Dunántúl, 1914. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

Vasárnap, február 1. DUNÁNTÚL íme tehát így érvényesül a szövetkezés jelszava: Egyesülésben rejlik az erő! A szövetkezet a maga erejével megse­gíti, felemeli azt a kárt szenvedett kisgazdát, akit állatának elpusztulása lesújt. A községi szövetkezet megalakulása után annak megválasztott igazgatósága, te­hát helybeli, a viszonyokat ismerő emberek összeírják és felbecsülik a szövetkezet tag­jainak biztosítható szarvasmarháit. Ennek megtörténte után befizet minden tag ott hely­ben a községi szövetkezet pénztárába állatai értéke után 1%-ot, tehát minden 100 korona érték után 1 koronát biztosítási díj címén. Az így egybegyűlt összegből fedezik a kártérí­tést, ha a szövetkezet egyik tagjának biztosí­tott állata elkárosodik. A kártérítési összeg pedig a biztosított érték 80%-a, vagyis min­den 100 korona érték után 80 korona. Ezáltal a gazda állatának gondozását a biztosítás dacára sem fogja elhanyagolni, mert bizo­nyos felelősség őt is terheli. De nemcsak a kártérítéshez van joga a szövetkezet tagjának, hanem ezen felül ál­latai megbetegedése esetén még az állator­vos díját és a gyógyszer árát is a szövetke­zet pénztára fizeti helyette ugyancsak az említett 1%-os biztosítási díjból, valamint ebből fedeztetnek a szövetkezetnél előfor­duló kisebb kiadások, posta, kezelési költsé­gek stb. Az állategészségügyre is rendkívül be­folyással van tehát a szövetkezet, mert ezentúl megszűnik az állatok betegségeinek eltitkolása, ami pedig óriási veszedelmeknek az okozója. Mert hiszen a szövetkezet tag­jának nemcsak kötelessége, de egyszersmind érdeke is, hogy az állat megbetegedését ott helyben azonnal bejelentse szövetkezete igazgatóságánál, mert csak így gondoskod­hatnak a szövetkezetet fenyegető kár elhárí­tásáról és a betegség továbbterjedését is megakadályozzák. Ez pedig minden állattar­tó gazdának nagy érdeke! A betegségbejelentés után ugyanis a szövetkezet igazgatósága az állatot azonnal megvizsgálja,­s ha jónak látja állatorvost hi­vat. Gyanús megbetegedéseknél mindig hí­vandó állatorvos, hirtelen elhullásoknál pe­dig a községi elöljáróság azonnal értesíten­dő, amikor is az állatorvos hivatalból jelenik meg. Ha az állatorvos az állat betegséget deli azokra az emberekre, akiknek rokon­­szenvét és barátságát, egy könnyelműen odadobott mondattal, a kilátásba helyezett pénz hatalmával szerezte meg. A pénzintézet alapításával, a másfél­­millió megszerzésével nagy gondot vett ma­gára Grüner. Szigorúan elhatározta, hogy minden nehézségen át helyt áll a szavának. A malom vezetését átadja teljesen Gogolák­­nak s igy felszabadulva teljes munkával szol­gálhatja saját célját és jövőjét. A jövőre szóló gondolatok közt megjelent Stella alakja is, akit felületessége mellett is szeretett, akit nem tudott kitépni szivéből s ahogy a leány apró hibáira gondolt, nyomban mentséget is talált rájuk, azt a környezetet, amelyben nevelődött, s amely szépségének csodálatá­ban elmulasztotta ápolni a lelkét. A becsületes malomemberre rendezet­lenül ránehezedtek a gondolatok, s ahogy hazafelé tartott, úgy érezte, mintha valami nagy terhet vinne. Nem fáj semmije és még­sem érzi jól magát. Miért szorul úgy össze a szíve... Vájjon mi ez? Hiszen éppen ma gondolt arra, hogy milyen boldog és meg­elégedett. A főnöke felemelte fizetését, ki­tüntette a bizalmával, az egész vállalatot rábízta, a felesége és a kis­fia szeretik. Most, amikor örülnie lehet, amikor már érzi a boldogságot, micsoda rejtelmes, titkos erő rabolja el tőle a boldogság hangulatát. Fájdalom nélkül fáj Gogoláknak min­den s hiába keresi, nem találja a nevét annak a valaminek, amely elrejtőzve a levegőben meglopja a szegény ember boldogságát. Ezt úgy hívják, hogy élet, amely fájni tud a boldogság pillanatában is, gyógyíthatatlannak találja, vagy pedig bal­eseteknél (csonttörés, felfúvódás stb. amikor állatorvos nem áll rendelkezésre, vagy más esetekben, amidőn az igazgatóság, esetleg maga a tulajdonos, az állat életét veszélyez­tetve látja, a szövetkezet az állatot kény­szervágatja vagy pedig levágásra eladja, közvetlen életveszély esetén (felfúvódás stb.) pedig maga a tulajdonos kényszer­vágatja. Az értékesítésből befolyó összeg a szö­vetkezet pénztárát illeti, s a károsult fél eb­ben az esetben is a biztosított érték 80%-át kapja kártérítésül. Amennyiben egy évben kár egyáltalá­ban nem éri a szövetkezetet, vagy az 1%-os befizetésekből kitelik a kártérítés is, többet a szövetkezet tagjai abban az évben nem fi­zetnek. Ha azonban annyi a kár, hogy az 1%-os befizetésből már nem fedezhető, a szövetkezet tagjai ismét befizetnek V2—1— 2%-ot, biztosított állataik értéke után, de ezek a befizetések az első 1%-os befizetéssel együtt, legfeljebb 3­2%-ig terjedhetnek, mert a szövetkezet tagjainak felelőssége eképen korlátozva van s a 31/2%-on felüli károkat már a „Magyar kölcsönös állatbiztosító tár­saság m. sz.“, a községi szövetkezetek Or­szágos Központja fizeti meg,­­ bármilyen magasságig. A központtal kapcsolatos közsé­gi szövetkezetben válik ennélfogva lehetővé az, hogy annak minden tagja kártérítésben részesül, bármilyen nagy kár érje is a szö­vetkezetét, a tagok pedig erejükön felül soha nem terheltetnek, mert a központ mögöt­tük áll. Az évközben újonnan beszerzett állatok után is fizet a szövetkezet tagja a szövetke­zet pénztárába 1%-ot, de ha egy biztosított állatot elad, s helyébe újat vásárol, már csak az értékkülönbözet után kell fizetnie biztosí­tási díjat. így például akinek van egy 200 koronára biztosított szarvasmarhája s ezt eladja, de vesz helyette egy 300 korona érté­kűt, csupán a 100 korona értékkülönbözet után fizet 1 koronát, de most már nem 200, hanem 300 korona után kaphat kártérítést. Épen így történik értékemelésnél is, ha az illető tag időközben értékesebbé vált szar­vasmarhája biztosított értékét felemeli, ezt a szövetkezetnél bejelenti és a szövetkezet a magasabb értéket megállapítja. Mindezekből természetesen következik az is, hogy károk esetén, ha az 1%-on felül még kirovásra van szükség, mindenki a kár­eset időpontjában meglevő állatai után fizet­het csupán biztosítási díjat. Fontos érdeke és kötelessége ennél fog­va a szövetkezet tagjának, hogy a biztosított állatállományában beállott változásokat (vétel, eladás, szaporulat stb.) a községi szö­vetkezet igazgatóságánál mindig bejelentse. Az igazgatóság minden tag biztosított állat­­állományát, a tagok nevére kiállított kü­lön­­külön törzslapokon tartja nyilván. Minden szövetkezeti tagnak feltétlenül joga van a kártérítéshez, aki a szövetkezet­tel szemben kötelezettségeinek eleget tesz. Aki pedig a szövetkezet tagja óhajt len­ni, annak a szövetkezeti törvény alapján üz­letrészt kell jegyezni. Hogy pedig a legsze­gényebb ember is élvezhesse a szövetkezet áldásait, egy üzletrésznek az értéke csupán 4 korona és ezt is négy év alatt 1—1 koronás részletekben fizethetik be a tagok a községi szövetkezetük pénztárába. Egyetlenegy üz­letrésznek a jegyzése feljogosít mindenkit összes biztosítható állatai bejelentésére, va­lamint a tagsági összes jogok élvezetére. Az üzletrészek címén befizetett össze­get, a szövetkezet az esetleg kilépő tagrtalt visszaadni köteles, tehát az el nem költhető, csupán kamatait élvezi a szövetkezet s en­nek megfelelően egyik legközelebbi hitelszö­vetkezetnél vagy takarékpénztárnál gyü­­mölcsözőleg helyezendő el. Miután pedig a biztosítás mindig a nap­tári év végéig, december 31-éig tart, ha nem éri kár az év folyamán a szövetkezetét, az év végén az 1%-os befizetésből megmaradó összeg már a községi szövetkezet vagyonát képezi, amivel teljesen szabadon rendelke­­­­zik, leghelyesebben pedig az így évről-évre fennmaradó pénzből egy állandó kártalanítá­­si alapot gyű­jt. Ez pedig az üzletrészek és az elnyerendő államsegély kamataival együtt rövidesen olyan tőkévé nőhet, hogy a bizto­sítási díj is leszállítható lesz. Sőt ebből való­síthatja meg a szövetkezet mindazon célokat, melyek az állattenyésztés emelésére és az állategészségügy javítására irányulnak. Ilyenek például: tenyészállatok beszerzése és értékesítésének előmozdítása, bikatartás rendezése, közös takarmányvásárlás, közös legelők szerzése és javítása, esetleg állatok díjazása vagy segélyek nyújtása stb. Minden községi szövetkezet az Orszá­gos Központ kötelékében áll, s azzal szoros kapcsolatban van.­­ A központ szerződés­sel jogosítja fel a szövetkezetet a biztosítá­sok felvételére és lebonyolítására és magára vállalja a 3112%-on felüli károk kifizetését. A­ központ cégjegyezteti a szövetkezetet, előle­gezi a cégjegyzési költségeket, hatóságoknál helyette eljár, működését ellenőrzi, támogat­ja, útbaigazítással, tanáccsal látja el minden kérdésben a szövetkezetet, s az ügyvezetés­hez szükséges könyvekkel és nyomtatvá­nyokkal is mindig nnittalanul szolgál. A központ szerkesztésében és kiadásá­ban kéthetenkint megjelenő és legelsősorban az állatbiztosító szövetkezetek érdekeit szolgáló „Állatbiztosítás“ című szaklap is ingyen jár minden megalakult szövetke­zetnek. Az első 1%-os kirovást is, de a későbbi esetleg szükséges kirovásokat is a központ készíti el, s az egyes tagok nevére kiállított nyugtákkal együtt megküldi a szövetkezet­nek,­­ miután előzőleg a községi szövetke­zet igazgatósága, a központ által kiküldött törzslapokon, az összes tagok biztosítható szarvasmarha állományát összeírta és felbe­csülte. A szövetkezeti tagok biztosított állat-­ állományának lépfene elleni évenként kötele­ző beojtásához szükséges rendes ojtóanyagot is a központ bocsátja díjtalanul a szövetke­zet rendelkezésére. Az ojtási költségeket pe­dig a szövetkezet pénztára viseli, ugyancsak­ a biztosítási díjakból. Károk esetén, midőn a kirótt biztosítási díjak még nem gyűltek be a tagoktól, a Köz­pont előlegezi a szövetkezetnek kamatmen­tesen a kártérítéshez szükséges összeget, hogy a kiutalt kár minden esetben azonnal kifizethető legyen. A községi szövetkezet ügyeit a megvá­lasztott igazgatóság vezeti teljesen önállóan, s a pénztár­kezelést vagy egyik igazgatósági tag vagy pedig az igazgatóság által megbí­zott más szövetkezeti tag látja el.­­ Egy pénztárkönyv vezetendő csupán a bevéte­lekről és a kiadásokról és egy jegyzőkönyv, amely a szövetkezet igazgatóságának hatá­rozatait tartalmazza. Az év végén a pénz­tárkönyv alapján, a Központ készíti el a zár­számadásokat és a szövetkezet mérlegét. Végül a Központ eszközli ki a szövetkezet részére az államsegélyt. A Központnak ezen ténykedéseiért és viszontbiztosításért fizet minden szövetkezet évenkint, tagjai állatállományának biztosítá­si értéke után 1/2% kezelési, illetőleg vi­szontbiztosítási díjat, amely a 31/2%-ig ter­jedhető biztosítási dijakból nyeri ,szintén fedezetét. A beszedett pénzt a községi szövet­kezet maga kezeli, ügyeiben önállóan jár el s miután így a gyors és közvetlen eljárás ál­tal sok kár elhárítható, de az elkárosodások száma mindenesetre csökkenthető, a szövet­kezeti állatbiztosítás a legigazságosabb és legolcsóbb is. Biztosításra egyelőre csak szarvasmar­hák vétetnek fel 3 hónapos koruktól kezdve. Oly községekben, ahol nagyobb ló- és sertés­­állomány van, később mikor már a szövet­kezet megerősödött, a lovak és sertések is lesznek biztosíthatók a központ beleegyezé­sével, de csak azon tagok ló- és sertésállo­mánya fogadható el biztosításra, kiknek szar­vasmarha állományuk is van. Lovak és ser- 3. oldal.

Next