Dunántúl, 1914. június (4. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-03 / 124. szám

2. oldal, szobor talapzatára. Este fél kilenc órára volt jelezve a hangverseny, de a közönség oly tömör falanxokban rontott a pénztárra je­gyekért, amilyen tömegét a jegykérőknek nem tudta a pénztáros kiszolgálni rövid idő alatt. Kilenc órakor le kellett csukni a terem ajtait, beszüntetni a jegykiadást, mert abban a terem­óriásban, amelybe Pécs legnagyobb terme, a budai külvárosi katholikus kör nagy­terme kétszer belefér, több embernek már nem lehetett helyet adni. Csoportokban men­tek vissza, akik hallani szerették volna a Pé­csi Dalárdát, de nem kaphattak jegyet. A szorongásig megtelt teremben áhita­­tos csöndben hallgatták meg a Pécsi Dalárda énekszámait, Schumann János cellásunk játékát, Hidasi Sándorunk tenor-solóját (a Parasztbecsület Siciliana-ját). Mindezek a produkciók óriási lelkes tapsot váltottak ki az ezernyi hallgatóságból. A hangverseny kezdetén, ahogy a dalárda felállott, a vásár­helyi hölgyek szalagját tűzte fel ugyanannak a Nyizsnyaynak a leánya, akinek szobrát órákkal előbb a Pécsi Dalárda megkoszo­rúzta. Ez a frappáns véletlen-e vagy szándé­kos figyelmesség csaknem kényekig megha­totta a mi dalosainkat is, de vásárhelyieket is. Hangverseny után ismét a város ven­dégelte meg a dalárdát bő vacsorával, mely­nek folyamán a város polgármestere, J­u­­h­ász, köszöntötte föl a Pécsi Dalárdát. En­nek nevében viszont Kiss József alelnök megköszönvén a szíves vendéglátást, a Pécsi Dalárda jubiláris plakettjét nyújtotta át emlé­kül a polgármesternek, aki egyszersmind a Hódmezővásárhelyi Dalárdának elnöke is. Aztán szólt a zene, ropták a táncot ugyan­abban az óriási teremben, ahol kényelmesen fölteríthettek és még a táncnak is maradt jó­kora hely. Bizony hajnali fél hét óra lett, mikor a baráti ölelkezésből ki kellett bontakozni és megint zuhogó esőben a vonathoz kocsizni. Szabadkán csakugyan lefogták a dalárda megfogyatkozott kisded csoportját a vendég­­szerető jó bácskaiak, élükön a helyettes pol­gármesterrel, akik még a Szabadkához tar­tozó Palics-fürdő állomáson leszállították dalosainkat a vonatról s hurcolták be a fürdő grandiózus méretű nyári vendéglőjébe. Itt már a más állomásokról különféle irányba elzónázott dalosok nélkül szűkölködve csak igen kevesen vehették ki részüket a bácskai vendégszeretetből, de improvizáltan is igen kedves, meleg órákat élveztek át azok, akik az egyenesen hazatartók csoportjához tar­toztak. Meg kellett azonban ígérniök, hogy ősszel oda is ellátogat a Pécsi Dalárda, kereke a szerencsétlen ember nyakán ment keresztül s azt levágta. A holttest fekvéséből a bizottság minden kétséget kizárólag megál­lapította, hogy öngyilkosság történt s az ille­tő már jóval a vonat érkezése előtt a sínekre feküdt és úgy intézte a dolgot, hogy a kere­kek a nyakán menjenek keresztül. A halott zsebeiben talált munkakönyv­ből és több hozzá intézett levélből megállapí­totta továbbá a bizottság, hogy az illető V­e­s­­­i­k Mihály 63 éves cipészsegéd, Eszé­ken született s legutóbb özv. Kovácse­­v­i­c­s Ádámnénál dolgozott Pécsbánytele­­pen, ahonnét május 26-án jelentette ki magát. Hogy mi kergette a boldogtalan öreget a halálba, valószínűleg titok marad, mert semmiféle levelet nem találtak nála, amely­ben bejelentette, vagy célzást tett volna vég­zetes tervére. A holttestet kiszállították a központi temető hullaházába. A másik életunt Kozák Mária 26 éves cselédleány, aki tegnap délután szolgálati helyén, az I. számú városi bérházban gyufa­oldatot ivott. A mentők beszállították a köz­kórházba, ahol az orvosok megállapították, hogy a leány sérülései súlyosak. A leány életuntságának okát mindezideig nem sikerült megállapítani. A harmadik életunt egy viruló, fiatal 20 éves leány, Fröhlich Sára, aki szülei­nek, Ótemető­ utca 8. szám alatt levő lakásán balkezén az ereket beretvával elvágta. Sze­rencsére még idejekorán észrevették a leány szándékát s beszállították a közkórházba. Állapota azért így is súlyos. Fröhlich Sára azért akarta magától eldobni az életet, mert édesanyja megdorgálta. A halál önkéntesei. Három öngyilkosság Pécsett. — Saját tudósítónktól. — Pécs, június 2. Az utóbbi időben egyre-másra érik egymást Pécsett az öngyilkosságok, ame­lyeknek hova­tovább állandó rovatot kell nyitnunk. így tegnap és a mai nap folyamán három életunt akarta magától eldobni az éle­tet, akik közül egynek sikerült is borzalmas halált halni, míg a másik kettő a közkórház­ban várja súlyos sérülésekkel az óhajtott ha­lált. A három öngyilkosságról részletes tudó­sításunk a következő: Ma hajnali fél 4 óra tájban az egyik vasúti alkalmazott a Jégszeszgyár­ utcai vas­úti átjárótól nyugatra, mintegy 13 és fél mé­ter távolságban, a vasúti síneken borzalma­san megcsonkított férfi holttestre akadt. Az esetet nyomban bejelentették a rendőrség­nek, ahonnét Tolnai Vilmos dr. rendőror­vos és az ügyeletes rendőrbiztos siettek a ■helyszínére. A rendőrorvos megállapította, hogy a síneken keresztbe, hason fekvő egyént a Pécsről hajnali 3 óra 8 perckor induló eszéki tehervonat mozdonya gázolta el. A mozdony DUNÁNTÚL Szerda. Június 3. HÍREK. A pécsi világnap. Pécs, június 2. Élénk és tarka volt pünkösdvasárnap­ján Pécs városa. A tüdőbetegekre való emlé­kezés és a róluk való gondoskodás tette moz­galmassá az amúgy is szép és kedves ünnep­napot. Az utcák tarkálottak a gyűjtés fárad­ságát szívesen tűrő hölgyektől, szép asszo­nyoktól és szép leányoktól, akiket gazdagon díszített a kezükben tartott persely és a sok élő és művirág. Lépten-nyomon felhangzott a kedves kérő hang: — Csak egy virágszálat! — A szegény tüdőbetegekért... Az égen felhők úszkáltak, de a szép célt, könyörületes emberek jószívűségének megnyilatkozó alkalmát nem merte elmosni még az idő sem. Jól esett látnunk Pécs vá­ros úri hölgyeinek lelkesedését, odaadó fá­radtságát azért a célért, amelyet szolgálni, elősegíteni nemes szívük késztette, de jól esett egyben tapasztalnunk azt is, hogy Pécs város lakói átérezték ennek a szándéknak nemességét s szívesen nyitották meg erszé­nyüket, hogy a szép törekvést tőlük telhető­­leg a valósághoz segítsék. Hogy az ered­mény lényegesen elmaradt a tavalyi mellett, annak okát a körülmények véletlen alakulása okozta, a borús időjárás, a hónapnak utolsó napja és hasonló apró véletlenek összetalál­kozása. Ha a gyűjtést rendező és fáradtság­gal munkálkodó hölgyeken múlott volna úgy bizonyára megkétszereződött volna a múlt évi szép eredmény. A pécsi tuberkulózis ellen védekező egyesület javára lefolyt pünkösdvasárnapi gyűjtésnek összeredménye 4103 korona 96 fillér. A gyűjtés vezetőinek és a lelkes gyűj­tőknek névsorát lapunk holnapi számában közöljük. — A megyéspüspök bérmantja, Zichy Gyula gróf megyéspüspök az eddigi szoká­sok szerint Pünkösd ünnepére vidéki bérma­­utjáról visszatért Pécsre, hogy pécsi hívei­nek ossza ki a bérmálás szentségét, amely­hez mintegy 1012 bérmálandó járult. Dacára a rossz időjárásnak, a megyéspüspök foly­tatta egyházmegyéjében a már előre megál­lapított bérmautat. Pünkösd hétfőjén szakadó esőben ért Kővágószőllősre, ahol 126 gyer­meknek szolgáltatta ki a bérmálás szentsé­gét. A kővágószőllősi bérmálás kissé moz­galmasabb volt, mint rendesen, amennyiben a megye részéről több előkelőség jelent meg. Szily Tamás, Baranya vármegye főispánja elkerülhetetlen akadályok miatt nem jelenhe­tett meg, bár szándékában volt. Megjelent azonban Szenge Ferenc alispán, Vaniss Sándor pécsjárási és Horváth Jenő szent­lőrinci főbíró. Ott voltak még S­z­e­é­p László uradalmi számtartó és a helybeli intelligen­cia. A megyéspüspököt H­a­n­n­y Gábor éneklőkanonok, praelátus és Gebauer Mik­lós dr. püspöki szertartó kísérték. A papság­ból megjelent Streicher József kanonok, két. esperes, Molnár Márton pellérdi, M­á­­j­e­r György mecsekszabolcsi, B­a­r­t­i­n­a­i Ferenc kolóniás plébánosok és dr. K­á­p­o­l­­n­a­i Zsigmond tanítóképző intézeti tanár. A megyéspüspök délután szintén esőben Kis­­bicsérdre távozott. Kővágó Péter dr. hely­beli plébános a megyéspüspök és a megyei notabilitások tiszteletére 18 teritékű fényes dinert adott. — Személyi hír. R­u­f­f­y Pál miniszteri tanácsos, a magyarországi gyermekvédelem nagy apostola ma este Pécsre érkezett, hogy az iparos tanonc otthon érdekében tárgyalá­sokat folytasson. — Balog Károly ünneplése. A pécsi ki­rályi Ítélőtáblának nyugalomba vonuló elnö­kétől pünkösdhétfőjén este a belvárosi Kat­holikus Körben rendezett társas vacsorán vettek búcsút a tábla területén működő bírák, ügyészek és ügyvédek. Meleg, szeretetteljes ünneplésben volt része a közszeretetben álló Balog Károlynak. Százhuszonöten jöttek össze ez alkalomból a pécsi és vidéki bírák és ügyvédek. Megjelent a vacsorán az ügy­védi kamara elnöke, Szuly János és alel­­nöke, dr. Nemes Vilmos, azonkívül eljöttek Hazslinszky Géza, a szekszárdi, d­r . Szabó Jenő a nagykanizsai és Huszár Aladár kaposvári törvényszéki elnökök. Nagy számmal voltak jelen különösen a nagykanizsai bírák és ügyvédek. Az első fel­köszöntőt Zsabokrszky Ferenc kúriai bíró, ítélőtáblás tanácselnök mondotta. Szép szavakkal vett búcsút a bírói kar nevében a távozó elnöktől. Utánna dr. F­el­b­e­r Arthur főügyész az ügyészi kar nevében mondott hatásos búcsúbeszédet. Az ügyvédek részé­ről Szuly János kamarai elnök mondott lelkes hangú felköszöntőt. Balog Károly el­nök meghatottan válaszolt a szeretetteljes szavakra és megköszönte azt az őszinte ün­neplést, amelyben részesítették. Utánna a társaság jogi témákat kikapcsolva, sokáig volt még együtt a legkedélyesebb hangulat­ban. — A máv. köréből. Szegő Lajos mér­nök a pécsi sütőháztól a zágrábi üzletvezető­ség területére, S­o­r­á­k Milán mérnök ,a zágrábi műhelyből a pécsi üzletvezetésg területére, Krusóczky Lajos tanító Na­­sicról a mitrovicai máv. iskolához helyezte­tett át. — Államtudományi államvizsgák. U 11- E­rich Gyula pécsi adótiszt, végzett joghall­gató kitüntetéssel, Sebestyén Lajos és P­o­b­u­­­i­c­s Pál szintén végzett joghallga­tók jó sikerrel tették le ma az államtudomá­nyi államvizsgát a pécsi jogakadémián. — Árverés a pécsi vasúti állomáson. A kézbesíthetetlen vasúti küldemények Pécs állomáson június 17-én délelőtt 9 órakor nyilvános árverés útján eladatnak.

Next