Dunántúl, 1916. október (6. évfolyam, 226-250. szám)
1916-10-03 / 226. szám
Kedd, október 3. A nagyszebeni csata A német katonák már román földőn harcolnak (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Berlin, október 2. A Berliner Tageblatt írja: A nagyszebeni csatában a románok összetörése után a bajor alpesi hadtest legnagyobb része a Vöröstorony szorostól délre román területen harcolt és most harcba bocsátkozott a Robu-Carmneni vonalon délről előrenyomuló román erőkkel. A Fogarasi hegyekben összeszorult hadsereg töredékeinek felszabadítására a románok heves támadást indítottak Nagysenknél, de visszavertük. Székelyudvarhelynél biztosító csapataink lassan visszahúzódnak főállásaikba. A hevesen utánuk nyomuló román erők jelentékeny veszteséget szenvednek. Román hivatalos jelentés (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Bukarest, október 2. A román vezérkar közli: 30-án haderőnket Nagyszeben vidékén több oldalról túlerőben lévő ellenség támadta meg. 3 napos harc után helyreállítottuk az összeköttetést dél felé, miközben az ellenséget visszavertük, amely ezen csapatainkat, amelyek dél felé vonultak vissza , megtámadta. Corabiánál kisebb ellenséges partraszállítási kísérletet visszavertünk. A románok hadműveletei (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Páris október 2. Lahováry román követnek, aki résztvett a nemzetközi gazdasági konferencián kézbesítették a sajtónak szánt táviratot, amely arról számol be, hogy a bekerítés veszélyével fenyegetett helyi balsiker nem befolyásolja az erdélyi hadműveleteket. ¥»»W**»M»*WW**¥***W¥»WW^ft** A Deutschlandon * König kapitány élményei Pécs, október 2. König kapitány, a Deutschland német tengeralatti kereskedelmi hajó parancsnoka, könyvet írt hajójának meseszerű útjáról. A könyvnek egy érdekes fejezete szól arról, hogy az angolok hogyan akarták a Deutschlandot elfogni. A fejezet a következő: Minél inkább haladtunk a nyílt tengeren, annál erősebben volt érezhető a hullámverés, amely hajónkat alaposan himbálta le-oda. Amint függőágyamban feküdtem, alaposan éreztem a hullámok mozgását. Egyszerre csak felhangzik az ágyam fölött levő hallócsőből: — Huijó! Eyring, a szolgálattevő tiszt jelentette, hogy a láthatáron fehér világosság látszik. Kiugrottam az ágyból és lépcsőkön s létrákon a fedélzetre siettem. Csakugyan éppen velünk szemben egy fehér sugárkéve látszott, amely mindig közelebb jött. Parancsot adtam riadóra és a következő pillanatban hajónk már elmerült. És ekkor egyszerre csak elfogott a nagy biztonság érzete. Furcsa út ez a mi utunk. Megy a fegyvertelen kereskedelmi hajó és egyszerre csak feltűnik az ellenség, néhány gránátot küld felénk, a tornyunk megsemmisül, a víz hatol be hajónkba és nemsokára valamennyiünket eltemet az Északi-tenger vize. A víz csakugyan fölénk borult, csakhogy mégis mi voltunk fölül. Mi uralkodtunk ,rajta még alant is! Utunkat aztán a víz alatt folytattuk tovább. Hajnalig voltunk a víz alatt és hajónk reggel négy órakor bukkant fel ismét a habokból. Már világos volt. A tenger nagyon hullámos. A távolban néhány halászbárkát pillantottunk meg, amelyek erősen küzdöttek az árral. Bent a hajóban nem volt valami kellemes. A hullámok igen erősen dobálták az egész alkotmányt és ezt gyomrunk nagyon megérezte. Azonban a fedélzeten is bajos volt tartózkodni, mert a hullámok minduntalan keresztülcsaptak rajta. A torony egyik oldalán még valahogy tűrhető volt a helyzet, mert a szél az ellenkező oldalról járt és ezt a részt a hullámok megkímélték. Ott verődtünk hat csoportba, amennyien épen elfértünk és szívtuk magunkba a nagyszerű friss levegőt. Csakhogy itt is megtörtént, hogy a hullámok elborítottak minket felével, így megyünk egész napon. Olykor találkozunk idegen gőzösökkel. Mikor messziről meglátjuk őket, irányváltozással kitérünk az útjukból. Estefelé a tenger csendesebb lett és a nap vörösen áldozott le nyugaton. Mindenki, akit a kötelessége nem kötött le a hajó belsejébe, feljött a fedélzetre, hogy friss levegőt s egy cigarettát vagy egy pipa dohányt szívjon. Ilyenkor nincs etikett. Mindnyájan egyformák és együtt vagyunk. Közben nézegetjük a láthatárt. Több szem többet lát. Némely embernek meg épenséggel olyan a szeme, mint a sólyomé. Az esthomályban egyszerre két hatalmas árboc tűnik fel, nemsokára látunk kéményeket és láthatóvá válik az egész hajó. Prizmás üvegeinkkel vizsgáljuk útját, hogy megállapítsuk az irányát. Irányváltozással a víz fölött akarunk útjából kitérni. Mikor megállapítottuk a hajó irányát, elővettem a térképet és egyszerre meghökkentem. Hohó, hiszen ennek a hajónak olyan az iránya, hogy azzal egyáltalán nem futhat be semmi kikötőbe. Az irány, amelyen halad nem vezet kikötő felé. Micsoda bolond hajó az, gondoltuk és mondtuk, amely egyenesen a sziklás partok felé halad. Ott valami nincs rendjén. Világos júniusi éjszaka volt. Jól láttunk. Észrevettük, hogy a hajón hatalmas semleges lobogó leng. Azt is láttuk, hogy a hajó közepére valami név volt ráfestve, melyet azonban nem tudtunk elolvasni. Egyik segédtisztem felkiáltott: — Miért nem vonja be a hajó éjszaka sem a lobogót és miért kellett a hajó nevét olyan feltűnően ráfesteni? Nekem ez a fickó gyanús! • • Nekem is az volt a nézetem, annál is inkább, mert nem tetszett nekem sem a hajó iránya. Elhatároztam, hogy nem merülünk le. Hiszen irányaink úgyis elágaznak egymástól. Azonban a hajó ebben a pillanatban éles fordulatot vett és egynesen felénk tartott. Láttuk, hogy minden úgy van rajta elhelyezve, mintha gyanútlan kereskedelmi hajó lenne. Mindenkit a fedélzet alá parancsoltam. Kiadtam a parancsot az alámerülésre. És ekkor a következő dolog történt: Alig vette észre a hajó alámerülési szándékunkat, amikor egyszerre elfordult tőlünk. Még láttuk, hogy sietve igyekszik odébb állani. Ezzel aztán a hajó vallomást tett rossz lelkiismeretéről. Azt hitte, hogy keresztül láttunk a szándékán és menekült. Menekült, mert azt hitte, hogy a következő pillanatban torpedót kap. Jót nevettünk a markunkba. Pedig milyen nagyszerű volt a terv. Nekünk még csak egy kicsit kellett volna közelebb jönnünk a hajóhoz, hogy az egyszerűen ránk vethesse magát. A modern tengeri rabló megjárta. Két óra múlva ismét felszinre bukkantunk és bármerre néztünk, nyomát se láttuk az idegen hajónak. Alaposan megijedt tőlünk és úgy megfutott, hogy keresve se lehetett volna mgtalálni. DUNÁNTÚL HÍREK. — Lipót rendes honvédezredes. A király Tihanyi József 17. honvédgyalogezredbeli ezredesnek, egy népfelkelő gyalogezred parancsnokának, az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül a Lipót-rend hadidiszítményes lovagkeresztjét adományozta díjmentesen. — Signum laudis. A király megparancsolta, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Lipcsey Márton 1. honvédhuszárezredbeli századosnak újólag, Vas Antal dr. 52. gyalogezredben tartalékos főhadnagynak. Molnár András 69. és Eberewein Gusztáv 52. gyalogezredbeli tartalékos hadnagyoknak a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. — Kinevezés a vármegyénél. Szily Tamás főispán a vármegyei főispáni titkári teendők elirásával Koszits Béla tb. megyei aljegyzőt bízta meg. — Kitüntetett pécsi honvédtisztek, A kiaz ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a 19. népfelkelő gyalogezrednél beosztott Faludy László 14. és Wescha József 19. honvédgyalogezredben tartalékos főhadnagynak a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. — Egy érdekes pör vége. A mustkorában tüzetesen ismertettük azt a pert, amelyet Vaszary János festőművész indított Keszthely városa ellen a volt hercegprímás portréjának átfestése miatt s amelyben felebbezés folytán a pécsi Ítélőtábla is ítéletet hozott. A keszthelyi tanács ugyanis nem volt megelégedve Vaszary művészi remeklésével s a gyönyörű képet egy vándorló piktor legénnyel átfestette. A művész a kép helyreállítása végett pert indított Keszthely ellen, amelyet a kúrián meg is nyert. A kúria kimondta, hogy a műalkotáson a tulajdonos is csak az alkotóművész hozzájárulásával eszközölhet változást. Ennélfogva a legfőbb bíróság utasította a nagykanizsai törvényszéket, hogy állapítsa meg, vájjon a képet viszsza lehet-e állítani régi állapotába, vagy meg kell semmisíteni. A törvényszék beavatkozására azonban nem lesz szükség, mert a perben álló felek kiegyeztek. Keszthely városa kötelezte magát, hogy a portrét eredeti állapotába helyezteti vissza s a művész kárpótlása helyett 500 koronát fizet a vak katonák javára. Ha azonban Vaszary festőművész vállalkozna a kép helyreállítására, a város utabbi 500 koronát ad a vak katonáknak. Ezenkívül Keszthely viseli a perköltségeket is. — Elhunyt táblabiró. Sonnewend Frigyes dr. bonyhádi táblabiró szeptember 30-án meghalt Bécsben. Sonnewend dr. gyomorrákban betegeskedett. Baját gyógyítandó Bécsbe utazott és itt operációnak vetette magát alá, de az operáció sem tudta megmenteni az életnek. Halálának hire nagy megdöbbenést keltett Bonyhádon. — A gyorssegély alapra. A pécsi városi főispáni hivatalban a gyorssegély alapra az eddigi gyűjtés 3634 , 20 fillért eredményezett, amelyhez ma a pécsi rendőrfőkapitányi hivatal perselygyűjtéseként 30 K 42 fillért csatoltak, amivel a gyűjtött összeg 3664 K 62 fillér. A lelkészek gabonajutaléka. A fölmivelésügyi miniszter folyó évi szeptember 24-én kibocsátott 92.554. elnöki szám alatti leiratában arról értesíti a Magyar Gazdaszövetséget, hogy az a lelkész, akinek jövedelme részben házilag kezelt földbirtokban van, szintén őstermelőnek tekintendő. Ennek értelmében a mezőgazdákat illető gabonajutalék jár a lelkészeknek is. Hasonlóképen őstermelő a miniszter leirata szerint az is, aki bár nyugdíjat vagy máshonnan származó jövedelmet élvez, de néhány hold földet bérel és azt saját cselédjeivel munkáltatja. 3. oldal.