Dunántúl, 1913. október (3. évfolyam, 226-252. szám)
1913-10-01 / 226. szám
III. évfolyam. 226. szám. Előfizetési ár: Egész évre . . . 24.— Félévre.................12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra .... 7— EU szán ki 8 fillér. Kiadóhivatal Lyosam-ustca 4. n. Kiadó telefonja: 222. Megjelentő napsztűrt vehet. Szerda KÖNYVTÁRA Pécs, 1913. Október 1. Szerkesztőség: Lyceum utca 4. aa. Felelős szerkesztői KésmÁrky ISTVÁN ál Szerkesztőség telefonja: 650. szem. Kéziratokat nem teste vissza. GtSiO Hirdetések dijszabés szerint Görög-török viszály. Pécs, szeptember 30. A görög-török viszályban tegnap óta nem változott a helyzet. Mindkét hatalom várakozó álláspontra helyezkedett, az árkot, mely őket elválasztja, egyik sem meri átlépni. A tárgyalások azonban folynak tovább úgy Konstantinápolyban, hol már pár hét óta tartózkodik Levidis és Dragumis, a görög kormány kiküldöttei, mint Athénben is, Réchid beynek, a török kormány kiküldöttének közvetítésével, aki az összeköttetést tartja fenn a két város között, folyton jár ide-oda, de sohasem siet valami nagyon. Az a kérdés, hogy mik képezik a viszály okait, melyek olyan sok nehézséget és késedelmet idéztek elő és amelyek anynyira késleltetik a végleges béke megkötését Törökország és Görögország között? Nagyon sok és különböző természetű ilyen ok forog fenn. Csak egy-kettőre terjeszkedünk itt ki. Első és fő kérdés az, hogy minő nemzetiségűek lesznek a jövőben azon török tartományok lakói, melyeket Görögország most meghódított? Görögország azt akarja, hogy alkalmazzák itt is egyszerűen a Thessáliára vonatkozó azt a szabályt, melyet e tartománynak Görögországhoz történt csatolása alkalmával 1881-ben állítottak fel a nagyhatalmak által akkor kidolgozott békében, melyet akkor az érdekelt két állam is elfogadott, mely szerint az annektált tartományban lakó összes idegenek, valamint azok is, kik a tartományban születtek, akár idegen országban, akár Törökországban laknak, görög alattvalóknak tekintessenek. Görögország itt egy kis engedményt is hajlandó tenni: azt ajánlja, hogy minden visszaélés elkerülése végett ezt a záradékot visszamenőleg csak egy, legföljebb két nemzedékre alkalmazzák, vagyis csak azokra a lakókra, akik maguk is ott születtek abban a tartományban, vagy szüleik születtek ott. Törökország ellenben csak azokat a bennszülötteket akarja elismerni görög alattvalóknak, kik tényleg a meghódított tartományban laknak, vagy még nincs három éve, hogy elhagyták a tartományt. Görögország ezt a megszorítást semmikép sem hajlandó elfogadni. Mert ha ezt elfogadná, elveszítené az epirusi férfilakosság legnagyobb részét és egy jó nagy részét Macedonia népességének. Mert valóban az epirusi férfinépség látván hazájának szegénységét, a török közigazgatás rosszaságát és az albánok által gyakorolt terrorizmust, már több nemzedék óta tömegesen főleg németszű „Hier liegt vor deiner Majestät“ uralkodik, melyet általában Hajdúnak szoktak tulajdonítani, noha eredeti dallama, amint újabban kiderült — nem is Hajdútól való, hanem Haunertől. (L. Baumker III. 304.) Ily szomorú állapotok uralkodtak az Egyház kórusain mígnem a 19. század hetvenes éveiben — s az öntudatra ébredt német katholicizmus e téren is hozott javuló változást — a Cecilia egyesület megalakításával, mely erélyesen hozzálátott e szomorú állapotok megszüntetéséhez. Nálunk sajnos e tekintetben is máskép áll a dolog. A magyar Ceciliaegyesület épen oly korban alakul, amikor a legkevésbbé sem volt biztató a helyzet; azon időben alakult, mely időben úgyszólván aludt a kath öntudat és hitélet; amidőn annyi erő sem volt a magyar katholicizmusban és ennek vezető férfiaiban, hogy szembeszálltak volna azon áramlattal, mely a hamis fölvilágosultság cégére alatt támadta az Egyház legszentebb intézményeit. Annál inkább kell örülnünk, midőn látjuk, hogy most végre valahára mintha e téren is új élet kezdene lüktetni. A hitélet már néhány év óta örvendetesen föllendült — nem csoda,, ha rendes hit kísérője, a liturgiai ének — az egyház fölemelő szertartásai iránt való érdeklődés is felkéi a szívekben. Jóleső örömmel regisztrálhatjuk, hogy épen Pécs városunk is kiveszi részét az áttörés nehéz munkájából. Világhírű székesegyháza már évtizedek óta hirdeti a magyar egyházi zene kultúráját , s ami a fő, most már nem áll egyedül. A líceumi templomban, a nőhagyta el hazáját, Szmyrnába, Konstantinápolyba, Romániába, vagy Egyptomba vándorolt ki szerencsét próbálni. Jelenlegtényleg ezerszámra laknak külföldön, ép úgy, mint a macedónok. Sokan ezen görögök közül nagy vagyonra tettek szert és az ő nagylelkűségüknek köszönhetők azok a nagyszerű tanintézetek, kórházak és más jótékony intézmények, melyek méltán lepik meg az idegent Epirus és Macedonia városaiban, falvaiban, sőt magában Konstantinápolyban, Smyrnábanés egyebütt is. A másik okát a viszálykodásnak az úgynevezett vakut javak képezik. (Kegyes alapítványok.) Törökország azt követeli, hogy ismerjék el minden megszorítás nélkül föltétlenül az ő jogát ezerrjavakra, melyeket a muzulipán községek’ szabadon kezelhessenek s ezek összeköttetésben maradnak a konstantinápolyi seik-ül-izlammal, Görögország meg nem engedheti meg, hogy a seik-ül-izlam beleavatkozzék az ő belügyeibe. Görögország beleegyezik abba, hogy kivételt tesz azon vakus javakra nézve, melyek kizárólag jótékonyságra, mecsetek, kórházak stb. fenntartására vannak rendelve, de a többi vakuf javakra nézve nem akarja megengedni, hogy azok a konstantinápolyi seik-ül-izlam pénztárát szaporítsák, annál is inkább, mert Törökország a vakuf jogot ki akarja terjeszteni a zárda templomában, szemináriumában isszámos nevelőintézeteinek kápolnáiban is figyelemben részesül az egyház ezen eddig félreismert mostohagyermeke, sőt van városunknak most már plébániatemploma is, (Ágoston-téri templom), hol állandóan és példásan van használatban a korrekt liturgikus mű és népének az összes liturgikus functiók alatt. De azért még mindig nagyon messze vagyunk a céltól; még nagyon sok a tennivaló; nemcsak azért mert az említett helyek mellett van még 4—5 templom (Székesegyházi, plébániatemplom, belvárosi — szigeti külvárosi, Ferencrendiek, Mizeriek templomai!) ahol bizony még sem tettek eddig, — hanem azért is, mert a közönségben sőt a vezető intelligens körökben is, még mindig nagyon kevés a liturgiai érzék, és még igen nagy a tájékozatlanság. Épen amint e sorokat írom, — előkelő helyről azon kéréssel fordulnak hozzám, — ajánlanék néhány szóló áriát egy helybeli művészszereplőnek, hogy ezekkel kiegészítve programmját, melyet a napokban Pécs egyik templomában fog előadni mise alatt! Hát ez nem a sors iróniája? A szépen fejlődő korrekt egyházi zene korában — midőn minden erőnkből oda kellene törekedni, hogy minél inkább előmozdítsuk a cecilián törekvéseket — s minél szélesebb körben terjesszük a liturgikus egyházi zenét, —még most is akadnak — akik jó szolgálatot vélnek tenni az ügynek, ha oly előadások megvalósításán fáradoznak, melyek a legélesebb ellentétben állanak minden korrekt liturgikus egyházzenei felfogással! A mostoha gyermek. Irta: Stefan Artur. A Jozefinisztikus szellem fejezte be végre ama káros mozgalmat, melyet a reformátió vetett felszínre t. i. az egyház liturgikus nyelvének kiküszöbölését, mint az Egyház egysége — s Rómától való elidegenítés egyik leghatalmasabb tényezőjét — s ezzel az egyházzenei értelemben vett liturgikus istentisztelet úgyszólván teljesen megszűnt. A nép ez utolsó intézkedéssel teljesen elvesztette liturgiai érzékét — különvált az oltártól, melyhez ezen időtől fogva nem kapcsolta már az Egyház szabályainak megfelelő liturgikus ének. II. József 1782-ben eltiltja a papoknak a naponkint való misézést, elrendeli a mellékoltároknak eltávolítását a templomokból, korlátozza a 40 órai Szentségimádást, elrendeli továbbá a szentmisének német nyelven való éneklését. Ez utóbbi intézkedés hatalmas lökést adott az u. n. népének becsempészésére a templomba liturgikus functiók alatt is — amely functiók épen ez által el is vesztették liturgikus jellegüket. (Ezen tény megvilágítására s a helyes egyházi álláspont precizirozására különben még visszatérünk későbben!) Nagyobb templomokban ahol akadt „anyag“ — a modern, főleg hangszeres világias zene ütött tanyát, s a kórust legjobb esetben is koncertteremmé alakította át, tág teret nyitván az összes ezen jelleggel járó visszaéléseknek kisebb helyeken pedig a cikornyás, s