Dunántúl, 1916. november (6. évfolyam, 251-274. szám)

1916-11-01 / 251. szám

i­­ómat. A trónörökösné Erdélyben (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Budapest, október 31. Zita főhercegnő, a trónörökös neje K­álla­y Erzsébet udvarhölgy és H­u­­nyady József gróf huszárszázados kísére­tében Erdélybe utazott és meglátogatta a kolozsvári, s­z­é­k­e­l­y­u­d­v­a­­r­h­e­l­y­i és m­e­d­g­y­e­s­i mozgó kórházakat. A fő­hercegnő ajándékokkal látta el a betegeket, meghallgatta panaszukat és kívánságaikat. A sebesültek közt román foglyok is voltak, akiket a főhercegnő szintén megszólított. Megható jelenet játszódott le a székely­udvarhelyi pályaudvaron, ahol­­a haza kívánkozó menekültek csoportja vette kö­rül a főhercegnőt. A trónörökösné biztató, vigasztaló szavakkal­ fordult a menekülők­höz, majd pénzt osztott szét közöttük. A trónörökösné ezután annak a kívánságának adott kifejezést, hogy egy oláh dúlt magyar helységet szeretne meglátogatni. A főher­cegnőt Farczádra kísérték, ahol sáros utakon át kereste fel a lakosságot. Az otthon lévők megmutatták az oláh pusztítás nyo­mait, a leégett házhelyeket. Zita főhercegnő itt is meleg szavakkal biztatta a lakosságot pénzt és rengeteg fehérneműt osztva ki kö­zöttük. Francia harctér Francia kudarcok — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállásról jelentik október 31-én.S Rupprecht bajor trónörökös vezértá­bornagy arcvonala: A Somme mentén a kedvezőtlen idő­ j­­árási viszonyok korlátozták a harci te-­­­vékenységet. A Les Boeufstól észa­kke-­­ letre és keletre állásaink ellen előre nyo- | muló ellenség osztagait tüzelésünkkel­­ visszaű­ztük. Egy francia századnak La­­ Maisonette eliten, intézett támadása meg- j­hiúsult. Épugy kudarccal végződtek kézigránátos csapatok arra irányuló kí­sérletei, hogy Biachestől délre fekvő új árkainkba behatoljanak. Nagy francia erőknek Ablaincourt ellen és a Chaulnes­­ —Lihonsi műut két oldalán indított tá­madása védő tüzelésünkben nem volt­­ keresztülvihető.­­ A trónörökös hadcsoportja: A Maas területén is nagyobb nyuga­­­­lom volt mint az előző napokban, csak­­ St. Michael vidékén ért el időnként na­­­­gyobb hevességet a tüzérségi tűz. Ludendorff, első főszállásmester. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦#♦♦♦♦♦♦♦♦ | A DUNÁNTÚL T­eLEFONSZÁMAi: Dunántúl szerkesztősége 6­50 Dunántúl kiadóhivatala 2-22 Dunántúl könyvkereskedő­ DUNÁNTÚL Szerda, november 1. A cipő és cipőjavitás Egy pécsi cipészmester közlése Pécs, október 31. A cipőre és cipőjavításra valamint az ár­maximálásra vonatkozó a közönség körében sok tekintetben téves felfogást igyekszik az alábbi közlés tisztázni. A mindenkit érdeklő kérdésről Fejes György pécsi cipészmes­ter a következőket írja: ..A cipő maximálása nem egészen a fo­gyasztók javára lenne, mert egyes minő­ségű cipők igen különböző árban kerülnek forgalomba. Így aztán ha a cipő ára maxi­málva lesz, a silányabb anyagból és silá­­nyan elkészített cipő ha II. osztályúnak lenne is minősítve mégis a mai, vagy még magasabb árt kapna, ellenben a jó anyagból és jól elkészített cipőnek ára esne. Ennek az lenne a következménye, hogy ez utóbbi ké­szítője kénytelen lenne olcsóbb anyagból előállítani készítményét, hogy rá ne fizessen. Ez pedig csak a fogyasztó közönség rovásá­ra lenne. A cipőjavítás árának maximálása teljes lehetetlen, mert oly különbözők a javítások és a felhasználandó talpak minősége, hogy azt ellenőrizni, vagy az árakat megállapí­tani lehetetlen. Meg kell jegyeznem, hogy ént nem tartok a cipő és javítások árának ma­ximálásától, mert bátran állíthatom, hogy a megállapítandó legmagasabb ár, nem lenne magasabb annál, mit eddig vevőimmel fizet­tettem. És ezt azért tehettem, mert a talp­­köröket maximális árban vásároltam a pécsi bőrgyártól.­.Azonban, hogy a Részvénybőrgyár az utóbbi időben jobb talpbőrt és olcsóbban bo­­csájtott a magánosok rendelkezésére, mint a cipészeknek, ez még nem mérvadó a tat­ral­ások árának megállapítására, annál is in­kább mert a 4—5 koronás talp csak talpnak eríg­­ pár cipőre, azonban a talpalás rende­sen sarkalással van már pedig egy pár szé­les férfi cipő sarokra annyi talp kell mint or- cipő talpra ,őt ha a sarok lekopott még több is kell, tehát igy nem 4—5 hanem 6—7 f­orm­a­. He ez csak a magánosok által Részvénybőrgyár raktárában vásárolt tal­paknál áll. A cipészek ilyen árban talpakat nem kapnak­, ennek bizonyítására felhozok egy-két példát: Egy iparos vásárolt 1 pár női félcipő felső­részt 15 korona árban, 1 pár talpat 14 koro­na árban, ehez kell talpbélés, kéreg, ráma sarok és egyéb kellékek 7 kor. Ugyancsak ez az iparos vett 1 pár csizmára való fél­­talpat sarokfolt nélkül 10 korona­ árban, mi­lyen árban kellett a cipőt illetve csizma­­talpat elkészítenie, hogy élhessen, házbért, adót fizethessen, tüzelőt, világítást vehessen. De különben is Pécsett és az egész ország­ban a maximális ár papíron van, gyakorlat­ban igen kevés az aki azt betartja. Ma a talpat 60—70 korona árban veszik a cipészek és ha számításba vesszük, hogy a d­i­szbő­r és a sertő bőrnek 3—4-szeres az rá, egyéb kellékek ára öt-nyolcszorosra emelkedett és maga a munkabér is. Lehet-e c, ,­jálni, hogy a cipő és cipója vitás ára is e­elkedett? Mert e­­rre annak a cipész­nek is élni kell és számításba kell vennie az élelmi cikkek drágaságát. Úgy áll a cipőuzsora és talán nem is a ci­pészek azok a veszedelmes hiénák. Mivel pedig a cipő elsőrendű szükséglet jó lenne vele foglalkozni, kutatni különösen illetékes helyről, hogy miért drága a cipő? Hol is vannak azok a hiénák? Azt hiszem nem ne­héz megtalálni őket a kereskedelem kapzsi­ságában, tisztelet a kivételnek, de mint min­dennek úgy a cipőárak drágí­tóit is ott lehet feltalálni.“ Angol vezére le a háborúról (A Duncintv. tudósítójának telefonjelentése.) G­e­n­f, október 31. Kanada új főkormányzójának a Devons­­h­i­r­e­y hercegnek tiszteletére Londonban adott banketten Robertson vezérkari főnök ezeket mondotta:­­ — Még ma nem látom a háború végét, hogy a háborúnak mikor lesz vége, ez a kérdés ma nem bír érdekkel. A háborút csak akkor fejezzük be, ha az ellenséget legyőzzük. Minden erőnket össze kell hordanunk, hogy úgy harcolhassunk, hogy a végső győzelem a mienk legyen. Ezután Balfour a tengerészet első lord­ja szólalt fel. Magasztalta az angol flottát, amelynek köszönhető, hogy a csapatok és a muníció szállítások akadálytalanul eljutnak a gyarmatokból az anyaországba és Fran­ciaországba. Harc az oláhokkal Az oro­z segítség (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Genf, október 31. V­e­r­r­o­u­x tábornok cikket írt, amely­ben kételkedik az orosz segítség lehetőségé­ben. Azzal fejezi be fejtegetéseit, hogy Oroszország képtelen nagy hadsereggel tá­mogatni Oláhországot. Zsákmányolt román petróleum (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Hága, október 31. K­o­n­stanza elfoglalásánál zsákmá­nyolt petróleum késztet közt olyan is van, amelyet Románia az antantnak adott el. Da­cára annnak, hogy a szállítás nem bonyoló­dott le a kifizetés mégis megtörtént. Az elhárított felelősség (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Bukarest, október 31. Az Independence Roumaine írja: A szövetségesek támadásával szemben megállapítható, hogy Oláhország nemi felelős a történtekért. A román fronton folyó har­cért a felelősség kizárólag a szövetségese­ket terheli. Azoknak kötetességük, hogy mi­nél hathatósabb támogatással jóvátegyék a üzem­ed­éti kudarcokat.

Next