Dunántúl, 1913. augusztus (3. évfolyam, 177-201. szám)

1913-08-01 / 177. szám

2. oldal, építésnél alkalmazott munkásokról az állam­­vasúti építkezésekre vonatkozó feltétfüzetek általános határozmányainak 14. §-ában meg­állapított módon gondoskodni, mi mellett ki­köttetik, hogy az építésnél belföldi illetőségű munkások alkalmazandók. Ha valamely munkanemhez külön szak­ismerettel bíró és a magyar állam területén kellő számban, minőségben vagy elfogadható bér mellett meg nem szerezhető munkaerőre volna szükség, ilyennek alkalmazásához elő­zetesen a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter engedélye kérendő ki. 9. §. A pálya műszaki felülvizsgálatát a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter rendeli el. Amennyiben az évszak és az időjárási viszonyok megengedik, a pálya műszaki fe­lülvizsgálata, az építkezések teljes befeje­zése és a felülvizsgálati tervek bemutatása után engedélyes kérelmére a lehetőség sze­rint azonnal el fog rendeltetni. 10. §: A pálya üzletét engedélyes a m. kir. belügyminiszter által jóváhagyott a rész­beni jogerős határozat alapján maga kezel­heti, de másra is átruházhatja. A pálya üzle­tének kezelése azonban csak a kereskedelem­ügyi magyar királyi miniszter előzetes jóvá­hagyása mellett lesz másra átruházható. 11. §. A menet- és szállítási díjak a jelen engedélyokirat tárgyát képező villamos köz­úti vasút számára a következőkben szabat­­nak meg: a) A legmagasabb menet-, illetve pod­­gyászviteldíjként a Pécs szabad királyi vá­ros közönsége és a közúti vasút üzemének vitelére alakítandó részvénytársaság nevé­ben a „Ganz-féle villamossági részvénytár­saság“ budapesti cég között a villamos vasút üzemének vitelére vonatkozólag kötött szer­ződés 14. és 15. §-aiban meghatározott me­net-, illetve podgyászviteldíjak szedhetők. b) Az áruk szállításánál alkalmazható legmagasabb fuvardíjak a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter­­ jóváhagyását igénylő mindenkori árudíjszabásban állapít­tatnak meg. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor olykép fogja vezetni, hogy díjszabási intézke­dései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek. 12. §. Az állami tisztviselők, hivatalno­kok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete felett őrködő hatóságok megbízásá­ból, vagy állam érdekeinek ezen engedély­­okirat alapján való megóvása végett vagy jövedéki célokból a vasutat használják és azt, hogy az illetékes hatóság által megbizat­­tak, igazolják, atimálháikkal együtt ingyen szállítandók. 13. §: Engedélyes a rokkantság vagy öregség folytán szolgálatképtelenné vált al­kalmazottakról és azok hozzátartozóiról akár nyugdíjintézet alkotása, akár más a keres­kedelemügyi magyar királyi miniszter által elfogadhatónak talált módon gondoskodni tartozik. 14. §. Engedélyes köteles a postát a ke­reskedelemügyi magyar királyi miniszter ki­­vonatára szállítani. Amennyiben a közúti vasút postaszál­­lításra igénybe vétetnék, a postaszállítás fel­tételei és a postaszállításért adandó kárpót­lás iránt szerződés lesz kötendő, mely a ma­gyar királyi kereskedelemügyi miniszter jó­váhagyását igényli. A vasút üzlete tárgyában az igazgató­ság és az alárendeltjei, vagy az utóbbiak kö­zött váltott szolgálati levelezés a jelen enge­délyezés tárgyát képező vaspályán a vasúti közegek közvetítésével postabérmentesen szállítható. 15. §. A császári és királyi közös had­seregnek, valamint a honvédségnek a pa­rancsőri szolgálatban levő tisztjei és katonái használatára köteles engedélyes Pécs szabad királyi város területén levő minden egyes laktanya részére évenkint két-két darab elő­­mutatóra szóló, a katonai vonatparancsnok részére pedig 1 drb szabadjegyet az illeté­kes katonai hatóságnak rendelkezésre bo­csátani. Köteles továbbá az engedélyes feltét­lenül alkalmazkodni azon határozatokhoz, amelyek a hadsereg, haditengerészet és a honvédség kiszolgált altisztjeinek alkalmazá­sára vonatkozólag az 1873. évi II. törvény­cikkben megállapitják. 16. §. Köteles engedélyes a forgalom és üzlet eredményeit részletesen kitüntető évi jelentést szerkeszteni s úgy ezt, mint a min­dennemű felügyeleti hatóságok által kívánt statisztikai adatokat a kereskedelemügyi ma­gyar királyi miniszternek beszolgáltatni. 17. §. Jelen engedély tartama korlátlan időre szól. 18. §. A kereskedelemügyi magyar ki­rályi miniszter az állami érdekek megóvása tekintetéből jogosítva van magának úgy a pálya építése, valamint az üzlet megfelelő fel­szerelése és folytonos jó karban tartása felül minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pó­toltassanak. Különösen fentartatik a nevezett mi­niszter részére azon jog, hogy a forgalom növekedéséhez képest engedélyest a forgal­mi eszközöknek időnkénti megfelelő szapo­rítására kötelezhesse. A kereskedelemügyi magyar királyi mi­niszternek joga van továbbá a részéről ki­küldött közeg által az ügyvitelt és pálya­igazgatást megvizsgálni és ellenőrizni. 19. §. Ha az engedélyokiraton, vagy egyéb törvényes határozatokon és rendelke­zéseken alapuló kötelezettségek megsértése az engedélyes részéről ismételve fordulna elő s más megtorló intézkedés a kívánt ered­ményre nem vezetne; úgyszintén, ha a fenti 5. §-ban megállapított határidők az építési tervek benyújtása és az építés befejezésére, illetőleg az üzlet megnyitására nézve még nem tartatnának s e határidők megtartásá­nak elmulasztása a többször idézett vasút­­engedélyezési szabály 11. §-ának b) pontja értelmében, különösen­ pedig politikai és pénz­ügyi válságok által nem igazoltathatnék, a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter a jelen engedélyokiratot bármikor hatályon kívül helyezheti s megszűntnek nyilvánít­hatja anélkül, hogy ezen határozatból kifo­lyólag engedélyes az állam irányában bármi néven nevezendő címen kárpótlási igénnyel léphetne fel. Annak meghatározása, hogy az enge­dély hatályon kívül helyezése esetén a pálya építésének folytatása, illetőleg úgy ezen, mint azon esetben, ha az engedélyes a pálya üzletét megszakítaná, az üzlet továbbvitele érdekében minő intézkedések tétessenek, a belügyi és kereskedelemügyi magyar királyi minisztert illeti meg; önként értetődvén, hogy az ezen intézkedések következtében felmerülendő mindennemű költségek, károk és veszélyek iránti szavatosság kizárólag az engedélyest terhelendi. DUNÁNTÚL Péntek. Augusztus 1. ■■ ■ ■■ m­onoges, rekedtség ellen ne használjon mást, csak a Weber-féle Cukrot. Kapható a készítőnél Weber Dénes gyógyszerésznél Széchenyi-tér 10. Két plébános egy plébánián. Pécs, julius 31. A Pécsi Napló érthetetlen célzatosság­gal július 24-iki számában ismét a valpói plébánia­ ügyével foglalkozott. Felcsap J­ó­­zics József volt valpói plébános ügyvédjé­nek és jobb meggyőződése ellenére úgy ál­lítja be a dolgot, mintha Józicsot a pécsi me­gyés püspök indokolatlanul és igazságtala­nul mozdította volna el a múlt évben a val­pói plébániától. Az Eszéken megjelenő „Die Drau“ lap hasonló tartalmú előző cikke alapján pedig tehetetlenséggel vádolja a me­gyés püspököt, hogy ezt az ügyet „minden jóakarata dacára se tudta még közmegelé­gedésre elintézni“, mert szerinte Józics a részére megállapított évi 2500 koronából még egy fillért sem kapott. Majd jóslatokba bocsájtkozva nem tartja lehetetlennek, hogy Józics utódjának minapi ünnepélyes beikta­tása az izgatott valpói nép körében komo­lyabb következményeket vonhat maga után. Érdeklődtünk úgy az egyházmegyei hatóságnál, mint Valpón s a legilletékesebb tájékoztatások után fentiekkel szemben a következőket regisztrálhatjuk. 1. Józics József volt valpói plébá­nost a pécsi megyés püspök hosszabb sza­natóriumi és elmegyógyintézeti gyógykeze­lés után és a vonatkozó egyházi törvények szigorú betartása mellett csakis akkor moz­dította el a valpói plébániától, mikor az ille­tékes orvosszakértők írásban őt a rendes lelkészi teendők végzésére, a népes plébánia ügyeinek vezetésére teljesen képtelennek, el­megyógyintézeti állandó gyógykezeltetését pedig szükségesnek jelentették ki. Józics Jó­zsef anyagi ellátásának biztosítására az el­mozdítással kapcsolatban évi 2500 korona állapíttatott meg a valpói javadalom terhére. A valpói plébánia ezen egyházhatósági ren­delkezés folytán tényleg és jogilag megüre­sedvén, a kegyúr szabályszerű bemutató le­vele alapján betöltetett. Értelmetlen fecsegés tehát az az állítás, hogy Józics elmozdítása indokolatlanul és igazságtalanul történt. Ezt nemcsak Józics betegsége, hanem egy 10 ezer hívőt szám­láló plébánia lelki ellátása is egyaránt kö­vetelte. 2. Ami Józics anyagi ellátását illeti, a tényállás az, hogy a negyedévenként utólag befolyó ellátás díjból, vagyis az évi 2500 koronából nővére évi 1500 koronát bíróilag letiltatott, ez tehát Józicsnak ki nem adható; a részére megmaradt évi 1000 koronából el­ső­sorban Józics egri elmegyógyintézeti ke­zeltetésének költségei utalványoztattak, minthogy ő ott a valpói plébánia betöltése után több mint két hónapig tartózkodott. Ugyanebből kellett volna fedezni az ő sza­­natóriumbeli gyógykezeltetésének előlege­zett tetemes költségeit, valamint ama kiadá­sokat, melyeket Józics néhány tartozásának kiegyenlítésére az egyházmegyei hatóság előlegezett. De mivel így Józics ellátásdíja hosszabb időn át le lett volna foglalva, ezek­nek levonásától a megyés püspök egyelőre eltekintett és a Józics részére folyósítható egész összeget kiutalványozta. Józics tehát nemcsak azt kapta meg, ami őt megilleti, hanem a megyés püspök jó­voltából ennél sokkal többet. Hogy az ügy ennek dacára nem volt közmegelégedésre elintézhető, az nagyon természetes, mert a sok hitelező között számosan akadnak, akik kölcsön adott összegeik visszafizetését azonnal kívánnák. Ami lehetetlen, s nem is a hatóság, hanem Józics dolga. 3. Az új valpói plébános ünnepélyes beiktatása július 20-án „a patrónus, nagy­számú intelligencia és rengeteg sok nép je­lenlétében folyt le“ — mint Valpóról írják, s az ünnepi hangulatot semmiféle incidens sem zavarta meg. A „Pécsi Napló“ jóslata tehát épen olyan alapos, mint többi értesülése, illetve nagyképű okvetetlenkedése.

Next