Dunántúl, 1915. június (5. évfolyam, 124-147. szám)

1915-06-01 / 124. szám

Kedd. Június 1. Szent­ István király magasztos hagyomá­nyaitól eltelt hű magyar nemzetemmel együtt imádkozom a Mindenhatóhoz, kisér­je áldásával igazságos ügyünk védelmében tiszta lelkiismerettel folytatott küzdelmün­ket, hogy szeretett népeim boldog békét biztosító diadalban lelhessék méltó jutalmát példátlan áldozatkészségüknek és hősiessé­güknek. Ferenc József: Záróünnepély a Pius-internátus gimnáziumában. Pécs, május 31. Délután 5 órakor tartották a jezsuiták gimnáziumában az évzáró ünnepélyt, melyen megjelent gróf Zichy Gyula megyéspüspök udvari papjaival; ott voltak továbbá Hanny Gábor, W­a­j­d­i­t­s Gyula, Igaz Béla dr. kanonokok, Körmendi Károly tb. kano­nok, Rézbányay József d­r., K­és­m­­á­r­k­y István dr., M­a­j­e­r György, A­m­­­­b­a­c­h Mihály, T­r­i­n­n János, K­o­p­á­r­i Gyula plébánosok, B­é­k­e­f­f­y Kálmán ny. plébános, Csigó János ügyvéd és neje, Igaz Lajos tanácsos, B­a­h­u­l­a József dr., Feniczy Ignác főbíró és sokan a szülők közül. Az ünnepélyt J­a­b­­­o­n­k­a­y Gábor­­igazgató nyitotta meg az ifjúsághoz intézett szép beszéddel, elmondotta, hogy ez iskolai év a komoly munka­ideje volt az ifjaknak, de a komoly munkát felváltotta közben-közben a jókedv és az üdülés ideje. A végzett komoly munkáról tanúságot fog tenni a bizonyítvány és a most kiosztandó jutalom. Az ifjak el­mondhatják szívükben, hogy jó munkát vé­geztek, a jelenlevők meggyőződhetnek arról, hogy a tanárok munkája nem volt hiába­való, az általuk elvetett mag jó talajba esett. Ki­fejezi azt a reményét, hogy az ifjak vaká­cióban is, mikor nem áll hátuk mögött a fel­ügyelő, meg fogják mutatni, hogy jó növen­dékei a Pius-internátusnak. Akik jutalmat kapnak, legyenek azért hálásak, akiknek nem sikerült jutalmat elnyerni, iparkodjanak jövőre még azoknál is jobbak és szorgalma­­sabbak lenni, akik most jutalomban részesül­tek. Ezután felkéri a megyés püspök urat, hogy kegyeskedjék kiosztani a jutalmakat. Jutalmat a következők nyertek: Az első érdemkeresztet nyerte az ösz­­szes tantárgyakból. A III. osztályban: Tom­­b­i Ferenc. Megközelítették: Schmidt Jenő, Cizek Antal. A II. osztályban: V­i­z­­­e­r Ven­cel. Megközelítették: Heckenberger József, Krebsz András. Az I. osztályban: Gon­da József. Megközelítették: Csigó János, Ge­bauer Tivadar. A v­a­ll­ás ta­jb­ól: A III. osztályban: Cizek Antal. Megközelítették: Schmidt Jenő, Tombi Ferenc. A II. osztály­ában: Vargha János. Megközelítették: Heckenberger József, Vizler Vencel. Az I. osztályban: G­o­n­d­a József. Megközelitet­­ték: Csigó János, Gebauer Tivadar. A ma­gyar nyelvből: A III. osztályban: Tombi Ferenc. Megközelítették Löffer Al­fréd, Schmidt Jenő. A II. osztályban: H­ec­ke­n­b­er­g­e­r József. Megközelítették: Viz­ler Vencel, Vargha János. Az I. osztályban: Treer István. Megközelítették: Csigó Já­­­nos, Brigovácz Sándor. A latin nyelv­ből: A III. osztályban: Schmidt Jenő. Megközelítették: Löffer Alfréd, Cizek Antal. A II. osztályban: Vizler Vencel. Megköze­lítették: Heckenberger József, Krebsz And­­rás. Az I. osztályban : G­o­n­d­a József. Meg­közelítették: Treer István, Brigovácz Sán­dor. A német nyelvből: A III. osztály­ban: Farkas József. Megközelítették: Tombi Ferenc, Cizek Antal. A történe­lemből: A III. osztályban: Tombi Fe­renc. Megközelítették: Schmidt Jenő, Sey Lajos. A földrajzból: A III. osztályban: Schmidt Jenő. Megközelítették: Blum Fe­renc, Tombi Ferenc. A II. osztályban: Khayatt Ince. Megközelitették: Vizler Vencel, Heckenberger József. Az I. osztály­ban: Csigó János. Megközelitették: Gonda József, Gebauer Tivadar. A természet­rajzból. A II. osztályban: C­i­m­b­e­r Jó­zsef. Megközelítették: Heckenberger József, Vizler Vencel. Az I. osztályban: Brigo­vácz Sándor. Megközelítették: Gonda Jó­zsef, Altmann Ferenc. A m­a­t­h­e­m­a­t­i­k­á­­b­ó­l: A III. osztályban: Blum Ferenc. Meg­közelítették: Bérci József, Farkas József. A II. osztályban: Vi­z­­­e­r Vencel. Megközelí­tették: Heckenberger József, Krebsz András. Az I. osztályban: Gonda József. Megkö­zelítették: Gebauer Tivad­ar, Brigovácz Sán­dor. A rajzoló geometriából: A III. osztályban: Blum Ferenc. Megközelítették: Tombi Ferenc, Majtényi Irén. A II. osztály­ban : K­­­i­e­b­e­r Ádám. Megközelítették: Heckenberger József, Krebsz András. Az I. osztályban: Gebauer Tivadar. Megköze­lítették: Gonda József, Polecsák János. Az intézetben tanúsított­ Ló magaviseletért arany keresztet nyer­tek. A III. osztályban Jäger Antal; a II. osztályban Khayatt Ince, V­i­r­t­e­r Vencel; az I. osztályban Heckenberger József, Zahoránszky Pál. A jutalmak kiosztása után a megyés­püspök intézett atyai szeretettől áradó­ beszé­det az ifjakhoz, figyeleneztetve őket, hogy azt a sok szépet és jót, mit ők zavartalanabbtól tanulhattak, el itt az intézet csendjében a jó atyáktól, mint a kint levők, véssék mélyen a szivökbe és a vakációban is tartsák meg azt. Adjanak hálát a jó Istennek, hogy szüleik által ide helyezte el őket, hol a jó atyák vallá­sos, becsületes jó polgárokat nevelnek belő­lük. Majd megköszöni az atyáknak is fáradto­zásait s köszönete és hálája jeléül atyai áldá­sát adja az intézetre és a jelenlevőkre. Ez­után a püspök egy ideig még elbeszélgetett a gyermekekkel és a jelenlevő szülőkkel. DUNÁNTÚL Férfizarándoklat. Míg az ország szívében a király képvi­selője, a kormány, a tábornoki kar s a köz­hatóságok jelenlétében, többször százezernyi tömeg és ájtatos hívő jelenlétében hordozták körül vasárnap a nemzet szívét megdobban­tó, kitartásra és lelki erőkre feszítő imádság­gal a szent jobbot. Pécsett ugyanakkor há­romszáz férfi, nagyobbára kispolgár és ke­resztény munkás zarándokolt ki a kies, ked­ves Mária Gyűdre, hogy 7-szer rója le férfi­­zarándoklat alakjában kegyelete adóját a Magyarok Nagyasszonya iránt, a zarándoklat nemzeti küzdelmeink révén, legalább befo­lyásában, alkalmi színezetet is nyert. Pécsett a zarándoklathoz csatlakozó s azon, mint privát ember, részt vevő szép számú tör­vényhatósági bizottsági tagokon kívül né­hány tagot láttunk az urak Mária Kongregá­ciójából dr. J­a­b­­­o­n­k­a­y Gábor Pius gim­náziumi igazgatóval élén, azután részt vett abban megyés püspökünk Zichy Gyula gróf, dr. M­o­s­o­n­y­i Dénes irodaigazgató, d­r. Mérő József sz.­széki jegyző, dr. Igaz Béla kanonok, S­z­u­l­y János püspöki ügyész, B­a­t­e­r János katholikus köri tit­kár, F­ó­n­a­y Lajos uradalmi felügyelő kí­séretében. A zarándokok reggel fél ötkor indultak a belvárosi templomból lelki vezetőjük K­o­­­mócsy István vezetése mellett a vasúti fő­állomásra, ahol a Máv­ által rendelkezésükre bocsátott külön kocsikban helyezkedtek el. Vókánytól az erdei és hegyi uton­ vonultak Mária Gyűdre, melynek határában a megyés püspök és kísérete fogadta a zarándokokat. A kegyoltárhoz érve a püspök beszédet in­tézett hozzájuk a háborús nagy idők jelentő­ségéről, a hősök érdemeiről, az itthonmara­­dottak kötelességeiről. Sok hallgató szemében könny­ült, midőn a zsúfolásig megtelt temp­lomban a főpásztor beszédét befejezte, hogy a zarándokok szándékára miséjét elmondja. Déltájban a vezető lelkész tartotta meg be­szédét. Ebéd után pedig közös megbeszélé­seket folytattak a zarándokok. Amint a dél- 3. oldal­ előtti vallási elmélyedések az egyesek meg­szentelését célozták, úgy a délutáni megbe­szélések hozzá fognak segíteni Pécs város közélete keresztény organizálásához. Négy óra után nyári zivatar paskolta vé­ges végig a határt s tette csúszóssá, síkossá a hazatérők hegyi útjait. A vonatra is sokáig kel­ett várnunk, úgy hogy mikor 10 órakor eze­­ren és ezeren várakoztak rájuk fölvonulásuk útján, ők a Vókány-állomáson vesztegeltek. Fél tizenkettő volt, mikor végre megérkeztek. A rokonok és legközelebbi ismerősök néhány száz főnyi sokasága ekkor is várta őket. Csendes imával vonultak fel a várostemplom­ba. Kezükben a sok imbolygó gyertyafénnyel. A templomban a lelki vezető mutatott rá még egyszer a nap jelentőségére, Galam­bos Kálmán segédlelkész áldást tartott. Éj­fél után fél egyre járt az idő, midőn felhang­zott az „Isten áldd meg“ hatalmas dallama s övéikkel együtt nyugovóra tértek a zarán­dokok. A háború közgazdasági hatása Olaszországra. Pécs, május 31. (Vége.) A nagy gazdasági függés, amelyben az olasz piac a külföldi iparral van, szinte kéz­zel­ foghatóan vált érezhetővé. A festők nem festettek, mert a német festékek elfogytak, a fogorvosok nem dolgozhattak,, mert a német álfogak, szerszámok, cementek készlete kifo­gyott. A párisi divatkereskedőik beszüntették szállításaikat, ami főleg Turinban okozott nagy károkat a kereskedőknek. A kapitalista függőség még erősebben éreztette hatását. A külföldi tőkéknek a há­ború által való igénybevétele elvonta a tőkét az olaszoktól olyannyira, hogy például már augusztus ötödikén be kellett szüntetni a man­­tua-peschierai vasút építését, mert a francia bank a szükséges pénzt nem küldte el. A német és belga tőkék, amelyek olasz vállalatokba voltak fektetve, csakhamar kivo­nattak s különösen nagy nehézségeket okozott az ipar elemi táplálékainak­ hiánya. Olaszor­szág maga teljesen szénhiányos ország. 1913-ban összesen 10.810.800 tonna használ­tatott fel, amelyből Anglia 9,386.159, Német­ország 949.000, Franciaország 164.000, a mo­narchia 133.000. Amerika 93.000 tonnát szál­lított. A szénhiány veszedelmet fenyegető mérveket öltött és augusztus 7-én a kormány már közhírré tétette, hogy az államvasutak redukált üzem mellett, csupán öt hónapig van­nak szénnel ellátva, míg a tengerészetnek egy évre való szene van. Genoában a szénárak a duplájára emelkedtek s a szénkereskedők a 37—42 lírás szén árát 90 lírára emelték. Ang­lia ugyan politikai érdekekből segítségére si­etett Olaszországnak és augusztus 11—25-ike kor 280.000 tonnát szállított, de azért az ipar nagyon megérezte a szén hiányát, ugyannyi­­ra, hogy például az IlVa nápolyi vasöntő üze­mének beszüntetését és evvel több ezer mun­kásnak elbocsátását fontolóra kellett venni. A Vasúti forgalom az első napokban óriási arányokat öltött, olyannyira, hogy a milánói pályaudvaron a menetrendszerű 185 vonaton kívül 50, különvonat egyéniként 800 személy­ivel fordult meg. E forgalom azután rögtöni megszűnt s néhány hét alatt már a menet­rendszerű vonatok száma is túl soknak bizo­nyult s a közlekedési kormány augusztus má­sodik felében már harminc vonatot szünte­tett be. Ami az olasz állam pénzügyeit illeti, tudvalevő, hogy a tripoliszi háború eléggé ki­merítette az országot. A július 31-iki pénztári kimutatás 198 millió líráról szól, a forgalom­ban levő kincstári jegyek értéke pedig fölül­haladta a 102 milliárd lírát. Augusztus végén a bankjegyforgalom fedezete 77,98-ról 55,65 %-ra süllyedt, a Banca d’Ital­iánál és 63,63-ról 46,20%-ra a Banca di Napolinál. Ennek daca-

Next