Dunántúl, 1914. június (4. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-03 / 124. szám

H*-J­­J vWJS‘J IV, évfolyam 1 24. szám. Szerda Előfizetési ár: Egész évre . . . 24­— Félévre .... 12 — Negyedévre . . . 6­— Egy hóra .... 2­— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. •MÉM Pécs, 1914. június 3. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz. Felelős szerkesztő: KÉS/MÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint A radikális polgári párt, írta: dr. K. Zs. Pécs, június 2. Nem vagyunk elegen, még több is kell. Magyarországon kevés a kenyér, de sok a politikai párt, nagy a kivándorlás halandósá­­ga, de kicsiny a parlamenti közakarat olyan gazdasági élet megteremtése iránt, amely könnyebbé tehetné a megélhetést, édeseb­bekké a hazai föld terményeit, üdítőbbé a magyar levegőt. Apáink valamikor azt han­goztatták: nyelvében él a nemzet. Az anya­giakról gondoskodott maga az ímmel-ámmal megmunkált anyaföld is. Ma már a nyelvün­ket nem kell féltenünk, szépen csengő, sima, kipallérozott, most már alkalmas arra, hogy a nyugati kultúrának hordozója legyen. A régi axiómát meg is fordíthatjuk már, mint a nemesi sírbolt utolsó halottjánál a nemesi címert; pénzében él a nemzet. És ez nem a realizmus önző térfoglalása, a nemzeti ideálok rovására és rontására, hanem a modern élet történelmének súlyos szava.­­ Az új párt, a polgári radikális párt, mint ahogy nevezik, az idők vátozásának pompás megértésében merészen dobja ki a jelszót: a jóllét axiómáját akarja megvaló­sítani a nemzet életében. Nem felforgatni akar, hanem építeni. Tetszetős és­­ csalafinta Programm. Nemes hermelinbundába öltözött Mefisztó. ő nem akar rombolni, hanem épí­teni. Hát lehet-e építeni olyan helyen, ahol már történelmi jogon másnak a háza áll, más, mint romok felett? És ha romok felett, nem a múlt romjai felett? És ha a múlt okos konzervatizmus volt, a romjai fölött szület­­hetik más, mint oktalan radikalzmus? Mi­nek mossa magát? Nem lehet a szerecsent fehérre kefélni. A radikalizmus eddig csak szétszórva élt a lelkekben, de most —, még nem kap­tunk róla hírt, — hivatalosan is testet akar ölteni. Állítólag piros Pünkösd napján pré­dikálták ki születését a modern apostolnak. A múlt hetekben vezért is kerestek, inkább csalogattak. V­á­z­s­o­n­y­i neve elég biztató lett volna. A Lukács-Désy perben Vázsonyi egy ideig óriássá nőtt. Ragyogó ügyvédi szellemének hatalmas és maradandó emléket állított. A radikális polgári párt mindenesetre csak nyerne vele. És a pártvezérség nem is járna elvfeladással reá nézve: Vázsonyi el­végre igen okos, de azért liberális ember. Sőt sokkal okosabb, mert nem ugrik. Sötétbe meg épen nem ugrik. Hogy miért nem, azt ő tudja. Ez teljesen magánügy. A nyilvánosság elé csak az tartozik, hogy Vázsonyi ez idő szerint se nem nagyon liberális, se nem na­gyon radikális. Az ugrópadot is ellökte ma­gától egy olyan nyilatkozattal, amely or­szágszerte feltűnést keltett. Vázsonyi nem akarta az erkölcsi energiák idealisztikus munkálkodását visszaszorítani s azért védel­mébe fogadta az anti-szekularizációt. Ez 1914-ben történt, s majd meglátjuk, hogy áll­­ja-e a szavát. De ha már a nagy politikusok között, — Magyarországon kis politikus minden csizmadia —, vezért egyelőre nem talál­nak, legalább kacérkodnak. Nagyon hiú ez az új párt, ez a nagy világi hölgy, még meg sem született, már­is kacsintgat. Tisztelettel figyelmezteti Andrássy Gyula és Károlyi Mihály grófokat, „e komoly és tiszta politi­kusokat," hogy fel ne üljenek az uj pártnak megígért bojkottnak, mert ez nem lenne más, mint silány féltékenység és az ellenzék had­állásának gyengítése. Még egy kissé nagy­­képüsködik is melléje, nehogy valaki azt higyje, hogy félti a még meg sem erősödött bőrét. Nem róluk van szó, hanem az ellen­zékről. Szerintük az ő útjukat előírja a lelki­ismeretük és a tudományos meggyőződésük. Minden provokálásra Kossuth Lajos szavával fognak felelni: veletek és általatok, ha lehet, a nélkületek, sőt ellenetek, ha kell. Az új párt, amint látszik, kakukpoliti­­kára hívja az ellenzék vezéreit. Fogják-e költögetni az idegen tojást és táplálni az éhes fészekalját, nem tudjuk. Szeretjük hinni, hogy nem. De ha kiköltik, nemcsak nekünk, konzervatív keresztényeknek, hanem ma­guknak is, liberális nagybirtokosoknak fog­ják kikölteni. Egyelőre azonban nemde szépen hang­zik a pünkösdkor kiröppenni készülő ige: mi radikálisok vagyunk, de nem felforgatok. Mintha a tűz mondaná: tie féljetek, én nekem nincs égető erőm, én csak görögtűz vagyok. Mintha az árvíz mondaná: én csak végigsé­tálok a földseiteken és falvakokon, de nem bántok semmit. Minden marad a helyén, épen és sértetlenül, legfeljebb csak tisztáb­ban. A mi programmunk csak­ a világmeg­váltó progresszió. A haladás, a kultúra, a több jólét nem eszméje és eszménye-e min­den embernek? Nagyon szép Programm és főleg na­gyon ügyes. Legyünk egyelőre mérsékeltek. Tagadjuk meg a lényünket, csináljunk a hi­székeny lelkeknek egy mosolygó paradoxont, mutassunk egy olyan radikalizmust, amely konzervatív. Beszéljünk a közkatonák nyel­vén, ha azt akarjuk, hogy kövessenek min­ket, a vezérkarnak úgyis meg­van a maga hadszervezeti nyelve. Mi mindenesetre figyelemmel fogjuk kí­sérni ezt az új alakulást, amelyben eddig az a legpikánsabb, hogy fegyverbarátokat keres a függetlenségi pártban, de nagyobb jelentő­séget nem lehet neki tulajdonítani, minthogy szám szerint eggyel több lesz a magyar par­lamentben a politikai töredék. A képviselőház munkarendje. A képvi­selőház pénteken tartja legközelebbi ülését. A Ház munkarendjéről Beöthy elnök egy újságíró előtt a következőkben nyilatkozott: — Arról nem vagyok értesülve, azt sem tudom biztosan, hogy már most a Ház elé kerül-e a közigazgatás államosítása. Én úgy tudom, hogy készen van a törvényjavaslat, de formai akadályok voltak még, amelyek késleltették a beterjesztést. Hogy ezek el vannak-e már hárítva, azt nem tudom. Nincs kizárva a lehetősége annak sem, hogy a kép­viselőház még a nyári szünet előtt tárgyalni fogja a törvényjavaslatot, de én nem tartom valószínűnek. Úgy tudom, az igazságügymi­niszter úrnak négy törvényjavaslata­­van, a kultuszminiszter úrnak is egy, vagy kettő, azután vannak még elintézendő kisebb ügyek, kérvények és egyéb tárgyalásra kész ügyek, amelyek már régebb idő óta várják a napi­rendre tűzést. — Meddig fog tartani a nyári szünet? — Erre nézve még nincs végleges meg­állapodás, de valószínűleg október közepéig. fi Pécsi Dalárda Hódmezővásárhelyen. — Saját tudósítónktól. — Pécs, junius 2. Hét évvel ezelőtt, a kiállítás idején járt itt a „Hódmezővásárhelyi Dalárda“, mely akkor körúton volt s útjába ejtettte a mi vá­rosunkat is, ahova a Pécsi Dalárda jó hire is­ vonzotta, minthogy abban a városban, ahol a Pécsi Dalárda otthon van, csak megértő kö­zönséget vélt találni. A közönség meg is ér­tette őket, mutatta az a elkes taps, mely a ki­állítási zenepavillon körül ülő és álló közön­ség soraiból minden egyes dalukat kísérte. Csak a kiállítás végrehajt bizottsága nem igen akarta megérteni a vendégszeretet né­­melyes kötelességeit emlegető Pécsi Dalár­dát, mely abban az időben, mikor minden iskola, minden fölös magánszoba a kiállítás rendezősége részére volt lefoglalva szálloda gyanánt, nem tudta messziről jött dalostest­véreit még a legkevesebbel sem fogadni, a­mit a vendégszeretet nyújthat: díjtalan fö­déllel, alatta puha ággyal. Az a drágaság pedig, ami akkor az összes vendéglőkben tombolt, azt a vágyat is lelohasztotta, hogy valami egyszerű vacsorával megvendégeljék dalostestvéreiket. Mindegy. A daloskebelt nem érinti az ilyen üzleti hidegség. Ők azért a mi dalosainkat és ezek helyzetét megér­tették, s csak azért is jól érezték magukat, annyira jól, hogy a testvéri ölelkezésből alig tudtak kifogyni s megigértették a Pécsi Da­lárdával, hogy a látogatást visszaadja. Ezt előre kellett bocsátani magyará­zatául annak, hogy miért ment el most a Pécsi Dalárda abba a kuruc városba a szőke Tisza mellet elterülő nagy rónaságon. Hajnal­ba indultak, Szabadkán ebédeltek. Itt már egy másik vendégszerető küldöttség várta őket, mely a legkedvesebb közvetlenséggel tessé­kelte a mi dalosainkat arra, hogy visszajövet ne csupán néhány órára, hanem legalább is éjfélig tartsanak ott megállót s egy kis nóta után majd kedvükre elzenebonálhatnak, ko­­cintgathatnak az éjféli vonat indulásáig. Nem ígérhették meg a mieink, mert közülök sok­nak fontos teendője volt még másnap. A szabadkaiak azonban nem adták föl a re­ményt s azt kérték, hogy hát legalább az ebédet költsék el a szabadkaiak társaságá­ban Palicsfürdőn. Ezt megígérték. Hódmezővásárhelyre fél négykor ért a vonat, zuhogó esőben, mely a nagyszabású­nak és rendkívül lelkesnek ígérkező fogadta­tást pocsékká tette. A megérkezéstől a hang­verseny kezdetéig tervezett összes külső ü­n­­nepeltetésnek el kellett maradnia. A város által adott uzsonnát a park helyett egy te­rembe zsúfolva fogyasztották el dalosaink. De azért a kedély melegsége itt sem hagyta el sem a pécsieket sem a vásárhelyieket. Az is­merkedés, összemelegedés percek munkája volt ezen szűk helyen is. Uzsonna után,, hogy az eső szünetelt, a színkör kertjébe vonultak el dalosaink a Nyizsnyay Gusztáv szobrához. A hetvenes években országszerte ismert, a ..hegedős“, jeles népdalköltő em­lékének áldozott a Pécsi Dalárda, melynek szónoka, Vende Ernő főreáliskolai tanár ódái szárnyalást­ beszéd közben kéksárga szalagos pálma- és babérágat helyezett el .

Next