Dunántúl, 1913. augusztus (3. évfolyam, 177-201. szám)
1913-08-01 / 177. szám
2. oldal, építésnél alkalmazott munkásokról az államvasúti építkezésekre vonatkozó feltétfüzetek általános határozmányainak 14. §-ában megállapított módon gondoskodni, mi mellett kiköttetik, hogy az építésnél belföldi illetőségű munkások alkalmazandók. Ha valamely munkanemhez külön szakismerettel bíró és a magyar állam területén kellő számban, minőségben vagy elfogadható bér mellett meg nem szerezhető munkaerőre volna szükség, ilyennek alkalmazásához előzetesen a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter engedélye kérendő ki. 9. §. A pálya műszaki felülvizsgálatát a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter rendeli el. Amennyiben az évszak és az időjárási viszonyok megengedik, a pálya műszaki felülvizsgálata, az építkezések teljes befejezése és a felülvizsgálati tervek bemutatása után engedélyes kérelmére a lehetőség szerint azonnal el fog rendeltetni. 10. §: A pálya üzletét engedélyes a m. kir. belügyminiszter által jóváhagyott a részbeni jogerős határozat alapján maga kezelheti, de másra is átruházhatja. A pálya üzletének kezelése azonban csak a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter előzetes jóváhagyása mellett lesz másra átruházható. 11. §. A menet- és szállítási díjak a jelen engedélyokirat tárgyát képező villamos közúti vasút számára a következőkben szabatnak meg: a) A legmagasabb menet-, illetve podgyászviteldíjként a Pécs szabad királyi város közönsége és a közúti vasút üzemének vitelére alakítandó részvénytársaság nevében a „Ganz-féle villamossági részvénytársaság“ budapesti cég között a villamos vasút üzemének vitelére vonatkozólag kötött szerződés 14. és 15. §-aiban meghatározott menet-, illetve podgyászviteldíjak szedhetők. b) Az áruk szállításánál alkalmazható legmagasabb fuvardíjak a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter jóváhagyását igénylő mindenkori árudíjszabásban állapíttatnak meg. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor olykép fogja vezetni, hogy díjszabási intézkedései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek. 12. §. Az állami tisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete felett őrködő hatóságok megbízásából, vagy állam érdekeinek ezen engedélyokirat alapján való megóvása végett vagy jövedéki célokból a vasutat használják és azt, hogy az illetékes hatóság által megbizattak, igazolják, atimálháikkal együtt ingyen szállítandók. 13. §: Engedélyes a rokkantság vagy öregség folytán szolgálatképtelenné vált alkalmazottakról és azok hozzátartozóiról akár nyugdíjintézet alkotása, akár más a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter által elfogadhatónak talált módon gondoskodni tartozik. 14. §. Engedélyes köteles a postát a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter kivonatára szállítani. Amennyiben a közúti vasút postaszállításra igénybe vétetnék, a postaszállítás feltételei és a postaszállításért adandó kárpótlás iránt szerződés lesz kötendő, mely a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter jóváhagyását igényli. A vasút üzlete tárgyában az igazgatóság és az alárendeltjei, vagy az utóbbiak között váltott szolgálati levelezés a jelen engedélyezés tárgyát képező vaspályán a vasúti közegek közvetítésével postabérmentesen szállítható. 15. §. A császári és királyi közös hadseregnek, valamint a honvédségnek a parancsőri szolgálatban levő tisztjei és katonái használatára köteles engedélyes Pécs szabad királyi város területén levő minden egyes laktanya részére évenkint két-két darab előmutatóra szóló, a katonai vonatparancsnok részére pedig 1 drb szabadjegyet az illetékes katonai hatóságnak rendelkezésre bocsátani. Köteles továbbá az engedélyes feltétlenül alkalmazkodni azon határozatokhoz, amelyek a hadsereg, haditengerészet és a honvédség kiszolgált altisztjeinek alkalmazására vonatkozólag az 1873. évi II. törvénycikkben megállapitják. 16. §. Köteles engedélyes a forgalom és üzlet eredményeit részletesen kitüntető évi jelentést szerkeszteni s úgy ezt, mint a mindennemű felügyeleti hatóságok által kívánt statisztikai adatokat a kereskedelemügyi magyar királyi miniszternek beszolgáltatni. 17. §. Jelen engedély tartama korlátlan időre szól. 18. §. A kereskedelemügyi magyar királyi miniszter az állami érdekek megóvása tekintetéből jogosítva van magának úgy a pálya építése, valamint az üzlet megfelelő felszerelése és folytonos jó karban tartása felül minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak. Különösen fentartatik a nevezett miniszter részére azon jog, hogy a forgalom növekedéséhez képest engedélyest a forgalmi eszközöknek időnkénti megfelelő szaporítására kötelezhesse. A kereskedelemügyi magyar királyi miniszternek joga van továbbá a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt és pályaigazgatást megvizsgálni és ellenőrizni. 19. §. Ha az engedélyokiraton, vagy egyéb törvényes határozatokon és rendelkezéseken alapuló kötelezettségek megsértése az engedélyes részéről ismételve fordulna elő s más megtorló intézkedés a kívánt eredményre nem vezetne; úgyszintén, ha a fenti 5. §-ban megállapított határidők az építési tervek benyújtása és az építés befejezésére, illetőleg az üzlet megnyitására nézve még nem tartatnának s e határidők megtartásának elmulasztása a többször idézett vasútengedélyezési szabály 11. §-ának b) pontja értelmében, különösen pedig politikai és pénzügyi válságok által nem igazoltathatnék, a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter a jelen engedélyokiratot bármikor hatályon kívül helyezheti s megszűntnek nyilváníthatja anélkül, hogy ezen határozatból kifolyólag engedélyes az állam irányában bármi néven nevezendő címen kárpótlási igénnyel léphetne fel. Annak meghatározása, hogy az engedély hatályon kívül helyezése esetén a pálya építésének folytatása, illetőleg úgy ezen, mint azon esetben, ha az engedélyes a pálya üzletét megszakítaná, az üzlet továbbvitele érdekében minő intézkedések tétessenek, a belügyi és kereskedelemügyi magyar királyi minisztert illeti meg; önként értetődvén, hogy az ezen intézkedések következtében felmerülendő mindennemű költségek, károk és veszélyek iránti szavatosság kizárólag az engedélyest terhelendi. DUNÁNTÚL Péntek. Augusztus 1. ■■ ■ ■■ monoges, rekedtség ellen ne használjon mást, csak a Weber-féle Cukrot. Kapható a készítőnél Weber Dénes gyógyszerésznél Széchenyi-tér 10. Két plébános egy plébánián. Pécs, julius 31. A Pécsi Napló érthetetlen célzatossággal július 24-iki számában ismét a valpói plébánia ügyével foglalkozott. Felcsap Józics József volt valpói plébános ügyvédjének és jobb meggyőződése ellenére úgy állítja be a dolgot, mintha Józicsot a pécsi megyés püspök indokolatlanul és igazságtalanul mozdította volna el a múlt évben a valpói plébániától. Az Eszéken megjelenő „Die Drau“ lap hasonló tartalmú előző cikke alapján pedig tehetetlenséggel vádolja a megyés püspököt, hogy ezt az ügyet „minden jóakarata dacára se tudta még közmegelégedésre elintézni“, mert szerinte Józics a részére megállapított évi 2500 koronából még egy fillért sem kapott. Majd jóslatokba bocsájtkozva nem tartja lehetetlennek, hogy Józics utódjának minapi ünnepélyes beiktatása az izgatott valpói nép körében komolyabb következményeket vonhat maga után. Érdeklődtünk úgy az egyházmegyei hatóságnál, mint Valpón s a legilletékesebb tájékoztatások után fentiekkel szemben a következőket regisztrálhatjuk. 1. Józics József volt valpói plébánost a pécsi megyés püspök hosszabb szanatóriumi és elmegyógyintézeti gyógykezelés után és a vonatkozó egyházi törvények szigorú betartása mellett csakis akkor mozdította el a valpói plébániától, mikor az illetékes orvosszakértők írásban őt a rendes lelkészi teendők végzésére, a népes plébánia ügyeinek vezetésére teljesen képtelennek, elmegyógyintézeti állandó gyógykezeltetését pedig szükségesnek jelentették ki. Józics József anyagi ellátásának biztosítására az elmozdítással kapcsolatban évi 2500 korona állapíttatott meg a valpói javadalom terhére. A valpói plébánia ezen egyházhatósági rendelkezés folytán tényleg és jogilag megüresedvén, a kegyúr szabályszerű bemutató levele alapján betöltetett. Értelmetlen fecsegés tehát az az állítás, hogy Józics elmozdítása indokolatlanul és igazságtalanul történt. Ezt nemcsak Józics betegsége, hanem egy 10 ezer hívőt számláló plébánia lelki ellátása is egyaránt követelte. 2. Ami Józics anyagi ellátását illeti, a tényállás az, hogy a negyedévenként utólag befolyó ellátás díjból, vagyis az évi 2500 koronából nővére évi 1500 koronát bíróilag letiltatott, ez tehát Józicsnak ki nem adható; a részére megmaradt évi 1000 koronából elsősorban Józics egri elmegyógyintézeti kezeltetésének költségei utalványoztattak, minthogy ő ott a valpói plébánia betöltése után több mint két hónapig tartózkodott. Ugyanebből kellett volna fedezni az ő szanatóriumbeli gyógykezeltetésének előlegezett tetemes költségeit, valamint ama kiadásokat, melyeket Józics néhány tartozásának kiegyenlítésére az egyházmegyei hatóság előlegezett. De mivel így Józics ellátásdíja hosszabb időn át le lett volna foglalva, ezeknek levonásától a megyés püspök egyelőre eltekintett és a Józics részére folyósítható egész összeget kiutalványozta. Józics tehát nemcsak azt kapta meg, ami őt megilleti, hanem a megyés püspök jóvoltából ennél sokkal többet. Hogy az ügy ennek dacára nem volt közmegelégedésre elintézhető, az nagyon természetes, mert a sok hitelező között számosan akadnak, akik kölcsön adott összegeik visszafizetését azonnal kívánnák. Ami lehetetlen, s nem is a hatóság, hanem Józics dolga. 3. Az új valpói plébános ünnepélyes beiktatása július 20-án „a patrónus, nagyszámú intelligencia és rengeteg sok nép jelenlétében folyt le“ — mint Valpóról írják, s az ünnepi hangulatot semmiféle incidens sem zavarta meg. A „Pécsi Napló“ jóslata tehát épen olyan alapos, mint többi értesülése, illetve nagyképű okvetetlenkedése.