Dunántúl, 1912. november (2. évfolyam, 249-274. szám)
1912-11-01 / 249. szám
2. oldal tagja, abban mindannyian megegyeznek, hogy siettetni akarják a teljes női emancipáció idejét. Mit értenek ez alatt? Hiszen már régen úgy szoktuk tekinteni az amerikai asszonyt, mint szabadot, mint nagyon, sőt talán túlságosan szabadot. Hat államban teljesen szabad választói joguk van, még az elnökválasztásban is részt vehetnek. Utah államban valósággal férfi felelősséget rónak a vállaikra, midőn elrendelik, hogy az a leány, aki huszadik életévét betöltötte, nem kívánhatja többé, hogy atyja lakást és ellátást adjon neki. Sőt ha férjhez megy is, törvényesen csak maga magára számíthat. Ha baj van, a férfi adósságai az ő vállaira nehezednek. Bizonyos körülmények között ő maga tartozik gondoskodni a háztartás ellátásáról. Az utolsó években Utah államban hat válóper fordult elő, ahol a férj engesztelhetetlen gyűlölet alapján kérte a válást, mert nejök sem jó lakásról, sem jó ellátásról nem gondoskodott a részekre. És az amerikai hölgyek még ezzel sincsenek megelégedve?Az Egyesült Államok női klubjai szövetségének elnöknője a mai amerikai aszszony lekiálapotát összehasonlítja a cirkuszból hazatérő kisgyermek állapotával, ki ott először látott fejtetőn állni egy bohócot. A fiatal szemlélő fellelkesedik és megpróbálja utánozni a bohócot. Amikor pár percig úgy felfordulva látja a világot, ismét nagyon boldog és megelégedett lesz, mikor újból talpra állhat és felegyenesedik. Ha mindezeket a kijelentéseket és függetlenség utáni törekvéseket tekintjük, ezekből azt következtethetjük, hogy az amerikai nő az amerikai férfiban, aki gazdag, de félénk és tisztelettudó, nem akadt igazi urára. Lehet, hogy évek múlva, mikor azzik, ki neje által művelt földjeinek egész évi termését adta érte. És ma már kezdik idegeneknek eladogatni e ritka fegyvereket, hogy az árukon modern puskát és revolvert vásároljanak, melyek csúnyák ugyan, de jobban élnek. Mind még a régi symbolikus fejviseletet hordják, kis vörös sipkát széles gyászszalaggal. Ez a fekete szalag jelképezi az idegen elnyomást, a muzulmán uralmat, majd akkor fogják azt letenni, mikor a szláv név egyesül és szabad lesz. (Most már majdnem levehetnék.) A vörös sipka alján van egy hímzett arany nap: a szlávok napja; a nap háromnegyed részét elfedi még a gyászszalag, minthogy még nem egészen kelt fel; később, majd ha az ideje eljő, a nap tisztán fog látszani. A cattarói öböl lakói, kik ugyanazon eredettel bírnak s akik boccesiánoknak hívják magukat, hogy ne kelljen osztráknak vallani magukat, szintén ezt a vörös sipkát és symbolikus napot hordják, hogy boszantsák az osztrákokat. Arról álmodoznak, hogy ők is montenegróiakká lesznek, ami nem egyhamar fog bekövetkezni. Ellenben a szomszédjaik, az albánok, kik szívesebben meghalnának, minthogy montenegróiak legyenek, legközelebb valószínűleg mégis azokká lesznek, így határozza ezt majd Európa, melynek a nemzetiségek elhelyezésére vonatkozó tervei sokszor igazán különösek. A vörös sipkára és arany napra vonatkozó ezen kitérés talán kissé sok is volt. Szinte elfelejtette velünk, hogy Montenegró hegyeinek legmagasabb csúcsán vagyunk, s fejünk felett az ég tiszta boltozata terül el; mellettünk áll egy csomó szürke ruhába öltözött, vad kinézésű paraszt; lábaink alatt egy nagy szürke ország terül el; lent nagyon amerikai asszony már megreformált minden törvényt, emancipált minden aszszonyt, tökéletessé tett minden gyermeket, végre majd a férfiakra is fog gondolni, mert belátja, hogy enélkül Amerika jövője van veszélyeztetve. De most még nem vagyunk ott. Ma az amerikai suffragettek egyike a házasság felett a következő cinikus módon nyilatkozott: Férjhez menjek? Én! Ugyan miért? Hiszen van már füstölgő tűzhelyem, egy morgó kutyám, egy folyton panaszkodó papagájom és egy macskám,amely a házon kívül tölti az éjszakát. DUNÁNTÚL November 1. Péntek. Megérkeztem!NAGY VÁLASZTÉKBAN AZ — Őszi és téli alapnságok úgymint: teljes menyasszonyi kelengyék, vászonáruk, férfi fehérneműk, zsebkendők, harisnyák, nyakkendők, jó színtartó veretek, (barchet) stb. stb. reverendák, valamint egyéb papi és templomi felszerelések. Egyben felhívom a mélyen tisztelt vevő közönség figyelmét nagy szőnyeg raktáram áthelyezésére, mely alkalommal e cikkek árát mélyen leszállítom. Hranszegnácz vászon-, fehérnemű- és menyasszonyi kelengye áruháza Szécs,* Széchenyi-tér* 27. sz. Alapíttatott 1846-ban. Telefon 184. Vidéki megrendeléseket pontosan és gyorsan -------- eszközlök.-------OLCSÓ SZABOTT ÁRAK. A kath. tanítók szervezkedése. A társadalmi rend épületének, jövendő kultúrájának alapjait most építgetik. A modern alapokra építendő hatalmas épület szilárd határvonalait, remek berendezéseit, kiváló szinhatásait a jövő nemzedék fogja élvezni. Áldani vagy dicsérni. Magasztalja vagy lesajnálja ellentálló képességeit. Méltatja a nagy gondolkodók, az építőművészek lelki erejének hatásait, gondolatvilágát. Korunk a kasztrendszer falainak döntögetése közben öntudatlanul láthatná, hogy a demokratikus eszmék diadala útján mily tág tereken tagozódnak, mintegy a kényszer nyomasztó hatása alatt a kultúra alapvetői, a nemzet igazi napszámosai. A kultúra katonáinak e megoszott táborában a felszínen kutatók, két lengő trikolórt látnak a küzdők élén. Mindegyikre a katonák fogadalmat tettek. Látszólag az egy táborban küzdők egy célra törnek. A kisebb csoport lelkes tábora egy fehér selyem zászlójára Regnum Marianum ideális gondolatát, a keresztény Magyarországot hirdeti végcélja elérhető diadalának. Fölesküdt katonái a múltak tanulságainak tapasztalataival, szívekben a felebaráti szeretet mindent felmelegítő érzésével törnek előre. Mellettük küzd a nagyobb tábor szintén Magyarország boldogulásáért. De fakultabb a színe, eme sokkal újabb életű zászló hamisított selymének. Jelszavai kopottas arany betűi csak az én öregedő szemeim előtt, vagy valóban olyan határozóban fénnyel, alig olvashatóan az Isten, a haza fogalmainak kiderített hamisságát hirdetik. Amint társaim is állítják tényleg halványabb az eszméik diadalához lelkesítő zászlóik fényhatása. A díszítő szalagokon pedig a szabad szerelem, a vallástanítás kártevései, a két, vallás kipellengérezése, stb. jelszavak mutatják a zászlótartó táborának lelki világát, gondolatkörét. A nagyobb tábor eme katonáinak azonban kisebb a lelki ereje, nem tudván megtalálni a harmonikus nyugalmat, mivel az érdekhajhászat, a hamis jelszavak követése az ő útirányuk. A szabadgondolkodók, a szabadkőmivesek, szabadságot hirdető, de minden Mikor áthaladtak a Niegouch völgyön, a Dalmáciára nyíló szörnyű meredek szakadékhoz érünk. Ebbe kell leszállnunk. Lábaink alatt néhány ritka felhő s az alatt terül el az osztrák föld, a kattarói öböl szakadékai úgy rajzolódnak le előttünk, mint egy óriási nagy térkép. Falu falu mellett, mind aprónak látszik felülről, csonka tornyuk olyan, mintha egy örvény szélén épült volna fel. Lent még teljes nyár van, itt fenn már jégcsapok lógnak a fekete sziklákon. Ezek a házak, templomok, fák, az a gyönyörű zöld vidék valósággal tündéries benyomást tesz reánk, mikor Montenegróból jövünk vissza. Lent a mélyen a Cattarói öbölben a csendes víz mintha aludnék, a szörnyű sziklatömeg aljában ép oly mozdulatlan, mint egy földalatti tó, olyan, mint egy óriási tükör, melynek mélységéből óriási képek tükröződnek vissza. Beáll az est, a nap lenyugszik. A tenger, mely felülről nézve olyan, mintha fel akarna ágaskodni az égbe, a nap lementekor olyan szinű, mint egy csodásan szép zöld gyöngyház. Ott horgonyoz rajta a nemzetközi nagy hajóhad, Persano csúcsai alatt, mintha az Adria nagy tükre a levegőbe emelte volna valamennyit. A hajóhad megpillantása eszünkbe juttatja a politikai forrongást, melyet egy kissé elfelejtettünk, pedig onnan, ahonnan mi nézzük, éppen nincs ijesztő hatása a nagy hadihajóknak, olyanok, mintha kis fekete állatok szunyadoznának a sima tengeren. messze a Scutari-tó indigószinti vonala olvad össze a látóhatár hamuszinti szélével. Mindez egyszerre eltűnik. Azon részén haladunk az útnak, mely sziklákkal van szegélyezve s ahonnan semmit sem lehet látni, s nemsokára a Niegouch völgybe érünk. Itt egyszerre a legnagyobb sürgés-forgás közepette vagyunk, olyan mozgalmas az élet, aminet igazán nem vártunk és amely éles ellentétben van azzal a magányos csenddel, ahonnan most jöttünk ki. Pedig nincs vasárnap: egy lélek sem maradt a kunyhóban, az egész nép talpon van, sietve, lázasan dolgozik a híres kocsiúton, mely egyedül járható útja az országnak. Mindenkinek megvan a maga dolga: a nők ássák és taligázzák a követ, a gyerekek szitálják a homokot, a férfiak parancsolnak. A munkások seregében vannak szőke, rózsaszínű gyermekek édes kis pelyhedző arccal, vannak fiatal leányok, szépek, de piszkosak, kócosak, tetvesek. Sietve rendezkednek, hogy nekünk helyet csináljanak, félre teszik az útból az ásót, kapát, csákányt, gyakran mondogatják nekünk : Dobroiutro! és Dobravetché, (jónapot, jó estét). Sokféle megjegyzést tesznek reánk, de egyúttal pénzt is kérnek tőlünk, kezeiket nyújtják alamizsnáért. Egynéhány férfi, kissé kevésbbé rossz kinézésű, mint a többi, úgy látszik, a vezetője a munkának, kik eléggé durván töltik be hivatalukat. Minthogy úgy látszik, hogy előkelő benyomást tettünk reájuk, ők maguk vezetik lovainkat zablásuknál fogva a nehezebb átjáróknál, hogy így óvatosabban lépjenek azok a kőrakásokon, lovaink lábai alatt gurulni kezdenek a kövek és az alattunk levő uton dolgozó munkások hátára esnek le. Pierre Lotti.