Dunántúl, 1913. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-01 / 26. szám
Álfaetési ár: Egész évre Félévre Negyedévre Egy hóra . 24.-12.— 62.Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. III. évfolyam, 26. szám. Szombat: Pécs, 1913. február 1. Megjelenik naponkint reggel.DUNÁNTÚL Szerkesztőség: Lyceum-utca 4. aa. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRTY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás Ferint. A keleti kérdés. Irta: dr. Rézbányay József. Pécs, január 31. Európa sorsa a Kelet. Ez a jóslat hangzott el s keltett visszhangot 4 század óta az európai diplomácia világában. S igaza volt. Ahány lángeszű politikus volt Talleyrand óta Bismarkig és hóditó Hunyady Jánostól a Napoleonidákig, mind Kelet felé fordította sasszemeit. Volt a mithológiai Görögországnak két folyója: Eurotas és Arethusa, amelyekről azt tartották, hogy a kettőnek titkos, földalatti összeköttetése van. Mert ha az egyikbe zöld ágat, virágot, lombot vetettek, pár nap múlva a másik folyamban látták ugyanazt a tárgyat felbukkanni. Ugyanezt állíthatjuk Európa és a keleti kérdés egymáshoz való viszonyáról. Valahányszor a keleti kérdésbe csak egy követ vetnek, az európai politika kohójában látjuk, hogy az izzó lángnyelvek egetverő magasságra felcsapnak. És ha manap lesz valami, ami az európai béke szekerét felborítja, az a kis balkán-államok által felidézett boszporusi kérdés gordiusi csomója lehet még. Konstantinápoly a kereszténység 111. százada óta Kelet és Nyugat egyetlen áthidaló kapcsa, hogy úgy mondjuk felvonó hídja, Ázsia birtoklásának kulcsa volt. Ha a mozlim birodalom e végvárát megbolygatják, megelevenedik, mint a nyüzsgő méhkas, egész Európa. Ki fogja a maga részét venni a mérkőzésből Nagybritannia, az anyakirályné, amely fenyegetve látja a méhkas századok óta összegyűjtött mézét, kereskedelmét, iparát, kivitelét, birtokait és egész nagyhatalmi jövendőjét. De meg fog mozdulni az egész germán contingens is, maga ellen ingerelve ezzel a szláv nagyhatalmat, amely ebben a kérdésben legközelebb van, birtokainál fogva érdekelve. A törökök kiűzése Európából már több százéves kérdés. De valahányszor csak ezt a kényes kérdést legtávolabbról is fölvetették, mindannyiszor megakadályozták — a politikai egyensúly címén — az európai nagyhatalmak. Mert Konstantinápolyt a törökök, kezéből kiragadni, annyi — úgymond Cantu Cézár — mint Európát a muszka cár lábainál heverve látni. Nagyon jól látta ezt Nagy Péter, a minden oroszok nagyhatalmú állásának megalapitója, aki a Kaspi-tó partjáig tolta előre birodalma határait, Perzsia belügyeibe beleszólt és hogy ezt tehesse, amiért a muzsikok (parasztok), kik politikáját föl nem fogták, gyűlölték, de a bojárok (nemesek) dicsőítették, naszádokat szervezett s a népre mérhetetlen adókat vetett ki. Fölfogta ezt a kérdést ötödfél századdal előbb Hunyady János és lángeszű Mátyás fia, akik egymagukban, karddal akarták e kérdést megoldani. És ha nem épen az igazsiita mohamedánok legnagyobb csúcsára ült volna ép akkor a trónon, tán a kérdést egyszers mindenkorra megoldották volna. S Nyugat-Európa és a keresztény civilizáció Magyarországnak soha meg nem hálálhatja, hogy ez 8 századon át volt a tsjeözönlő keleti pogányság, az ázsiai mohamedánizmus ellen Európának áttörhetetlen ércfala, végül gyenge királyok alatt, a magyar saját holttetemét állította fel védőgátul a benyomuló keleti pogányság ellenében Nyugat védelmére, ő magát feláldozta — de mint Thaly Kálmán által „szent öregnek“ nevezett Odeskalchi, XI. Ince pápa, mondja — a pogányságnak Kelet kapuján a Nyugatra való benyomulását megakadályozta. Így függött össze a keleti kérdés hazánk szabadságával. XIV. Lajos észrevette mind a nyugati, mind a keleti kérdés veszedelmét és hogy megtörje veszélyes tengeri ellenfelét, Hollandiát, melynek akkor háromszor annyi hajója (15,000) volt, mint Európa többi államainak — s Velence kereskedelmét, iparát, hatalmát örökölte, — előbb ezt Nyugaton, majd másik ellenségét, a törököt, Kelet felől, — IV. Mohamedet sietett ártalmatlanná tenni. De midőn megbénította a törököt, ezzel megteremtette az orosz világuralmat, az északi kérdést, így fonódott egymásba észrevétlenül és elvárhatlanul a három nagy politikai probléma: a nyugati, északi és keleti kérdés. Úgy vagyunk e három kérdéssel, mint a mithológia a Párkák: Klotho, Lachesis és Atropos hármasával, akiket mindig együttesen ábrázolnak, s ahol az egyik felüti fejét, vakon előre megmondhatjuk, hogy a háttérben együtt van mind a három. A keleti kérdés igazán akuttá rendszerint az északi kérdés folytán vált csak. Gondoljunk csak a krími háborúra. De akuttá vált már akkor, midőn Oroszország hódításaival kapcsolatot teremtett Európa és Ázsia birtokában. Minél előbbre nyomult Ázsiában, annál inkább összeütköztek Oroszország érdekei a „mennyei birodalommal“ Kínával. S legközelebb a kínai keresztények üldözése adott reá alkalmat. Mielőtt a keresztények apostolai, a Jézustársaságiak befejezhették volna a XVII. században Kína megtérítésének munkáját, kitiltották őket a „mennyei birodalom“ból. Kang-hsi császár, az 5020 kötetes kínai enciklopédia kiadója, felvilágosodott férfiú lévén, újra befogadta őket, mint a civilizáció terjesztőit. Azonban újabb fordulat állott be, midőn 1704-ben és 1718- ban, XI. Kelemen, a Jézustársaságiakat, akik, hogy a 400 milliónyi Kínát a kereszténységnek megnyerjék, a kinai nép szellemét a szertartásban tekintetbe akarták venni, ünnepélyesen letiltotta s ezáltal a közel 400 millió tehát egész Európa lakosságának számával felérő óriási birodalomnak a kereszténységhez való csatlakozását beláthatatlan időre elodázta. XIII. Benedek megerősítette elődének bulláját. Ekként meghiúsult a nyugati politikának egyik legfőbb s talán egyetlen magasztos és önzetlen célzattal bíró kérdése, hogy a kereszténység mai közel 400 milliónyi arányáról egyszerre két annyira, 800 millióra szökjék fel, ami az emberiség jelenlegi létszámának két negyedét ütné meg. De van a keleti kérdésnek még egy oldala. S épen erről az oldalról fenyegeti Európát a legnagyobb veszély, az elözönlés veszedelme. Tartsunk csak egy kis hadiszemlét. Elég világosan beszélnek a számok. Európa területe 10.100.000 négyszögkilométer, 437 millió lakóval, Ázsia területe 41.600.000 négyszögkilométer 851 millió lakóval, melynek csaknem fele 360, közel 400 millió esik Kínára, közel 200 millió a rézbőrűekre, Indiára. Ez a két faj egymásnak ellensége, de egyetért egyben, az európai faj gyűlöletében. Nagybritannia leigázta az Indiákat, de mind a mai napig nem tudta őket megnyerni. A rézbőrű mint egy ember áll mind talpra, ha császáruk, a Kaisarska of India ellen kell fegyvert fogni. Nagybritannia milliókat ,költ Indiában vallási és közoktatásügyi célokra, de kiaknázza az Indiák minden gyémántját, aranyát, mérhetetlen terményeit, kincsét. S ezt az indok milliói boszut lihegve említik mindig. Volt alkalmunk számos benszülöttel és idegennel érintkezhetni, akik tíz évnél tovább éltek és működtek Ázsiában és érintkeztek a népnek nagy tömegével. Ezek szájából vesszük a szót, hogy a benszülöttek izzó gyűlölettel hordozzák a britt jármot. És Kína érdekei már jó ideje összeütköztek Oroszországgal. A leszámolás ideje soké már aligha fog késni — így éreznek magut a benszülöttek. És hogyha ez az óra mad itt, akkor valósul csak meg igazán a Haticsi vésztjósló mondat: hogy nagy birodalom fog összedőlni! Hogy melyik? Isten a megmondhatója! így bonyolódik mind jobban össze a politika három gombolyagja: a nugati, az északi és a keleti kérdés. És hogyha majdan mérkőzése kerül a sor és a népek fegyverrel kezelten adják meg az elsülyedő birodalomnak: a végtisztességet és ha a magyarnak is kardot kellene kötnie, legyen a jelszó, mely Rákóczi Ferenc díszszablyáján ragyog: Ne me tire pas sans raison, ne me remets point sans honneur — ne ránts ki ok nélkül a hüvelyből, ne helyezz vissza hüvelyembe a nélkül, hogy becsületet vallottál volna!