Dunántúl, 1913. december (3. évfolyam, 278-300. szám)
1913-12-02 / 278. szám
Id. évfolyam. 278. szám. Kedd Pécs, 1913. December 2. Előfizetési ár: Egész évre . . . 24'— Félévre .... 12*— Negyedévre .... 6'— Egy hóra .... 2‘— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. Szerkesztőség: Lyceum-utca 4. — Felelős szerkesztő KESMARKY ISTVÁN dr. Szerkesztőség telefonja, 650. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza.• Hirdetések díjszabás szerint Francia protekturátus Keleten Pécs, december 1. A francia egyházellenes politika kezdi teremni keserű gyümölcseit a Keleten, ahol évszázadokon át Franciaország szerepelt, mint a keleti keresztények protektora, s ezért francia lobogó lengett a legtöbb keleti intézeten, a francia konzult különös egyházi megtiszteltetés illette, mint Franciaország képviselőjét. Most történt századok óta először, hogy Jeruzsálemben az ünnepélyes nagymise végén a Ferencrendű atyák az olasz konzulnak adták meg azt a tisztelgést, mely eddig kizárólag a francia konzult illette meg. Mint a francia lapok írják, a francia kormányt nagyon meglepte az ő százados jogaik ellen irányuló ezen merénylet, azonnal részletes jelentést kért az ottani konzultól, s mihelyt az megérkezik, megteszi a szükségesnek látszó lépéseket az illetékes hatóságoknál. De melyek ezek az illetékes hatóságok? Az ott resideáló legfőbb őre a szentszéknek, a jeruzsálemi pátriárka, aki egyenesen a Szentszéktől függ. A Vatikánhoz bizonyára nem fog fordulni a francia kormány, mert az úgy sem hallgatna reá, mióta megszakította vele a diplomáciai összeköttetést. S így kénytelen tétlenül nézni, hogy miként tűnik el lassankint százados privilégiuma Palesztinában ép úgy, mint az egész Keleten. Pedig lett volna egy módja legalább bizonyos fokig megvédeni e kiváltságait. Ha tudniillik felhatalmazta volna tengerészeit, hogy úgy, mint azelőtt is szokásban volt, mikor a francia flotta Jaffában időzött, díszruhába öltözve látogatást tegyenek Jeruzsálemben. De ez nem történt meg, sőt inkább lemondtak arról is, hogy kikössenek Jaffában, csakhogy ne kelljen Jeruzsálembe menni. Nagyon természetes, hogy a többi nagyhatalmak iparkodnak kihasználni ezt a helyzetet és maguknak bizonyos előnyöket biztosítani Franciaország rovására. Ausztria- Magyarországnak is vannak Palesztinában intézetei, egy bizonyos fokig ő is gyakorol ott protektorátust a keresztények fölött; most itt lenne az alkalom ezt még jobban megerősíteni és gyarapítani, de sajnos, a mi külügyi hivatalunk semmiféle lépést sem tett e tekintetben. Annál jobban kihasználja a helyzetet Olaszország és Németország, ezek tíz év óta öntudatosan haladnak előre azon cél felé, hogy Franciaország helyét elfoglalják a keleti protektorátusban. Az összes olyanvallásos intézetekben, melyekben a franciák nincsenek tulszámban, az olasz zászló foglalta el a francia zászló helyét, sőt Smyrnában a dominikánusok, akik 1906-ig francia protektorátus alatt voltak, önként pártoltak át az olasz protektorátus alá. A turini társaság számos iskolát alapított, a román kormány semmiféle áldozattól sem riad viszsza, hogy az olaszok presztízsét emelje, a francia kormány pedig szűkmarkúan megszüntetett minden segélyt, tétlenül nézte az egykor virágzó francia intézetek vergődését és veszni hagyta dicső örökségét a Keleten. Ma a francia lapok csodálkoznak, hogy Franciaország úgy háttérbe szorult, méltatlankodnak ellenfeleik vakmerő fellépése miatt, de az ébredés már későn van, a méltatlankodás semmit sem használ, legföljebb még úgy tudna valami eredményt elérni Franciaország, ha szakítva egyházellenes politikájával, visszatérne őseinek dicső útjára. A magyar delegáció ülése — Saját tudósitónktól. — B é c s, december 1. A delegáció mai plenáris ülésére az ellenzéki delegátusok egymásután érkeztek a Bankgassei palotába. Elsőnek Károlyi Mihály gróf érkezett, majd autón Andrássy Gyula gróf Hadik János gróffal és Rakovszky Bélával, utána gyalog jött Apponyi Albert gróf, majd Chorin Ferenc és Windisch-Graetz Lajos herceg. Az ellenzékiek az ülésteremben egymás mellett foglaltak helyet. Pont egynegyed 11-kor nyitotta meg Láng Lajos az ülést. A közös kormány részéről Berchtold Lipót gróf külügyminiszter Wickenburg Márk osztályfőnökkel és Szapáry Tiborral, Krobatin hadügyminiszter Gunzl altábornaggyal, Csobán alezredessel és Burger Márton századossal, Bilinszky közös pénzügyminiszter Tallóczy osztályfőnökkel, a magyar kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök, Burián báró, a felség személye körüli miniszter, Teleszky pénzügyminiszter és Harkányi báró kereskedelmi miniszter jelentek meg. Elnök megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv vezetésére Vojnits Sándor bárót, a felszólalók jegyzésére Werner Gyula jegyzőt hívja fel. Az eddig lefolyt két ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Láng Lajos elnök megállapítja, hogy a mai ülés napirendje a további teendők iránti intézkedés és hogy az elnök hajlandó megadni a bizottság tagjainak kérésére az alkalmat a mai napon arra, hogy a palotaőrség kérdését megbeszéljék. Mielőtt erre rátérnének, Károlyi Mihály gróf személyes megtámadtatás címén kért szót: A megtámadtatás, amelyben részesültem ,igaz, hogy nem itt hangzott el, de egy a külügyi albizottságban elmondott beszédemből keletkezett, amelyet a miniszterelnök úr a nyilvánosság előtt kritika tárgyává tett. Minthogy egyrészt úgy látom, hogy ez a kérdés meglehetősen nagy port vert fel, másrészt Magyarország és Franciaország viszonyára vonatkozik, azt hiszem legjobb, ha az országos bizottság szíves engedelmével itt, ahol a dolog keletkezett, védem meg magamat.Halljuk! Halljuk ! Midőn a külügyminiszter úr expozéjával foglalkoztam a külügyi albizottságban, többek között az expozé azon passzusát kifogásoltam, amely a francia köztársaságra vonatkozott. Annyit jegyeztem meg akkor, hogy kifogásolom azt a rideg hangot, melyet a külügyminiszter úr használt e köztársasággal szemben, holott tudtommal Franciaországnak egyetlenegy bűne az, hogy nem ad nekünk kölcsönt arra, hogy azt az ellene való fegyverkezésre is felhasználhassuk. A miniszterelnök úr már akkor félreértette intencióimat, illetve olyan értelmezést akart szavaimnak adni, mintha nekem az volna a célom, hogy a francia tőkét a monarchiába, illetve Magyarországba való bejöveteltől visszatartsam. Válaszomban már akkor az albizottságban kifejtettem, hogy ez félreértés, mert senki nem óhajtja melegebben, mint én, hogy éppen francia tőke hódítson tért Magyarországon. Még a külügyi albizottság ülése előtt egy francia hírlapíró kérdésére szóról szóra a következőket mondottam: „Az expozénak Franciaországra vonatkozó része mindenkit meglepett, különösen minket, akik Franciaország barátai vagyunk és akik nem tudjuk megérteni, különösen, ha az expozé egész tartalmát nézzük, miért használt a köztársasággal szemben ily kevésbbé baráti hangú kifejezéseket. Pár nappal ezek után a miniszterelnök úr három vidéki küldöttségnek adott bankettje alkalmával legnagyobb csodálkozásomra a legélesebb hangon ismét azzal állott elő, hogy én vagyok az, aki mindent elkövetek arra, hogy a francia tőke Magyarországba be ne jöjjön. Azért mondom, hogy legnagyobb csodálkozásomra történt ez, mivel hisz a legtárgyilagosabb hangon ebbeli tévedését már a külügyi albizottságban rektifikáltam. Speciális okaim vannak arra, hogy a hangmodort, amellyel Tisza gróf személyesen érintett, bármenyire jogosult volna is, most szóvá ne tegyem. Erre nézve csak azt válaszolom, amit 1875-ben a költségvetési vita alkalmával Tisza Kálmán válaszolt Németh Albertnek, aki őt élesen megtámadta. Azt mondta akkor Tisza Kálmán: rustica natura benet sua jura. Ennyit Tisza István személyes támadására, amire többé nem reflektálok, hanem csupán a dolog meritumáról akarok beszélni. Mindenekelőtt ismételten kijelentem a miniszterelnök úrral szemben, aki engemet konokul félre akar érteni, hogy senki sem nagyobb barátja mint én annak a törekvésnek, hogy Franciaországgal pénzügyi nexusban legyünk. Szükségesnek tartom ezt megindokolni. A miniszterelnök úr nemcsak azzal vádol, hogy én a francia tőkét vissza akarom tartani, hanem azzal is, hogy ennek elérése érdekében világgá kürtölöm rossz pénzügyi viszonyainkat és általában mindent elkövetek arra, hogy a monarchiának pénzügyi hitelét rontsam. Hát ez struccpolitika, melynek nincsen semmi értelme, mert manapság nem lehet eltitkolni egy ország financiális helyzetét. Az országok fisciális mérlege úgy fekszik az egész világ Pénzügyi körei előtt, mint egy nyitott kő Hisz az árfolyamok esését mindennap telefon útján azonnal megtudják a világ összes tőzsdéi. Párisban, Londonban, New-Yorkban legalább is olyan jól Lapunk mai s. t.. 10 oldal.