Dunántúl, 1913. április (3. évfolyam, 74-99. szám)

1913-04-01 / 74. szám

2. oldal. A dús tartalmú tárgysorozat ezzel ki­merült s K­o­s­z­i­t­s Kamill elnök megkö­szönve a megjelentek szíves érdeklődését a gyűlést berekesztette. E tudósításhoz a magunk részéről azon óhajunkat fűzzük, hogy a közönség, amely városunk és megyénk emlékei iránt érdeklő­dik, jól teszi, ha a Múzeum-Egyesületbe való belépése által ezen, a külföld által már ré­gen hathatósan pártolt célt előmozdítja a valóban csekélynek mondható tagsági díjjal, melynek fejében közérdekű felolvasásokban, a szép kiállítású és vonzó tartalmú Értesítő­ben van része. Aktualítások. Egy nemes példa. Nemes Klytander, te, aki a szivedet oly könnyen odaadod az eszményeknek, meg tudod-e nyitani az erszényedet is? Tudom, hogy jó a szived, tele van ábránddal, álmok­kal, lelkesedéssel, szent bővülésekkel, de van-e érzéked az áldozatosság iránt? Mert bi­zony, enélkül hiú az ábránd, üres az álmodo­zás, szalmaláng a legszentebb hevület is. Lám, hogy örvendtél, nemes Klytander, mikor a Julián-egyesület a Mecsek aljára ve­tette szemét, hogy a Dráva és Száva alatt magyarnak született és nevelt tanulókat itt képeztesse tovább s ezáltal Pécs városát őr­szemnek választotta a határon, hogy a ma­gyar kultúra fáklyáját messze lobogtassa a délvidéki annektált tartományokba. • Égett a lelkedben a vágy, nemes Kly­tander, hogy Magyarország vérvesztését meg kell állítani. Szánalom és könyörületesség fo­gott el azon gyermekek iránt, kik idegenben magyarnak születtek, de a szláv fajba olva­dás veszedelme fenyegeti őket. Öntudattá nőtt benned a magyar sovinizmus, hogy ami­kor a magyar társadalom e nemzetmentő ak­ciót megindította, nem irgalmasságot gyako­­o­rol, hanem hazafias kötelességet teljesít. Nemes Klytander (te jó magyar közön­ség), te ehhez a szent ügyhöz odaadtad a szí­vedet. De hidd el, nincs az a nemes ügy, mely­hez pénz is ne kellene, sőt minél nemesebb, annál több pénz kell hozzá. Meg tudod-e nyi­tani az erszényedet is, hogy egy kis áldoza­tot is tégy az oltárra a lelkesedésed mellé, íme, egy nemes példa! Szerényen húzó­dott meg a múlt heti Dunántúl hívei között egy adomány, melyet nem a nagyságáért, ha­nem azért kell kiemelnünk a sablonos nyug­tázások sorából, mert ez volt az el­s­ő, mióta a­­litván-egyesület pécsi bizottsága­­megala­kult. (Pedig innen-onnan egy éve már, hogy fennáll.) Nemes Klytander, tanulj újságot olvas­ni egy egyszerű, nemeslelkű, színmagyar ér­zésű paptól, Pártos Zsigmond, tolna­mözsi esperes plébánostól. Ez a szó nobilis és plasz­tikus értelmében igazi magyar pap úgy jele­nik meg előttem a tíz koronájával, mint egy eléggé nem értékelhető raritás, aki a maga csöndes falusi magányában, papi dolgainak végzése után, veszi az újságját és a nemzeti élet legkisebb rezdüléseit is szent vénségek bölcsességével figyeli meg belőle, de azután ifjuságos lelkesedéssel adja hozzájuk gara­sait, a megvalósítások e szükséges kellékeit. Adna Isten sok ily áldozatos lelket! Hisszük, hogy a pécsi tápintézet vezető­sége és a minden jó ügyet nagy szeretettel felkaroló káptalan jóindulatú támogatását a Julián-egyesü­lettől a jövő tanévre nagyobb számban városunkba küldendő tanulókra is ki fogja terjeszteni, de szeretem magam ab­ban a reményben is ringatni, hogy nemes Kly­tander (jó pécsi közönség), te is nemcsak a szíved adod oda, hanem egy kis adománnyal is követed az első nemes példát! Julián. Beau-Francoist még mindig nem tudták el­csípni. Egy szép napon Borgne-de-Jouy, ki megunta az áruló szerepet, meg akart szök­ni, miután leölte azt a zsandárt, aki az őrize­tére volt rendelve. Csakhogy Vasseur sze­rencsére észrevette, reárohant és tehetet­lenné tette. A banditát szörnyű dühroham fogta el, utána kétségbeesett, azután pedig így szólt a zsandárhoz: Na most kiürítem a zsákomat és ki­szolgáltatom önnek Beau-Francoist és a banda többi tagját. Azután elmondta, hogy Orger közelében, a merinvillei erdő egy el­dugott részén meg lehetne csípni az egész bandát. A vállalkozás nehéz volt, mert Beau- Francois félelmes ember volt; társai, kik még vele voltak, mindenre el voltak szánva; a barlangjuk meg az elhagyatott vad vidéken alig volt megközelíthető. Vasseur a legna­gyobb titokban mozgósított sok csendőrt és segítségül kért egy század huszárságot Chartresből. Mielőtt elindultak, Vasseur egyszerűen így szólt Borgne-de-Jouyhoz: Fiacskám, most a bőrünket tesszük kockára, talán fö­lösleges mondanom, hogy ha nem sikerül, szétloccsantom a fejedet­ és aztán maga előtt küldte őt. De Borgne de Jouy most őszinte volt, pontosan elvezette a zsandárokat és huszáro­kat a merinvillei erdő egy alig megközelí­­tető részéhez, az Ördög-Ugráshoz és meg­mutatta nekik a banditákat, kik a közelben táboroztak és még csak őrt sem állítottak ki. Vasseur jelt adott a támadásra; a hu­szárok és a zsandárok rohamot intéztek; a rablóknak annyi idejük sem volt, hogy össze­­szedelőzködjenek, maga Beau-Francois sem kísérelte meg az ellenállást. A törvény dia­dalt aratott. A chartresi fogház megtelt banditákkal, közel kétszázan voltak. Ragadós betegség lépett fel, a vérhas annyira dühöngött, hogy erélyes fellépés nél­kül valamennyi bandita elpusztult volna. Beau-Francois felhasználta az alkal­mat, hogy a felügyelet kissé lazább lett és megszökött a börtönből. Vasseur minden erő­feszítése dacára sem volt képes őt többé el­fogni, de a közhit azt tartotta, hogy beállt valamelyik más rablóbandába, ahol más név alatt kézre is került, ki is végezték. A tárgyalást Chartresben tartották, már­cius 17-i­kén nyílott meg, volt 85 vádlott és 594 tanú. A per négy hónapig tartott, a Jury­­nek 7800 kérdésre kellett válaszolni. A banditák közül huszonhármat halálra ítéltek, de mivel kettő felakasztotta magát, csak huszonegyet végeztek ki Chartresben a piacon, 1880-ban, október 3-án. A kivégzet­tek közt volt 3 asszony is. A derék Vasseurt kinevezték a per fo­lyama alatt zsandár tisztnek, 1812-ben pedig megkapta a becsületrend szalagját. Fougeron pedig, az egyszerű orgeri békebiró törvény­­széki biró lett Orleánsban. Paul Peltier: DUNÁNTÚL Április 1. Kedd. HÍREK. (Személyi hírek.) Döbrössy Ala­jos pécsi székesegyházi kanonok gróf M­a­i-­­­á­t­h Gusztáv Károly erdélyi püspök látoga­tására Gyulafehérváron időzött. — F­e­­­b­e­r Arthur dr. kir. főügyész Sopron és Nagy­kanizsa városokban való tartózkodás után szombatra visszanő Pécsre. (Nyugdíjba vonuló honvédtörzsorvos.) A király legfelső elhatározásával dr. Illés Ignác, pécsi 8. honvéd huszárezredbeli cím­zetes törzsorvosnak, a saját kérelmére meg­ejtett felülvizsgálat alapján, mint rokkant, mindennemű népfelkelési szolgálatra is al­kalmatlannak nyugállományba való helye­zését elrendelte. (Plébánosi eskü.) V­a­r­g­a Manó, az új kakasdi plébános ma délelőtt tette le Walter Antal püspöki helytartó kezeibe a plébánosi esküt. (Kitüntetett őrmester.) A király C­ze­nt­e­r János 69. gyalogezredbeli őr­mesternek az ezüst érdemkeresztet ado­mányozta. (Katonai nyugdíjaztatások.) A Rende­leti Közlöny legutolsó száma közli, hogy a honvédelmi miniszter dr. Illés Ignác pécsi 8. honvédhuszárezredbeli c. törzsorvost sa­ját kérelmére nyugállományba helyezte. Ugyancsak a honvédelmi miniszter G­r­a­b-­­­e­r Győző soproni 18. honvédgyalogezred­­beli főhadnagyot, a pécsi honvédhadapród­iskola volt tanárát saját kérelmére nyug­állományba helyezte. (A Brázayak pere.) Esztendők óta fo­lyik már a per idősebb és ifj. B­r­á­z­a­y Kálmán között a pellérdi uradalom miatt, amelyre idősebb Brázay Kálmán elővásár­lási jogot biztosított fiának olyképpen, hogy azt 1938. október 1-ig 1.800.000 koronáért megvehesse. Ifj. Brázay Kálmán azt vitatta, hogy neki joga van már most az uradalmat megvenni és ezért pert indított apja ellen. A törvényszék a fiú javára, az Ítélőtábla az apa javára és a Kúria a minap szintén az apa javára döntött. Ez a döntés az elővá­sárlási jog dolgában elvi jelentőségű. Első­sorban azt kutatták, hogy idősebb Brázay Kálmánnak mi volt a célja, midőn a „csa­ládi egyezményét megalkotta. A Kúria sze­rint a gazdag familia feje fiai között már életében akarta előkészíteni halála esetére a felosztást, amelyhez föltétlenül joga vett. Életében akarta megállapítani, hogy a Brá­­zay-vagyonból fia, Kálmán, a pellérdi ura­dalmat, másik fia, Zoltán pedig a budapesti házat és a régi üzleteket kapja. E megálla­pítások megerősítését látta a Kúria az öreg Brázay végrendeletében is, amelyet a pör­lekedők bizonyítékul szintén produkáltak. Miután pedig az öreg Brázaynak familiáris írásaiban lefektetett intencióit ilyképpen megvilágították, elhangzott az elővásárlási jog dolgában a legfelső magyar bíróságnak tanulságos deklarációja, hogy: az elővásár­lási jog fogalma nem zárja ki a vételárnak előzetes megállapítását. (A dunántúli dalosverseny.) A Dunán­túli Dalosszövetség, mint már említettü­k, jú­nius 28. és 29. napjain Veszprémben tartja tizedik versenyét és dalosünnepélyét. A ver­senyre való jelentkezések határideje elmúlt. Huszonegy dalosegyesület jelentkezett ver­senyzőnek. A versenyzés négy csoportban lesz. Az első csoportban versenyeznek az első díjat már nyert v.­m mintadalárdák. Verseny­kar: Lányi Ernő: Egy gondolat bánt enge­­m­et (Petőfi) c. nehéz férfi négyes kara. Ebbe a csoportba jelentkeztek: a Budapesti „Lyra“ dalkör, az Óbudai dalkoszom, a Pécsi polgári daloskör és a „Győri ének- és zeneegylet“. A II. csoportban az u. n. nehéz műdal csoport­ban versenyeznek a magas nívón álló képzet­tebb dalárdák: Frank Gábor „Alkonyatkor“ című­ poétikus finomságokkal teljes műdalá­val és egy szabadon választott szintén nehéz műdallal. A III. csoportban az u. n. „könnyebb műdal“ csoportjában versenyeznek azok a szintén előrehaladottabb dalárdák, amelyek azonban versenyekben még nem igen vettek részt. Ebbe a csoportba — melynek kötött versenykara: Székely Márton „A Cenken“ című­ karéneke, még egy megfelelő nehézségű szabadon választott karénekkel is versenyez­nek. Végül a IV. csoportban, az u. n. népdal­csoportban versenyeznek a fiatalabb dalár­dák, Varga József „Ha meghalok“ stb. nép­­dalegyvelegjével és egy megfelelő szabadon választott karénekkel. Az egyes dalárdák külön versenyénekei mellett az összes dalár­dák együtt fogják énekelni a Himnuszt, Szó­zatot, Hoppe R, „Daloljatok“ című nagysza­bású remek műdalát és dr. Angyal Armand hatásos szép népdalegyvelegjét. Rendkívül érdekesek és impozáns hatásúak ezek az össz­­karok, melyeket 5—6 száz dalosból álló fel

Next