Dunántúl, 1912. november (2. évfolyam, 249-274. szám)
1912-11-01 / 249. szám
November 1. Péntek: DUNÁNTÚL önálló gondolkodást elérő vezetőségebölcsen gondoskodik a feltörő kételyek töprengő gondolkodások lecsillapításáról minden személyes ábránd és betegesen hiú vágyak sürgős kielégítésével úgy társadalmi elhelyezésekkel, mint a szépen csengő aranyok keresett gurításával .... A közösnek hirdetett célt ott tévesztették (talán szemet hunyva) szem elől, mikor a végcélt: az embert, az Isten képmását, a mennyország örökösét a szeretetben, nem a boldogságra , az erkölcsi tiszta életre akarják nevelni, hanem az élet örömeire. A „Minden órádnak leszakaszd virágát“ szép mondás erkölcsi értékét, mint a subát kiforgatták jelentős értelméből s a nagy, intellektuális nevelésük odairányul, hogy a sokoldalú felvilágosítás után megértessék az ifjúsággal, hogy élniélni, mielőbb, minél jobban, könnyebben, mert rövid az élet, örök a sir............A lélek érzésvilágának fenséges térein demonstráló nevelőoktatás nekik azért sem kell, mert ők maguk is rettegnek attól a nagy és szent eszme kétségtelen diadalától. Mit is csinál a szabadkőmives tábor az ő szabadgondolkozó „Új Korszakos“ öntudatlan behódolt szolgahadával?? Mivel szerintök az ember teljes rendeltetése e földön találja meg végcélját, a lélek való nagyságára nem is engedik tanulóikat következtetni. Semmi szent, eszményi zászlójukon nincs. Hitegető buzdításuk zérszava a szabadság és a hamis testvériség. Útirányukat jelzik a korhadó jelző táblák a letaposott mezőnyökön: az Isten maga az ember a tökéletes eszével, tekintélyrombolás, a társadalmi élet szabadossága, a minden erkölcsi életet nélkülöző társas élet. ... A családi életből kitépett tisztaság hervadása, az életszentség teljes hiánya. ... A nagy szabadság mellett azonban arra igen vigyáznak, hogy más tábor szelíd házfedele alá bele ne pislantson kutató elmével a tagtársuk! Csak az ő vergődő lelkük kiizzadta bölcsességét szabad lovasniok a hálóba csalt áldozatnak. A minden meggyőződés hiján álló üres tanításaik s az ő védjegyükkel el nem látott könyvek tilalmas olvasása adja a mai világ lélek nélkül való emberét. Az ilyen igaz, belső nyugalmat soha nem élvezhető ember beteges egyedei alkotják a mai posványos társadalom züllött existenciáit. A töprengő tébolyodottjainak kártevéseit lélek nélkül ezek csinálják. Tanítómestereik soha nem mondták híveiknek a Mester eme nagy felhívását: „ .... ha követni akarsz, ha a mennyországba akarsz jutni, oszd el vagyonodat és kövess engem.“ Ők inkább a minden oldalról befolyó rengeteg forrásokból nagy tőkét halmoznak fel, s ha kevés a tanítás eszmei tartalma, azt a pénzzel pótolják, mivel tudják a pénz ördögi hatalmát a könnyen hívőkkel éreztetni. Ilyen munkára, a keresztény Magyarország javára dolgozó keresztény tanító erre nem kapható. Nekünk örök életű lelkünk más irányú munkakört jelöl ki. Hol a jót önmagáért becsüljük és követjük. Lelkünk örök üdvössége és felebarátaink nevelése, megmentése a szeretet mindent megbocsátó melegével, átölelő hatalmával első kötelességünk, végcélunk. „A Keresztény Tanítók Országos Egyesületét“ azért alakítottuk, hogy egyesüljünk egy olyan szabad táborban, ahova a tagokat, a hitfelekezeti, állami községi és magániskoláknál működő keresztény érzésű kartársainkat öntudatuk és színtiszta — jellemes — keresztény érzésük és meggyőződésük vonza. Hosszas tanácskozások, alapvető munka előzte meg a múlt évi január 21-iki zászlóbontásunkat. Istenem! de kevesen is voltunk a toborzó első csatakiáltásán. Ámde a helyes irányú munka első sikerei nemcsak a kívánatos érdeklődést, pártfogást hozta meg részünkre, de olyan szépen emelkedett a taglétszámunk is, hogy az eredmény reményeink legszebb világait erősíti érző lelkünkben. Az e téren elérhető impozáns tömörüléssel, az ebben rejlő erővel a tanítói kar anyagi és erkölcsi érdekeinek megvédelmezése a keresztény világnézet fényénél az egyetlen feladatunk. Vigyük érzésünk megtermékenyítő munkásságunk üde harmatát a tanterem falain kívül lehetőleg a családi élet szentélyébe is. Otthon és az életben. A mienk az iskola. Az iskola pedig én vagyok! A cél tiszta és világos! A küzdelem lassú és nehéz lesz, de a zászlónk alatt biztos a siker. Készítjük az Úr országát a kisdedek és szüleik közt. Mert reánk is vonatkozik így az Ígéret eme felemelő szavakban a fáradságteljes munkáinkban: „Íme Én veletek vagyok a világ végéig!“ Fel tehát kedves tanító testvéreim! Tömörüljünk a Kér. Tanítók zászlója alá! Mutassuk meg, hogy előttünk nem közömbös dolog, hogy édes hazánk, Magyarország megmarad-e történelmi alapjain keresztény királyságnak, vagy nem! Gróf Mihály, közs. tanító, a „Kér. Tan. Orsz Egys.“ tagja, pénteken, 1-én (Csak egy napig.) Állatvilág. Természetes felvétel. Ssherlohnak féltékeny a felesége. kacagtató bohózat. Polodor öngyilkos, komikus. Rio Grandai csempészek. Amerikai Selig dráma Gazdag ember szeszélye. Francia vígjáték. A csoda. dráma. Egy fiatal aszony. 3 felvonásos megkapó sorstragédiája. Helyárak: Páholy ülés 1korma, I. hely 70 fillér, II. hely 40 fillér, III. hely 20 fillér. IllitualitssZ. A kutyát vagy a férjet? Egy nagyon elterjedt angol újság legutóbbi számában ezt a bizarr kérdést vetette fel: „Tűzveszély idején az asszony a férjét tartozik-e megmenteni, vagy a kutyáját?“ Ilyen kérdést fel sem lehet tenni, mondja erre minden józan gondolkodású ember. Nem ám, ha nem teszik fel. Minden józan ember meg van arról győződve, hogy tűzveszély idején az asszony gondolkodás nélkül a férjét fogja megmenteni, a kutyája eszébe sem jut. Ámde aki ismeri az angol hölgyek kutyaszeretetét, amely kutyaszanatóriumot, üdülőhelyet, gyönyörű emlékművekkel ellátott temetőt állított fel a kutyáknak, az mégis gondolkodóba esik. Már az a körülmény, hogy egy elterjedt lap felteszi ezt a kérdést, amellett bizonyít, hogy lehet róla gondolkodni és tárgyalni. És csakugyan az alap egész sereg választ kapott erre az ostoba kérdésre, s hogy mily ferdén tud némely ember gondolkodni, annak a megvilágítására közlünk néhány ilyen leadott választ. Lady Lesmoir Gordon egyszerűen így felel: „Minden habozás nélkül a kutyámat menteném meg.“ Ez aztán határozott felelet. Nem csak azt mondja, hogy a kutyáját mentené meg, hanem még azt is hozzáteszi, hogy minden habozás nélkül. Ez nemcsak azt akarja jelenteni, hogy szereti a kutyáját, hanem határozottan azt, hogy minden esetben eléje helyezi azt férjének. Biz ez nem valami hízelgő a szegény férjre. Pinero, a híres drámaíró, akit most nagyon felkaptak, így válaszol: „A feleségem annyira szereti a kutyáit, hogy nem is merem felvetni a problémát.“ Pinero bölcs, szerény és moralista. Tudja, hogy felesége bolondja a kutyáinak, s még csak feltételezni sem akarja, hogy olyan kegyetlen helyzetbe kerüljön, hogy választania kelljen közte és a kutyái között. Inkább nem felel a kérdésre, de mikor így tesz, ezzel adja a leghatározottabb feleletet. Bizonyos jóakarattal és megnyugvással felel. Mint olyan ember, aki tanulmányozta az emberi természetet, jól tudja, hogy nem kell erős próbára tenni az érzelmeket. Tűz esetén Pinero még segítene is feleségének a kutyái megmentésében. Hiram Maxim, a róla elnevezett híres ágyú feltalálója kijelenti: „Feleségem azt mondja, hogy ez a férj minőségétől függ. Ő a férjét többre becsüli, mint a kutyát, mert a férjért még nem kell adót fizetni.“ Hiram Maxim tulajdonkép becsap bennünket, a kérdésre a választ kikerüli. Őt szólították fel a feleletre s maga helyett feleségével feleltet. S annak is olyan feleletet tulajdonít, melyet ellenőrizni nem lehet. Nem tudjuk, hogy Maximné csakugyan így felelt volna-e. Csak egy dolog tűnik ki, hogy Maxim ismeri eléggé a feleségét, s biztos róla, hogy az nem haboznék először őt megmenteni. De ennek a jelentőségét azzal akarja leszállítani, hogy annak rugójául aljas érdeket tüntet fel, ami bizonyára nem szép tőle. Ő hálátlan a felesége iránt, s szinte megérdemelné, hogy a Black kutyát előbb mentsék meg, mint őt. Zangwill, aki előkelő író, így felel: „Az asszony köteles a kutyát megmenteni. Jobb annak a férjnek elevenen megégni, mint együtt élni egy olyan asszonnyal, ki telítve van ilyen ideákkal.“ Itt Zangwill barátunk petito principiit követ el, a szekeret az ökrök elé fogja. Ö. i. feltételezi, hogy az ő ideája szerint már meg van oldva a kérdés és abból vonja le a pessimista következtetést. Persze, hogy jobb meghalni a férjnek, mint együtt élni egy olyan asszonnyal, ki eléje helyezi a kutyáját. Csakhogy előbb be kell bizonyítani, hogy az asszony többre becsüli a kutyáját, mint a férjét. Ebből az következik, hogy Zangwill úr házas élete valóságos pokol, és inkább egy tűzvész lángjait választja, mint ezét a pokolét. Csakhogy Zangwill ur sophizmáját meg is lehetne ám fordítani. „Nem minden házasság pokol, hanem csak az, melyben olyan férjek vannak, mint Zangwill ur.“ Stewart Richardson őrnagy így felel: „ „Mind a kettő állat, az asszonynak joga van azt választani, amelyiket jobbnak tartja.“ Lám, lám, az őrnagy úr nem fél, hogy kompromittálja magát. Minden embert, s így a férjet is állatnak tartja. De tovább nem megy, az asszonyra bízza a választásért a felelősséget, ő mossa a kezeit. Persze az őrnagy úr maga nőtlen ember. Elynor Glyrt kisasszony, aki szintén író, okosabban felel: „A férjet kell megmenteni. Mert egy másik kutyát mindig lehet venni, de a férjek most, a suffragettek idejében mindig ritkábbak és óvatosabbak lesznek.' Hát az bizonyos, hogy könnyebb egy kutyát pótolni, mint egy férjet. Ebből láthatjuk, hogy Elynor kisasszony nem feminista. Olyan fiatal leány, aki nem csak hogy nem szent hadat a férfiaknak, hanem a férjhezmenetelnek sem ellensége. Ő már tudja, hogy sokkal nehezebb egy férjet találni, hogy sem meg lehetne kockáztatni annak elvesztését egy kutyáért. Lehet, hogy ha már férjnél volna, talán ellenkező véleményen lenne. 5. Az aláírt válaszok mellett van nagyon sok névtelen válasz is, melyek nem kevésbbé szellemesek és érdekesek, így egy író, ki magát megnevezni nem akarja, így ír: „Sok asszonynak nem volna miből eltartani és becézgetni a kutyáját, ha a férj nem keresné meg a szükséges pénzt.“ Szerinte tehát először a férjet kell megmenteni. De az is bizonyos, hogy ilyen indokolás mellett az a férj nem lehet valami nagyon büszke, mert hisz nem önmaga miatt, hanem a kutya miatt mentenék meg. Ha megmentik, pénzt keresne, hogy újabb kutyát lehessen venni, s így végeredményben oda lukad ki a következtetés, mint Elynor Glyn kisasszony- 3. oldal.