Dunántúl, 1913. december (3. évfolyam, 278-300. szám)

1913-12-02 / 278. szám

. 2. oldal: tudják az illető körök, hogy mit ér egy or­szág, mint maguk azon ország polgárai. De nem is beszélve a sajtóról, amely hónapok óta panaszkodik rossz financiáink miatt, nem is beszélve a különböző gazdasági faktorok­ról, amelyeknek panaszai pedig elég hango­sak; itt vannak maguk a delegátus urak úgy az osztrákok, mint a magyarok, akik csak­nem kivétel nélkül mind a legsötétebb szín­ben festik gazdasági és financiális viszo­nyainkat. Hogy a miniszterelnök úr­­épen engem akar kipécézni és az én panaszaimat tartja legveszedelmesebbeknek, ez bár rám nézve igen hízelgő, mégis kénytelen vagyok azt az­zal a megjegyzéssel visszautasítani, hogy­­ nem az én nyilakozataimból szerez tudomást Franciaország a mi financiális állapotaink­ról, mert hisz azokról már teljes mértékben informálva volt. Pénzügyeinknek rossz híre egészen más okokra vezetendő vissza és pedig olya­nokra, amelyeknek előidézői épen a kormány és pártja. Mert semmi sem rontja jobban az ország hitelét mint az, ha fundált kölcsönök helyett éveken át mindig fokozottabb mérték­ben kincstári jegyekkel operál, amelyeket le­járatkor nem tud kifizetni másként mint úgy, hogy újabb ilyen természetű levegő adóssá­gokat csinál. De rontja az ország hitelét az is, ha evidens módon gazdasági erőviszo­nyain túl, aránytalanul fegyverkezik, végül leginkább aláássa az ország hitelét, ha kor­mányférfiak panamáznak és ezért a kormány pártja még tapsol is nekik. Az e­l­n­ö­k itt félbeszakította a szóno­kot és kijelentette, hogy Károlyi már messze túlment a személyes megtámadtatás címének határán. Károlyi Mihály gróf utal a rendkívü­li esetre és kijelenti, hogyha érdemben nem válaszolhat, inkább abbahagyja felszólalását. Hogy a panama szót említette, az nem ok arra, hogy tőle a szót megvonják. (Leül.) A­p­p­o­n­y­i Albert gróf úgy tartja, hogyha egyszer a delegáció megadta a jogot a szólásra, akkor Károlyi gróf mindazt ki­fejtheti, amit személyes megtámadása visz­­szautasítására szükségesnek tart. A delegá­ció méltóságával nem férne össze, ha e jogot visszavonná, noha Károlyi gróf nem lépte túl a korlátokat. Csodálatos, a panama szó em­lítése olyan, mintha egy villanygombot érin­tenének meg, mihelyt említik, azonnal jön a szómegvonás. Az elnök kijelenti, hogy az ügyren­den túlmenő jogokat nem adhat. Felolvas­tatja a szakaszt, amely szerint a belkormány­­zat ügyei a delegációban nem tárgyalhatók. Törvénysértésre nem hajlandó példát szol­gáltatni. Tisza István gróf kijelenti, hogy a bi­zottság kivételes engedélyt adott és e címen nem lehet hosszú financpolitikai értekezése­ket tartani. Károlyi végtelenül durva módon szokta őt támadni. Absolute nem érintette Károlyinak egyéni jellemét és hazafiságát, csak a pénzügyi ismeretek terén gyakorolt vele szemben szigorú kritikát, melyet a köz­élet férfiai kötelesek egymástól eltűrni. A do­log érdemére vonatkozólag megjegyezte, hogy Károlyi a francia tőke eljárását jogos­nak mondotta, pedig sehol a világon nincs példa arra, hogy egy nagy szám­i politikai párt vezére a külföld előtt hazájáról iegy nyi­latkozzék. Gróf Apponyi Albert: Konstatálja, hogy amíg Károlyinak nem engedték meg, hogy védelmét előadhassa, addig a minisz­terelnök per longum et latum nyilatkozhatott. (Ellentmondások a munkapártban.) Élénken emlékeztet ez a Faust ama jelenetére, ahol Mefisto azt mondja Faustnak: „Haut nur zu, Herr Doctor, ich pariere.“ Az elnök a mun­kapárt Mefistója. A munkapárt csak támad­jon ,az elnök majd gondoskodik a véde­lemről. Az elnök: Megállapítja, hogy a mi­niszterelnök csak szűk keretben nyilatkozott. Gróf K­á­r­o­l­y­i Mihály: Úgy látom, nem akarják megengedni, hogy válaszolhas­sak a miniszterelnök támadására. Ezért hát csak annyit jelentek ki, hogy majd más alka­lommal adom meg a választ. Az elnök: A bizottsági tag úrnak nincs joga feltételezni, hogy én nem engedem meg beszélni, ha a kellő korlátok között ma­radna. Gróf Andrássy Gyula. Nem az imént lefolyt szomorú incidensről akar meg­emlékezni, mert nyilvánvaló, hogy az ellen­zék itt is ugyanabban a helyzetben van, mint Budapesten a képviselőházban és szemben találja magával a kormány és a munkapárt szolgálatában álló elnöki hatalmat. Ez na­gyon meg fogja magát boszélni — mondja Andrássy emelt hangon — itt a delegációban is. (Mozgás a munkapárton.) Szóvá teszi a kormány magatartását a múltkori plenáris üléssel szemben. Technikai obstrukciót ren­deztek egy fontos kérdésben összehívott tel­jes ülés ellen. Az elnök megszegte a delegá­­ciós ügyrend 51. és 52. szakaszát, amely sze­rint a delegátusoknak az ülésszak tartama alatt nem szabad eltávozniuk két napnál hosszabb időre. Nem is azért mentek el, mert sürgős dolguk volt, hanem azért, mert egyszerűen összebeszéltek az ellenzék ellen. Az elnök tudta ezt, nekem magamnak mondotta, hogy kár felutazni Bécsbe, mert a munkapárt nem megy fel és az ülést nem fogják megtart­hatni. Nyilvánvaló tehát, hogy előre megbe­szélt módon megobstruálta a munkapárt az ülést. Milyen joggal háborodik fel tehát a képviselőházban a munkapárt a technikai ob­­strukció ellen, ha maga ilyen brutális példát ad az obstruálásra. De hát ezen nincs mit csodálkozni ott, ahol egyik jogsértés a mási­kat vonja maga után. Ez már természete a jogsértéseknek. A miniszterelnök átülteti a delegációba a szenvedélyt, amely a képviselőházban dúl. Már a múltkor mondotta az albizottságban, hogy nem akarja idehozni azt a szenvedélyt és erre, úgy látszik, a miniszterelnök kény­szeríteni akarja. Az a testület, melynek ki­sebbsége az elnökség teljes pártatlanságában nem bízik, nagy beteg. Okos volt-e még be­vonni a közös minisztereket is ebbe az ügy­be, amennyiben úgy látja, hogy ők is tudták előre, hogy itt egy stikli lesz, hogy hiába utaznak fel az ellenzéki delegátusok, mert kötelességét a többség teljesíteni nem fogja és így itt határozatokat hozni nem lehet. Megköszönhetik a közös miniszterek a ma­gyar miniszterelnöknek azt a szívességet, hogy abba a harcba, abba az ódiumba, mely­ben ő benne van, bele akarja vonni társait is. Az ügyrendet megsérti azért, hogy ilyen ab­szolút parancsokat végrehajtson, ez rámutat arra a nagy betegségre, amelyben a magyar parlamentarizmus szenved. Megengedi, hogy súlyos pénzbüntetésekkel, amelyek egyene­sen azt célozzák, hogy a képviselők anyagi érdekeik szempontjából meghajoljanak bizo­nyos parancsok előtt, hogy nyers erővel, pisztollyal, karddal el lehet érni azt, hogy az ellenzék csendben legyen, de minél nagyobb a csend, minél inkább visszaszorítják a szen­vedély kitörését, annál mélyebb lesz a gyű­lölet, a bosszúvágy és ezt meg fogja érezni az egész monarchia, meg fogják érezni mind­azok a nagy érdekek, amelyeket együtt kí­vánnak védeni. Könnyelmű cselekedet ide behozni a kniffeket, mikor az ellenzék ezt nem tette. Ne folytassák ezt a rendszert, mert meg fogják keserülni az ország legnagyobb érdekei. (Helyeslés és taps a középen.) Konstatálja, hogy az elnök összejátszva a munkapárttal, megszökött a tárgyalás elől, bár az ellenzék az eddigi tárgyalásokban minden oldalról elismert tökéletes objektivi­tással vett részt. K­h­u­e­n-H­é­d­e­r­v­á­r­y Károly gróf, Andrássy Gyula gróf többek közt azt jelen­tette ki, hogy feltételezi, hogy úgy a többség, mint az elnök parancsszóra cselekedtek ak­kor, mikor a többséghez tartozó delegátusok nem jelentek a múltkor összehívott delegá­ciós ülésen. A többség tagjai egymás között igenis megbeszélték azt, hogy nem fognak megjelenni és ezt az elnöknek be is jelentet­ték, ezzel tartozik az elnökségnek, mert a többséghez tartozó delegátusok iniciálták ezt a dolgot, még­pedig először azért, mert nem tartják kompetensnek a delegációt arra, hogy ebben a kérdésben határozzon, másodszor, mert volt alkalom rá ezt a kérdést a parla­mentben szóvá hozni és harmadszor azért is, mert ha ez a kérdés itt megbeszélés tár­gyává akar tétetni, igen könnyen lett volna módjában a kisebbségnek azt az elnökséggel megbeszélni. Amint az megtörtént a mai ülésre vonatkozólag is, bizonyára már előbb megtörtént volna, hogy a kisebbség érdeké­ben egy külön gyűlés hivassák össze, de ak­kor, amikor ez nem akadályozta volna a többséget abban, hogy teljesítse kötelességét a parlament ülésében, amely akkor egybe volt híva. Láng Lajos báró elnök nem kíván az elnöki székből hosszabb polémiát folytatni, de röviden válaszolni kíván az elnökséget ért direkt megtámadtatásra. Akik először voltak távol, nem a többség tagjai voltak, hanem az ellenzék maradt el a delegáció megalakulá­sánál. Hadik János gróf: De azzal nem aka­dályoztuk meg az alakulást. Apponyi Albert gróf: A­mi azt a tényt illeti, hogy a bizottsági tagoknak a többséghez, legalább a képviselőházi több­séghez tartozó része tervszerüleg hiúsította meg az ülés megtartását, ebben a tekintetben minden további bizonyítgatástól és kombiná­ciótól felmenti őt Khuen Héderváry gróf fel­szólalása, aki csak az ellen tiltakozott, hogy az összebeszélés parancsszóra történt volna, de maga megállapította, hogy igenis össze­beszélés történt, aminek folytán az ülés meg­hiúsítása céljából a képviselőházi többséghez tartozó tagok nem jöttek el az ülésre. Kieme­li, hogy a képviselőházi tagok tették ezt, mert a főrendiház delegátusoknak legalább egy része erről az egész konspirációról nem tudott. Konstatálja tehát, hogy a többség tu­datosan összebeszél abból a célból, hogy nyolc delegátusnak az ügyrendben adott joga ki­játszassák. Az elnök ezzel szemben hivatkozik elő­zékenységére, hogy ezt az ülést maga hívta össze, hogy Sérelmeinket itt letárgyalhassuk. Nem kérünk előzékenységet, csak jogaink tiszteletben tartását. Nem is lehet összehason­lítani azt az esetet, midőn valaki családi ügyei vagy egészségi állapota miatt nem jön el egy ülésre azzal az esettel, a­midőn a többség tagjai tervszerűen összebeszélnek a célból, hogy az ülés megtartását meghiúsít­sák. Az ellenzék tagjai közül Y Windisch­­graetz herceg jelen volt a megnyitási ün­nepen. Minden testület tanácskozási rendjében a korlátozások strikte magyarázandók. Ha a tanácskozási rendre nézve nincs megállapí­tás, ez annyit jelent, hogy tanácskozni lehet a határozathozatalra nézve kikötött szám je­len nemlétében is, mert az ügyrend nem mond semmit a tanácskozási képességről, csak a határozathozatalról szól. Az analógia a kép­viselőház szabályaival épen mellettünk bizo­nyít. Ha nem folynék a dolog természetéből, hogy külön meg kell állapítani a határozatké­pességhez és külön a tanácskozáshoz szüksé­ges számot, ha egyik megállapítás a másikat magában foglalná, akkor a képviselőház ház­szabályai sem tartalmaznának ilyen kettős megállapítást. Konstatálja azon igen becses bevallás alapján, melyet gróf Khuen-Héderváry tett, hogy a többség a kisebbség világos jogai ki­játszására összebeszélt, konstatálja, hogy az elnöknek erről tudomása volt és hogy az el­nök ezt a dolgot — hogy úgy mondja — a személyes szívesség szempontjából fogta fel. Nem akarja kétségbe vonni, hogy jószándék­kal figyelmeztette erre az ellenzéket, de nem az elnöki jogi kötelességek szempontjából fogta ezt fel. DUNÁNTÚL Kedd, December 2.

Next