Dunántúl, 1912. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-02 / 146. szám

Julius 2. Kedd. január elsejétől mostanig 1297 kor. 87 fill. be­vétele és 1145 kor. 17 fill. kiadása: Maradék 152 kor. 70 fill. Az 1913. évre előirányzott költségvetésből kitűnik, hogy 2310 kor. bevé­tellel szemben a titkári, szerkesztői és más egyéb honoráriumok levonásával marad 210 kor. Dr. Csizmadia Alajos kárászi plé­bános „Tanítók fegyelmi joga az iskolában“ címen tartott rapszodikus előadást. Erősen hangsúlyozza, hogy a tanító kezébe vissza kell adni a botot. Előadásához Ember Já­nos kir. tanfelügyelő szólt hozzá és ideális rögből tekintvén a kérdést, az előadv­­ányát elveti s egyben a krisztusi apján állván, hangoztatja, hogy ha verte a kereskedőket az Isten há- A mondotta: Engedjétek hozzám dedeket! Majd Forrai István­­hoz és kifejtette e körbe vágó adijak kiosztása: dalmi szakosztály diját Hall­­aradi tanitó nyerte meg. A mód­osztály diját K­ő­h­á­z­i Gizella hittani szakosztály diját Majpr­o­v­á­c­s Vilma között osztották esek Ede 50 koronás pályatéte­­lzett pályázatok közül Szigeti itó dolgozata nyerte el az első ti­­­odik dolgozatot 20 koronával ju- Forrai István tanítónak ítélte Ezután a tisztikar választására került a­ sor, miután két indítvány kimaradt a napi­rendből. A megválasztott tisztikar névsora a következő: Világi alelnök: Horváth István, alelnökök: Albert István és Somssich Sán­dor, titkár: Báter János, jegyzők: Bodonyi Nándor és Bors József, főpénztáros: Székely Márton. Igazgatósági tagok: Kőházi Gizella, Hall Viktor, Kindl Vilmos, Szentkirályi Ede. Számvizsgálók: Lassányi János, Ruzsinszky József, Walter Ádám. Ezzel a gyűlés véget ért. 1 órakor a Kath. Kör helyiségében társas-ebéd volt, melyen W­a­­­d­i­t­s Gyula az Isten, király és haza hármas eszméjét él­tette. Megemlékezett Krisztus helytartójáról, a római pápáról, I. Ferenc József királyról és Zichy Gyula gróf megyéspüspökről. Felköszöntőt mondottak még: Horváth Ignác Wajdits Gyulára, Frey János Ember János kir. tanfelügyelőre, Csizmadia Alajos Ember Jánosra és Horváth Ignácra, Ember János Wajdits Gyulára, Jávor István Ember Jánosra és Wajdits Gyulára, Magyar Rezső Vörös Nándorra, Somssich Sándor Bodonyi Nándorra, Frey János a kath. tanítóságra, Bod­onyi Nándor Csizmadia Alajos és Ember Jánosra, Bitter Illés a tanítóságra, mint ne­velőkre, Vörös Nándor Bitter Illésre és Csiz­madia Alajos dr.-ra, Csizmadia Alajos dr. a tanítók családtagjaira emelte poharát. A ta­nítók a késő délutánig élénk hangulatban vol­­tak együtt._____________________________ Az ellenzéki népgyűlések. Az ellenzék folytatja megkezdett országos agitációs munkáját. Számos városban és kerületben tartottak tiltakozó népgyűlést. A Székes­fehérvárott tartott népgyűlésen Zichy Aladár gróf, M­a­n­d­o­r­f­f Géza báró, M­e­­z­ő­s­s­y Béla, P­a­i­z­s Gyula, Károlyi József gróf, Földes Béla, Szabó István képviselők vettek részt és szólaltak fel. A Szegeden tartott népgyűlésre A­p­p­o­n­y­i Albert, Károlyi Mihály grófok, Bako­­nyi Samu, Fernbach Károly, Szmre­­c­s­á­n­y­i György, Rock István, Kun Béla és Kelemen Béla utaztak le. Kel­e­­m­e­n Béla volt az első szónok. A­p­p­o­n­y­i Albert gróf Tisza eljárását bírálta, követelte a főrendiház reformját. Apponyi hevesen kikelt a köztársasági közbeszólások ellen. Károlyi Mihály grófot nagy ovációban ré­szesítették. Békésgyulán B­i­k­á­d­y Antal és N­a­d­á­n­y­i Gyula beszéltek a népgyűlé­sen s követelték Tisza és Lukács fejeit. DUNÁNTÚL. Az Ágoston-téri plébánia­templom restaurálása. — Levél a szerkesztőhöz. —­­ Pécs, julius 1. Most, hogy ezen minket budai külváro­siakat oly közelről érintő ügy a megvalósu­láshoz közeledik — természetesnek találom azt a sok oldalról jövő kérdezősködést és ér­deklődést mellyel úgyszólván ostromolnak bennünket : „Mikor kezdik — mire fog ki­terjeszkedni a tatarozás minő lesz a belső fal­­diszités — lesz-e változás a belső berende­zésen stb. stb. De a főkérdés persze — és pedig na­gyon helyesen: Van-e már elég pénz? Amennyire egyelőre lehetséges, szívesen fe­lelünk. Az első kérdést illetőleg elég utalnunk a kegyuraság közgyűlési határozatára, mely a restaurálási munkálatok sürgős végrehaj­tását rendeli el. Tekintettel az előrehaladott évszakra, természetes, hogy a restaurálás a legközelebbi hetekben veszi kezdetét — ami­kor is az összes istentiszteletek — misék, li­tániák, stb. a Mindenszentek templomába té­tetnek át a szokásos idő- és órabeosztás megtartásával. Amennyiben az Egyházme­gyei Hatóság engedélyezi, a keresztelések , valamint a beteglátogatások azonban a restaurálás tartama alatt is a plébániatemp­lom sekrestyéjében , illetőleg oratóriumá­ból lesznek eszközölhetők. Ugyanily intéz­kedés történt a legutóbbi 1879-iki restaurálás alkalmával is. A tatarozás terjedelmét ter­mészetesen az illetékes szakközegek fogják eldönteni. Mindenesetre szükségessé válik a tetőfedezet, valamint nem egy helyen a tető­­gerendázat alapos kijavítása, — továbbá an­nak vízlevezető csövekkel való ellátása — általában azon óvóintézkedések alkalmazá­sa, amelyek célja a templomfalakat úgy a csapadék-, mint pedig a talajnedvességtől lehetőleg megóvni. Különös gondot kell for­dítani a templom külső- és belső vakolatá­nak alanos kijavítására, illetőleg megjavítá­sára. Az ablakoknál, valamint a falszínezé­­seknél főszempont, hogy a sötét templom több világossághoz jusson. Nemkülönben gondoskodni kell arról is, hogy a régi rend­szerű ablakok könnyen nyithatók, é­s így tisztogathatók, a templom pedig könnyen szellőztethető legyen. A tulajdonképeni fal­festészetről — amennyiben az összes tervek még be nem érkeztek, s az iletékes közegek részéről érdemleges, megállapodás nem tör­tént, korai volna nyilatkozni. „Türelem rózsát terem.“ Épen így korai volna a pénzgyűjtés végleges eredményéről beszélnünk, amennyi­ben még igen sok gyűjtőív nem érkezett vissza. Ezen be nem érkezett ívek tulajdono­sait ezúttal is tisztelettel fölkérem, hogy az íveket a jelzett összegekkel együtt jul. 4-én (Csütörtök) este 8 órakor a budai külv. kör­ben tartandó értekezletre elhozni, — vagy más után hozzánk juttatni szíveskedjenek. Annyit azonban megjegyzünk, — hogy ha eddig nem is a legfényesebb eredmény — mégis olyan, hogy bizalommal nézhetünk a jövő elé. Különben, hogy a szíves érdeklődők figyelemmel kísérhessék a gyűjtés menetét, mély hálánk ismételt kifejezése mellett, ez­úttal meg is kezdjük a kegyes adakozók névsorának közlését. Beérkezett II. Károly Ignác apátplébá­nos ivén, Walter Antal prelátus püspöki helynök ő méltósága 1000 K. (Itt megjegyez­zük, hogy a nemes lelkű prelátus újabban is­mét 1000 K-val járult a gyűjtéshez, a­mely összeg azonban egy másik ivén fog előfor­dulni.) Károly Ignác apát úr 250 K, Özv. Ká­roly Mátyásné 10 K, Károly Katica 13 K, Károly Ilonka 13 K, ifj. Károly Ignác és családja 10 K, Károly István (Erdély) 10 K, Lohr Benedotti és családja 13 K, özv. Pau­­lovics Józsefné 5 K, Mayer Józsefné 1 K, Gerber Józsefné 1 K, Bencze Ilona 3 K, özv. Csap Józsefné 6 K, özv. Siroisaka Istvánná 1 K, N. N. 5 K, Horváth Andrásné 1 K, Reicz József és felesége 2 K, Gelencsér József és felesége 3 K, Kleiber János és felesége 3 K, Istókovics János 2 K, N. N. 1 K, ifj. Vogel János kőfaragó 30 K, Keresztény János gyógyszerész 5 K, Ozonics Teréz (Ameriká­ból) 20 K, Dozmann Andrásné 3 K, N. N. 5 K, Csacskovics Mil­vojné, született Elter Mária 120 K, Özv. Molnár Julia 10 K, Özv. Hamer­­li Jánosné, örökösei által befizetve 250 K, Sziebert Nándor ügyvéd 10 K, Egry Béla, orsz. képviselő 20 K, Varga Ferenc 10 K, Végh Lajos 5 K, Stefan Arthur segédlelkész 3. oldal. HÍREK. Tisztelettel felkérjük az előfizetési pén­zekkel hátralékos előfizetőinket, hogy úgy a hátralékos összeget, mint a július hó 1-én esedékes előfizetési pénzeket kiadóhivata­lunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. (Bitter Illés búcsubankettje a belvárosi Katholikus Körben.) Szombaton este bú­csúzott el a Katholikus Kör igen fényes ban­kett keretében szeretett igazgatójától, a Kör éltető szellemétől, Bitter Illéstől, kit a zirci apát a rend újonnan alakított budapesti Szent Imre főgimnáziumának és internátusának igazgatójává nevezett ki. Alig volt még fé­nyesebb és előkelőbb társaság a Katholikus Kör bankettjén, mint ezen. A Kör két alelnö­­kén, Walter Antal pápai praelátuson és dr. Kelemen Mihály ny. főtörzsorvoson kívül dr. Balog Károly kir. táblai elnök és dr. V­i­s­y László pécsvárosi főispán vezete­­tése alatt Pécs városának egész úri társasá­ga, számra mintegy kétszázan jelentek meg a banketten, hogy tiszteletüknek adjanak ki­fejezést a távozó iránt. A pecsenyénél dr. Ke­­lemen Mihály, a Kör világi elnöke méltatta magasan szárnyaló beszédben a távozó igaz­gató elévülhetetlen érdemeit a Kör fellendíté­se körül. Ugyancsak Bitter érdemeit emelte ki Vörös Mihály ny. tanár is, remélve a visszatérését. Simon Béla főreáliskolai ta­nár búcsúzott Bittertől, mint a szabadtanítás egyik előmozdítójától, mint kollégától és mint a Kath. Kör szórakozó estélyeinek élte­tő szellemétől. Keresztény János a bu­dai külvárosi Katholikus Kör elnöke e kör nevében búcsúzott el Bittertől, kinek energiá­ja példaképül szolgált nekik is az alkotások­ban. Ezután Bitter Illés emelkedett szóra, meghatottságtól remegő hangon körülbelül a következőket mondotta: Először köszönetet mond mindazoknak, kik élete egyik legnehe­zebb napján megjelentek, hogy tőle búcsút vegyenek. Érzi a szemekből kisugárzani a meleget, mikor búcsút mond annak a város­nak, melyhez a fiatal kor minden ambíciója kötötte, melynek falai között mint diák nyolc, mint tanár huszonkét évet töltött el, nem csoda tehát, ha ide nőtt lelke a Mecsek aljá­hoz. Mikor ide jött mint egész fiatal ember, álmodozott a magyar kultúráról, mely nem­zet­fenntartó, melynek felvirágoztatása egyenlő magának a nemzetnek emelésével. Ez a mi tevékenységünknek célja. Mert mit akarunk mi? Miként a fa, miként a világ magába szívja a nap melegét, úgy akarjuk mi magunkba szívni az egész világ energiá­ját, hogy azzal szebbet, jobbat, kiválóbbat alkothassunk. Bele­kapaszkodunk munkál­kodásunkkal ebbe a magyar földbe, melyen kívül számunkra nincsen hely. S mikor most annyi év után a munka, a küzdelem és a di­csőség mezején végig tekint, hálát érez mind­azok iránt, kik munkatársai voltak. Hosszú lenne azokat mind elősorolni, azért ma csak egyet akar megemlíteni, dr. Kelemen Mihályt, aki abban a nehéz időben, mikor tömérdek volt még az ellenségünk és mi magunk is fé­lénkek voltunk érzelmeink nyílt megváltásá­ban, ő akkor is bátran kiállt a nyilvánosság elé és hangosan mondta ki a jelszavát, hogy ő „Nem fél.“ Ezt a jelszavat tanulta tőle, ezt a jelszavat viszi magával jövő munkaterére és kívánja, hogy az a rokonszenv és szere­tet, mely őt hozzá fűzi, soha meg ne szakad­jon. A munkában és együttlétben eltöltött

Next