Dunántúl, 1912. november (2. évfolyam, 249-274. szám)

1912-11-01 / 249. szám

November 1. Péntek: DUNÁNTÚL önálló gondolkodást elérő vezetősége­­böl­­csen gondoskodik a feltörő kételyek töpren­gő gondolkodások lecsillapításáról minden személyes ábránd és betegesen hiú vágyak sürgős kielégítésével úgy társadalmi elhe­lyezésekkel, mint a szépen csengő aranyok keresett gurításával .... A közösnek hirdetett célt ott tévesztették (talán szemet hunyva) szem elől, mikor a végcélt: az em­b­e­r­t, az Isten képmását, a mennyország örökösét a szere­­tetben, nem a boldogságra , az erkölcsi tiszta életre akarják nevelni, hanem az élet örömeire. A­ „Minden órádnak leszakaszd virágát“ szép mondás erkölcsi értékét, mint a subát kiforgatták jelentős értelméből s a nagy, intellektuális nevelésük odairá­nyul, hogy a sokoldalú felvilágosítás után megértessék az ifjúsággal, hogy élni­­élni, mielőbb, minél jobban, könnyebben, mert rövid az élet, örök a sir............A lélek érzés­világának fenséges térein demonstráló nevelő­oktatás nekik azért sem kell, mert ők maguk is rettegnek attól a nagy és szent eszme két­ségtelen diadalától. Mit is csinál a szabadkőmives tábor az ő szabadgondolkozó „Új Korszakos“ öntu­datlan behódolt szolgahadával?? Mivel sze­­rintök az ember teljes rendeltetése e földön találja meg végcélját, a lélek való nagyságára nem is engedik tanulóikat következtetni. Semmi szent, eszményi zászlójukon nincs. Hitegető buzdításuk zérszava a szabadság és a hamis testvériség. Útirányukat jelzik a kor­hadó jelző táblák a letaposott mezőnyökön: az Isten maga az ember a tökéletes eszével, tekintély­rombolás, a társadalmi élet szaba­dossága, a minden erkölcsi életet nélkülöző társas élet. ... A családi életből kitépett tisztaság hervadása, az életszentség teljes hiá­nya. ... A nagy szabadság mellett azonban arra igen vigyáznak, hogy más tábor szelíd házfedele alá bele ne pislantson kutató elmé­vel a tagtársuk! Csak az ő vergődő lelkük kiizzadta bölcsességét szabad lovasniok a há­lóba csalt áldozatnak. A minden meggyőző­dés hiján álló üres tanításaik s az ő védjegyük­­kel el nem látott könyvek tilalmas olvasása adja a mai világ lélek nélkül való emberét. Az ilyen igaz, belső nyugalmat soha nem élvez­hető ember beteges egyedei alkotják a mai posványos társadalom züllött existenciáit. A töprengő tébolyodottjainak kártevéseit lélek nélkül ezek csinálják. Tanítómestereik soha nem mondták híveiknek a Mester eme nagy felhívását: „ .... ha követni akarsz, ha a mennyországba akarsz jutni, oszd el vagyo­­nodat és kövess engem.“ Ők inkább a minden oldalról befolyó rengeteg forrásokból nagy tő­két halmoznak fel, s ha kevés a tanítás eszmei tartalma, azt a pénzzel pótolják, mivel tudják a pénz ördögi hatalmát a könnyen hívőkkel éreztetni.­ Ilyen munkára, a keresztény Magyar­­ország javára dolgozó keresztény tanító erre nem kapható. Nekünk örök életű lelkünk más irányú munkakört jelöl ki. Hol a jót önmagá­ért becsüljük és követjük. Lelkünk örök üd­vössége és felebarátaink nevelése, megmen­tése a szeretet mindent megbocsátó melegé­vel, átölelő hatalmával első kötelességünk, végcélunk. „A Keresztény Tanítók Országos Egye­sületét“ azért alakítottuk, hogy egyesüljünk egy olyan szabad táborban, ahova a tagokat, a hitfelekezeti, állami községi és magán­is­koláknál működő keresztény érzésű kartár­­sainkat öntudatuk és színtiszta — jellemes — keresztény érzésük és meggyőződésük vonza. Hosszas tanácskozások, alapvető munka előz­te meg a múlt évi január 21-iki zászlóbontá­sunkat. Istenem! de kevesen is voltunk a toborzó első csatakiáltásán. Ámde a helyes irányú munka első sikerei nemcsak a kívá­natos érdeklődést, pártfogást hozta meg ré­szünkre, de olyan szépen emelkedett a tag­létszámunk is, hogy az eredmény reményeink legszebb világait erősíti érző lelkünkben. Az e téren elérhető impozáns tömörüléssel, az ebben rejlő erővel a tanítói kar anyagi és er­kölcsi érdekeinek megvédelmezése a keresz­tény világnézet fényénél az egyetlen felada­tunk. Vigyük érzésünk megtermékenyítő munkásságunk üde harmatát a tanterem falain kívül lehetőleg a családi élet szentélyébe is. Otthon és az életben. A mienk az iskola. Az iskola pedig én vagyok! A cél tiszta és vilá­gos! A küzdelem lassú és nehéz lesz, de a zászlónk alatt biztos a siker. Készítjük az Úr országát a kisdedek és szüleik közt. Mert reánk is vonatkozik így az Ígéret eme fel­emelő szavakban a fáradságteljes munkáink­ban: „Íme Én veletek vagyok a világ végéig!“ Fel tehát kedves tanító testvéreim! Tömörüljünk a Kér. Tanítók zászlója alá! Mutassuk meg, hogy előttünk nem közömbös dolog, hogy édes hazánk, Magyarország megmarad-e történelmi­ alapjain keresztény királyságnak, vagy nem! Gróf Mihály, közs. tanító, a „Kér. Tan. Orsz Egys.“ tagja, pénteken, 1-én (Csak egy napig.) Állat­világ. Természetes felvétel. Ssherlohnak féltékeny a felesége. kacagtató bohózat. Polodor öngyilkos, komikus. Rio Grandai csempészek. Amerikai Selig dráma Gazdag ember szeszélye. Francia vígjáték. A csoda. dráma. Egy fiatal aszony.­­ 3 felvonásos megkapó sorstragédiája. Helyárak: Páholy ülés 1­korma, I. hely 70 fillér, II. hely 40 fillér, III. hely 20 fillér. IllitualitssZ. A kutyát vagy a férjet? Egy nagyon elterjedt angol újság leg­utóbbi számában ezt a bizarr kérdést vetette fel: „Tűzveszély idején az asszony a férjét tartozik-e megmenteni, vagy a kutyáját?“ Ilyen kérdést fel sem lehet tenni, mond­ja erre minden józan gondolkodású ember. Nem ám, ha nem teszik fel. Minden józan ember meg van arról győződve, hogy tűzve­szély idején az asszony gondolkodás nélkül a férjét fogja megmenteni, a kutyája eszébe sem jut. Ámde aki ismeri az angol hölgyek kutyaszeretetét, amely kutyaszanatóriumot, üdülőhelyet, gyönyörű emlékművekkel ellá­tott temetőt állított fel a kutyáknak, az mégis gondolkodóba esik. Már az a körülmény, hogy egy elterjedt lap felteszi ezt a kérdést, amel­lett bizonyít, hogy lehet róla gondolkodni és tárgyalni. És csakugyan az a­lap egész sereg választ kapott erre az ostoba kérdésre, s hogy mily ferdén tud némely ember gondolkodni, annak a megvilágítására közlünk néhány ilyen leadott választ. Lady Lesmoir Gordon egyszerűen így felel: „Minden habozás nélkül a kutyámat menteném meg.“ Ez aztán határozott felelet. Nem csak azt mondja, hogy a kutyáját men­tené meg, hanem még azt is hozzáteszi, hogy minden habozás nélkül. Ez nemcsak azt akar­ja jelenteni, hogy szereti a kutyáját, hanem határozottan azt, hogy minden esetben eléje helyezi azt férjének. Biz ez nem valami hízel­gő a szegény férjre. Pinero, a híres drámaíró, akit most na­gyon felkaptak, így válaszol: „A feleségem annyira szereti a kutyáit, hogy nem is merem felvetni a problémát.“ Pinero bölcs, szerény és moralista. Tudja, hogy felesége bolondja a kutyáinak, s még csak feltételezni sem akar­ja, hogy olyan kegyetlen helyzetbe kerüljön, hogy választania kelljen közte és a kutyái kö­zött. Inkább nem felel a kérdésre, de mikor így tesz, ezzel adja a leghatározottabb fele­letet. Bizonyos jóakarattal és megnyugvás­sal felel. Mint olyan ember, aki tanulmányoz­ta az emberi természetet, jól tudja, hogy nem kell erős próbára tenni az érzelmeket. Tűz esetén Pinero még segítene is feleségének a kutyái megmentésében. Hiram Maxim, a róla elnevezett híres ágyú feltalálója kijelenti: „Feleségem azt mondja, hogy ez a férj minőségétől függ. Ő a férjét többre becsüli, mint a kutyát, mert a férjért még nem kell adót fizetni.“ Hiram Maxim tulajdonkép becsap bennünket, a kér­désre a választ kikerüli. Őt szólították fel a feleletre s maga helyett feleségével feleltet. S annak is olyan feleletet tulajdonít, melyet ellenőrizni nem lehet. Nem tudjuk, hogy Ma­­ximné csakugyan így felelt volna-e. Csak egy dolog tűnik ki, hogy Maxim ismeri eléggé a feleségét, s biztos róla, hogy az nem haboz­nék először őt megmenteni. De ennek a jelen­tőségét azzal akarja leszállítani, hogy annak rugójául aljas érdeket tüntet fel, ami bizo­nyára nem szép tőle. Ő hálátlan a felesége iránt, s szinte megérdemelné, hogy a Black kutyát előbb mentsék meg, mint őt. Zangwill, aki előkelő író, így felel: „Az asszony köteles a kutyát megmenteni. Jobb annak a férjnek elevenen megégni, mint együtt élni egy olyan asszonnyal, ki telítve van ilyen ideákkal.“ Itt Zangwill barátunk petito prin­­cipiit követ el, a szekeret az ökrök elé fogja. Ö­­. i. feltételezi, hogy az ő ideája szerint már meg van oldva a kérdés és abból vonja le a pessimista következtetést. Persze, hogy jobb meghalni a férjnek, mint együtt élni egy olyan asszonnyal, ki eléje helyezi a kutyáját. Csakhogy előbb be kell bizonyítani, hogy az asszony többre becsüli a kutyáját, m­int a fér­jét. Ebből az következik, hogy Zangwill úr házas élete valóságos pokol, és inkább egy tűzvész lángjait választja, mint ezét a pokolét. Csakhogy Zangwill ur sophizmáját meg is le­hetne ám fordítani. „Nem minden házasság pokol, hanem csak az, melyben olyan férjek vannak, mint Zangwill ur.“ Stewart­ Richardson őrnagy így felel: „ „Mind a kettő állat, az asszonynak joga van­­ azt választani, amelyiket jobbnak tartja.“ Lám, lám, az őrnagy úr nem fél, hogy kompro­mittálja magát. Minden embert, s így a férjet is állatnak tartja. De tovább nem megy, az asszonyra bízza a választásért a felelősséget, ő mossa a kezeit. Persze az őrnagy úr maga nőtlen ember. Elynor Glyrt kisasszony, aki szintén író, okosabban felel: „A férjet kell megmen­teni. Mert egy másik kutyát mindig lehet ven­ni, de a férjek most, a suffragettek idejében mindig ritkábbak és óvatosabbak lesznek.­' Hát az bizonyos, hogy könnyebb egy kutyát pótolni, mint egy férjet. Ebből láthatjuk, hogy Elynor kisasszony nem feminista. Olyan fia­tal leány, aki nem csak hogy nem szent hadat a férfiaknak, hanem a férjhezmenetelnek sem ellensége. Ő már tudja, hogy sokkal nehezebb egy férjet találni, hogy sem meg lehetne koc­káztatni annak elvesztését egy kutyáért. Le­het, hogy ha már férjnél volna, talán ellenkező véleményen lenne. 5. Az aláírt válaszok mellett van nagyon sok névtelen válasz is, melyek nem kevésbbé szellemesek és érdekesek, így egy író, ki magát megnevezni nem akarja, így ír: „Sok asszonynak nem volna miből eltartani és becézgetni a kutyáját, ha a férj nem keresné meg a szükséges pénzt.“ Szerinte tehát először a férjet kell megmen­teni. De az is bizonyos, hogy ilyen indokolás mellett az a férj nem lehet valami nagyon büszke, mert hisz nem önmaga miatt, hanem a kutya miatt mentenék meg. Ha megmentik, pénzt keresne, hogy újabb kutyát lehessen venni, s így végeredményben oda lukad ki a következtetés, mint Elynor Glyn kisasszony- 3. oldal.

Next