Dunántúl, 1913. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-01 / 1. szám

2. oldal. A beköszöntő új esztendőben kísérlik meg állandósítani párturalmi rendszerü­ket. Hamis jelszavak lobogója alatt „re­form-munkát“ végeznek, mellyel új intéz­mények keretén belül érik el ezt a kizáró­lagos céljukat. Az ország politikai életé­nek terjeszkedni vágyó területeit össze­­szorítják, hogy a pártos kerületbeosztás és raffinált választási eljárás segítségével könnyebb legyen helyzetük. Nem merünk kételkedni benne, hogy programmjukat megvalósítják. Nyers ere­jükkel szemben nincs politikailag élő tár­sadalom. A parlamenti harc pedig elvesz­tette már hatását. De ki is vívja ezt meg? Az a hetero­gén ellenzék, melynek nagyobb része a nemzet közérzületére nem számíthat, mert csalódást hozott és jobb jövőt hasztalan ígér? Nincs háta megött forrongó közhan­gulat, a lelkesedés ragadó hevülete, a nép­milliók diadalmas szeretete. Nincs, mert működése elvesztette az összhangot. Té­pett és önkeze által megszégyenített vezéri babérok fakult levelei, a belső meggyőző­dés hiánya, a programm hamis illúziói s egy rendetlen hadviselés hibái jellemzik az egész baloldalt, melynek pártjai nem akar­ják belátni, hogy elfut felettük az idő, s nem tudnak győzedelmeskedni még mai ellenfeleikkel szemben sem csupán azért, mert „ők ők“. ■■■KBintiHBMHaunHHUMHHMBH Ferenci­­sei Fii Pécs, Rákóczi-út 42. sz. Nyitva reggel 6 órától este fél 6 óráig. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Az 1912. év eseményei. Január. 1. Hivatalok és egyesületek vezetői üdvözlik az uj év alkalmából gróf Zichy Gyula megyéspüspököt és Visy László dr. főispánt. — Az eucharisztikus tribuum első napja a pécsi székesegyházban. — Gyilkos­ság Nagykónyiban, Kristóf János leszúrja 24 éves nejét. — 2. Vörhenyjárvány Lakócsán. — Szigethy Antal pécsi és Trim Miklós dr. kaposvári járásbirákat kölcsönösen, áthelye­zik. — 5. A Pécsi Dalárda tisztújító közgyű­lése. — 7. Pusztító szélvihar Pécsett. — A jótékony nőegylet műsoros teauzsonnája Schmidt Antalné énekszámaival. — özv. Förster Béláné szül. Horváth Etelka halála. — A pécsi Legényegylet bálja.­— 10. A rác­városi rablógyilkos cigányok letartóztatása. — 12. A pécsi takarékpénztár a városi felső kereskedelmi iskolával kapcsolatos interná­­tus létesítésért 100.000 koronát adományoz. — 13. A pécsi jogászifjuság Széchenyi bálja. — 14. Rézbányay János 40 éves igazgatói jubileuma. — 15. Suha Rezső városi erdő­mester és özv. Haberényi Gusztávné halá­la. — 16. Wenk Ferenc pécsi püspöki ura­dalmi ny. főerdész halála. — 17. Karakas Imre szélhámos álrendőrfogalmazó letartóz­tatása Pécsett. — 19. Neizer László Lipót szélhámos letartóztatása. — 20. A keresz­tény szocialisták nagy bálja. — 22. Rumbus Imre szászvári kántor halála. — 23. Az amatőrök pécsi egyesületének közgyűlése. — Plichta Ferenc pécsi iparos halála. — A Belvárosi kath. kör táncestélye. — 25. Ér­tekezlet a pécsi piaci drágaság ügyében. — 26. Zalavári Zum­a Károly altábornagy ha­lála. — 27. Installációs ünnep Zirczen. — Papp Ferenc posta és távirdaellenőr halála. — A pécsi postai tisztviselők táncestélye. — 28. Frantich Ágoston kanonok halála. — A pécsi Keresztényiszocialista Egyesület köz­gyűlései — A pesi l­ifeváriparosok közgyűlé­se és Hegedűs Lóránt dr. előadása. — A pé­csi polgári kaszinó közgyűlése. — 29. A ze­nekedvelők egyesületének hangversenye. Február. I. Antialkoholista gyűlés Pécsett. — Bozóky Géza dr. pécsi jogtanár kinevezése Pozsonyba. — Heiinger Istvánná Gerzó Ida halála. — 3. Novák László pécsi püspöki uradalmi mérnök halála. — 7. Lóskay hon­védkerületi parancsnok szemléje. — Jogász­­táncestély a Nőegyletben — 10. Czirer Jó­zsef halála. — 11. A pécsi takarékpénztár,­­ a pécsi Nemzeti Kaszinó közgyűlése. — A jótékony Nőegylet ,műsoros teauzsonnája, Jellachichné Csurgay Adél énekszámával. — 13. A pécsi Szent Vince egylet közgyű­lése. — 14. A pécsi kereskedelmi és ipar­kamara közülése. — A pécsi tisztikar tánc­­estélye. — 18. A nőegylet utolsó műsoros teauzsonnája. — 19. Városi közgyűlés, a pé­csi dolnji-miholjáci vasút, kedvezményes kőszén, munkásházak stb. tárgyában. — Igaz Béla dr. püspöki irodaigazgató kano­nok­ kinevezése. — 20. Városi közgyűlés második napja. — Laskay honvédkerületi parancsnok szemléje. — Győrváry Imre ta­nító halála. — Alkoholellenes napok az isko­lákban. — 22. A pécsi zenekedvelők egye­sületének hangversenye. — Farkas Gyula süteménykihordó a Mailáth-téren agyonlőtte Tiboka Szekrényes Mária 17 éves pécsi cselédleányt. — 23. Pártos Gyula mérnök, az üszögi sütőház főnökének halála. — 26. A belvárosi kath. kör közgyűlése. — A vár­megyei Gazdasági Egyesület bikavásárja. — A pécsi keresztény szocialisták választójogi gyűlése. — Frühwirt Géza és Glatz Ignác tb. kanonoki kinevezése. — A pécsi zenekedvelők egyesületének hangversenye. — 28. Mattya­­sovszky tábornok kitüntetése a Lipót rend lovagkeresztjével nyugalomba vonulása al­kalmából. — Nyárády Aladár dombóvári plébánost Dombóvárra nevezik ki plébános­nak. 2. Kamarazene hangverseny Mohá­cson. — 3. A pélmonostii takarékpénztár megalakulása. — 4. Általános munkás sztrájk Pécsett. — 5. A Dunántúl részvény­­társaság első közgyűlése. — 6. A milliomos cigányok Pécsre érkeznek. — 9. Angyal Pál dr. pécsi jogtanárt a budapesti tudo­mányegyetem büntetőjogi tanszékére neve­zik ki. — Piszaszits Ferenc ny. plébános ha­lála Mohácson. — 10. A városi zeneiskola növendék hangversenye. 11. A király Hardi Sándor pécsi kir. törvényszéki elnöknek a Március­ szűnt meg, mert a vitéz védelmezők mind el­estek. A győzelmes sereg bosszúért lihegett az ostrom hosszú szenvedéseiért, s vad szen­vedéllyel fogott hozzá a legborzalmasabb mészárláshoz. A janicsárok, a tengerészek, a rendezetlen katonaság a város utcáin szerte­szét kegyetlenül legyilkolt mindenkit, ki a keze ügyébe esett, tekintet nélkül korra, nem­re, rangra. Tizenkét óra hosszáig tartott a gyilkosság, ekkor a győrök kifáradtak a mé­szárlásban s hozzá kezdtek a rabláshoz, főleg arra törekedvén, hogy akik még életben ma­radtak a legyőzött népből, azok közül kiválo­gassák a leggazdagabbakat és legszebbeket, hogy azokat drágán eladhassák vagy tőlük óriási váltságdíjat csikarjanak ki. Amint az egykorú krónikás elbeszéli, több mint hatvan­ezer különböző rangú és rendű embert fűz­tek rabszijra s ezeket egy tömegbe hajszolták össze, hogy maguk közt felosszák. Adták, vették, csereberélték őket, s a legnagyobb nyomorban végezték hátralevő napjaikat a világ minden táján szétszórva, amerre csak laktak az Izlám vad fiai. A rémület ezen borzasztó óráiban a ha­lál és a rabszolgaság elől menekülni akaró keresztények egy belső vallásos ösztöntől hajtva, a különböző templomokban menekül­tek abban bízva, hogy az Isten ott oltalmazni fogja őket. Több ezer férfi és nő, gyermek, pap és a bizánci legelőkelőbb nemesség tagjai az Aja-Sophia hatalmas boltívei alá menekül­tek. Mikor ez a fenséges épület egészen meg­telt a szánalomraméltó tömeggel, mely imád­kozott és kétségbesetten zokogott, akkor be­zárták a hatalmas bronzkapukat és halálos aggodalmak közt várták a győzők megérke­zését, miközben a díszruhába öltözött papok utolsó miséjüket mondták. Sajnos, nem so­káig kellett várni. Egy török banda, melyen még gőzölgött áldozatainak vére, megrázta a kapukat, majd erőszakkal betörte. Ekkor következett a világtörténelem egyik legva­dabb jelenete, melyet az egykorú történetírók nagy részletességgel beszélnek el. Többé már nem gyilkoltak. A vérszomj már ki volt elé­gítve. Most csak a rablásra és kéjelgésre gon­doltak. Néhány pillanat alatt ezek a démonok rávetették magukat a fegyvertelen tömegre, mely félelmében ordítozott. Mindazokat, kik fiatalok, szépek és egészségesek voltak, kira­bolták és rabszijra fűzték. A többit meg kira­bolták és megölték. Hosszú rabszijakra fűz­ték a szerencsétleneket, az aggastyánt a fiatal leány mellé, a zárdaszüzet az ifjak, az előkelő patrícius leányt az utcai csavargó mellé. Min­dent felhasználtak kötőszerül, a leányok övét, vállkendőjét, a lovak és tevék kötőfékjeit, a sátorok zsinegjeit. A legtöbb fogolyról letép­ték értékes ruháját és egész mezítelenül vol­tak. Sokan viselték hóhéraik erőszakoskodá­sának véres jeleit. A szerencsétleneknek jaj­veszékelése és aggódó kiáltása felhallatszott az égig. Az egymáshoz kötözött foglyokat durva sietséggel hosszú sorba állították, hogy a hajókra szállítsák őket, vagy gyalog hajtsák a nagy tömeg között, mely a lefoglalt arany fölött veszekedett, azután pedig egy újabb szörnyű pusztítás következett. * A török katonák hozzáfogtak a híres templom kirablásához, melyben évszázado­kon át sok egymásra következő nemzedék kegyelete annyi kincset halmozott össze. Le­írhatatlan jelenet volt ez. Azt a sok csodás szép dolgot pár pillanat alatt összezúzták, megsemmisítették, elrabolták: remek arany és ezüst szent edényeket, hallatlan drága papi ruhákat, ereklyéket, képeket, száz és száz ,sőt talán több ezer gyöngyökkel és drá­gakövekkel díszített arany és ezüst lámpá­­kat; a rablók felöltötték a papi ruhákat, gú­nyolódva körülhordozták a kereszteket, kely­­heket és turbánnal megcanyitott feszületeket. De legbotrányosabb szem­ntérés volt a le­győzött ájtatos népre, mi látta, hogy a durva rablók a szélben szétszertékk az erek­lyéket, tíz század kegyeltének örökségét, a leghíresebb vértanuk, az" m­*i odm?i~Egyház legelőkelőbb szentjeinek te*aine.f A Jeemen­­tebb Panagia-nak képeit,­­melyeket oly gyan tiszteltek, melyek a várost olyan sok­szor megoltalmazták a nagy veszélyek ide­jén, most szétszórták, bepit.Ot­ták holttestek­­ és kóborló kutyák közt­i szentségterem­­­tették. Meg kell emlékeznünirba,apókról is, kik több százan teljes dis/3® öltözve a hatal­mas templom szentélyéhe., épen a misét éne­kelték, mikor a gyilkosok bandája betört a templomba. Ott volt a főváros összes főpap­sága: hosszú fürtű, tiszteletre méltó papok, nagy szakáll,­­, aranyos ruhába öltözve. A legtöbb ugyanarra a sorsra jutott, mint eme borzasztó pusztítás többi áldozata. Megfog­ták, kirabolták, rabszijra fűzték, eladták őket, az öregebbeket pedig megölték. Egy híres le­genda maradt fenn ez időből, mely ma is élénk emlékezetében van az orthodox nép­nek, mely szerint abban a pillanatban, midőn a gyilkos törökök vad bandája betört a tem­plomba, a templom fala az oltár mögött hir­telen kettévált, s a mséző pap a szent ke­­hellyel és papi kisér­tével eltűnt abban. Erre DUNÁNTÚL Január 1. Szerda.

Next