Dunántúl, 1914. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
Vasárnap, február 1. DUNÁNTÚL íme tehát így érvényesül a szövetkezés jelszava: Egyesülésben rejlik az erő! A szövetkezet a maga erejével megsegíti, felemeli azt a kárt szenvedett kisgazdát, akit állatának elpusztulása lesújt. A községi szövetkezet megalakulása után annak megválasztott igazgatósága, tehát helybeli, a viszonyokat ismerő emberek összeírják és felbecsülik a szövetkezet tagjainak biztosítható szarvasmarháit. Ennek megtörténte után befizet minden tag ott helyben a községi szövetkezet pénztárába állatai értéke után 1%-ot, tehát minden 100 korona érték után 1 koronát biztosítási díj címén. Az így egybegyűlt összegből fedezik a kártérítést, ha a szövetkezet egyik tagjának biztosított állata elkárosodik. A kártérítési összeg pedig a biztosított érték 80%-a, vagyis minden 100 korona érték után 80 korona. Ezáltal a gazda állatának gondozását a biztosítás dacára sem fogja elhanyagolni, mert bizonyos felelősség őt is terheli. De nemcsak a kártérítéshez van joga a szövetkezet tagjának, hanem ezen felül állatai megbetegedése esetén még az állatorvos díját és a gyógyszer árát is a szövetkezet pénztára fizeti helyette ugyancsak az említett 1%-os biztosítási díjból, valamint ebből fedeztetnek a szövetkezetnél előforduló kisebb kiadások, posta, kezelési költségek stb. Az állategészségügyre is rendkívül befolyással van tehát a szövetkezet, mert ezentúl megszűnik az állatok betegségeinek eltitkolása, ami pedig óriási veszedelmeknek az okozója. Mert hiszen a szövetkezet tagjának nemcsak kötelessége, de egyszersmind érdeke is, hogy az állat megbetegedését ott helyben azonnal bejelentse szövetkezete igazgatóságánál, mert csak így gondoskodhatnak a szövetkezetet fenyegető kár elhárításáról és a betegség továbbterjedését is megakadályozzák. Ez pedig minden állattartó gazdának nagy érdeke! A betegségbejelentés után ugyanis a szövetkezet igazgatósága az állatot azonnal megvizsgálja,s ha jónak látja állatorvost hivat. Gyanús megbetegedéseknél mindig hívandó állatorvos, hirtelen elhullásoknál pedig a községi elöljáróság azonnal értesítendő, amikor is az állatorvos hivatalból jelenik meg. Ha az állatorvos az állat betegséget deli azokra az emberekre, akiknek rokonszenvét és barátságát, egy könnyelműen odadobott mondattal, a kilátásba helyezett pénz hatalmával szerezte meg. A pénzintézet alapításával, a másfélmillió megszerzésével nagy gondot vett magára Grüner. Szigorúan elhatározta, hogy minden nehézségen át helyt áll a szavának. A malom vezetését átadja teljesen Gogoláknak s igy felszabadulva teljes munkával szolgálhatja saját célját és jövőjét. A jövőre szóló gondolatok közt megjelent Stella alakja is, akit felületessége mellett is szeretett, akit nem tudott kitépni szivéből s ahogy a leány apró hibáira gondolt, nyomban mentséget is talált rájuk, azt a környezetet, amelyben nevelődött, s amely szépségének csodálatában elmulasztotta ápolni a lelkét. A becsületes malomemberre rendezetlenül ránehezedtek a gondolatok, s ahogy hazafelé tartott, úgy érezte, mintha valami nagy terhet vinne. Nem fáj semmije és mégsem érzi jól magát. Miért szorul úgy össze a szíve... Vájjon mi ez? Hiszen éppen ma gondolt arra, hogy milyen boldog és megelégedett. A főnöke felemelte fizetését, kitüntette a bizalmával, az egész vállalatot rábízta, a felesége és a kisfia szeretik. Most, amikor örülnie lehet, amikor már érzi a boldogságot, micsoda rejtelmes, titkos erő rabolja el tőle a boldogság hangulatát. Fájdalom nélkül fáj Gogoláknak minden s hiába keresi, nem találja a nevét annak a valaminek, amely elrejtőzve a levegőben meglopja a szegény ember boldogságát. Ezt úgy hívják, hogy élet, amely fájni tud a boldogság pillanatában is, gyógyíthatatlannak találja, vagy pedig baleseteknél (csonttörés, felfúvódás stb. amikor állatorvos nem áll rendelkezésre, vagy más esetekben, amidőn az igazgatóság, esetleg maga a tulajdonos, az állat életét veszélyeztetve látja, a szövetkezet az állatot kényszervágatja vagy pedig levágásra eladja, közvetlen életveszély esetén (felfúvódás stb.) pedig maga a tulajdonos kényszervágatja. Az értékesítésből befolyó összeg a szövetkezet pénztárát illeti, s a károsult fél ebben az esetben is a biztosított érték 80%-át kapja kártérítésül. Amennyiben egy évben kár egyáltalában nem éri a szövetkezetet, vagy az 1%-os befizetésekből kitelik a kártérítés is, többet a szövetkezet tagjai abban az évben nem fizetnek. Ha azonban annyi a kár, hogy az 1%-os befizetésből már nem fedezhető, a szövetkezet tagjai ismét befizetnek V2—1— 2%-ot, biztosított állataik értéke után, de ezek a befizetések az első 1%-os befizetéssel együtt, legfeljebb 32%-ig terjedhetnek, mert a szövetkezet tagjainak felelőssége eképen korlátozva van s a 31/2%-on felüli károkat már a „Magyar kölcsönös állatbiztosító társaság m. sz.“, a községi szövetkezetek Országos Központja fizeti meg, bármilyen magasságig. A központtal kapcsolatos községi szövetkezetben válik ennélfogva lehetővé az, hogy annak minden tagja kártérítésben részesül, bármilyen nagy kár érje is a szövetkezetét, a tagok pedig erejükön felül soha nem terheltetnek, mert a központ mögöttük áll. Az évközben újonnan beszerzett állatok után is fizet a szövetkezet tagja a szövetkezet pénztárába 1%-ot, de ha egy biztosított állatot elad, s helyébe újat vásárol, már csak az értékkülönbözet után kell fizetnie biztosítási díjat. így például akinek van egy 200 koronára biztosított szarvasmarhája s ezt eladja, de vesz helyette egy 300 korona értékűt, csupán a 100 korona értékkülönbözet után fizet 1 koronát, de most már nem 200, hanem 300 korona után kaphat kártérítést. Épen így történik értékemelésnél is, ha az illető tag időközben értékesebbé vált szarvasmarhája biztosított értékét felemeli, ezt a szövetkezetnél bejelenti és a szövetkezet a magasabb értéket megállapítja. Mindezekből természetesen következik az is, hogy károk esetén, ha az 1%-on felül még kirovásra van szükség, mindenki a káreset időpontjában meglevő állatai után fizethet csupán biztosítási díjat. Fontos érdeke és kötelessége ennél fogva a szövetkezet tagjának, hogy a biztosított állatállományában beállott változásokat (vétel, eladás, szaporulat stb.) a községi szövetkezet igazgatóságánál mindig bejelentse. Az igazgatóság minden tag biztosított állatállományát, a tagok nevére kiállított különkülön törzslapokon tartja nyilván. Minden szövetkezeti tagnak feltétlenül joga van a kártérítéshez, aki a szövetkezettel szemben kötelezettségeinek eleget tesz. Aki pedig a szövetkezet tagja óhajt lenni, annak a szövetkezeti törvény alapján üzletrészt kell jegyezni. Hogy pedig a legszegényebb ember is élvezhesse a szövetkezet áldásait, egy üzletrésznek az értéke csupán 4 korona és ezt is négy év alatt 1—1 koronás részletekben fizethetik be a tagok a községi szövetkezetük pénztárába. Egyetlenegy üzletrésznek a jegyzése feljogosít mindenkit összes biztosítható állatai bejelentésére, valamint a tagsági összes jogok élvezetére. Az üzletrészek címén befizetett összeget, a szövetkezet az esetleg kilépő tagrtalt visszaadni köteles, tehát az el nem költhető, csupán kamatait élvezi a szövetkezet s ennek megfelelően egyik legközelebbi hitelszövetkezetnél vagy takarékpénztárnál gyümölcsözőleg helyezendő el. Miután pedig a biztosítás mindig a naptári év végéig, december 31-éig tart, ha nem éri kár az év folyamán a szövetkezetét, az év végén az 1%-os befizetésből megmaradó összeg már a községi szövetkezet vagyonát képezi, amivel teljesen szabadon rendelkezik, leghelyesebben pedig az így évről-évre fennmaradó pénzből egy állandó kártalanítási alapot gyűjt. Ez pedig az üzletrészek és az elnyerendő államsegély kamataival együtt rövidesen olyan tőkévé nőhet, hogy a biztosítási díj is leszállítható lesz. Sőt ebből valósíthatja meg a szövetkezet mindazon célokat, melyek az állattenyésztés emelésére és az állategészségügy javítására irányulnak. Ilyenek például: tenyészállatok beszerzése és értékesítésének előmozdítása, bikatartás rendezése, közös takarmányvásárlás, közös legelők szerzése és javítása, esetleg állatok díjazása vagy segélyek nyújtása stb. Minden községi szövetkezet az Országos Központ kötelékében áll, s azzal szoros kapcsolatban van. A központ szerződéssel jogosítja fel a szövetkezetet a biztosítások felvételére és lebonyolítására és magára vállalja a 3112%-on felüli károk kifizetését. A központ cégjegyezteti a szövetkezetet, előlegezi a cégjegyzési költségeket, hatóságoknál helyette eljár, működését ellenőrzi, támogatja, útbaigazítással, tanáccsal látja el minden kérdésben a szövetkezetet, s az ügyvezetéshez szükséges könyvekkel és nyomtatványokkal is mindig nnittalanul szolgál. A központ szerkesztésében és kiadásában kéthetenkint megjelenő és legelsősorban az állatbiztosító szövetkezetek érdekeit szolgáló „Állatbiztosítás“ című szaklap is ingyen jár minden megalakult szövetkezetnek. Az első 1%-os kirovást is, de a későbbi esetleg szükséges kirovásokat is a központ készíti el, s az egyes tagok nevére kiállított nyugtákkal együtt megküldi a szövetkezetnek, miután előzőleg a községi szövetkezet igazgatósága, a központ által kiküldött törzslapokon, az összes tagok biztosítható szarvasmarha állományát összeírta és felbecsülte. A szövetkezeti tagok biztosított állat- állományának lépfene elleni évenként kötelező beojtásához szükséges rendes ojtóanyagot is a központ bocsátja díjtalanul a szövetkezet rendelkezésére. Az ojtási költségeket pedig a szövetkezet pénztára viseli, ugyancsak a biztosítási díjakból. Károk esetén, midőn a kirótt biztosítási díjak még nem gyűltek be a tagoktól, a Központ előlegezi a szövetkezetnek kamatmentesen a kártérítéshez szükséges összeget, hogy a kiutalt kár minden esetben azonnal kifizethető legyen. A községi szövetkezet ügyeit a megválasztott igazgatóság vezeti teljesen önállóan, s a pénztárkezelést vagy egyik igazgatósági tag vagy pedig az igazgatóság által megbízott más szövetkezeti tag látja el. Egy pénztárkönyv vezetendő csupán a bevételekről és a kiadásokról és egy jegyzőkönyv, amely a szövetkezet igazgatóságának határozatait tartalmazza. Az év végén a pénztárkönyv alapján, a Központ készíti el a zárszámadásokat és a szövetkezet mérlegét. Végül a Központ eszközli ki a szövetkezet részére az államsegélyt. A Központnak ezen ténykedéseiért és viszontbiztosításért fizet minden szövetkezet évenkint, tagjai állatállományának biztosítási értéke után 1/2% kezelési, illetőleg viszontbiztosítási díjat, amely a 31/2%-ig terjedhető biztosítási dijakból nyeri ,szintén fedezetét. A beszedett pénzt a községi szövetkezet maga kezeli, ügyeiben önállóan jár el s miután így a gyors és közvetlen eljárás által sok kár elhárítható, de az elkárosodások száma mindenesetre csökkenthető, a szövetkezeti állatbiztosítás a legigazságosabb és legolcsóbb is. Biztosításra egyelőre csak szarvasmarhák vétetnek fel 3 hónapos koruktól kezdve. Oly községekben, ahol nagyobb ló- és sertésállomány van, később mikor már a szövetkezet megerősödött, a lovak és sertések is lesznek biztosíthatók a központ beleegyezésével, de csak azon tagok ló- és sertésállománya fogadható el biztosításra, kiknek szarvasmarha állományuk is van. Lovak és ser- 3. oldal.