Dunántúl, 1916. szeptember (6. évfolyam, 200-222. szám)

1916-09-01 / 200. szám

A menekülők elhelyezése Budapest, augusztus 31. (A Dunántúl telefonjelentése.) A kormány a határszéli vármegyék me­nekültjei elhelyezéséről a következőkép gondoskodott: Szeben és Alsó-Fehér megyékből Bács- Bodrogba, Hunyad és Krassó-Szörétsy megyékből Hajdú és Szabolcs megyékbe. Háromszék megyéből Jász-Nagy-Kun- Szolnok és Békés megyébe. Brassó, Fogaras és Kiskü­küllő megyék­ből Torontál, Csanád és Csongrád megyékbe viszik a menekülteket. Ez ügyben B­o­d­a Dezső főkapitány el­nökletével ma délelőtt nagy tanácskozás folyt a rendőrségen. Intézkedés történt, hogy a menekülteket egyelőre a Tattersal­­ban, a népszállóban és üresen álló iskolák­ban helyezzék el. W­e­i­s­z Manfréd lőszergyáros Erdély­ből érkező bármennyi munkást felveszi gyá­rába, valamennyinek munkát ad, elszállá­solásáról és élelmezéséről is gondoskodik. A két pályaudvaron eddig összesen 8000 menekülő érkezett Budapestre, akiknek leg­nagyobb része az intelligens családokból került ki. A főváros ingyenes lakásközvetí­­tésről gondoskodik a menekültek részére. A menekülteket segítő bizottság Budapest, augusztus 31. (A Dunántúl telefonjelentése.) A képviselőház olvasóter­­ében ma dél­után megalakult az erdélyi­­g­i segélybizott­ság. Az értekezleten jelen­­ voltak az összes erdélyi képviselők. A bizot­tság elökévé D­á­­n­i­e­s Gábor bárót választották meg. A bi­zottság elhatározta, hogy mindennap ta­nácskozni fognak, központi irodát állítanak fel. Mindkét budapesti pályaudvaron 6 órán keresztül felváltva egész napon át két-két képviselő fog a menekültek rendelkezésére állani. Az értekezlet kebelében szűkebb bizott­ság is alakult, amely a kormánnyal állandó érintkezésben fog állani. Ez a bizottság már tárgyalt is Szterényi államtitkárral. P­o­l­ó­n­y­i Dezső képviselő egész évi képviselői tiszteletdíját a menekültek részé­re ajánlotta fel. D­a­r­v­a­s Fülöp jelentette az értekezlet­nek, hogy a kormány csak egy koronát ad naponta a menekülteknek. Ez az összeg oly csekély, hogy a megélhetés belőle teljes le­hetetlenség. A fővám­s által tervezett ebéd maga 1 - 20 fillérbe kerül, míg az egész napi élelmezés 3 koronát igényel. Dániel Gábor javasolja, hogy a kor­mányt kényszer""e­sér" arra, hogy a menekül­tekről megfelelőleg gondoskodjék, bármen­­­­­nyibe kerüljön is. Ezt a kívánságot követe­lésként állítják fel a kormánnyal szemben. Sümegi Vilmos bejelentette, hogy a balatonboglári és balatonlellei tulajdonosok összes nyaralóikat felajánlották a menekül­teknek. ___ _________ A Magyar Általános Hitelbank 100.000 K, a Magyar Bank 25.000 koronát adományo­zott a menekülteknek. N­á­g­y 11 Marcsi vállalkozó 40 menekült­nek hajlékot és élelmezést biztosított. DUNÁNTÚL Péntek, szeptember 1. Falusi élet a háború alatt Néhány adat egy baranyai községből Pécs, augusztus 31. A falusi életről számol be lapunk egy olva­sója A falu háborús életviszonyait ismer­teti. Beszámolójából néhány szomorú adat vetődik felszínre, azért amikor visszaadjuk itt a cikket, nem­­akarunk tükröt tartani vár­megyénk elé, de rá akarunk mutaatni arra, hogy milyen nagy és nehéz feladatot ró a mai idők súlyos helyzete a falu vezetőire, elsősorban pedig a papságra és a tanítókra. K­o­m­­­ó­s­y Márton tanító megfigyeléseit az alábbiakban közli lapunkkal: „23 év óta mint tanító működöm a Dráva közelében levő egyik sokac községben. Ez idő alatt bő alkalmam nyílt községem lakói­nak erkölcsi, társadalmi és művelődési vi­szonyait behatóan megismerni. De különösen a mostani háborús időkben tettem megfigye­lésem tárgyává népem életviszonyait és lelki megnyilvánulásait. Bizony fájdalommal kon­statálom, hogy, népem a mostani súlyos há­borús időben minden tekintetben nagy mér­tékben megváltozott. A régebbi időben fenn­állott emberbaráti s egymás segítésében megnyilatkozó kölcsönös szeretet egyszerre eltűnt lelkükből s helyébe a gőg, az egymást zsaroló szenvedély és részvétlenség lépett. Ennek a sajnálatos ténynek bizonyítására a többi közt csak azt említem meg, hogy míg az előbbi években pl. egyik a másikának csupa szívességből elvitt egy-két zsák gabo­nát a 7 kilométernyi távolságban levő ma­lomba, vagy piacra, legfeljebb 1—2 deci pá­linkát fizetett az illető jószántából, míg el­lenben most ugyanoda 1 zsák szállításáért 2 koronát és szeszes italt is kérnek meg a hadbavonultak hozzátartozóitól is. Így van ez minden esetben. Nem tudják már mit kérjenek, ha egyik a másikának va­lami munkát végez, vagy elad valamit. Mél­tányosság és a szegényen való szánalom is­meretlen jogaknak. Ámbár hatóságilag meg van állapítva minden munkáért követelhető maximális díj, de arra nem adnak semmit s nem is mer arra hivatkozni az, akinek mun­kásra vagy igás napszámosra van szüksége. Fájdalommal tapasztaljuk azt is a faluban, hogy a vallásosság is a háború folyamán nagy mérvben csökkent, ami az eddig elő­adottakon kívül abból is kitűnik, hogy a tem­plom a vasárnapi istentiszteletek alatt majd­nem üres, mert az itthonlevők nem igen jár­nak templomba, de még sokan a gyermeke­ket sem engedik oda, pedig a mostani nehéz időben nagyon üdvös volna, hogy mindenki minél buzgóbban látogassa az Isten házát. Súlyos következményeket maga után von­ható nagy baj az is, hogy az anyák vagy nem tudják,­­vagy nem akarják gyermekeiket a kellő­ mértékben fegyelmezni. Erről szemé­lyesen meggyőződtem, mert a napokban ta­nulóim szüleit otthonukban felkerestem és érdeklődtem gyermekeik magaviseletéről és bizony sokan panaszkodtak, hogy nem bír­nak velük. Többen őszintén bevallották, hogy gyermekük örömmel menne templomba, de ők nem engedik, mert vagy nincs ünnepi ru­hájuk, vagy megszokásból, mert ők sem járnak. Még azt is kilátásba helyezték, hogy a lábbeli hiánya miatt iskolába sem fogják járatni gyermekeiket, de azért nagyban füs­tölnek a hadisegélyes asszonyok kamasz fiai is. Nem fol­yatom tovább ezeknek a vissza­tetsző eseteknek felsorolását, hanem csak azt mondom, hogy most, m'!A­z atyák leg­nagyobb része a harcmezőkön elképzelhetet­len szenvedéseken és fáradalmakon megy keresztül, hogy édes hazánkat, csendes ott­honunkat minden oldalról ránk támadt ellen­séggel szemben hős vérük ontásával végső leheletükig védelmezzék s egyrészt pedig oly sok viszontagság után a családi tűzhelytől, drága hazánktól távol idegen országban, el­lenséges arcoktól környezve tettesük a hon­vágytól gyötört szomorú életü­ket. — az anyáknak hatványozott kötelességük, hogy gyermekeiket Istenfélelemben a legnagyobb gonddal neveljék, mert ők tartoznak első­sor­ban felelősséggel, hogy a mai fiatalságból fejlődő nemzedék Istenfélő, hazaszerető le­gyen. Mi tanítók hiába fáradozunk, küzködünk ebben az irányban az iskolában és azon kívül is, ha a szülők és a társadalom többi tgja munkánkat hathatósan nem támogatja. Igazán nehéz problémának látszik annak megoldása, miként lehetne a nép lelkéből a belopódzott gőg, kíméletlenség, kapzsiság és zsarolás vágyát és a többi érzelmet kiir­tani és helyébe az Istenfélelem, emberbaráti szeretet, jámborság, könyörület s a többi ne­mes érzelmeket, — melyeket a hirtelen ki­tört háboru szele lelkéből oly hamar, úgy­szólván gyökerestől kitépett — visszaplán­tálni. Ha minden arra hivatott tényező nem nézi közömbösen a mai társadalom hibáit s gyar­lóságait, s ha szivünkben a felebaráti szere­tetnek legalább parányi szikrája szunnyad, ha mindnyájan erőnkhöz mérten töreksz­ünk a mutatkozó társadalmi­­ferdeségek és bajok kiirtására, jó példaadásunk által az erköl­csök nemesbítésére, akkor remélhetjük, hogy fáradságunkat, ha nem is teljes, de leg­alább némi siker fogja koronázni.“ Eddig szól a falusi megfigyelésekről adott beszámoló. Mint valami rosszat sejtő figyel­meztető hang szól ez az észrevétel és rátereli figyelmünket a falusi életre. A jövőért való aggódás késztet bennünket arra, hogy felszí­nen tartsuk a falusi élet kérdését, foglalkoz­zunk a bajokkal és felkínáljuk laphasábjain­kat azoknak, akik a falusi nép közi meg­figyeléseiknek, tanácsaiknak közlésével elő­mozdíthatják azt a törekvést, amely mind­nyájunkban él, hogy a magyar jövő szebb és jobb legyen. A francia harctér Tüzérségi és felderítő harcok — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállásról jelentik augusztus 31-én. Az ARMENTIERES felett és alatt hú­zódó arcvonal szakaszon az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. Heves tüzeléssel megkísérelt rajtaütések kap­csán előremenő felderítő osztagait visz­­szautasították. RODINCOURT-nál Ar­­rastól északra egy német járőr az ango­lok árkában több foglyot ejtett. A SOMME mindkét oldalán a tűzharc továbbra is nagy hevességgel folyik. Utólagos jelentés szerint tegnap reggel MARTINPAICHE-től délre elveszett az ellenséges ásások felé előugró egyik ár­kunk. A MARS területén, FLEURY mellett vívott kisebb kézigránát harcoktól elte­kintve, nyugalom uralkodott. Ludendorf, első főszállásmester.

Next