Dunántúl, 1917. augusztus (7. évfolyam, 174-198. szám)

1917-08-01 / 174. szám

2. oldal. A nő a háborúban írta: Auguszta főhercegnő Három éve, hogy fegyverben állnak Ausz­tria és Magyarország népei. Váratlanul érte a háború az országot, de senkit oly váratlanul és készületlenül, mint a nőket. Egész sereg olyan nagy és fontos feladat szakadt egy­szerre reájuk, melyekben nem volt meg a kellő gyakorlatuk, és aggódni lehetett, hogy nincs meg a megfelelő képzettségük sem. Ma, amikor a háború harmadik esztendejét lezár­tuk, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy akik a nők háborús tevékenysége elé aggoda­lommal tekintettek, azokra rácáfol az a pél­dátlanul kitartó és gyönyörű munka, mellyel a nők a küzdő férfiak harci tevékenységét és háborús sikereit kiegészítették. Tapasztaltam, hogy sok nő, aki a háború előtt csak a fényűzésnek és mulatságnak élt, a háború kitörése után a legnehezebb és fel­áldozó munkának szentelte életét, legnagyobb részt példás kitartással. Igen sokoldalú és értékes munkát végeztek a nők ebben a háborúban. Kezdődött az ő szerepük mindjárt a háború legelején, amikor a férfiakat a küzdőtérre szólította a szent kö­telesség s a front mögötti életnek, az ország gazdasági tevékenységének irányítását, veze­tését a nők voltak kénytelenek vállalni. A házi, családi életnek az a része is, mely eddig a férfi dolga volt, őrá várt ezután. Az üzleti, a termelő tevékenység irányítását is neki kel­lett végezni, amellett, hogy eddig is speciáli­san női teendői nemcsak hogy nem fogyatkoz­tak meg, de még gyarapodtak is. És jöttek ezután egyéb, nemes és szomorú feladatok. Az első összecsapások meghozták az első sebesülteket s amint a harc dúlt to­vább, egyre nagyobb tömegek szorultak gyen­géd ápolásra, szelíd vigasztaló szavakra. A mindig csak szeretetet kisugárzó női szív és a­­ gyengéd női kéz lett lelket-testet újjáélesztő t­­ támasza annak a sok ezer hősnek, aki sebe- ■ í sülten, betegen kórházba került. Magasztos és­­­­ csudálatos az a tevékenység, amit a beteg­ápoló nők ebben a háborúban kifejtettek. Sokan a maguk házát is kórháznak rendez­ték be, mások — ezren és ezren — vállaltak irgalmas szamaritánus munkát és váltak nem­zőivé a gyógyintézetek és üdülőházak sok ezer ápoltjának. Csak az aggódó hitvesek és remegő anyák rendíthetetlen szerete adhatott­­ erőt ennyi önfeláldozáshoz, türelemhez és gyengédséghez, amivel ez jár. Emellett nem szünetelt a szeretet egyéb munkája sem. Hogy a zord Kárpátokban a rémséges első téli hadjárat folyamán hónak, fagynak aránylag oly kevés áldozata lett, az nem utolsó sorban annak a sok-sok szeretet­­adománynak — keztyünek, hóseapkának, ér­­melegitőnek stb. — köszönhető, mellyel szere­tő női szivek és szorgos női kezek árasztották el frontjainkat­ S a messze küzdő apáknak,­­ kiknek gyermeke mellől hiányzott a gon- s­doskodó anya, azon sem kellett aggódniok,­­ hogy kicsinyü­kre elhagyottság szomorú­­ sorsa vár, a nők jóvoltából nem maradt itt­­­­hon egy gyermek sem elhagyottan, tíz anya­­ is ápolt és gondozott ott, ahol az egy már­­ nem volt. Folyik még a frontokon a harc, a frontok mögött pedig vívja diadalmas háborúját a nő, nem kisebb lelki erővel, nem kevesebb el­szántsággal és kitartással, mint odakünn a férfiak. S hogy álljuk és álljuk ezt a három­­esztendős megpróbáltatást, hála és csodálat érte a küzdő hősöknek odakünn, de nem ki­sebb hála és nem kevesebb csodálat a nőnek az ő vértelen, de szintoly hősi front mögötti­­ harcáért, az installációs napról . Írta: Hárs A házakon nemzetiszinü lobogó. Az embe­reken Ferenc József kabát és cilinder. A hom­lokokon verejték. A szívekben öröm és lelke­sedés, helyenkint a munkapártiaknál az elége­detlenség foltjával. A pénzes erszényekben hónap vége lévén, tátongó üresség. A piacon egy-két frakker, néhány barack és sok kofa. A boltok előtt ácsorgás. A Pannónia pincéjé­ben a sörös poharak előtt vigyorgás. A vár­megye szűkre szabott közgyűlési termében szorulás. A városházán küldöttségjárás. Dél­után izzadságos jókedv. Ez volt az installáci­ós nap Ez az ünnepnap is, mint minden nap reg­gellel kezdődött. A vidékiek reggeli után vo­natba szálltak, hogy szemtanúi legyenek an­nak a jelenetnek, amikor a két főispán mun­kapárti elvbarátaival meghívja az új főispánt és gyönyörködik benne, hogy az a lelkes zugó éljenzés, nogyan ismétlődik meg, amikor egy nevet kiejtenek. Csodálatos, hogy a várme­gyeházán, mintha összebeszéltek volna a bi­zottsági tagok nem a Szily Tamás nevénél, hanem állandóan Benyovszky Móric gróf ne­vénél zugatlik az éljent. Néhány erőtetett fanyar mosoly, valami kényelmetlen keserű­ség ült ki egyik-másik arcra. Persze a meleg­től, attól a meleg fogadtatástól, amelyben az új főispán részesült. Nagy számmal ültek vasútra a rrc­­csiak, közöttük a rovális, megyeszerte kedvelt apát Keseríts Ferenc, a temperament­i Praka­­tur Tamás dr. és Schmidt Károly, akinek a ruhaközpont rossz nyelvek szerint eltiltotta az öltözet csináltatását, miután a szövet fel­halmozását nem­ engedik meg. Vonatra ült Mohácson a megfehéredett Stájevits János és a legkedvesebb munkapárti képviselő Andrits Tivadar dr. Benn volt Réder Károly, a bete­ges Német Lipót, Brand Ede igazgató is és néhány mohácsi szép asszony is jött köztük .Prakatur Tamásné, szaporítani a szépek számát. Az ellenzéki politikának egy-két hithű je- é­les harcosa, mint Kopáry Gyula, Csizmadia Alajos a háromszoros doktor -szintén eljöttek az ünnepre. A fiatalság kedvelője a népszerű, aranyos kedélyű rácpetrei plébános Liebelt Ferenc is ott szorongott a vármegye forró­­ közgyűlési termében, amelynek forróságát­­ még az ünneprontásra irányuló felszólalás sem tudta lehűteni. Egy pillanatra Buzsáky Imre kedves alakja suhant el mellettünk. Szentőrincről Jeszenszky Ferenc, Gebauer­­ Tivadar, Buzagits István dr. jöttek el a lel­­­­kes ünnepségre. Mándy Samu inkább Karls­­­­badba utazott, de hogy a család képviselve , legyen ott volt Mándy Sándor, Siklós is, Dár­­i­da is és a vármegyének majd minden községe­­ képviselve volt. Itt a dunaszekcsői, Bácsme­­­­gyey Rezsőt látjuk, amott Kiss Emil drt.,­­ azután a piros cingulusos kollegánkat Kir­­i­schanek Ödönt, de hát ki volna képes annyi sok száz embernek, csupa kedves ismerő­sünknek nevét feljegyezni. A hölgyek a karzaton egymástól kérdezik ki az a 2 hatalmas szál férfi, akiknek érdekes alakja úgy kiemelkedik a többi közül. Az­­ egyik a pécsváradiak szeretett népszerű köz­y­zete Frey János dr., a másik az ékes szavú,­­ modern szerzetes P. Péri Bonaventura. No és a vármegye jegyzői kara teljes számban vonult be. Sok-sok egészséges gon­dolkozásuké humoru ember, akik egy napra kiszakítják magukat a mindennapi nehéz mun­kából. A közgyűlés a jegyzők pihenő napja. A vármegyei munkapártiak sem vonták ki magukat, elég szép számmal vonultak fel. — Te is eljötél? kérdi csodálkozva egyik erős munkapártitól az egyik függetlenségi. — Már hogyne jöttem volna, hisz nem va­gyok én mungó. — Pedig az voltál. — Voltam, de te is voltál már éhes és ha jó! laktál már nem vagy az. A vonatra szállott munkapártiaknak a mo­hácsi állomáson egy jókedvű úr felkiáltja a kupéba: — Aztán majd írjatok és a politikai át­szállásnál vigyázzatok. Siklóson jó néhány mohácsi csakugyan át­­­­szállott. A beiktatás után a bizottsági tagok nagy része a Nádorba ment ebédre. Ide jött a fő­ispán is, Szily Tamás, Stenge Ferenc, Nendt­­vích Andor és még sokan mások is. Stenge Ferenc alispán észrevett az étterem­ben egy társaságot. Mohácsiak ültek szép asszonyokkal. Az alispán odaült üdvözölni az ismerős hölgyeket. A jó kedélyű ifj. Schmidt Károly tréfálkozva így fordult az alispánhoz: — Nem hittem volna alispán arról, hogy néppárti. — Nem is vagyok — mondotta az alispán. — Dehogy nem — vette át a szót Schmidt a hölgyekre mutatva — most látom, hogy igenis az alispán az néppárti, még pedig fe­­hér nép­párti. DUNÁNTÚL Szerda, augusztus 1. A sakkjáték szereplői Különvonatok menetrendje a Honvédnapon * Pécs, július*31. Az augusztus 5-iki tettyei kert-ünnepély nagyarányú utolsó előkészületei is befejezés­hez közelednek már. A műsor, kiegészítése­­képen­ közölhetjük még, hogy a kitűnő műsor­ba méltán fog beleilleszkedni a Pécsi Dalár­dának már rég nem élvezett éneke, mely a tűzijáték lefolyása alatt fog felcsendülni. A már vasárnapi számunkban méltatott élő jemlez sakk játék szereplőinek névsorát is alábbiakban közöljük , azon megjegyzéssel, hogy ilyen hatalmas érdeklődés még sohasem mutatkozott programm szám iránt. A szerep­lők a következők: " Központi hatalmak: Fónay Márta, Holly Grete, Jakobovits Stefi, Kobilitz Ágnes, Schwarcz Irénke, Varjú Jolán, Wallfisch Margit, Wagner Géza főhadnagy, Kónyi Lajos, Mally Ferenc dr., Rapp Dezső főhadnagyok, Höffler János, Bendzsel Béla, Keleti Emil, Sperl Lajos hadnagyok és Hübner Emil zászlós. Antant hatalmak: Fabriczy Maca és Böske, Holly Elza, Petres Jánosné, Vogl Bella, Wachauer Mariska, Szendrődy Márta, Ver­­neda René százados, Fülöp László, Péter Mi­hály, Ugrik József, Vogl Keresztély, Walter Jenő hadnagyok, Pichler Ferenc, Rothauzer Dénes és Szuperina Mario hadapród jelöltek. Semlegesek: Berecz Mariska, Cziráky Már­ta, Felber Ilus, Geltsch Ili, Kallenberger Mády, Pánczél Etta, Pergesz­ Márta, Reiter Elza, Schmidt Jánosné, Szász Lolly, Fessel Járos százados, Vadász Dezső főhadnagy, Stirling István, Asperger Károly, Pintér Ká­roly, Raab Andor, Stitz János, Strazsik An­dor zászlósok, Gebauer Ernő hadapród jelölt és Szabó Imre önkéntes tizedes. Békeangyal: Krampera Lanácska. Diploma­ták: Krausz Andor és Schmidt Lajos hadna­

Next