Dunántúl, 1912. október (2. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-01 / 222. szám

2. oldal. -----*_---­ Gyermekvédemi ünnepély. — Saját tudósítónktól. — Pécs, szeptember 30. A pécsi gyermekvédő telepbizottság szeptember 29-én (vasárnapon) délelőtt a városház kegyíslési társalgó termében szépen sikerült és az igazi emberbaráti szeretet meg­nyilvánulása által megható ünnepélyt rende­zett azon alkalomból kifolyólag, hogy a bel­ügyminisztérium két kiváló érdemeket szer­zett pécsi nevelőanyát szegény elhagyott gyermekeknek szeretetteljes példásan jó hosszú időn át történt gondozásáért elismerő díszoklevéllel tüntette ki. A nagyszámú érdek­lődő közönség között dr. Visy László váro­sunk főispánja Tolna megye főispánjának be­iktatási ünnepélyén, részvétele folytán és Ruffy Pál miniszteri tanácsos egyéb elfog­laltsága miatt, nem jelenthettek meg. Az ün­nepélyen egyébként megjelent Majorossy Imre kir. tanácsos, nyug. polgármester, Nendtvich Andor kir. tanácsos, polgármester, Vargha Nagy István táblabiró és a pécs ba­ranyai patronage egylet elnöke Jánosi En­gel József udvari tanácsos izr. hitközségi el­nök, Czirer Elek dr. és Tolnai Vilmos dr. vá­rosi tiszti főorvosok, dr. Gobbi Gyula, Bodo­­lay István a gyermekmenhely gondnoka és Szieberth Nándor ügyvéd a­ki a jegyzői teen­dőket látta el. A hölgybizottság tagjai özvegy Böröndy Lajosné, Deutsch Kornélné, Germán Istvánné, dr. Gobbi Gyuláné, Haksch Emilia özv. Haksch Gyuláné, dr. Kelemen Samuné, N­ehrebeczky Ilona, dr. Porgesz Miksáné, Scholz Gyuláné, dr. Tolnai Vilmosné és Jamb­­rik Alajosné telepfelügyelőnő. Majorossy Imre üdvözölve a megjelent közönséget közismert ragyogó ékesszólásá­val költőies hasonlatokban gazdag és melegen érző szívének nagy szeretetétől áthatott szép beszédben, melyet legközelebbi számunkban egész terjedelmében hozni fogunk, ismertet­te az ünnepély célját, gyönyörűen ecsetelve az anyai szeretetet és méltatva azok érdemeit, akik mint nevelőszülők önzetlen áldozatkész emberbaráti szeretettel pótolni igyekeztek a reájuk bízott szegény elhagyott gyermekek­nél az igazi vérszerinti szülőket. A 2 kitünte­tett nevelőanyát a pécsi gyermekvédő telep­bizottság nevében melegen üdvözli. Ezután dr. Gobbi Gyula, a pécsi állami gyermekmenhely igazgató főorvosa beszélt az embererények legmagasztosabbjáról a sze­retetről és az állami gyermekvédelmi intéz­mény azon törekvéséről, hogy a szegény el­hagyott gyermekeknek meleg családi otthont és a valódi szülőket pótoló szeretetteljes jó gondozást és helyes irányú nevelést biztosítva azokból a magyar hazának hasznos, jóravaló munkás és boldog polgárokat neveljen fel. Azután ismertette a­­ most ünnepelt ne­velőanyának kiváló érdemeit, akik közül Sís­kei Ferencné egy egyszerű cipészmester fele­sége, 28 év alatt összesen 34 gyermeket ne­velt fel, akik közül egy sem halt meg nála. Ezek közö­tt 7 államilag gondozott volt, jelen­leg is 3 ilyen van nála elhelyezve. Hladni Jó­­zsefné egy péksegéd szegény özvegye, a­ki 30 év óta foglalkozik már idegen gyermekek gondozásával, 29-et nevelt, eddig közöttük 7 államilag gondozottak, most is még 3 ilyen van nála. Tehát tényleg a­­ legrégibb és leg­érdemesebb pécsi nevelőanya részesül most a belügyminisztérium nagy erkölcsi elismerő díszoklevélleli kitüntetésben, amelyet nekik most az állami gyermekvédelmi intézmény hálás köszönetének tolmácsolásával nyújt át, kifejezést adva azon óhajtásának, hogy bár­csak minél több ilyen kiváló jó szerető, gon­dozó nevelőanya akadna a jövőben is a sze­gény elhagyott gyermekeknek. Végül megkö­szöni a megjelent nagyszámú közönségnek meleg jóindulatú érdeklődését, amelyben bi­zonyítékát látja annak, hogy Pécs város ve­zetői, intelligenciája és egész lakossága fel­karolja és rokonszenvvel támogatja a magyar állami gyermekvédelmi intézménynek haza­fias és áldásosan hasznos embebaráti műkö­dését. Ezután a pécsi telepen elhelyezett 3 ál­lamilag gondozott, illetve gondozásban volt Kovács Mariska, Polcsik József és Deutsch Margit elhagyott gyermek egyszerű, de meg­hatóan szívhez szóló szavakban adott kifeje­zést szívük meleg hálájának nevelőszüleik — kikben az elköltözött édes­anyjuk egész jó­ságát találták fel — és a menhely irányában. Végül Majorossy Imre záróbeszéde fe­jezte be az ünnepélyt, amelynek hatása alatt jánosi Engel József üdv. tanácsos 10—10 koronával ajándékozta meg a túláradó örö­mükben és a boldog meghatottságtól köny­­nyező egyszerű szegény, de igazán jószivű a nevelőanyát. A miniszteri oklevél tartalma, mely a Tauszig Ármin kereskedés kirakatában meg­tekinthető, következő: Az örök emberszeretet igaz munkája az, aki elhagyott gyermeknek gondját fel­veszi. Özv. Hladni Józsefné te fölvetted az állami gyermekvédelem kötelékébe tar­tozó Ub­er Anna gyermeknek gondját a szeretet nevében és nevelted családi tűzhe­lyednél, hogy munkás és boldog ember legyen. Én pediglen Magyarország belügymi­nisztere köszönettel és elismeréssel adó­zom Neked és ezért a jóságos cseleke­detért. Áldás legyen rajtad és háznépeden. Kelt Budapesten, az ország székesfővá­rosában, 1911. karácsony havában. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k. A másik oklevél Sükei Ferencné nevére szól, aki Polcsik Józsefet nevelte fel. DUNÁNTÚL Október 1. Kedd. Véres ut­csi harc Ollóson. Félholtra vertek egy csendőrt. — Saját tudósitónktól. — Pécs, szeptember 30. Alig egy hónapja, hogy a pécsi kir. tör­vényszék büntető tanácsa ítélkezett egy sik­lósi hasonló bűnügyben, amikor is az eset fő­hősét, Bischof (Kreth) Lőrincet hatóság el­leni erőszak büntette miatt 6 hónapi börtönre ítélte, most Halász János rendőrt járőr-szol­gálata közben tettleg bántalmazta. Bischof az ítélet ellen felebbezett, mire a törvényszék őt az ítélet jogerőre emelkedéséig szabad­lábra helyezte. Ezzel végzetes szerencsétlen­ség történt. Bischofban ugyanis még forrt a bosza amiatt, hogy nem volt elegendő neki az, hogy a bűneset alkalmával Halász rendőr őt úgy össze-vissza kaszabolta, mikép hónapokig élet-halál közt lebegett, hanem ráadásra még fél évre le is csukják. Már elitéltetése előtt hangoztatta, hogy „Halász rendőr véréből inni fog“ s hogy a törvényszék szabadlábra helyezte, még mielőtt dühe lecsillapult volna, bosszúja kielégítéséhez fogott. Megtudván, hogy szeptember 28-29-ike közti éjjelen is­mét Halász teljesít éjjeli szolgálatot, cimbo­ráival lesbe állott. Bischof (Kreth) Lőrinc magához vette még bátyját, Konrádot, Ober­­ritter (Klein) János, Krum József, Lenderics József és még több eddig ki nem nyomozott suhanc társát és várták a gyűlölt Halász rendőrt. Zajongásukkal magukra vonták az éjfél előtti járőr, Kossa Gábor és Vajda Já­nos rendőrök figyelmét, de látván, hogy Ha­lász rendőr nincs köztük, elcsendesedtek s tovább vártak, mert tudták, hogy Halásznak éjfél után kell jönnie. Éjfél után az őrszolgálatban levő Kutor csendőrőrsvezető még mindig együtt találta őket a Vókonyi­ utcának a szőlők felé eső vé­génél és igazolásra szólította fel őket. Felszó­lítására azonban az volt a válasz, hogy az egyik suhanc egy téglával úgy fejbe sújtotta a csendőrőrsvezetőt, hogy az eszméletlenül összeesett, még mielőtt fegyveréhez nyúlha­tott volna. Erre a suhancok nekiestek tégla­darabokkal s a csendőrfegyverrel az őrsve­zetőt félholtra verték, úgy, hogy súlyos sérü­léseivel kórházba kellett szállítani. Ekkor ro­hanva érkezett a helyszínére Halász János és Jakobsz József rendőrökből álló járőr s a vé­rengző suhancokra vetették magukat. Bischof (Kreth) Konrád súlyos kődara­bokkal támadt a rendőrökre, Jakobsz József rendőrt egy kődarabbal úgy térdbe dobta, hogy az elesett. Halász rendőr azonban egy­kettőre végzett Bischof Konráddal. Kivont kardjával fejbe vágta, majd keresztül szúrta, úgy, hogy ez a rendőrtől kapott sebében most élet-halál közt lebeg a siklósi közkórházban. Bischof (Kréth) Lőrinc, aki a csendőrtől el­vett fegyverrel ment a rendőrök ellenében s akit Halász rendőr folyó év Pünkösd előesté­jén juttatott Konrád sorsára, látva bátyja súlyos sérülését, vad futással menekült, mire a suhanc társaság szétrebbent. Ezzel a harc véget ért s Halász rendőr erélyes és bátor fellépésének köszönhető, hogy bátor csendőr élve került ki a vérengző suhancok kezei közül. Értesülésünk szerint azonban az őrsvezető sérülése igen súlyos, különösen veszedelmes fejsebe s egyik szeme világát aligha nyeri vissza. Ez a feltűnő eset talán gondolkodóba fogja ejteni az illetékes hatóságokat, hogy egyszer már véget vessenek annak az anar­chiának, melyet pár suhancnak éjjeli hetven­­kedése okoz Siklóson. Itt nem egyszerű ha­tóság elleni erőszak bűntettéről valn szó, melyben majd a bíróság fog igazságot tenni, hanem oly elfajult helyzettel állunk szemben, melyet csak az ért meg, aki ismeri a Bischof (Kréth) fiuk vezérszerepét, melyet a rend­őrök ellenében már ismételten lezajlott vere­kedések alkalmával vittek, s aki tudja, hogy mily nimbus veszi őket körül a rendőrkard­tól kapott sebeikért. Ennek a megszüntetéséhez pedig kér­lelhetetlen szigor és példát adó büntetés kell! HÍREK. (A m­egyéspüspök itthon.) Zichy Gyula gróf megyéspüspök tegnap este Mo­so­nyi Dénes­ dr. püspöki irodaigazgató kí­séretében Nagylángról Pécsre érkezett. (Uj zászlós urak.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király C­s­á­k­y Albin grófot a tárnokmesteri, herceg Ester­házy Miklóst pedig a főpohárnokmesteri méltóságra kinevezte. (Királyi kitüntetés.) A király báró Hauer Lipót altábornagy, honvédlovassági felügyelőnek, sok évi eredményteljes műkö­dése újólagos elismeréseit, a Lipót-rend lo­vagkeresztjét díjmentesen adományozta.­ (Katonai kinevezések.) A király báró Both­mer Árpád szolgálati állása alól fel­mentett vezérőrnagyot a 77. és F­ü­­­ö­p­p Ar­tur a marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogez­rednél létszám felett vezetett és a kolozsvári VI. honvédkerületi parancsnokságnál rend­szeresített tábornoki helyre beosztott ezre­dest, a 76. honvéd gyalogdandár parancsno­kává kinevezte. A honvédelmi miniszter Né­meth Dénes pécsi 19. honvédgyalogezredbeli hadapródjelöltet 1912. október 1-ével, később meghatározandó ranggal hadapróddá és P­á­­pics Imre pécsi 19. honvédgyalogezredbeli tartalékos hadapródot a honvéd ludovika­­akadémiába való áthelyezés mellett gazdá­­szati tiszthelyettessé nevezte ki. Ugyancsak a honvédelmi miniszter az egyévi önkéntesi tényleges szolgálat 2-ik felének teljesítése al­kalmából dr. G­y­u­l­a­i Ernőt a pécsi 19. hon­védgyalogezredhez segédorvos helyettessé nevezte ki. (Uj udvari tanácsosok.) A király dr. Bartsch Gusztáv és dr. Ki­s­s János ma­gyar ál­lamvasúti igazgatóhelyetteseknek, nyugdíjazásuk alkalmából, sok évi sikeres szolgálatuk elismeréséül, a magyar királyi udvari tanácsosi címet díjmentesen adomá­nyozta.­­(Nyugállományba való helyezés.) A király saját kérelmére megejtett felüüvizs­­gálat eredménye alapján La­skay Gábor altábornagynak, mint jelenleg szolgálatkép­­telennek, egy év tartamára várakozási ille­tékkel való szabadságolását elrendelte.

Next