Dunántúl, 1916. február (6. évfolyam, 25-48. szám)

1916-02-01 / 25. szám

2. oldal, rendelkezésre álló alapból szintén részesítse jutalomban. Az összes ülés a jelentést egyhangúlag magáévá tette és Heinrich Gusztáv, valamint az elnök felszólalása után úgy döntött, hogy a Péczely-jutalmat az idén Tormai Cecil „A régi ház“ című művének adja, de ennek megfelelő összeget, vagyis 1000 arany forintot ad szintén jutalomképen Ferenczi Magda „Fehér árnyékok“ című regényének. Vasárnapi táviratok: Főhadiszállásunk jelenti Budapestre január 30-án. Orosz hadszíntér Az ellenség tegnap napközben megismételte az Uscieskótól északnyugatra fekvő hídsánc elleni támadásait; ennek meghódítására irányuló összes kísérletei meghiúsultak a védők hősiességén. Az északkeleti harcvonalnak csaknem minden részén időnként erős tevékenységet fejtett ki az orosz tüzérség. Különböző helyeken nehéz lövegek is tüzeltek. Olasz hadszíntér: Nincs különösebb esemény. Déli hadszíntér: Montenegróban csend uralkodik. San Giovanni di Mediában 2 löveget, nagyon sok tüzérségi lőszert és nagymenynyiségű kávé- és kenyérterménykészletet zsákmányoltunk. Hofer altábornagy, a vezérrsar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelenti Berlinbe január 30-án. Nyugati hadszíntér: A Vimy—Neuvillei út mentén ettől délre tovább tartott a harc az általunk elragadott állások birtokáért. Egy francia támadást visszavertünk. A Sommetól délre elfoglalt állás szélessége 3500 és mélysége 1000 méter. Ott összesen 17 tiszt, 1270 főnyi legénység, köztük néhány angol jutott a kezükre. A franciák csak gyenge ellentámadást kíséreltek meg, amelyet könnyűszerrel viszszavertünk. A Champagneban időközönként élénk tüzérségi harc fejlődött. A harcvonal többi részén a látást akadályozó időjárás korlátozta a tüzelést. Estefelé tiszta időben a franciák élénk tüzelést kezdtek a Pont - Mousontól keletre levő arcvonalunk ellen. Ellenséges gyalogsági osztagok előnyomulását meghiúsítottuk. Nincs különösebb esemény. Keleti és balkáni hadszíntér: Nincs különösebb esemény. Legfőbb hadvezetőség. — -----------—......- 1 " - 1 -------—A kall. írók és hírlapírók közgyűése Prohászka püspök az írásról Budapest, január 31. A Katolikus Írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete szombat este 6 órakor tartotta 18-ik rendes közgyűlését Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök elnöklésével a Szent István-Társulat dísztermében.A gyűlésen rendkívül nagyszámú előkelő közönség jelent meg, mely gyönyörűséggel hallgatta elnökének, Prohászka Ottokárnak, magas szárnyalású megnyitóbeszédét. A költői lendületű és mélységes gondolatokban bővelkedő beszédében a püspök a többi között ezeket mondotta: A nagy nemzeti védelem, amely minden energiát lefoglal, a fronton éppúgy, mint a front mögött, sok mindenféle foglalkozást és munkát szüntetett meg, azonban nem szüntette meg az újságírást, sőt az újságírás ennek a nagy küzdelemnek, ha nem is elsősorban, de a második sorban döntő tényezőjeként szerepelhet. Mert hát minden világharchoz sok mindenféle szellem kell. Szükségünk van lövőárokra, a lövőárkokon kívül szükségünk van eleven bástyákra, bástyákra domborodó mellekből építve, amelyeket nemcsak sport, nemcsak jó növés, hanem fölséges, mélységes tisztesség, kötelességtudás, lelkesedés és hazaszeretet domborít. Szükségünk van emberekre, akik jól tudnak célozni és vágni, de főleg szükségünk van olyan emberekre, akik a zászlóban a nemzetnek és az emberiségnek valamiféle eszményi szimbólumát látják és többre becsülik azt a kis babájuk kisujjából serkedő vércseppnél. Az ehhez tartozó eszközök és intézmények köz mindenesetre első sorban áll az irodalom: itt teljesítenek feladatot Tirteuszok és Gyóni Gézák, lantosok és modern költők, de főleg itt válik be mint nemzetébresztő és nyilvánosságot tájékoztató szer, a napisajtó s ezért a mai harcnak kifejező szimbóluma nem a kard maga, hanem a kard és a toll! így tehát sajtó s az újságírók különféle egyleteinek, köztük az Országos Pázmány-Egyesületnek feladata nincs szegre akasztva a háború alatt, tevékenysége nem szünetel, sőt inkább kettős munkát végez: tagjai kiveszik részüket a fronton a véres munkából s a front mögött a szellemi harcból és mindkét helyen megállják helyüket. Az Országos Pázmány-Egyesület írókat akar nevelni, írókat, akik az anyaszentegyházzal éreznek s a keresztény életet nemcsak tollakkal, de életükkel vallják. Erre pedig nem képesít az absztrakt tudás, erre nincs egyetemi minősítés, hanem ehhez világnézet és érzés, katholikus befolyás és nevelés kell. Ez érzés, nézés és lelkesülés nélkül nincs katholikus élet, hanem lesz más élet, mely máskép érez, néz és másért lelkesül. Már a tudományba is belefoly ez a nézési és érzési különbség. Ez az oka annak, hogy annyiféle a filozófia s a történelem tudománya. Van katolikus és pogány filozófia, van katholikus és nem katholikus történelem, amint van ázsiai és európai filozófia s van osztrák és magyar történetudomány, van Rákóczi-kultusz és van a Rákóczi-kultusz aláásása. Mindezekben ugyanis nemcsak exakt fogalmakkal és számokkal dolgozunk, hanem érzésekkel és értékelésekkel is, melyektől majd kigyúlnak, majd lehűlnek a fogalmak és súlyosabbak vagy könnyebbek lesznek a számok s eszerint alakul az ítélet is. Beszélt ezután a püspök azokról az írókról, akik már csak unatkozni és ásítozni tudnak a magyar földön és kik, ha nevetni akarnak, Párisba mennek, a Szajna partjára, ahol minden szép és aranyos. Petőfi és Arany kismiska, de Baudelaire és Verlaine igazi tehetség. Majd így folytatta: Ezzel szemben kell íróinkba józan, kell katholikus és nemzeti érzés, mellyel aztán igazán szolgálhatjuk hazánkat s nemzetünket, hitünket és eszményeinket. Ha leszünk ilyenek többen, sokan, akkor nem féltjük a hazát s nem a kereszténységet, aminthogy most sem féltjük, annak ellenére, hogy van több meghódolt emberünk és írónk, most sem féltjük a magyarságot és nem beszélünk a kultúra válságáról. Egy-két dekadens ember nem jelentheti a magyar kultúra válságát, hanem legfölebb a saját géniuszának, a saját irányzatának a csődjét. A magyar kultúra bizonyára nem megy tönkre néhány eszménytagadó, blazirt ember miatt. Annál kevésbbé megy tönkre, minél kevésbbé tudnak más kultúrát állítani helyébe. Aztán nagy vonásokban vázolta Prohászka az Országos Pázmány Egyesület gazdag programját, melynek végeztével a közönség tomboló tetszésnyilvánítással jutalmazta a gyönyörű beszédet. Prohászka indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy távirati úton üdvözli a pápát és a bíbornok-hercegprímást. Mihályfi Ákos a távollevő Sziklay János főtitkár jelentését olvasta fel, amely részletesen számol be az Egyesület működéséről. Meleg szavakkal parentálta el az Egyesület halottat és rámutatott arra, hogy a katholikus sajtónak számos munkatársa küzd fegyverrel a kezében a harctéren is. Hivatal József szerkesztő, a Pázmány Védőiroda vezetője terjesztette elő aztán terjedelmes jelentését. Részletesen ismertette a védőiroda működését és annak jelentőségét fejtegetve, példák felsorolásával igazolta, hogy a védőiroda közbelépése mekkora hatással volt a külföldi sajtóra, amely eddig a katholikus mozgalmakról nem vett tudomást. A beható ismertetésért az elnöklő püspök külön is köszönetet mondott. Kovács Gyula miniszteri tanácsos a számvizsgáló bizottság jelentését olvasta fel, Zelliger Vilmos dr. krisztinavárosi plébános az 1916. évi költségelőirányzatot mutatta be. A közgyűlés ezután a tisztikar és választmányi tagok mandátumát, a háborúra való tekintettel, egy évvel meghosszabbította, egy megüresedett választmányi tagságot pedig Kiss Menyhért dr. íróval töltött be. DUNÁNTÚL Kedd, február 1. Egy pécsi művész sikere Mattyasovszky-Zsolnay László kiállítása Pécs, január 31. Az ország szivéből, az irodalom és művészet meleg fészkéből, a világvárossá nőtt Budapestről kiröppent a hír szárnyán egy név, amely fiatalságának minden emlékével idenőtt hozzánk, Pécs városához. Büszke örömmel halljuk, hogy egy fiatal tehetség szívében-lelkében gazdagon megáldva a művészet finomságaival, kísérletképen feltárta elrejtett kincseinek néhány értékes példányát, hogy megcsillogtassa szemünk előtt. Egy képkiállítással kapcsolatban az alkotó művészet kiragadta a homályból Matyasovszky-Zsolnay László nevét. Az Ernsztmúzeumban rendezett képkiállítással művészi útjára indult az alig 30 éves Mattyasovszky- Zsolnay László. Hogy ez at, amelyen a fiatal festőművész megindult, hova vezet s művészi alkotásainak milyen értékes sora kíséri útjában, ma még nem tudhatjuk. Egy sokat ígérő jövő színes perspektívája nyílik meg előttünk, amikor a kritika éles fegyverein győzedelmeskedő sikert nézzük, amelyet a szunnyadó tehetség lendített útjára. Pécs városa, amely olyan ritkán vet felszínre a szürke tömegéből a tehetség szárnyain magasba emelkedő művészeket, most büszkeséggel vallhatja magáénak Mattyasovszky-Zsolnay Lászlót, akinek itt ringott a bölcsője, aki művészi lelkének első benyomásait itt szerezte, aki innen indult el meghódítani a világot. Nagy és hatalmas az első sikere, mert a forma, ízlés és finomság ezerszövésű szálai foglalják egybe a mindenek felé emelkedő, színtiszta művészetét. Ennek igazolására egymás mellé sorakoztatjuk a művészi kritikák egybehangzóan ítélő véleményét. A „Budapesti Hírlap”" kritikájában így méltatja a fiatal művész tehetségét: Mattyasovszky-Zsolnay László. Uj név, mely minden előzmény nélkül váratlanul bukkan föl az ismeretlenség homályából, de amelyeket, a jelek után ítélve, rövidesen a legjobb hangzású nevek között fogunk emlegetni. Ha Mattyasovszky-Zsolnay Lászlóról azt mondtuk, hogy neve uj hangzású, azt elsősorban s főképp festői tevékenységével kapcsolatosan értettük. Mert a Mattyasovszkyak s a velük rokon Zsolnayak neve a művészetnek egy másik ágában, a kerámiában ma már fogalom s voltaképpen magától értetődik, hogy e művészi hajlamú család egyik fiatal hajtásának veleszületett öröklött tehetsége a festőművészet terén keresse érvényesülését. Mattyasovszky Párisban végezte tanulmányait, amit képei az első pillanatra elárulnak. Nagyon sokat, talán túl sokat tanult a modern fameia impresszionistáktól. De nem féltjük, mert akinek első munkássága ilyen sokat igérő, az csakhamar meg fogja találni önönmagát és a legsajátosabb, legmegfelelőbb utat tehetségének teljes pompájában való kibontakozására. Tudása pozitív elemeinek tartalmasságáról rajzai, valamint egy idős nőt ábrázoló portréja tesz tanulni.