Dunántúl, 1913. április (3. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-01 / 74. szám
2. oldal. A dús tartalmú tárgysorozat ezzel kimerült s Koszits Kamill elnök megköszönve a megjelentek szíves érdeklődését a gyűlést berekesztette. E tudósításhoz a magunk részéről azon óhajunkat fűzzük, hogy a közönség, amely városunk és megyénk emlékei iránt érdeklődik, jól teszi, ha a Múzeum-Egyesületbe való belépése által ezen, a külföld által már régen hathatósan pártolt célt előmozdítja a valóban csekélynek mondható tagsági díjjal, melynek fejében közérdekű felolvasásokban, a szép kiállítású és vonzó tartalmú Értesítőben van része. Aktualítások. Egy nemes példa. Nemes Klytander, te, aki a szivedet oly könnyen odaadod az eszményeknek, meg tudod-e nyitani az erszényedet is? Tudom, hogy jó a szived, tele van ábránddal, álmokkal, lelkesedéssel, szent bővülésekkel, de van-e érzéked az áldozatosság iránt? Mert bizony, enélkül hiú az ábránd, üres az álmodozás, szalmaláng a legszentebb hevület is. Lám, hogy örvendtél, nemes Klytander, mikor a Julián-egyesület a Mecsek aljára vetette szemét, hogy a Dráva és Száva alatt magyarnak született és nevelt tanulókat itt képeztesse tovább s ezáltal Pécs városát őrszemnek választotta a határon, hogy a magyar kultúra fáklyáját messze lobogtassa a délvidéki annektált tartományokba. • Égett a lelkedben a vágy, nemes Klytander, hogy Magyarország vérvesztését meg kell állítani. Szánalom és könyörületesség fogott el azon gyermekek iránt, kik idegenben magyarnak születtek, de a szláv fajba olvadás veszedelme fenyegeti őket. Öntudattá nőtt benned a magyar sovinizmus, hogy amikor a magyar társadalom e nemzetmentő akciót megindította, nem irgalmasságot gyakoorol, hanem hazafias kötelességet teljesít. Nemes Klytander (te jó magyar közönség), te ehhez a szent ügyhöz odaadtad a szívedet. De hidd el, nincs az a nemes ügy, melyhez pénz is ne kellene, sőt minél nemesebb, annál több pénz kell hozzá. Meg tudod-e nyitani az erszényedet is, hogy egy kis áldozatot is tégy az oltárra a lelkesedésed mellé, íme, egy nemes példa! Szerényen húzódott meg a múlt heti Dunántúl hívei között egy adomány, melyet nem a nagyságáért, hanem azért kell kiemelnünk a sablonos nyugtázások sorából, mert ez volt az első, mióta alitván-egyesület pécsi bizottságamegalakult. (Pedig innen-onnan egy éve már, hogy fennáll.) Nemes Klytander, tanulj újságot olvasni egy egyszerű, nemeslelkű, színmagyar érzésű paptól, Pártos Zsigmond, tolnamözsi esperes plébánostól. Ez a szó nobilis és plasztikus értelmében igazi magyar pap úgy jelenik meg előttem a tíz koronájával, mint egy eléggé nem értékelhető raritás, aki a maga csöndes falusi magányában, papi dolgainak végzése után, veszi az újságját és a nemzeti élet legkisebb rezdüléseit is szent vénségek bölcsességével figyeli meg belőle, de azután ifjuságos lelkesedéssel adja hozzájuk garasait, a megvalósítások e szükséges kellékeit. Adna Isten sok ily áldozatos lelket! Hisszük, hogy a pécsi tápintézet vezetősége és a minden jó ügyet nagy szeretettel felkaroló káptalan jóindulatú támogatását a Julián-egyesülettől a jövő tanévre nagyobb számban városunkba küldendő tanulókra is ki fogja terjeszteni, de szeretem magam abban a reményben is ringatni, hogy nemes Klytander (jó pécsi közönség), te is nemcsak a szíved adod oda, hanem egy kis adománnyal is követed az első nemes példát! Julián. Beau-Francoist még mindig nem tudták elcsípni. Egy szép napon Borgne-de-Jouy, ki megunta az áruló szerepet, meg akart szökni, miután leölte azt a zsandárt, aki az őrizetére volt rendelve. Csakhogy Vasseur szerencsére észrevette, reárohant és tehetetlenné tette. A banditát szörnyű dühroham fogta el, utána kétségbeesett, azután pedig így szólt a zsandárhoz: Na most kiürítem a zsákomat és kiszolgáltatom önnek Beau-Francoist és a banda többi tagját. Azután elmondta, hogy Orger közelében, a merinvillei erdő egy eldugott részén meg lehetne csípni az egész bandát. A vállalkozás nehéz volt, mert Beau- Francois félelmes ember volt; társai, kik még vele voltak, mindenre el voltak szánva; a barlangjuk meg az elhagyatott vad vidéken alig volt megközelíthető. Vasseur a legnagyobb titokban mozgósított sok csendőrt és segítségül kért egy század huszárságot Chartresből. Mielőtt elindultak, Vasseur egyszerűen így szólt Borgne-de-Jouyhoz: Fiacskám, most a bőrünket tesszük kockára, talán fölösleges mondanom, hogy ha nem sikerül, szétloccsantom a fejedet és aztán maga előtt küldte őt. De Borgne de Jouy most őszinte volt, pontosan elvezette a zsandárokat és huszárokat a merinvillei erdő egy alig megközelítető részéhez, az Ördög-Ugráshoz és megmutatta nekik a banditákat, kik a közelben táboroztak és még csak őrt sem állítottak ki. Vasseur jelt adott a támadásra; a huszárok és a zsandárok rohamot intéztek; a rablóknak annyi idejük sem volt, hogy összeszedelőzködjenek, maga Beau-Francois sem kísérelte meg az ellenállást. A törvény diadalt aratott. A chartresi fogház megtelt banditákkal, közel kétszázan voltak. Ragadós betegség lépett fel, a vérhas annyira dühöngött, hogy erélyes fellépés nélkül valamennyi bandita elpusztult volna. Beau-Francois felhasználta az alkalmat, hogy a felügyelet kissé lazább lett és megszökött a börtönből. Vasseur minden erőfeszítése dacára sem volt képes őt többé elfogni, de a közhit azt tartotta, hogy beállt valamelyik más rablóbandába, ahol más név alatt kézre is került, ki is végezték. A tárgyalást Chartresben tartották, március 17-ikén nyílott meg, volt 85 vádlott és 594 tanú. A per négy hónapig tartott, a Jurynek 7800 kérdésre kellett válaszolni. A banditák közül huszonhármat halálra ítéltek, de mivel kettő felakasztotta magát, csak huszonegyet végeztek ki Chartresben a piacon, 1880-ban, október 3-án. A kivégzettek közt volt 3 asszony is. A derék Vasseurt kinevezték a per folyama alatt zsandár tisztnek, 1812-ben pedig megkapta a becsületrend szalagját. Fougeron pedig, az egyszerű orgeri békebiró törvényszéki biró lett Orleánsban. Paul Peltier: DUNÁNTÚL Április 1. Kedd. HÍREK. (Személyi hírek.) Döbrössy Alajos pécsi székesegyházi kanonok gróf Mai-áth Gusztáv Károly erdélyi püspök látogatására Gyulafehérváron időzött. — Feber Arthur dr. kir. főügyész Sopron és Nagykanizsa városokban való tartózkodás után szombatra visszanő Pécsre. (Nyugdíjba vonuló honvédtörzsorvos.) A király legfelső elhatározásával dr. Illés Ignác, pécsi 8. honvéd huszárezredbeli címzetes törzsorvosnak, a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat alapján, mint rokkant, mindennemű népfelkelési szolgálatra is alkalmatlannak nyugállományba való helyezését elrendelte. (Plébánosi eskü.) Varga Manó, az új kakasdi plébános ma délelőtt tette le Walter Antal püspöki helytartó kezeibe a plébánosi esküt. (Kitüntetett őrmester.) A király Czenter János 69. gyalogezredbeli őrmesternek az ezüst érdemkeresztet adományozta. (Katonai nyugdíjaztatások.) A Rendeleti Közlöny legutolsó száma közli, hogy a honvédelmi miniszter dr. Illés Ignác pécsi 8. honvédhuszárezredbeli c. törzsorvost saját kérelmére nyugállományba helyezte. Ugyancsak a honvédelmi miniszter Grab-er Győző soproni 18. honvédgyalogezredbeli főhadnagyot, a pécsi honvédhadapródiskola volt tanárát saját kérelmére nyugállományba helyezte. (A Brázayak pere.) Esztendők óta folyik már a per idősebb és ifj. Brázay Kálmán között a pellérdi uradalom miatt, amelyre idősebb Brázay Kálmán elővásárlási jogot biztosított fiának olyképpen, hogy azt 1938. október 1-ig 1.800.000 koronáért megvehesse. Ifj. Brázay Kálmán azt vitatta, hogy neki joga van már most az uradalmat megvenni és ezért pert indított apja ellen. A törvényszék a fiú javára, az Ítélőtábla az apa javára és a Kúria a minap szintén az apa javára döntött. Ez a döntés az elővásárlási jog dolgában elvi jelentőségű. Elsősorban azt kutatták, hogy idősebb Brázay Kálmánnak mi volt a célja, midőn a „családi egyezményét megalkotta. A Kúria szerint a gazdag familia feje fiai között már életében akarta előkészíteni halála esetére a felosztást, amelyhez föltétlenül joga vett. Életében akarta megállapítani, hogy a Brázay-vagyonból fia, Kálmán, a pellérdi uradalmat, másik fia, Zoltán pedig a budapesti házat és a régi üzleteket kapja. E megállapítások megerősítését látta a Kúria az öreg Brázay végrendeletében is, amelyet a pörlekedők bizonyítékul szintén produkáltak. Miután pedig az öreg Brázaynak familiáris írásaiban lefektetett intencióit ilyképpen megvilágították, elhangzott az elővásárlási jog dolgában a legfelső magyar bíróságnak tanulságos deklarációja, hogy: az elővásárlási jog fogalma nem zárja ki a vételárnak előzetes megállapítását. (A dunántúli dalosverseny.) A Dunántúli Dalosszövetség, mint már említettük, június 28. és 29. napjain Veszprémben tartja tizedik versenyét és dalosünnepélyét. A versenyre való jelentkezések határideje elmúlt. Huszonegy dalosegyesület jelentkezett versenyzőnek. A versenyzés négy csoportban lesz. Az első csoportban versenyeznek az első díjat már nyert v.m mintadalárdák. Versenykar: Lányi Ernő: Egy gondolat bánt engemet (Petőfi) c. nehéz férfi négyes kara. Ebbe a csoportba jelentkeztek: a Budapesti „Lyra“ dalkör, az Óbudai dalkoszom, a Pécsi polgári daloskör és a „Győri ének- és zeneegylet“. A II. csoportban az u. n. nehéz műdal csoportban versenyeznek a magas nívón álló képzettebb dalárdák: Frank Gábor „Alkonyatkor“ című poétikus finomságokkal teljes műdalával és egy szabadon választott szintén nehéz műdallal. A III. csoportban az u. n. „könnyebb műdal“ csoportjában versenyeznek azok a szintén előrehaladottabb dalárdák, amelyek azonban versenyekben még nem igen vettek részt. Ebbe a csoportba — melynek kötött versenykara: Székely Márton „A Cenken“ című karéneke, még egy megfelelő nehézségű szabadon választott karénekkel is versenyeznek. Végül a IV. csoportban, az u. n. népdalcsoportban versenyeznek a fiatalabb dalárdák, Varga József „Ha meghalok“ stb. népdalegyvelegjével és egy megfelelő szabadon választott karénekkel. Az egyes dalárdák külön versenyénekei mellett az összes dalárdák együtt fogják énekelni a Himnuszt, Szózatot, Hoppe R, „Daloljatok“ című nagyszabású remek műdalát és dr. Angyal Armand hatásos szép népdalegyvelegjét. Rendkívül érdekesek és impozáns hatásúak ezek az összkarok, melyeket 5—6 száz dalosból álló fel