzavaros élhetetlensége s nagy nyomorúsága. Pedig ha az értelem magas kiképzése nem is való s nem is lehetséges mindenkire nézve, az akarat, a szabad akarat ideális megnemesítése mindenkinél egykép lehetsé­ges. S ha ez megtörténik, úgy mindenki egy­ként elmondhatja Szent Pál apostol ama bá­mulatos, félelmet gerjesztő, tiszteletet pa­rancsoló s a szabad akarat apotheozisát ma­gában foglaló hatalmas szavait: „Quis nos separabil a caritate Christi?“ Ki választ el minket Krisztustól. Ki az aki elszakíthat tőle, ha én szabad akarattal hozzá ragasz­kodom? Soha semmi, semmi! Igen arra, az akarat ily értelmű meg­­nevelésére van ma óriási, ezerszeres szük­ség, mikor az ész, a tudás kultusza minden­felé túlteng s majdnem feledteti a lélek fő­tehetségét, melynek fejlődése döntő s örök kihatással bir az ember egész életére. Az akarat, a szabad akarat dönti el az ember jelen s­örök sorsát. Véssük mélyen emlékünkbe ezt az igazságot, s ne feledjük soha, hogy a Gond­viselés nemcsak tanítóknak, nemcsak az ész, az értelem kimivelőinek hívott meg bennünket, hanem sokkal inkább nevelőknek százezrek részére, hogy a reánkbizottak sza­bad akaratát, telkük legszebb és legnagyobb képességét akképp irányítsuk szóval, tettel, példával, élettel a jó Isten kegyelmének ra­gyogó fényénél, hogy mindnyájan bátran vá­laszthassák azt, amire örök izgalommal mind­nyájunkat hívott. Midőn tanítói s nevelői munkájukhoz a jó Isten áldását kivánom, a közgyűlést ezennel megnyitom. 1 stefliizipi­rii,til­taifflepit közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Pécs, julius 1. A közgyűlés megnyitása reggel 7 és fél órakor V­a­­­d­i­t­s Gyula miséjével kez­dődött. Ezt követte a szakosztályok ülése. A módszertani szakosztály Szentkirályi Ede elnöklésével alakult meg. A gyűlésen be­ható vita tárgyává tették egy reál olvasó­könyvnek a megírását. A vitatkozók sorában láttuk Bodonyi Nándort, Kocsis Kálmánt, Pártos Zsigmondot, Tarányi Istvánt, Kál­mán Ferencet és Polácsi Jánost. Egy tíztagú bizottság kiküldésével, kik e kérdést meg fogják oldani, a szakosztály ülése véget ért. Ugyanezen ülésen felolvastatott: „Élj, hogy tanulhass, s tanulj élni“ jeligés dolgozat. Majd az irodalmi szakosztály ülésezett B­o­­d­o­n­y­i Nándor elnöklésével. A hittani szak­osztályt Virág Feren­c elnök vezette. A szakosztály ülésén felolvastatott egy beérke­zett dolgozat. Az indítványok során S­z­i­e­­­berth Róbert indítványát a patronázs­­egyesületekbe való belépésről tárgyalták és egyhangúlag elfogadták. Tíz órakor nyitotta meg gróf Zichy Gyula megyéspüpsök lapunk vezetőhelyén közölt beszéddel a közgyűlést. Majd Hor­váth Ignác világi elnök méltatta a katholikus egyház elhunyt vezérférfiának, gróf Zichy Nándornak érdemeit. A Pécsegyházmegyei Róm. Kath. Ta­nítóegyesületnek kegyeletes erkölcsi köte­lessége — úgymond — hogy megemlékezzék örökös dísztagjának, a magyar katholikus­­ság elhunyt lánglelkü, megdicsőült vezéré­ről, gróf Zichy Nándor . Nagyméltóságáról, akit mélységes fájdalommal elsirattak a pa­loták és kunyhók lakói egyaránt. Szerte e szép hazában a kath. egyházat, a kath. poli­tikai és társadalmi életet ért nagy csapást és pótolhatatlan veszteséget minden kath. meg­­érezte. A magyar katolikus közélet első em­berei, egyházunk főpapjai, a kath. küzdő po­litikusok, egyletek és testületek gyászünne­pélyeket ültek, hogy a nagy halott emlékét megörökítsék, a templomokban pedig össze­gyűltek a hívők, hogy szívből jövő imát mondjanak lelki üdvéért. Megmozdult aztán az egész ország kath. közvéleménye, hogy szobrot állítson közadakozásból az elhunyt leglelkesebb, a legbátrabb katholikus vezér­nek, akihez hasonlót keresve is csak keveset találunk eseményekben gazdag magyar tör­ténetünkben. Midőn legnagyobb volt a sülyedés, a széthúzás, az egyenetlenkedés az országban, midőn egy erős istentelen áramlat indult meg szentegyházunk, hitünk, kath. iskoláink és intézményeink ellen, midőn meg akarták fosztani hazánkat, Szűz Mária országát ősi katholikus jellegétől; midőn a szabadgon­dolkozók, a szabadkőművesek megkezdet­ték egész erővel romboló munkájukat; midőn már a katholikus alapok, alapítványok és püspöki javak eltulajdonítására is céloztak: akkor az isteni gondviselés a tizenkettedik órában a kath. ügyek megvédésére küldötte gróf Zichy Nándort, a dúsgazdag kath. magyar mágnást, aki 10 millió katholikus örömére kibontotta a keresztény Magyaror­szág megvédése és fentartása végett az ön­védelem zászlaját. Jól mondja működésének egyik jellemzője, hogy gróf Zichy Nándor élete a magyar nemzet politikai szabadságá­ért s a kath. vallás függetlenségéért vívott becsületes, elszánt küzdelmek folytonos so­rozata volt. Nyilvános szereplésének első évei a szabadságharc gyászos vége után be­következő időszakra estek, amikor a jó ma­gyar emberek, hacsak tehették, nem elegyed­tek a politikába. Gazdag élettörténetét, mely mindnyájunk előtt ismeretes, nem részlete­zem, csupán ellenségeinek azon igaztalan ál­lítását kívánom pár mondattal megcáfolni, hogy ő rossz hazafi lett volna. Hogy ez el­lenségeinek kicsinyes ráfogása, azt azon tör­ténelmi tény bizonyítja a napnál fényeseb­ben, mely szerint gróf Zichy Nándor elsők között volt akkor, midőn az önkényuralom zsarnoki hatalma ellen kellett jobbjainknak küzdeni. Ekkor a nemes gróf oly elszántan szállott szembe a nemzet elnyomóival, hogy ezért börtönbe vetették, grófi és kamarási címétől megfosztották. Íme, ez az igazság! Életének hosszú folyamán, melyet az Isten kiváló kegyelemből adott neki, mindenkor első és legszentebb volt előtte hite, egyháza és hazája. Ha egyháza, és hazája érdeke úgy vonta, akkor a szó és irás fegyvere, dött; ha pedig békére volt szükség tének, akkor a béke olajágával jött be apostol, hive volt Deák Ferenc lekedetének, midőn a nemzet és­zött létre hozta a kiegyezést. Mikor alkotmányunk sor, akkor ezért harcolt, mikor a ny­sági megerősödését kellett ele mindig ott volt jobbjaink között. Úgy a képviselőházban, mi­­­diházban tartott felszólalásait itt keresztény magyar nép boldogító hitünk szabadságáért, a kath. ra kesülő szellem lengette át. Legnagyobb, leghatalmasabb sebb mégis gróf Z­i­c­hy Nándor harcban volt, melyet ő indított ír megvédje hazánkban a katholicszi várát, melynek pilléreit kezdették­ségeink döngetni. Vallásos lánglelkével, törhetetlen és el­szánt hatalmas agitációjával úgy felrázta a szunnyadó katholikus társadalmat, hogy ma már egy hatalmas tábor áll csatasorban, melynek minden katonája bátran küzd azok­ért a nagy eszmékért, azokért a nagy célok­ért, melyeket ő olyan meggyőző energiával fennen hirdetett. A küzdő táborba tartozunk mi is, kath. néptanítók, akik mindenütt ott kívánunk len­ni, ahol a keresztény kultúrát hirdetni, ápol­ni és terjeszteni kell; ahol gróf Zichy Nándor elveit és szellemét kell követni, akinek célja volt a keresztény Magyarország fennőrrfára­­dását biztosítani.­­Azok, akik hallgatták, megérezték a szent tüzet, mely lelkét bevitette s melyből ők is lángot fogtak. Mikor gyertyával kezé­ben kisérte az Oltári szentséget, akár a buda­pesti aszfalton, akár a falu poros utcáján, lelke világított; akik látták, úgy érezték, hogy ez ájtatos embernek Istene nem néma, hideg bálvány, hanem meleg, édes Felség, aki nemcsak parancsol, hanem boldogít is. Ez a hatalmas,, csodás lelkületű nagy férfiú nem él már közöttünk, elszólította őt a Teremtő a boldogabb, szebb hazába, akinek hosszú áldásos életén át mindig hivségesen, igazán szolgált. Meghalt a katholikusság vezére, s meg­sirattuk hulló könnyekkel, eltemettük igazi fájdalommal ősei mellé, a csendes adonyi sirkertben, ahol sirkantja fölött az örök élet olajfaága zöldet, ahol a katholikus Magyar­­ország kegyelete virraszt. Tegyük le mi is a megemlékezés szár­nyain sírjára fájdalmunk virágaiból font ko­szorúnkat és járjunk el gyakran sírjához megerősödni, hogy az ő szellemében halad­hassunk diadalmasan előre azon az úton, mely Magyarország keresztény megújításá­hoz és megerősítéséhez vezet. Ezután Bodonyi Nándor szavalta el lapunk tárcarovatában közölt, magasan szárnyaló költeményét. A titkári jelentést B­á­t­e­r János egyesületi titkár olvasta fel, amelyben vázolta az egyesületnek öt eszten­dős működését, ennek kapcsán megemléke­zett a beérkezett pályamunkákról és egyben a beérkezett indítványokról is. A himesházai esperesi kerület és a pécsi esp.­kér­ egy célt szolgáló indítványát F­r­e­y János és Polá­csi János indítványozók óhajára a közgyű­lés felfüggesztette azon határozattal, hogy afölött más alkalommal fog érdem szerint dönteni. Ezután a szakosztályok üléséről számoltak be a szakosztályi vezetők. Majd a számvizsgálók tették meg jelentésüket, mely­ből kitűnik, hogy az egyesületnek van 1912 DUNÁNTÚL Július 2. Kedd.

Next