Dunántúl, 1916. június (6. évfolyam, 126-147. szám)

1916-06-01 / 126. szám

.­óidat. DUNÁNTÚL Csütörtök, jútnius 1. A pécsi székesegyház jubileuma Írta: SZŐNYI OTTÓ dr. Pécs, május 31. Hazai kultúránk egyik büszkesége, hogy az antik, klasszikus világért lelkesedő renais­sance művészete Itáliából először hozzánk szivárgott be a­vagy Hollós Mátyás idejé­ben. Pécsnek ekkor kiváló humanista püspökei voltak. Nem csoda tehát, hogy a renaissance Pécsett is jelentkezett. Szatmá­ri György remek palotát épített a székesegy­ház délkeleti tornyához, melyet csak 1780 kö­rül bontottak le. Ennek fönmaradt két kő­ablakkerete a legfinomabb renaissance for­mákkal dicsekszik. De még nevezetesebb a Corpus Christi-kápolna vörös márvány ol­tára, ugyancsak Szatmári püspök (a tetyei kastély építője) mecénásságának dicső ta­núja. Még földerítendő lesz, hogy eredetileg a székesegyház számára készült-e ez oltár. Oly rövid volt és zavaros a Mátyás királytól a mohácsi vészig terjedő idő, hogy egyebet az említett dolgokon kívü­l nem alkothatott a renaissance dómunkban. A másfélszázados török hódoltság nem ha­gyott maradandó nyomokat a székesegyhá­zon. A török dsámivá alakította át s a hódító Szulejmán szultánról nevezte el. De ez az át­alakítás nem járt építkezéssel. Csak a ke­resztény felszerelést dobták ki és helyébe né­hány emelvényt raktak, a nyugati kapura ko­rán­ idézeteket festettek és mikor 1631-ben becsapott a villám a délnyugati toronyba és annak felső részét ledöntötte, Ah­med Bel­grádi ága úgy — ahogy kijavította. Legfel­jebb még egy pár szoborról a fejeket verték le, de egyéb pozitív kárt nem tettek az épü­letben, csak nem gondozták, sőt Pécsről való kivezettetésük előtt mint templomot be­csukták és raktárnak kezdték használni. Bi­zony a gondozás hiánya nagyon meglátszott rajta. A törököknél sokkal lényegesebb befolyás­sal volt a dóm sorsára és alakjára a hódolt­ság után ott újra berendezkedő püspökség. Nesselrod gróf püspök sokat épített rajta. Hogy mennyit rontott a régi emlékeken, azt még most nem lehet pontosan kimutatni. Tény, hogy a román kriptalejárások és nép­oltár fölé lépcsőzetet rakatott s utóbbi alatt lejáratot töretett a kriptába. Ezer szerencse, hogy ez alkalommal nem bontották le telje­sen a régi emlékeket, hanem csak annyira, amennyire az uj lépcső kívánta. Egyebekben a Nesselrod-féle ,,helyreállítás“ az épület karbahozatalával vesződött. Újítás csak az énekkarzat beépítése, a mai Mária- és Cor­pus Christi-kápolna barokkos beboltozása és az egész templomnak egy, szörnyű méretű, idomtalan tetővel való befedése volt. Nessel­­rod után az egész 18. században élénk a te­vékenység a dóm körül. A­ mai sekrestyéket megépítik,, új, hatalmas barokk főoltárt, a bol­tozatig nyúlót helyeznek a főapsisba, a két oldalapsisba szoborcsoportozatos bécsi oltá­rok kerülnek, a diadalív pilléreihez a trienti Sartori támaszt finom olasz márványokból faragott oltárokat s azokra sz. Sebestyén és Mihály arkangyal alabástrom-szobrait he­lyezi, a Szatmári-oltárt felállítják a Corpus Christi-kápolnában, toldalékfolyosókkal kö­tik össze a templomot a püspöki palotával és a levéltári épülettel; ornátusok, harangik­, rokokó sekrestyeszekrények készülnek, sőt elkezdenek foglalkozni a front kiépítésének gondolatával. Ez utóbbinak megvalósítása azonban a 19. századra maradt. Nem kisebb művész, mint Pollák Mihály, a Nemzeti Múzeum mestere kap megbízást a káptalantól a déli és nyu­gati homlokzat kiépítésére. Pollák 1807-ben fog a munkához az András (ma Mór-) ká­polna megépítésével. Windisch János pécsi kőművesmester és Gianone Péter, pécsi kő­faragómester a vállalat vezetői. A munka jó sokáig tartott. Igaz, hogy nagyarányú is volt. Még 1830 körül is akadt tenni való. Ek­kor nyerte a dóm külseje azon alakot, amely­ben 1882-ig volt. Pollák, mint a klasszicismus emlőin nevelődött építész nagy zavarban le­hetett, mikor a dóm homlokzatainak megter­vezéséhez fogott. Amihez ő értett, az antik görög-római klasszikumot, nem merte alkal­mazni, mert simulni akart az épület meglévő formáihoz. Ezek közül a gótikus elemek vol­tak akkor a leginkább szembeszökők, a mennyezetek és a nagy ablakok. A román elemek meglehetősen el voltak mosva, csak a tornyokon mutatkoztak teljes frisseséggel. A gótika szótárát kezdte hát böngészni és e böngészetnek az lett az eredménye, hogy a csúcsivekben látta meg e stílus legjellemzőbb mozzanatait, de annak nagyszabású szerke­zeti egységét, a részleteken is uralkodó egy­öntetűséget nem vette észre, vagyis a gótika szellemét nem értette meg. Oka ennek a mű­­történelmi tudománynak akkori fogyatékos­sága a középkor tanulmányozásában, de bi­zonyára Pollák erős művészi egyénisége is. Így kaphattak aztán a székesegyház homlok­zatai csúcsiveket, de nem gótikus stílust, ha­nem Pollák-féle stílust. Ha a történelmi stí­lusok mértékével mérjük e homlokzatokat, akkor el kell ítélnünk azokat, de ha letesszük a történelmi szemüveget és csupán a művészi erő mértékét alkalmazzuk, nem lehet tőlük bizonyos egyéni szépséget, sőt monumentali­­tást elvitatni. A közérzés utóbbi értelemben ítélt felőlük: tetszettek neki. A tornyok ro­­másságát csak annyiban bolygatta meg Pol­lák, hogy mind a négy torony ikerablakait egy formára hozta és a sisakot mellőzte s he­lyette vároromszerü csipkés mellvédeket ra­kott fel rájuk. A Nesselrod-féle egységes te­tőt helyesen eltávolította s a fő és mellékba­jok és a kápolnák külön-külön tetőket kap­tak. A külsőt befejezték 1854-ben a Bartalits Mihály-féle óriási apostolszobrok, melyek most a papnevelő kertjében állnak. Belül is csak egy újítás történt a restauráció: Lei­­tovszky János püspök a hajóbeli pillérekhez a régi faoltárok helyébe 4 márványoltárt ál­líttatott s ezeket Zichy Mihálytól, Kupelndie­­erstől, Endertől, Borosstól eredő olajfestmé­nyekkel diszitette, 1846-ban. Végül 1879-ben Angszter József uj orgonát készített a szen­télybe. Az­oross harctér élénk harci tevékenység — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. Főhadiszállásunkról jelentik hivatalosan május 31-én. Az élénkebb harci tevékenység a besszarábiai határon és Wolhyniában tovább tart. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Eseménytelenség — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállásról jelentik május 31-én. Nem volt különös esemény. Legfőbb hadvezetőség. * * A DUNÁNTÚL TELEFONSZÁMAI: Dunántúl szerkesztősége 6­50 Kiadóhivatal 2-22 Dunántúl könyvkereskedés 5-50 Az új termés Kormányrendelet a zár alá vételről Pécs, május 31. A kormány a hivatalos lap mai számában közli az 1916. évi búza, rozs, kétszeres, kö­les, árpa és zabtermésnek zár alá vételéről szóló rendeletet. Megállapodtak, illetve meg­maradtak a tavalyi rendszer mellett. Fővá­sárló lesz az idén is a Haditermény Rész­vénytársaság, azonban 1916. október 15-ig az idén is vásárolhatnak a magánosok és a törvényhatóságok. A rendelkezések legfon­tosabb újítása, hogy a havonkénti és fejen­kénti gabonaadók mennyiségét felemelték nyolc kilogrammról tíz kilogrammra. A ten­geriről még nem történt intézkedés. A rendelet főbb rendelkezései a követke­zők: A termelő szükséglete. A termelő a zár alá vett termésnek azt a részét, amelyet saját házi és gazdasági szük­séglete céljaira 1917. augusztus 15-éig igé­nyelhet, erre a célra szabadon felhasznál­hatja. Házi szükséglet címén havonként és fejenként tizennyolc kilogrammot használ­hat fel és pedig a termelő háztartásában rendszerint természetbeni ellátást élvező sze­mélyek számára. Gazdasági szükséglet cí­mén csak a terménybeli járandóságok, a vetőmag és az állatállomány szükséglete vehető számításba. A házi és gazdasági szükségletet megha­ladó mennyiségeket csak a Haditermény Részvénytársaság, illetve ennek bizományo­sai, továbbá olyan személyek számára sza­bad eladni, akik vásárlásra jogosítva van­nak. Tilos a termelőnek a termés zár alá vett részét az illetékes törvényhatóságnak a te­rületéről elszállítani. Beszerzés. Aki maga nem termelő, az 1916. évi októ­ber hó 15. napjáig vásárlási igazolvány alap­ján jogosítva van a saját házi szükségletére búzát, rozsot, kétszerest, kölest és árpát minden közvetítő kizárásával bármely ter­melőtől vásárolni. Városi törvényhatóságok területén tartott állatok birtokosa állataik eltartására nem vásárolhatnak. Házi szükséglet címén a mezőgazdaság­gal vagy más őstermeléssel foglalkozó fo­gyasztó a termény mennyiségből 18, illetve csak 10 kilogrammot vehet fejenkint és ha­­vonkint számításba. Gazdasági szükséglet címén csak a ter­ménybeli járandóságokra, a vetőmagra, va­lamint a tenyész és haszonállataik eltartá­sára és hizlalására szükséges terménymeny­­nyiséget vásárolhatják. A lakosság ellátása. A gabonával és liszttel el nem látott la­kosság megfelelő ellátásának biztosítása a törvényhatóságok feladata lesz. Az állatállomány (ló, szarvasmarha, ser­tés, baromfi, stb.) eltartására szükséges ter­mény biztosítása céljából az illetékes minisz­terek törvényhatóságoknak, közintézetek­nek, továbbá husznál nagyobb állatlétszám­mal dolgozó ipari telepeknek és vállalatok­nak megengedhetik, hogy 1916 október 15-ig a H. T. útján annyi árpát és zabot vásárol­hassanak, mint a­mennyi az ottani állat­­állomány takarmányozására 1917 aug. 15-ig szükséges lesz. Kereskedők (szövetkezetek), ha gabona adásvételével eddig is foglalkoztak, a H. T. által a kereskedelmi miniszter utasításainak megfelelően kiállított vásárlási igazolvány alapján üzleti telepük törvényhatóságának területén a termelőktől búzát, rozsot, két-

Next