Dunántúl, 1917. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1917-06-01 / 124. szám

VIL éstfolyam­ 124. szám. péntek ShTM­­Ur­r­_ 3H» g$9 sm mn: W tföfe, «MMMntai: X#c*wm»-«tea A. ném. ii 222 ?c*m \ fécs, tt1z. junius 1. Szerk­esztőség: Lyceum­ utca 4. az. Főszerkesztő: AtSmÁRKY ISTVÁN ár Szerkesztőség­­.erekmji!­650. szám. Kaziratosuil men adjak vissza. Újból csend az Isonzónál Heves tüzérharcok a nyugati fronton Francia harctér Visszavert támadások — Hivatalos jelentés. — .4 miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállásról jelentik május 31-én. Ruprecht trónörökös hadcsoportja._ Az Ipern és Wytschaete hajlásban az élénk tüzérségi tevékenység tovább tart, a Carpetól közvetlenül délre több angol századot, amelyek este meglepő előretö­­í­­éseket intéztek árkaink ellen, nagy vesz­teségekkel visszataszították. A tű­z rövid­­ fokozását éjszaka Monchy és Quweppe­­ között is angol támadások követték. A­­ nyugatporoszországi ezredek szívós kö­­­­zelharcban visszavetették a több ízben előretörő ellenséget. A német trónörökös kadcsoportja, A Chemín des dames hegyhát hosszá­ban és a Champagne nyugati részén a tü­zérségi harc ismét jelentékenyen erősbö­­dött, az Aisne déli partján nyugatrajnai csapatok kiterjedt robbantások után több francia árkot rohammal elfoglaltak és 40 fogollyal és néhány géppuskával tértek vissza. Aubertvetől keletre egy felsőraj­nai ezred osztagai egy felderítő vállal­kozást hajtottak végre, amelynek során ötven embert elfogtak. Az éjszaka folya­mán a Maas nyugati partján is élénkebb lett a tűztevékenység. Albrecht Württemberg herceg hadcso­portja: Nincs újság. Ludendorff. í­r szálásmester. A bevetett föld ma ép úgy táplálja reménykedéseinket, mint fiaink világát bámulatba ejtő vitézsége. Min­­dakettőn a sorsunk fordul meg. Amint fiaink hősiessége mindig útját állta, hogy a minden oldalról felénk agyarkodókat távoltartsa, ha­tárainktól, úgy a föld, ez a sok vérrel ideg­­szentelt drága magyar föld se hagyott soha se cserben. Mintha megértette volna szí­vünk dobogását. Mintha ő is érezné annak a rettenetes ítéletnek súlyát, melyet lelketlen, lelkiismeretlen elleneink mondtak ki reánk. Hogy vagy pusztuljunk el éhen, vagy, ha már nem bírjuk tovább — kegyelemre adjuk meg magunkat. A drága magyar humusban olyan fegyvert bírunk, amely ezt az ítéletet úgy elfújta, mint a szappanbuborékot. Évről évre csak úgy ontja magából a föld gyümöl­cseit oly bőségben, hogy abból nemcsak mei élhetünk meg, de bőven nyújthatunk fegy­verbarátainknak is. A krízis ez évben érte el a tetőpontját. Ebben az évben dől el, be­teljesül-e rajtunk ellenségeink ítélete. Ké­pes lesz-e az éhség kicsavarni kezünkből azt a fegyvert, melyet 3 év óta oly sok dicsőség­gel forgattunk. Ne aggódjunk egy pillanatra se. Bízzunk a magyar földben. Ez nem fog cserben hagyni minket. Az egész országot mindenütt bebo­rító zöld vetések csupa ígéret. A magyar föld ígérete. Ha ezek a zöld vetések arany színűvé változnak, ha az áldott napsugár acélossá érleli bennük a magot,­­ olyan ga­bona zuhatag ömlik belőlük, amelynek már a hitétől is libabőrös lesz ellenségeink háta. Bizalmunkat tehát egy percre se veszítsük el. De amikor imáinkba foglaljuk drága hős fiaink neveit, ne feledkezzünk meg arról, hogy esőért is imádkozzunk. Az eső ma oly fontos, oly nélkülözhetetlen, mint az a valami, ami fiaink vitézségét táplálja. Az eső ma felér egy nyert csatával. Olyan hordere­­je van, hogy — nem nagyítunk, — ha azt ál­lítjuk, hogy az eső maga meghozhatja a mi nagy reménykedéseink beteljesülését. Ami­lyen fontos a frontokon katonáink rendíthe­­tetlensége, a muníció, és oly fontos ma az eső. A föld, az áldott magyar talaj dúsan megadta ajándékát. A nap tűzsugarai már csókolgatják a zsendülő szemeket. De az eső még várat magára. Magyar testvérek! Ha a legszentebb Hadúrnál fegyvereink diadaláért imádkoztok, ne feledjétek el, hogy jótékony esőt is könyörögjetek le. Amit emberi kéz és ész megtehetett, azt megtettük. A többit bízzuk a Magyarok hatalmas Istenére. Ki­nek bizalma mer megrendülni, hogy most hagy el minket, mikor három év borzalmas vérzivataraitól, az egész világ orgyilkos tá­madásaitól úgy védett meg minket, hogy­ mi — a maroknyi magyar — ah visszatért di­cső hajdankor, — Európa hópilokán tündö­g­e­tünK» ’',wimWTn 1 Az ítéletet, hogy éhen halljunk, ellensége­ink mondták ki ránk. Ezzel szembe mi a magyar földet helyeztük. Hogy melyik nyomja le a másikat, az nem kétséges. A mi reménykedésünk az, hogy a magyar föld ereje úgy lebillenti a mérleget, hogy a ránk kimondott halálos ítélet elleneinkre fog visszahullani. (sz. g.) Olasz harctér Szünet az Isonzó csatában — Hivatalos jelentés. — .A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. Főhadiszállásunkról hivatalosan­­jelentik május 31-én. Isonzó mentén tegnapi nap folyamán csak tüzérségi harcok voltak, éjjel San Giovannínál, Monfalconetől délnyugatra olaszoknak két előtörését visszaverték. A vezérkar főnöke. Balkán harctér Nincs esemény — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. Főhadiszállásunkról hivatalosan jelentik május 31-én: Változatlan. ’ A vezérkar főnöke. Sikeres előretörések . — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállásról jelentik május 31-én: Német és bolgár portyázó különítmé­nyek a Cserna-hajtásban és a Vardar nyu­gati partján sikeres előtéri harcokban számos foglyot ejtettek. Ludendorff, főszállásmester. Orosz-oláh harctér Nincs esemény — Hivatalos jelentés..—­­A Dunántúl tudósítójának j­elelor. jelentése.) Főhadiszállásunkról hivatalosan jelentik május 31-én: Változatlan. A vezérkar főnöke. A helyzet változatlan — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállásról jelentik május 31-én. Az általános helyzet nem változott. Ludendorff, főszálásm­ester. A birodalmi tanács megnyitása B­é­c­s, május 31. A király a birodalmi tanács ülését mind a­­két Ház előtt a Hofburgban trónbeszéddel nyitotta meg. Meleg szavakkal emlékezett meg boldogult I. Ferenc József császárról, kiemelve, hogy az ő példáját fogja követni. A háborúnak ellenségeink jobb belátása vé­get vet. Ellenségeink megint megtalálhatják a velünk való békés utat. Köszönettel és há­lával emlékezik meg arról az áldozatkészség­ről, melyet eddig a nép hozott Az új termé­sig lesz a kitartás a legnehezebb, de reméli, hogy a nép a nehézségeket legyűri. Megje­lölte ezután az eredményes munka útjait s az ülésszakot megnyitottnak nyilvánította.

Next