Dunántúl, 1912. december (2. évfolyam, 275-299. szám)

1912-12-01 / 275. szám

4. oldal, ne levő minden mértéket meghaladó tűre, sőt a szót tett is követte, kirántotta a ka­lapból a kérdéses tűt. Ez a merész és épen nem udvarias kísérlet egy hatalmas pofon­ban végződött, melyet a nő csattantott el a merénylő arcán. Erre általános verekedés tört ki a kocsiban, az utasok részint a nagy kalapos hölgy, részint a merénylő mogorva férfiú pártjára álltak. A vidéki városokban is számtalan, többé-kevésbbé sikerült rendelet van a ka­­lapjűről. Leggyakoribb az a formula, me­lyet Bordeauxban és Lyonban fogadtak el. Itt ugyanis elrendelték,­­hogy tilos a nyilvá­nos kocsira felszállni, nyilvános helyisége­ket, színházat, egyesületeket látogatni az olyan hölgyeknek, kiknek igen nagy kalap­­tüjök van. De hát hol kezdődik az „igen nagy“ kalaptű? Ennek a megítélése egye­dül a férfi zsarnokokra van bízva, amiből sok összeütközés támad. Lyonban a kocsivezetőnek van joga megtiltani ilyen nőnek a kocsira való fel­szállást. A napokban egy urinő fel akar szállni a villamoskocsira. A kocsivezető visszautasítja, mert úgy hitte, hogy vesze­delmes kalapzűt hord. Vita támad, az urinő meglát maga mellett egy cselédet, kinek karján egy zöldséges kosár lógott; észre­veszi, hogy néhány foghagyma látszik ki a kosárból; hirtelen leszakít egyet s kalap­­tűjének a végére szúrja. A kocsivezető megelégedett, mert a szabály be volt tart­va. Képzelhető, milyen derültség támadt a kocsiban, mikor meglátták a különös ka­­laptűvédőt. Sajnos, nem mindig van kéznél a fok­hagyma, és nem mindenkinek olyan lélek­jelenléte, mint ennek a lyoni úrasszony­nak. Különben ebben a kényes kérdésben az egyedüli biztosíték a gyengéd nők finom érzése, s rendőrileg e kérdést megoldani nem lehet. ORSZÁGERVÖZÉS: A képviselőház ülése. Budapest, november 30. Elnök Jankovich Béla. Az elnöki elő­terjesztések után Kenedi Géza az igazság­ügyi bizottság, Sándor János pedig a pénz­ügyi bizottság jelentését terjesztette be. Lukács László miniszterelnök beter­jeszti a „Háború esetére kivételes intézke­désekről szóló“ törvényjavaslatot, Hazai Samu honvédelmi miniszter pe­dig a „lovak beszerzéséről“ és a hadsereg élelmezéséről, járművek stb. beszerzéséről szóló javaslatokat. A beterjesztett javaslatokat az igaz­ságügyi és közigazgatási illetve véderő bi­zottsághoz utasítottak. Ezután rátért a Ház a költségvetés tárgyalására. Szabó János volt az első felszólaló, aki beszéde elején a magyar imperializmus­­ról beszélt, majd áttért a külpolitikai helyzet ecsetelésére. Nem hiszi, hogy háborúba ke­verednénk a szomszédos Balkán-állammal, de ha erre kerülne a sor reméli, hogy az egész magyarság eggyé fog forrni abban a gondolatban, hogy ellenségünket megver­jük. (Helyeslés.) Ezután néhány vicinális ügyét teszi szóvá. A Keleti és Nyugati pá­lyaudvarok kibővítését föltétlenül szüksé­gesnek tartja. A javaslatot elfogadja. Lukács László miniszterelnök. A na­pokban olyan momentumok adták elő ma­gukat, amelyek kötelességévé teszik, hogy ezekre észrevételeit megtegye. Megköszöni Giessweinnek legutóbb elmondott beszédét, aki a rája nehezedő nyomás ellenére meg­jelent itt a Házban, hogy elmondja a költ­ségvetéssel szemben való véleményét. Az az óhajom, vajha az ellenzék többi része is ha­sonlóan gondolkoznék és ott keresné a par­lamentbe való bejutás útját, ahol Giesshvein és nem ott, ahol csendőr és rendőr kordon kénytelen útjukat elállni. Nem tartja helyes­nek, hogy a Házon kívül csinálnak propa­gandát olyan eszméknek, amelyeknek lét­­jogosultsága nincs. Mindennap újabb és újabb dokumentumát kapjuk annak, hogy a közvélemény helyesli eljárásunkat. Ezután válaszol Vajda és Mihályi legutóbbi beszé­deire. Ha volt valaha igazságtalan vád, amellyel a magyar nemzetet és ennek ez idő­­szerinti kormányát a nemzetiségek elnyo­másával vádolják, úgy a nemzetiségi kép­viselők vádja azok. Minden polgár egyen­rangú és egyenjogú ebben­ az országban és ha volt valaha olyan időszak, amikor a nem­zetiségek nemcsak a parlamentből hanem a közhivatalokból is félre tolattak, úgy az a mai pontra nem alkalmazható. Egyes ma­gyar lapok a románia és monarchia közötti viszonyt a saját álláspontjaik szerint kom­mentálják. Kijelenti, hogy a lapokban meg­jelent semmi néven nevezendő cikkekért illetve azok tartalmáért a kormány a fele­lősséget nem vállalja magára. Ezután áttér a választójog kérdésére. Kijelenti, hogy a javaslatot még ez év folyamán a Ház elé terjeszti. (Helyeslés.) Návay tegnapi felszó­lalása folyamán szóvá tette a közigazgatás államosítását, ő is azt mondja amit Návay, hogy ha ez a nemzet élni akar föltétlenül szüksége van arra, hogy a közigazgatása államosítassék. (Úgy van. Helyeslés.) A kormány arra törekszik, hogy a nemzeti­ségi törvényt úgy fogják alkalmazni, hogy a nemzetiségek jogos érdekei megvédesse­nek, de ezt csak úgy teheti meg, hogy a magyar nemzeti állam egysége csorbát ne szenvedjen. Ezután a horvát kérdést teszi szóvá. Köszönettel veszi, hogy a horvát képviselők közeledtek a magyar nemzeti állam eszmé­jéhez. A kormány tudta, hogy a horvát­­szerb koalíció szövetkezett a jogpárttal egy paktum alapján. Ezt azonban titokban tar­tották, a tegnap nála járt horvát képviselők azonban beismerték ezt a szövetkezést, azt azonban, hogy a magyar államtól való el­szakadást is programmjukba vették volna, valótlannak jelentették ki. Azok a kérdések, amelyek miatt ma Horvátországban kivételes­­ állapotok vannak, máris rendezés alatt álla­nak. A vasúti pragmatika rendezése is utolsó stádiumban van már, és most csak az utolsó simításokat teszik meg rajta. Re­méli, hogy a kormány békés hajlandósága meg fogja hozni azt az üdvös eredményt, hogy Horvátországban mielőbb helyre fog állani az alkotmányos élet. Ezeket óhajtotta elmondani. (Éljenzés és taps.) 5 perc szünet után Jankovich Béla megnyitja az ülést és folytatják a költségvetés tárgyalását. Lengyel Zoltán azt tartja, hogy ha va­laki mandátumot vállal, akkor kötelessége, hogy megjelenjen a Ház ülésein. Ha pedig nem tud megfelelni a követelményeknek, amelyeket választói reá bíztak, akkor mond­jon le. (Igaz, úgy van.) Nem helyesli, hogy az ellenzék a kordonok előtt játszik parla­­mentesdit és ezzel komikussá teszi önmagát. Ezután hosszú beszédben ismerteti a mos­tani helyzet keletkezését. Támadja Justhék politikáját, akik az önálló bank követelésé­vel megbuktatták a koalíciós kormányt és most az általános választójog szertelen kö­vetelésével előidézte a júniusi eseményeket. (Igaz, úgy van. Helyeslés.) Gúnnyal támadja az ellenzéket. Tisza hibáját abban látja, hogy nem csinálta meg a házszabályrevíziót, még mielőtt a június 4-ike bekövetkezett. Hi­vatkozik a koalíció idejére, amikor Justh Gyula sokkal szigorúbban kezelte a házsza­bályokat, mint most Tisza István, hivatko­zik önmagára, mint akkor hatpárti képvise­lőre, akit Justh többször utasított a men­telmi bizottsághoz. Elitéli az ellenzéki har­cot s nem hiszi, hogy komolyan követelnék a választó­jogot. Védi Tiszát, végül pedig kijelenti, hogy a költségvetést, minthogy ez bizalmi kérdés nem fogadja el. Az elnök ezután indítványt tesz a hét­fői ülés napirendjére, mely után az ülés vé­get ért. „DUNÁNTÚL. December 1. Vasárnap. WINKLER Bioshop is Budai HOI”. Hath. Kell­en. Vasárnap, 1-én (Csak egy napig.) Ünnepélyes Megnyitó előadás. Amerikai műsorral. Hadihajó gyakorlat. Tanulságos. Az udvarló művészete. Vígjáték. A rémkamrában. Castellóval a címszerepben. Dráma. Becsapot főnök. Amerikai humoreszk. Lily karkötője. Humoreszk. Cowboy vér. Szenzációs dráma 2 felvonásban. A mozi kellemesen sütve van. Helyárak: Páholy ülés 1 korona, I. hely 70 fillér II. hely 40 fillér, II. hely 20 fillér. HÍREK. (Kitüntetések.) A király Chlumsz­­ky Manó államvasúti felügyelőnek a Fe­renc József-rend lovagkeresztjét, B­o­c­s­e­k György trencséni állami népiskolai igazgató­­tanítónak és Hosszú Ferenc kálnoki ál­lami elemi népiskolai igazgatónak, sok évi buzgó működése elismeréséül, az arany ér­demkeresztet adományozta. (A pécsi Kath. Kör felolvasó estélye.) Nagy érdeklődés előzi meg a pécsi Kath. Kör ez idényben első felolvasó estélyét, amely holnap, vasárnap délután lesz. Az­­ érdekességet növeli P­a­p­p Félixné F­e­­k­e­t­e Irma énekművésznő szereplése, akit már hosszú ideje vágyott hallani a pécsi kö­zönség, s aki végre is engedve a közóhaj­nak szívesen jött viszontlátni ismerőseit a Kath. Kör pódiumáról. A felolvasó estélynek részletes programmja a következő: 1. „Cigányélet“ Schumanntól. Vegyes karra. Énekli a pécsi Kath. Kör dalárdája. 2. Drámai jelenet. Vörösmarthy Mihály­­tól. „Maróth bán“-jából. Szereplő szemé­lyek : Maróth magyar bán: Garay La­jos. Bod öccse, török: Eperjessy Re­zső. 3. a) J. Faure: Sancta Maria, b) Franz Róbert: Im Herbst, c) Tarnay: A búcsú. Énekli: Papp Félixné, Fekete Irma; zongorán kiséri: Báter János tanítóké­­pezdei tanár. 4. A kereszténység etnikai és művelő­déstörténeti jelentősége. Irta és felol­vassa: Rézbányay József dr. theolo­­giai tanár. Kezdete délután fél 6 órakor. A követ­kező felolvasás dec. 8-án lesz, mely a Pécsi Dalárda ötven éves jubileu­m­i ünnepére való tekintetből kivételesen 5 órakor kezdődik. (A pécsi tanítónők estélye.) A Pécsi Tanítónők Egyesülete december 1-én, holnap a Jótékony Nőegylet nagytermében délután 5 órakor estélyt rendez, amelynek műsora a következő: 1. Edmond Rostand: „Napkeleti királykisasszony.“ (Princesse lointaine). Elő­adja: Pet­rich Béla dr. 2. Chopin „Balla­de.“ G-moll. Zongorán előadja K­­­a­p­o­k Lenke. 3. „Az arany fésű.“ Somló Sándortól. „Izé kisasszony.“ Makai Emiltől. Előadja Nemes Jolán. 4. „Háztűznéző.“ Énekes pár­jelenet. Hetényi A.-tól. Előadják J­a­n­ta­y Anikó urhölgy és Hiller Antal, zongorán kiséri Schneider Ilona. A tagok évi je­gyükkel léphetnek be. A hölgyek kéretnek kalapjaikat letenni.

Next