Dunántúl, 1916. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1916-05-02 / 100. szám

Kedd, május 2. DUNÁNTÚL Ünnep a csapatkórházban A Rozs és Lichtenberg emléktábla leleplezése Pécs, május 1. (A Dunántúl tudósítójától.) A közös csapatkórház zöldbe öltözött kertjét vasárnap délután ünneplő közönség, töltötte meg. A szétvált felhők mögött kibuk­kant a nap. Sugarai ott játszottak a kórház hideg falán, ott csillogtak az uniformisok fénylő gombjain, a lóbálódzó kardokon, a katonazenekar hangszerein. A nap melen­gette a nagy kőépületet, a hálákodó kato­nák szívét, a levegőt, amelybe beleharsogott a szónokok szava, a zenekar dallamos mu­zsikája. Az a nap tette meleggé, ragyogóvá az ünnepi hangulatot, amelynek jelentőséget az emberszeretet adott. A hála ült ünnepet. Azoknak a harcedzett fiuknak a hálája, akik súlyosan sebesülve, vagy élet-halál közt le­begve ott nyerték gyógyulásukat és ott kap­ták vissza az életet az eldugott Attila­ utcai csapatkórház fehér kórtermében. A sok szenvedés és fájdalom, a csaták tüzének ne­héz napjai után sem lett keményebb a hős vitézek szíve, meglágyította az emberszere­tet és nemessé tette ez a hála. Egyszerű katonák, akik a csapatkórház­ban kapták vissza az életet, hogy a gondos ápolást, a szeretetteljes orvosi kezelést meg­hálálják, mozgalmat indítottak maguk közt, hogy szeretetüknek, hálájuknak emléket ál­­lítsanak.A mozgalom nőtt, emelkedett a sze­retet szárnyain, tisztek és legénység lelkese­déssel vitte a gondolatot a megvalósuláshoz, hogy a kórház épületében örök időkre hirde­tője maradjon Rozs István dr. főtörzsorvos és Lichtenberg Sándor dr. ezredorvos embermentő munkájának. A kórház főparancsnokáról, R­o­z­s István dr. főtörzsorvosról és a nagyhírű sebészta­nárról, Lichtenberg Sándor dr. ezred­­orvosról egy fiatal szobrászművész, Eckert János domborműveket készített, ezeket Ro­me­­­s­z György gyáros ércbe öntötte és a két dombormű egymással szembenézve már­ványlapra került. Ezt a díszes kivitelű em­léktáblát leplezték le tegnap kedves, szép ün­nepély keretében. A­ leleplezési ünnepélyen megjelent V­i­s­y László dr. főispán és Nendtvich Andor polgármester. A katonaság részéről L­i­p­p­­n­e­r Károly tábornok, állomásparancsnokon kívül megjelentek az összes Pécsett állomá­sozó ezredek, illetve zászlóaljak kiküldöttei, nagy számban voltak képviselve az orvosok és a polgári személyek is. Az ünnepély a kertben, közvetlen a lépcsőfeljáratnál folyt le. A katonazenekar hangjai vezették be a programmot. Ezután Fejes Károly tábori lelkész német, majd magyar nyelven mon­dott beszédében mutatott rá arra a nagy em­bermentő munkára, mely a háborús eszten­dők alatt a pécsi csapatkórház falai között nap-nap mellett tartott. Ennek a munkának sikere és eredménye két melegszívű ember nevéhez és munkájához fűződik, az egyik Rozs főtörzsorvos, a másik a már eltávo­zott Lichtenberg sebésztanár. A hálás szeretet emelte az emléktáblát, kéri a tábor­nokot, engedje meg, hogy lehulljon róla a lepel. L­i­p­p­n­e­r Károly tábornok mondott ez­után mély hatású beszédet. A­ rettenthetetlen hős katonák munkája mellett elismeréssel szólott arról az emberfeletti munkáról is, a­mely a front mögött folyik, ott, ahová súlyos sebeikkel vagy nehéz betegségben gyógyulá­sért menekülnek a vitéz katonák. Az orvosi tudomány, az emberszerető szív az, amely újra visszaadja az elvesztett épséget s egész­séget. Örömmel adózik az ünneplő bajtársak­kal Rozs főtörzsorvos és Lichtenberg dr. ez­redorvos sikerekben gazdag működéséért. Majd csengő magyar nyelven folytatja be­szédét a hadsereg legfőbb uráról, az apos­toli királyról emlékezik meg meleg szavak­ban azzal a hő­­hajtással, hogy az Isten so­káig éltesse a királyt. Háromszor felzugó éljenzés közben, a Gotterhalte, majd a Himnusz hangjai után lehullott a lépcsőházban elhelyezett márvány­lapról a lepel. Az emléktáblát gyönyörű ba­bérkoszorú vette körül. A márványlapra mindössze ez van rávésve: ,,1914—15—16.“ Az emléktáblát a kórház részéről Mano­­v­i­c1 Hermann főhadnagy vette gondozásba. Megható szép jelenet volt, amikor mankóira támaszkodva a szónoki dobogóra lépett egy sebesült harcos. Beszédet mondott nem a szónok lendületével, de az egyszerű ember egyszerű őszinteségével. A­mikor meg-meg­­akadt a meghatottságtól, elérzékenyült han­gon bocsánatot kért. A katonák háláját és szeretetét tolmácsolta a főtörzsorvos és az eltávozott ezredorvos iránt. Beszédét azzal a szerény, hangú köszönéssel zárta: — Bocsánatot kérek... Ez a szerénység adott díszt a mankón járó hős katona beszédének. Az ünnepélyt a katonazene hangjai fejezték be. A napsuga­ras szép időben az ünneplőkről csoportkép készült, a távollévő Lichtenberg Sándor dr. ezredorvost táviratban üdvözölték. %%%%%%%%%%%%%%%%% Vasárnapi táviratok. Főhadiszállásunk április 30-iki jelentése: Orosz hadszíntér: Mlynovtól északra osztagjainkat túlerős orosz támadás elől újra visszavetettük azokból az előretolt állásokból, amelyeket az oroszoktól folyó hó 28-án elfoglaltunk. A tegnap jelentett foglyok száma több mint kétszázra emelkedett. Olasz hadszíntér: A front számos helyén folytatott tüzérségi harc élénksége nem haladta meg a szokásos mértéket. Időnként Görz városa újra tűz alatt állottt. Repülőink bombákat dobtak a Villa Vicentinánál levő olasz daraktáborokra. Az összes repülőjárművek sze­rencsés légi harc után sértetlenül tértek vissza. San Daniele del Friulinál egy repülőnk négy ellenséges re­pülő ellen állót harcban és ezek egyikét kényszerí­­tette, hogy zuhanó repüléssel alászálljon. Az Adamel­­lo-szakaszon olasz osztagok, amelyek a Dosson di Genova felől nyomultak elő, a Topeteszorosban levő hadállásainkat támadják. Az április 28-ról szóló olasz hivatalos jelentés azt a teljesen valótlan állítást tar­talmazza, hogy a mi gyalogságunk „egyre gyakrabban“ használ robbanó lövedékeket. Ezzel szemben csak azt állapítjuk meg, hogy az olasz népjogellenes cseleke­detek (robbanó lövedékeknek, gázbombáknak hasz­nálata, világosan megjelölt kórházaknak, kolostoroknak ágyúzása stb.) sokkal gyakrabban fordulnak elő, sem­hogy még megemlítenék. Délkeleti hadszíntér: Változatlan. A német nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Givenchy en Gohellenél az an­golok több ízben megismételték ellentámadásaikat, anélkül, hogy eredményt érhettek volna el. A Somme­­tól északra és az Oisetól északnyugatra sikeres járőr­harcokat vívtunk. A Maastól balra tegnap este na­gyobb francia haderő támadta a Mort Homme-magas­­laton levő és csatlakozólag a Caurette erdőcskétől északra eső vidékig levő állásainkat. A magaslat ke­leti lejtőjén folytatott szívós harcok után a támadást visszavertük. A folyótól jobbra az ellenségnek a Thia­­umont-majortól északnyugatra ellenünk intézett előre­törése meghiúsult. Egy német repülő Verdung Belle­­ray felett három ellenséges repülőgéppel harcolva ezek egyikét lelőtte. Keleti hadszíntér: A Narocz-tótól délre az éjszaka folyamán még négy orosz ágyút és egy gépfegyvert, valamint 83 foglyot számítottunk be. Balkáni hadszíntér Nem volt újabb esemény. 3. oldal. Tanítónők szervezkedése Országos kath. tanítónőegyesü­let alakítása Pécs, május 1. A tanítónők is hozzáfogtak a szervezke­déshez. Vasárnap délelőtt Budapesten meg­alakították az egyesületüket. A közgyűlést megelőzően 10 órakor Szmrecsányi Lajos ér­sek az Angolkisasszonyok templomában mi­sét celebrált. 11 órakor kezdődött az alakuló közgyűlés az Angolkisasszonyok dísztermé­ben Szmrecsá­n­y­i érsek és özv. gróf Károlyi Gyuláné elnöklésével. Szmrecsányi érsek nyitotta meg az ülést. Beszédében rámutatott a katholikus tanító­nők országos szervezésének szükségessé­gére,, amit mi sem bizonyít fényesebben­, mint az ott összegyűlt közönség nagy száma. A szervezés irányelveivel foglalkozott az­után az érsek, megjegyezvén, hogy, mint minden alkotás csak akkor maradandó, ha ér­tékes anyagból van felépítve, úgy a katholi­kus tanítónők szervezkedésének is csak úgy lesz méltó sikere, ha minden erejükkel és te­hetségükkel tömörülnek a megvalósítandó cél szolgálatában. Az érsek mély hatást tett elnöki megnyi­tója után, felolvasták csaknem valamennyi katholikus egyházfejedelemnek az egyesület megalakulására küldött üdvözlő leveleit. E­r­n­s­z­t Sándor dr. pápai kamarás, a katholikus Népszövetség vezérigazgatója terjesztette elő a jelölő bizottságnak a tiszti­kar választására vonatkozó javaslatát, me­lyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. El­nök lett: Szmrecsányi Lajos egri ér­sek, tiszteletbeli elnökké özv. Károlyi Gyuláné grófnét, alelnökökké pedig C­ze­ch­n­e­r Irmát és Rabolt Ferencnét vá­lasztották meg. Czechner Irma megköszönvén az előlege­zett bizalmat, részletesen fejtegette, hogy az egyesület programmját, a tagok anyagi érde­kein kívül különösen a hitélet mélyítését tűzte ki legfőbb feladatául. A közgyűlés azután Csernoch János bíbornok-hercegprímásnak és Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszternek üdvözlő táviratot küldött. A közgyűlést meleghangú táviratban üd­vözölte a megalakulás alkalmából gróf Zichy Gyula dr. pécsi megyéspüspök. özv. Károlyi Gyuláné grófné buzdító sza­vai után, Szmrecsányi érsek az ülést bezárta. o®o9«9990000@999999009999999e9999f‘ Ä balkán harctér Kínos újság — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. Főhadiszállásunkról jelentik hivatalosan május 1-én. Nincs újabb esemény. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettesei A helyzet változatlan — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállás jelenti Ber­linbe május 1-én. Különös jelentőségű esemény nem tör­tént.­­ Legfőbb hadvezetőség.

Next