Dunántúl, 1917. augusztus (7. évfolyam, 148-173. szám)
1917-07-01 / 148. szám
2. oldal A vöröskeresztes Péter Pál-nap * ’■ *J"LJ" L",UL *r"1 ■ 11 ■1 "L~ Utcai gyűjtés Pécsett Pécs, julius 30. Ragyogó nyári ünnepnapon folyt le a Pécsi Vörös Kereszt Fiókegylet által az országos vörös kereszt egylet budapesti középponti pénztára javára és az országos péter-pál-napi gyűjtés keretében rendezett utcai gyűjtés. A háború harmadik esztendejében sem szűnő, , igazi vörös keresztes lelkesedéssel mentek ki a vörös kereszt egylet felhívására urasszonyaink és urleányaink Pécs utcáira és közteveire, hogy a vörös kereszt zászlaja alatt végbemenő hadegészségügyi akció további sikeres folytatására szükséges anyagi erők kiegészítése végett városunk kipróbált hazafias és emberbaráti érzületére apeláljanak. Poetikusan megható volt az a bájosan kedves modor, az a tartózkodó, de mégis eredmé ,nyes ügyeskedés, mellyel a gyűjtőnők munkájukat végeztek. Minthogy a gyűjtés eredményéről illettek két helyről hivatalos értesítést nem kaptunk, munkatársunk felkereste Vasvári Ferenc I dr. vörös keresztes megbízottat, aki tudakozzódásunkra a következőket közölte: — A Pécsi Vörös Kereszt Fiókegylet vezzetősége a jól végzett munka öntudatával tejemthet vissza az idei péter-pál-napi utca gyűjtésre. Bár fiókegyletünk vezetői közül többen osztják személyes ellenszenvemet a , gyűjtés és jótékonykodás ezen módja és különösen a budapesti jótékonysági alapoknak Pécs rovására való támogatása ellen és épen azért javaslatomra az idei gyűjtés jóval szűkebb keretek között mozgott, mint a tavalyi, így a többi között a tettyei ünnepély is el- maradt, mégis a fiókegyletünk által kidolgozott terv szigorú keresztülvitele a remény- lett sikert teljesen biztosította. — Különös hálával kell szólnom a fel- kért 29 gyűjtőállomási főnöknő és 120 kéziperselygyűjtőnő, tehát összesen 149 úrnő legnagyobb részének dicséretes kötelességtudá-sáról és tiszteletet érdemlő fegyelmezettségéről, akik pontosan reggeli 3/48 órakor vörös keresztes karszalaggal ellátva jelentek meg a helyszínen és várták türelmetlenül a gyűjtés megkezdését, amelyet a gyűjtési szabályok szigorú betartásával déli fél óráig lankadatlan buzgalommal végeztek. Ugyancsak nagy szolgálatot tett az a 24 derék honvéd, akiket a helybeli állomás- parancsnokság kérelmünkre rendelkezésünk- re bocsátott, akik a gyűjtőállomásokra szállították az urnákat és kéziperselyeket, s azokat ö gyűjtés befejezte után a városi pénztárba helyezték el. — Hogy ilyen, sok emberre támaszkodó, nagyobb akciónál nem maradhatnak el kisebb defektusok, azzal sajnálatosan számolni kell. — Így méltó visszatetszést keltett, hogy az Apolló-mozgószínház vállalat, amelyet fiiókegyletünk a Budapestről érkezett díszes , falragaszok utcai kifüggesztésére kért fel, e megbízásnak csak hiányosan felelt meg. Ugyancsak késleltette a gyűjtésnek pontos és a gyűjtők által nehezen várt megkezdését, hogy a fiókegyletünk által saját helyiség hiánya mlatt a városi székház egyik szobájában elhelyezett urnákat és kéziperselyeket a kiszabott időben megjelent honvédek azonnal el nem vihették, mert a helyiség kulcsát őrző városi szolga — tipikus szolgai alak — nem volt feltalálható. — Mégis a legkellemetlenebb incidenst az egyik gyűjtőállomás két főnöknőjének hirtelen megbetegedése okozta, akik nem is gondoskodtak helyettesítésükről és igy kénytelen voltam a vezetésem alatt álló vörös kereszt iroda két régi kipróbált munkaerejét, Luttor Anna és Th urn Irma urleányokat a helyszínére kiküldeni, akik — nem is kell hangsúlyoznom — ezen tisztségükben a legnagyobb buzgalommal jártak el. De ezen két irodai segéderőm ezen más irányú lekötöttsége természetszerűleg kedvezőtlenül befolyásolta a vörös kereszt iroda és az egyes gyűjtőállomás közötti állandó és közvetlen érintkezést, amelyet a fenti két űrleány tersokszor poros utat a Kardos Kálmán utcától a Radonay utcáig, addig a szeret nem szeret, a háború és a gyomorkérdés örök témáin kívül szó esik olyan dolgokról is, amiiket érdemes feljegyezni, vagy legalább is meghallgatni. Margit és Ilonka annyira belemerülnek a beszélgetésbe, hogy még a flörtölésről is megfeledkeznek. Pedig a hadnagy úr ugyancsak élesen fitirozza őket. Hiába, még a köszönését is csak épen, hogy elfogadják. Pista hadnagy bánatosan kutat emlékeiben, talán megbántotta Margitot. Tegnap, amikor a villamosnál leszállottak, talán amiért nem segítette le. Vagy talán valamit mondtak róla és Margit elhitte. Milyen kedves volt , még tegnap. És ma milyen kimérten, hidegen köszön. Vájjon miért? Hogy összebújik , Ilonkával. Most beléje karol. Suttogva bebíszélgetnek. Vájjon miről? Itt valaminek tör-ténnie kellett. Vagy talán valaki felbukkant a láthatáron. Valaki, aki kiüti a nyeregbe? ! Vájjon ki? És Margit kétszer-háromszor is végig járja a Sétateret, de ma csodálatosképen nem veszi észre Pistát, akinek a szívvét szorítja össze a fájdalom. Pistát megrohanják a gondolatok. Elvégre hiszen ő már nem gyerek. 20 éves elmúlt. Egész biztosan látja, hogy Margit váratlan elhidegülésének, az Ilonkával való beszélgetésnek valami rejtett oka van és az kétségtelenül vele van összefüggésben. Mert, ha nem, akkor Margit már rég odamosolygott volna és ő csatlakozhatott volna hozzá. Beszélhetett volna hozzá, vezeti ambulanciája tartott volna fenn, és amelyet a gyűjtés folyama alatt csaknem szakadatlanul csilingelő telefon csak hiányosan tudott lebonyolítani. —* A felkért 120 kézigyűjtő úrleány közül csak egy-kettő volt akadályozva a megjelenésben, de helyüket az illető állomási főnöknek — vállalt kötelezettségekhöz híven — helyettesítéssel betöltötték. Csak egyetlen gyűjtőállomás képezett sajnálatos kivételt, mert annak főnöknői nem gondoskodtak megfelelő helyettesítésről, és ezen hiányról a vörös kereszt irodát sem értesítették, amely a legnagyobb készséggel küldhette volna a helyszínére az ott tartalékban egybegyűlt és a helyettesítésre szorongó szívvel várakozott urleánykákat. Ezen mulasztás folytán a kéziperselygyűjtésben a tervezett 120 urleány helyett tényleg csak 118 vett részt. Inkább humoros volt az az eset, hogy az egyik gyűjtőállomásra urnával és kéziperselyekkel küldött két honvéd egyik árnyékos sarokban annyira elbújt, hogy a reájuk várakozó 2 úriasszony és 10 urleány csak másfél órai keresés után tudott reájuk akadni. — Mindezek az apró szépséghibák azonban természetesen nem érintették azt a nagy erkölcsi sikert, amelyet fiókegyletünk ezen hangulatos akciója kiváltott és amelyet mint reméljük — megfelelő anyagi eredmény is koronáz. Erről azonban csak az urnák és kéziperselyek tartalmának megolvasása után lehet nyilatkozni, amelyet fiókegyletünk alelnöke, nagyatádi Visy László dr. főispán vezetése alatt álló vörös keresztes női bizottság végez. Felajánlás Legyek ezután koldus kis cseléd, Kolostor mélyén csendben rejtőző, Fújjak, fujdogáljak mennyei zenét, Cellámban viruljon dúsgazdag mező. C-parkok homályán, régi réteken Bársonyba boruljon a hervadt gyenge fű, Legyen a világ vidám hegedű S derűtől égjen fáradt énekem. Legyen a világ virágos vászon, Kék üvegharang a langyos, renyhe ég, Minden embert csillag koronázzon, Mindenki elérje messzi életét. Legyek ezután jámbor, pöttön vándor Országutak mentén, őszi aszfalton S menjek, mendegéljek lila napnyugváskor, Mig ázott fejem bús ,vállamra hajtom Adjak, akiknek eddig sose adtam: Boldogságot, békét, csendet vagy zenét . . . Sírjak, akikért bánat a sírás S én legyek egyedül koldus kis cseléd. Kocsis László: Csevegés — Amiről a Sétatéren beszélnek — írta: Hárs. A Sétatérnek napmelegtől átfűtött árnyas sétányán sok mindenről beszélnek. Fehér- ruhás lányok, tenniscipős fiatalemberek, medidáliás tisztek, komoly öregek és ifjú komolykodók míg kétszer-háromszor felmérik a Pécs, június 30. Csütörtöki számunkban megjelent pécsi honvédnapról beszámoló kommünikénk olyan erős visszhangra talált a közönség körében és olyan nagy érdeklődés mutatkozik minden oldalról, hogy röviden ismét visszatérünk a honvédnap részleteire. Az augusztus 4-én a színházban rendezendő hangverseny helyárait most állapította meg a serény munkát kifejtő rendező bizottság a következőkben: Elmondhatta volna azt a meleg, gyermekes ébredő érzést, amely egy húsz éves ifjú örökké irigylendő boldogsága. Szólhatott volna a szerelemről. Most alkalma lett volna rá, mert Ilonkával úgyis a Miklós foglalkozik és négyesben úgy sem tudnak járni, tehát kettesben maradhatott volna vele. De nem. Margit váratlan hidegsége megváltoztatott mindent. És Pista hadnagy fejében mind több gondolat csoportosult, amelynek központjában Margit állott, a szívében pedig mind erősebb lett az ábrándozás okozta fájdalom Pista szinte szórakozottan köszönt a mellette elhaladt fess ezredesnek, aki szúró szemekkel nézte végig a bánatos arcú fiút. Margit és Ilonka, míg Pista ábrándozott a közös fürdőről folytattak beható megbeszélést. A város népszerű főkapitányával sehogysem voltak megelégedve. Elvégre ők modern lányok, akik nem tudnak megérteni olyan prűd felfogást, amely az 50 év körüli papák fejében születik meg. A közös fürdőzésről Margit és Tronka beszélgetése körülbelül így adható vissza: — Képzeld az a csacsi, hát nem meg mondta a papájának, hogy a közös uszodába jár — mondotta Margit miközben elfelejtett nyájasan mosolyogni Pista hadnagyra. — Mindig is csacsi volt, jegyezte meg Ilonka — hisz emlékezhetsz az iskolában is milyen rossz számtanista volt. Mindig lógott. — Na és — fűzte tovább Margit — akkor a napja jó összeszidta és fölment a rendőr- DUNÁNTÚL Vasárnap, július 1. ’«WHaauMHnnraMHiiflnBaffiMaaMiaiMHaa Pécsi honvédnso Előkészületek augusztus 4-re