Dunántúl, 1915. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1915-08-01 / 175. szám

2. oldal, néz felétek a monarchia délnyugaton álló hűséges őrsége. Bécs, julius 29. Ferencz József s. k. Magántávirataink Lublin visszafoglalásának cím­e Budapesten Budapest, julius 31. A Budapestre éjfél után érkezett Hofer jelentés, amely hírül adja hogy csapataink bevonultak Lublinba óriási örömöt keltett. Mindenfelé lelkesedéssel ünnepelték csapa­taink ez újabb dicső fegyvertényét, amelyet döntő győzelmünk biztos előjelének tekin­tenek. " .s..f! Jenő főherceg kitüntetése Bécs, július 31. A király Jenő főhercegnek a déli had­sereg főparancsnokának az elsőosztályú ka­tonai érdemkeresztet adományozta a hadi­­ékítményel. Frigyes főherceg táviratban üdvözölte Jenő főherceget azokért a bámulatos teljesít­ményekért, melyeket a déli hadsereg és a haditengerészet nyújtott. A király a császárvadászok közt Bécs, július 31. Mikor a király megtudta, hogy a csá­szárvadászok egy menet alakulata az olasz hadszíntérre indul, kívánságára előbb fel-, vonultatták őket Schönbrunnban. A király Zuhogó esőben sorba járta a katonákat és­ tiszteket majd pedig beszédet intézett hozzá­juk, amelyet ezekkel a szavakkal fejezett be: Legbensőbb áldásom kiséri Önöket uj út­jukon. Zita főhercegnő karján gyermekével tanúja volt a jelenetnek. Újabb behívások Budapest, julius 31. Az 1870., 1890, 1892., 1893. és 1894. évfolyambeliek közül a most megtartott pót­szemlén besorozottakat, úgy azokat, akik ön­ként jelentkeztek augusztus 16-ra behívták. A pápa szózata Róma, julius 31. A Corriera jelenti, hogy a pápa béke­­felhívását valamennyi külföldi mand­aturá­­nak és vatikáni követeknek megküldötték. Anglia kérelme Görögországhoz Athént, július 31. Az angol kormány kérelmet intézett a görög kormányhoz, amelyben annak meg­engedését kéri, hogy Szalonikiban 10 angol divíziót, összesen 150.000 embert hajózhas­son ki, akiket a Dardanellákhoz akarnak vinni a döntés kierőszakolására. Letartóztatott szocialista nő Be­r­­­i­n, július 31. Zelfkin Klára ismert stuttgarti szocia­­listanőt eddig ismeretlen okokból letartóztat­ták és Karlsruheba vitték. A lengyel néppárt gyűlése K­r­a­k­ó, július 31. A lengyel néppárt gyűlésén a képvi­selők az eddigi jogoknak a jövőbeni széle­sebb kiterjesztését követelték. Hangoztatták, hogy Galíciának ép úgy újra kell épülnie, mint annak id­ején Keletporoszországnak. Augusztus 28 - 29 Hadiünnep „DUNÁNTÚL“ Vasárnap. Augusztus. 1. A pápa békeszózata. XV. Benedek pápa a következő felhí­vást intézte a háborús hatalmakhoz: Amikor mi érdemünkön kívül arra hi­vattunk, hogy az apostoli trónon utódjává legyünk a rendkívüli kegyes életű X. Pius pá­pának, akinek szent és jótékony életét a rö­viddel azelőtt Európában kitört testvérgyil­kos küzdelem, megrövidítette, a véres csata­mezők bennünk annak az atyának kínjait éreztették, velünk, akinek házát a dühöngő vihar elpusztította és kihalttá tette. És ami­kor kimondhatatlan fájdalommal gondolunk fiainkra, akiket ezerszámra öltek meg Krisz­tus szeretetétől áthatott szívünket eltöltötte az anyák minden jajveszékelése, az idő előtt özveggyé lettek és az arák bánata, valamint az idő előtt az apai vezetéstől megfosztott gyermekek vigasztalhatatlan keserűsége. Az a részvét, amelyet számtalan család gyötrel­me iránt érzünk és ama kötelességünk tuda­ta, amely ilyen szomorú időben a béke és sze­retet magasztos missziója folytán reánk háramlik, azt a szilárd elhatározást keltette bennünk, hogy egész tevékenységünket és egész hatalmunkat a harcoló népek kibékíté­­sére fordítsuk. Ezt fogadjuk is ünnepiesen a Megváltónak, aki vére árán akarta minden testvérét megmenteni és béke­ és szeretet su­gallták amaz első szavakat, amelyeket mi mint a lelkek legfőbb pásztora nemzetekhez és vezetőinkhez intézünk. De a mi szeretettel­jes és nyomatékos atyai és baráti tanácsunk meghallgattatlan maradt. Ez fokozta fáj­dalmunkat, de nem ernyesztette el szándé­kunkat. Törhetetlen bizakodással fordultunk szakadatlanul a Mindenhatóhoz, aki kezében tartja úgy az alattvalók, mint a királyok lel­két és szivét és hozzá fohászkodunk, hogy vessen véget a rettenetes mészárlásnak. Áhi­­tatos és alázatos imánkban minden hívőnket részeltetni engedtünk és hogy annak hatá­lyosságát növeljük, gondoskodtunk arról, hogy keresztény jótékonysági művek kisér­jék. Ma pedig, a borzasztó konfliktus kitöré­sének szomorú évforulóján szívünkből az az óhaj sarjadzik ki, hogy a háború érjen gyor­san véget és ez az atyai kívánságunk a mai napon még izzóbb és még hangosabb. Har­sogja túl ez a szózat az ijesztő fegyverze­­teit és jusson el azokhoz a népekhez és fe­jeikhez, akik most háborút viselnek és má­sítsa meg gondolkozásukat. Mennyei Atyánk, Isten szent nevében és Jézus aka­­ratából,akinek megszentelt vére az emberi megváltás dija volt, könyörgü­nk nektek, aki­ket az Isteni Gondviselés nemzetek élete di­l­t­ott, vessetek véget ennek az iszonyú gyil­kolásnak, amely már egy év óta vet homályt Európa becsületére. Testvérek vére az, ame­lyet szárazon és tengeren ontanak. Európa legszebb vidékei, a világ kertje hullákkal és romokkal van keresztül szántva. Ahol nem­régiben műhelyek és a föld művelése haszon­hajtó értékeket teremtettek, ott az ágyuk ré­mes fenyegetése ijeszti a népeket és rombo­lási dühükben nem kimélnek sem falvakat, sem városokat, hanem mindenütt pusztulást és halált terjesztenek. Ti viselitek Isten és az emberek előtt a háborúért és békéért való rettentő felelősséget. Hallgassatok reánk, hallgassatok kéréseinkre az örök legfőbb Bíró helytartójának atyai hang­jára, mert ennek a Bírónak felelősséggel tartoztok, úgy nyilvános cselekedetekért, mint magán dol­gaitokért. A gazdaságoknak az a halmaza, amellyel Isten, a Teremtő, a nektek aláren­delt országokat ellátta, kétségtelenül megen­gedi nektek a háború folytatását, de milyen áron? Erre az a sok ezer fiatal emberélet vá­laszoljon, amely nap-nap után kialszik a csatatereken. Valamint annyi sok városnak és falu­nak romja és az a sok elpusztult emlékmű, amelyet az elődök kegyes érzése és lángesze alkotott. Azok a keserű könnyek, amelyek csendes kunyhókban vagy az oltárok lábá­nál szivárognak, vájjon ezek is nem azt is­­métlik-e, hogy a mostani harc ára nagy, túl­ságosan nagy? Ne is mondják, hogy mérhe­tetlen konfliktust nem lehet a fegyverek ere­je mellőzésével elintézni. Mondjanak le a kölcsönös megsemmisítés szándékáról. Gon­dolják meg, hogy a nemzetek nem halandók. Ha a nemzetek meg vannak alázva és el­nyomva, akkor türelmetlenül viselik a rájuk rótt igát és előkészítik a megszabadulást az­zal, hogy nemzedékről nemzedékre hagyomá­nyozzák a gyűlölet és bosszúvágy szomorú örökségét. Miért nem mérlegelik már mostan elfogulatlan lelkiismerettel a népek jogait és jogos törekvéseit. Miért nem kezdik meg ön­ként a nézőpontok közvetett vagy közvetlen kicserélését a jogok és követelések lehető te­kintetbevételével, miért ne lehetne oda jutni, hogy a borzasztó küzdelemnek határt szab­janak, úgy ahogy korábban hasonló körül­mények között megtörtént. Áldott legyen az, aki először veszi kezébe az olajágat és jobb­ját nyújtja az ellenségnek olyképpen, hogy megfelelő békepontokat kínál. A világ egyen­súlya és a nemzetek üdvhozó és biztos nyu­galma a jog tiszteletére és a kölcsönös jóaka­ratra, valamint a mások méltóságának tisz­teletére sokkal inkább van alapítva, mint a fegyverek tömegére és a rettenetes erődhá­lózatra. Ez az a békeszózat, amely e szomorú napon hangosabban tör ki lelkünkből és fel­­szóltjuk a világ minden békebarátját, nyújt­sák nekünk kezüket, hogy a háborúnak gyorsan vége legyen, annak a háborúnak, a­­mely egy év óta Európát egy nagy csata­­mezővé változtatta. Mutassa Jézus az Irgal­mas fájdalmakkal teli Anyjának közbejötté­vel egy ily borzalmas vihar után az enyhe és ragyogó békehírnöknek isteni ábrázatát, han­gozzanak el rövidesen minden javak legfőbb adományozójához a hála-himnuszok az álla­mok megbékü­léséért. Térjenek vissza a népek testvérisülve a szeretetben, a tudományban, művészetben és iparban való békességes ver­senyhez. És ha a jog uralma ismét helyre­­lesz állítva, akkor határozzák el magukat, hogy viszálykodásaik elintézését a jövőben nem bízzák többé a kard pengéjére, hanem a méltányosság és igazság csendes és serény tanulmányozására. Ez lesz a legszebb és leg­dicsőségesebb hódítás. Abban, a kellemes re­ménykedésben, hogy a világ csakhamar a béke fájának oly kívánatos gyümölcsét fogja élvezni. Apostoli Áldásunkat osztjuk mind­azoknak, akik a reánk bízott misztikus nyá­jat alkotják és kérjük a mennyek Urát, hogy azokat, akik nem tartoznak a római egyház­hoz, kösse velünk össze a tökéletes kegyes tevékenység kötelékével. Róma-Vatikán, 1915. július 28. XV. Benedek: A laskafalvi templom falfestményei. Gebauer Ernő műve. Ma szentelik a laskafalvi templomot, melyet Gebauer Ernő földink művészete falfestményekkel díszített fel. Ez esemény­nyel foglalkoznunk kell nemcsak azért, mert kitűnő alkalmat nyújt némely, a köztudatból kiveszni indult művészeti igazságok hangsú­lyozására és így az eset instruktív tanulsá­gokkal szolgál a hasonló esetekben követen­dő eljárásra nézve, hanem azért is, mert egy izmos tehetség legjobb erőinek szárnycsat­togásait kisérhetjük itt nyomon, a­mi nem mindennapi élvezet a fegyveres zajról hall­gató múzsák e szomorú korszakában. A laskafalvi templom észak-déli irány­ban van elhelyezve, ablakai keletre és nyu­gatra tekintenek, tehát világítása nélkülözi azt az egyenletes nyugalmat, mely a régi, keletert templomok oly előnyös sajátsága. Ha délelőtt keleten süt be a nap, akkor a nyu­gati falmezők vannak megvilágítva, persze

Next