Dunántúl, 1916. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-01 / 49. szám
f Szerda, november 1. DUNÁNTÚL 3. oldal, vejét Bandó György nagymányoki plébános olvasta fel lelkesült éljenzés közben. Ugyancsak meleg hangú levélben emlékezett meg a nevezetes évfordulóról Igaz Béla dr. egyházmegyei főtanfelügyelő is. De részt vett a magasztos ünnepélyen Tolnavármegye kir. tanfelügyelője Padányi Andor is, ki mialatt karddal szolgálja hazáját, jeles tollával is részt akar venni hazánk e kis kulturális gócpontjának családi ünnepében. Szép levelében többek között ezeket irja: „A legerősebb próbákban absolut becsű érték: a hit, nem csupán a külsőségekben megnyilvánuló vallásosság, hanem a meggyőződéssé vált hit s a hittel kapcsolatos imádkozni tudás. Aki megtudja telíteni lelkét a „Mi Atyánk!“-kal, az nem keresi átkozódva a szenvedések „miért“-jét, hanem megnyugszik a „Legyen meg a Te akaratodéban. Aki tud imádkozni, az egyúttal alázatos is, mert feltétlenül meg tud hódolni a tiszta tekintély előtt. A meggyőződéssé erősödött hit magába zárja az élő erkölcsösséget, melynek nem az a tartalma, hogy mit nem kell tenni, hanem az, hogy mit kell tenni. Amely intézet erre tanítja, neveli az ifjúságot, az kötelességtudó embereket nevel“. A királyi tanfelügyelő igazi hitvallói sorainak felolvasását mély meghatottsággal hallgatta végig az ünneplő közönség. Kimagasló pontja volt továbbá a kedves ünnepélynek Brand György plébános ünnepi beszéde, melyben Szent Vince leányainak áldásos tevékenységét fejtegette a keresztény szeretet munkaterén. A buzgó plébános hatásos beszédét, kinek a zárda mai impozáns épületének létesülése körül elévülhetetlen érdemei vannak, kitörő lelkesedéssel jutalmazta az ünneplő közönség. Nagy hatást keltett továbbá Lovászy Gábor községi főjegyző beszéde, melyben a zárda vezetőségének kiváló érdemeit méltatta, rámutatva arra a csodálatos erkölcsi megújhodásra, melyet Szent Vince leányainak buzgó fáradozása az egész község lelki és szellemi életében megvalósított. Istenben való erős hit, tiszta lelkiismeret és erős önuralom, ezek voltak — mondotta — az intézet vezéreszméi s ezeket plántálta 25 éven át a gondjaira bízott leányifjuság fogékony lelkébe. Igazán jól esett hithideg, sivár és önző korunkban ezt a meggyőződéssel és hévvel előadott ünnepi szózatot hallani. Bár sok ilyen hithű községi jegyzője lenne hazánknak! Az ünnepély keretében két színdarabot adtak elő pompás betanulással az intézet növendékei. Az egyik volt: „Tieid vagyunk“ allegorikus színmű, mely a magyar nemzet küzdelmeit, szenvedéseit és megdicsőülését tünteti fel a világháborúban. A darab kitűnő előadása, hatásos és látványos jelenetei nem egy könycseppet csaltak ki a nézőközönség szemeiből. A másik: „Az udvari fényképész“ című vígjáték volt, mely sok derült pillanatot szerzett a jelenvoltaknak. Meg kell még emlékezni két kis intézeti szónokról: Lehner Ágnesről és Schaefenberger Annuskáról, kik a növendékek nevében hajtották meg az elismerés fehér zászlaját az intézet vezetősége előtt. A szép ünnepélyt szebbnél-szebb énekszámok fűszerezték, melyeket Schraub János tanító kísért harmóniámon. A jubileum napján felújult a hálás szeretet és emlékezés Troll P. Ferenc boldogult nagyprépost iránt, kinek ércszobra a zárda portálját ékesíti, apostoli munkát végzett akkor, mikor fejedelmi adományával az intézet alapjait megvetette. Veitner János nagymányoki földmives pedig a „Pro Ecclesia et Pontifice“ kereszt érdemdús viselője — ki az ünnepélyen talán a legboldogabb volt, — 16,000 koronás adományával a zárda mai hatalmas épületének nemes szivü elősegitője, örökre beírta nevét a nagymányoki zárda történetkönyvébe. Pécs város és a tejkérdés Gondoskodjunk a csécsijükről és betegesről Pécs, február 29. Az utóbbi időben súlyos gondként nehezedik a városra és lakóira a tejkérdés. Pécs városának tejjel való ellátása naprólnapra rosszabbodik, a közeljövőre nézve pedig a kilátásaink egyenesen ijesztők. Nincs tej. Ahoz a kevéshez, ami forgalomba kerül elsősorban a nagyban vásárlók jutnak hozzá, a szállítókkal kötött szerződéses megállapodásaik alapján. A kis mennyiségben, egy-két liter számla fogyasztók még drága pénzen sem kaphatnak, ha órákig ácsorognak is el a tejcsarnokok előtt. Ennek a rettenetes tejinségnek száz oka van. Az egyik, hogy nincs tej, a másik, hogy ami meg van, nem szolgálja azt a célt, amelyet kellene. Pécs város lakói részére, mint tudjuk a környékbeli uradalmak és falvak tehéntulajdonosai szállították a tejet. Egyes gazdaságok azonban sajnos a tejet a városon és vármegyén kívül értékesítik, vasúton szállítják tovább. Ezzel a háborús viszonyok folytán amúgy is megcsappant tejszállítás a minimálisra redukálódott. Ez a napról-napra fokozódó tejhiány mindinkább élénkülő elkeseredést szül a városban. Legutóbb például az egyes uradalmak, köztük a káptalani és püspöki uradalom is kénytelenek voltak a tejszállítást, mintegy 50—60 háznál beszünteti. Ehez járult, hogy ugyancsak a városnak szállító Oroszféle üszögi uradalom, amelynek tehén állománya rendes viszonyok közt 80—100, most egyszerre, mintegy 50 tehenet mustrált ki. Ebben az arányban haladva májusra megérjük, hogy annyi tej sem lesz, amennyi a csecsemők és betegek ellátásához nélkülözhetetlenül szükséges. Számos helyre fordultunk kérdéssel az iránt, hogy mint lehetne a bekövetkezhető tejvnségen előzetes intézkedéssel segíteni. A felelet, amelyet hozzáértő emberektől nyertünk cseppet sem volt kielégítő. Mégis a kapott válaszokból azt vettük ki, hogy Pécs városára nézve a tejkérdés úgy volna némileg megoldható, ha az uradalmak és a tehéntartó gazdák jószágaik részére nagyobb mennyiségű olajpogácsát, korpát és egyéb tápláló anyagot nyernének. A gazdák szerint egyedül ez ok arra, hogy jószágaikat, főleg pedig a tehenet eladják, néhol pedig, ahol férfi erő híján vannak, valósággal elkótyavetyélik. Ez a tejmizéria pedig, ami Pécsett most a tejcsarnokok előtt és a vámsorompóknál dúló veszekedések formájában jelentkezik, még rosszabb lesz. Azért a várható nehéz idők bekövetkezése előtt felvetjük a kérdést: Nem gondoskodhatna-e a város polgármestere és a vármegye alispánja a földművelésügyi kormányhoz intézendő előterjesztés útján arról, hogy a tehéntartó gazdák és uradalmak részére megfelelő menynyiségű takarmány biztosíttassék? Nem lehetne-e a felhangzó panaszok orvoslására a legszigorúbb rendszabályok életbeléptetésével odahatni, hogy elsősorban a betegek és csecsemők tejellátása biztosíttassék? Okvetlen szükséges-e, hogy a város szegényebb lakóinak, a kis mennyiségben fogyasztóknak rovására a kávéházak zavartalanul továbbra is a régi arányban látassanak el tejjel? Nem volna-e célszerű a kávéházakban a tejfogyasztást a mai időkre végkép megszüntetni? Ezek a kérdések feleletre várnak. A mai tejnyomor mellett mindenesetre kell valamelyes megoldást keresni, elsősorban a betegek és a csecsemők érdekében, másodsorban pedig a nagyközönség érdekeire való tekintettel. Aki tejszükségletét naponként keserves közkrdéssel kénytelen megszerezni, méltányolni fogja, ha a tejkérdést hajlandóan napirenden tartjuk. Aziért szívesen veszünk bármilyen irányú hozzászólást, amely az ügy érdemét szolgálhatná. Különösen pedig arra kérjük olvasóinkat, közöljenek velünk minden egyes esetet, amikor a hatósági orvosi bizonyítvány és a rendőrség által kiállított utalvány alapján sem juthattak terhez, hogy így minden adott esetben eljárhassunk . —er. HÍREK. A pécsi Oltáregylet tagjaihoz! A legméltóságosabb Oltáriszentség előtt tartandó imaóráinkra jövő vasárnap március 5-én a belvárosi plébániatemplomban minél nagyobb számban jelenjünk meg ép úgy hétfőn és kedden! Hétfőn március 6-án az egylet elhunyt tagjaiért 7 órakor reggel szentmise lesz a Corpus Christi kápolnában. Zichy Lujza grófnő elnöknő. — Kardos Kálmán betegsége. A vármegyének egykori kedvelt főispánja Kardos Kálmán valóságos belső titkos tanácsos, mint szomorúan halljuk még mindig ágyban fekvő beteg. Törékeny szervezetét erősen megviselte a hosszan tartó betegeskedés. Hozzátartozói féltő szeretettel aggódnak életéért. A vármegye nagyjának állapota iránt általános a részvétteljes érdeklődés. — Magyar nemesség doberdói előnévvel. A király, mint azt a hivatalos lap közli Breit József vezérőrnagynak, valamint törvényes utódainak a magyar nemességet „Doberdoi“ előnévvel díjmentesen adományozta. — Egyházi kinevezések. A király a székesfehérvári székeskáptalanban Krauer György őrkanonoknak az éneklőkanonokságra, Scheirich Antal székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra, Vadkerty József budai főesperesnek a székesegyházi főesperességre, Magdics István idősb mesterkanonoknak a budai főesperességre, Rácz Endre ifjabb mesterkanonoknak az idősb mesterkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta s az ekként megüresedő ifjabb mesterkanonokságot Streit Ferenc püspöki irodaigazgatónak adományozta, Zetfner Sebestyén csepeli esperes-plébánost, Heller Iván budafoki apát-plébánost és Csöngedy Gyula adonyi esperes-plébánost pedig a székesfehérvári székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjává kinevezte. — Vaskoronarenddel kitüntetett 69-es ezredes. A király az ellenséggel szemben való vitéz és eredményes magatartása elismeréséül kaposvári Hauser Rezső 69. gyalogezredbeli ezredesnek egy népfelkelő gyalogdandár parancsnokának a vaskoronarend 3. osztályát adományozta a hadiékítménnyel. — Pécsi huszárok kitüntetése. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül az 1. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki Szedák István és Világos István szakaszvezetőket, Tolnai Lajos címzetes őrmestert és Fritz Lipót törzsőrmestert, valamennyien a 8. honvédhuszárezredben. — Kitüntetett pécsi gazdászati tiszt. A király az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiért Majorovics Lajos 19. honvédgyalogezredbeli tartalékos hadnagy gazdászati tisztnek az arany érdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szalagján. — Megbízatás. A halálozás folytán megüresedett bonyhádi postafőnöki állás betöltéséig a pécsi postaigazgatóság a hivatal ideiglenes vezetésével Gász Alajos bonyhádi posta és távirdatisztet bizta meg.