Dunántúl, 1917. augusztus (7. évfolyam, 174-198. szám)

1917-08-01 / 174. szám

4. oldal. DUNÁNTÚL ! Élet az osztrák császárvárosban Bécsi levél B­é­c­s, julius 29. Pénteken, szombaton s ma vasárnap reg­gel is még hol sű­rün, hol meg ritkábban hul­lott alá az áldásos eső. Ma délután azonban már ragyogóan mosolygott a nap, csillogó fé­nyében fürösztötte az esőcseppes leveleket s mindinkább nekibátorodva egyre több és több hősugarat lövell rájuk, hogy azutáni annál nagyobb ereimmel és büszkeséggel űz­hesse a felfrissült levelekkel kacér játékát. Mily üde most a természet, a levegő is mily ózondús és végtelenül kellemes, külö­nösen itt kinn: a Praterban, ebben a ha­talmas nagy népligetben, ahol nemcsak ring­­lispil, mozi, műpofozó, céllövősátor, hadi­­kiállítás, gyorsfényképező, cirkusz, dohány­­tőzsde, virszlis bódé, nyakatörő vonat, me­sebeli világokat feltáró, Hamupipőke életét, a világ végét, a boszorkányok éjjeli táncát, a pokolbeli büntetést, a gyermekfaló szörny­óriást s a tündérek titokzatos országát, stb. bemutató rejtelmes barlangok, verkli, ci­gányzene, katonabanda, női zenekar, síp, he­gedű, dob, fuvola, cintányér, trombita, em­beri hang és fütty,­­primadonnázó, udvarban színdarabozó korcsma, jobb vendéglő, első-, másod-, harmad-, tizedrangú kávéház és le­búj, balra és cseléd, tiszt és urínép, kicsi és nagy, piros, fehér, zöld, sárga, kék lila, fe­kete, pepita és minden lehető és lehetetlen színű ruha, kalap, kendő, csákó és hajadonfő, csizma, cipő, bocskor, fatalpú papucs és mez­­téláb, sétabot, mankó, lovaglópálca és eser­nyő, német, magyar, lengyel, tót, szlovén, ta­­lián, cseh beszéd, ének, lárma és zsivaj, tolon­gó, nevető ezrek, hullámzó embertömeg, száguldó autó, villamos és fiaker vegyül­ék­telen zagyvalékba, úgy, hogyha a sok tárgy, hang, szén füstté válna, oly fekete lenne a füstfelhő, hogy még a napot is elsötétítené és sűrű homály borulna a földre, — szóval nemcsak hangos lárma, idegrontó zsivaj, bo­londos kiabáló jókedv és a mindenféle mula­tozásnak és a mulatozóknak sokfaju és szi­nt keveréke van a Praterban, de találunk itt távol a zajtól pompás sétahelyeket, idegcsilla­­pító fasoros üdülőhelyeket, ahol friss, üde a levegő s ahol szivesen elvan az ember akár órákig is. Itt sétálok ma is, — mint igen sokszor más­kor is, — és nagy adagokban szívom az egészséges levegőt, — hisz ezt még jegy nél­kül adják! De bizony a levegőből meg nem élhet az Ur jámbor szogája" sem, azért be­tértem a „Kadermann“ - hoz. Igen nagy vendéglő, nyári és téli helysé­gekkel, fásított udvarral. A műveltebb közön­ség jár ide. Az udvari s az udvarral határos helyiségek zsúfolásig tele vannak. A zenészek kifogástalan precizitással játszák egymásután a szebbnél-szebb darabokat, amelyeket a kel­lemes beszélgetésben itókája mellett üldögélő hálás közönség tapsával honorál. Milyen csendes, nyugodt, előkelően víg és jókedvű ez a bécsi nép! Valóban „gemütlich" ez a császárváros, mint az osztrák sógorok szokták mondani! Mennyi finomság és jóneve­lés! — igy tünedeztem magamban s az emlé­kezés szelíd szárnyain gondolataim haza rö­pültek. Egyszer csak azon vesszem magam észre, hogy — mint szivarom füstje, — oszlanak széjjel hazaszálló gondolataim; lárma, zsivaj játszik fülembe az elhallgatott zene helyett; hét óra van — pauza, itt a vacsora ideje; ósdi, van most tülekedés, tolakodás, mindenki a bel­sőbb termekbe, közel a konyhához igyekszik, ha nem lehet szép szerével, hát könyökkel, erővel. Gyermekkoromban az iskola bezárása után tanítóink vezetés alatt évenként kivonultunk az újverbászi „kiserdőbe", hogy a júniusi „fiatálison" búcsúzzunk el az iskolaévtől. Mintha csak ma történne, úgy emlékszem rá, hogy hogyan verekedtünk, tolakodtunk a „cukros kifliért", pedig hát mindenkinek ju­tott. Ez a gyomorcél —­irányos tolakodás ki­csinyített míniatűrkiadásos kismiska ahhoz a tolakodáshoz képest, amely most itt volt. Pincér, pincérnő, tulajdonos, vendég, minden­ki szalad, lököd, kiabál szinte ordít, mintha megkeveredett volna. Egy tiszt már kapott asztalt, ül is már, de egyre handabandáz s ajkai fölrepesztően susognak valami titkosat. Ott egy családm­ama fövezérlete alatt vonul egy húsz tagú társaság s léptei alatt megre­meg az Olympusz: jaj annak, jaj, aki utjukba kerül! .... Végre körülbelül mindenki kap helyet. Jön a rendelés! Nincs elég tányér, villa, kés, ka­nál; egyszerűen fölugrik a nagyságos, a mél­­tóságos, úr, a magasabb rangú katonatiszt, az éltesebb úrínő, a kényes kisasszony, a fi­­csur s rohan evőeszközökért. Egyik-másik leejt egyetmást a bájos zűrzavarban, mire „szende" szavakkal köszönti karamboltársát. Ez az úr diadalmas arccal jön vissza asztalá­hoz, mert iu.dott szcsezni a konyhába pincér nélkül va­csorát. Mint­ a bucsujárás volna, úgy járnak — persze egy „kissé" feszesebben — az úri vendégek a konyhába s a pincére­ket megszégyenítő gyorsasággal tálalják föl asztaltársaságuknak az ennivalót. A pincér­­nők azt sem tudják, hogy nyakukon van a fe­jük. Az öreg pincérek csónakos cipőjükkel úgy repülnek, mint a madár, mint a szélvész, mint a villám, mint az alföldi betyár, tizenötfélét is hozva félkarjukon és száguldó röptökben bravúros ügyességgel dobva be szájukba az ételmaradékokat s ezerszer kiabálva: „Platz bitte!“ „Ja, bitte!" . . . Mindenki kapott már ennivalót, sőt sört is. Mert hát sörért is volt ám viharos lárma, kia­bálás, majdnem veszekedés! Az egyik úr így érvelt az őt és szomját megérteni és értékelni nem­­tudó sörös pincér leánynak: „Tudja-e­, hogy én mi vagyok? Én országgyűlési képvi­selő vagyok. Azt hiszem, hogy talán én kap­nék legelőször és legtöbbet sört?" . . . Mint a lármás gyermekek lakodalomban, a­vagy disznótoron, mikor telik a bendő, vagy már meg is telett, szép csendben vígan be­szélgetnek,--ugyanaz a kép tárul elém, amint az előbb még hangosan zsivajgó, tülekedő, ki­abáló, harcias, zűrzavaros közönségben ismét ráismerek a csendes, nyugodt, előkelően víg és jókedvű „gemütlich“ bécsi népre. Félkilenc van. A zene újra játszik. Odakint pedig még mindig aranyozza a jó öreg nap a fák üde leveleit. Fejes János, cs. és k. tábori pap. Szerda, augusztus 1. A víztartályok lezárása Este 8-tól reggel 5-ig nincs víz Pécs, július 31. (A Dunántúl tudósítóidtól.) A vízhiány hosszú ideig csak fenyegetett, mára azonban tényleg be is köszöntött. Egész éjjel működésbe volt a Tettye és Tor­­tyogó forrás, mégis ma reggel mindössze 600 köbméter víz volt a tartályokban, úgyhogy a város egyes magasabban fekvő részeiben ma már nem volt víz. Ezért a város hatósága érintkezésbe lépett az állomásparancsnokság közvetítésével a Pécsett levő különböző ka­tonai csoportparancsnokságokkal és ma dél­előtt értekezletet tartottak a vízhiány enyhí­téséről. Megállapították, hogy a források vízszolgáltató képessége kielégítő és nem is ez okozza a vízhiányt, hanem a közönség té­kozló pazarlása­ A mérnöki hivatal többször figyelmeztette már az idén a közönséget a lapok útján is, hogy takarékosan bánjanak a vízzel és indo­kolatlanul ne eresszék meg a csapokat. A vízfogyasztás korlátozására eddig életbe lép­tetett intézkedés, a fürdőkádak lezárása nem vezetett eredményre. Ezért most a tanács újabb radikálisabb intézkedést kénytelen életbe léptetni, amelynek szigorúsága termé­szetesen nem veheti figyelembe a kényelmét mindenek felett respektáló közönség érde­keit. Ma este 8 órakor lezárják a víztartályokat és csak reggel 5 órakor n­y­itják meg újra. Ez most mindennap így lesz mindaddig, míg a helyzet nem javul. Ez­által legalább reggelre és a délelőtti órákra elegendő vízmennyiséget tud a város a főzéshez és más tényleges szükségletekre biztosítani. A víztartályok elzárása és a nyomás meg­szüntetése következtében reggel a vízvezet­­ékből jövő víz talán kissé zavaros lesz, azonban hamar kitisztul. Minthogy a levegő­be­ szorul a csövekben a reggel beáradó új vízmennyiséggel iparkodik majd a csapokon át szabadulni. Emiatt több helyen elő fog for­dulni, hogy a víz fehér szint ölt és úgy gyön­gyözik, mint a szódavíz. A mai értekezleten a katonaság is a leg­messzebb menő támogatást ígérte és a saját körében is életbe léptetendő takarékosságot helyezték kilátásba. Intézkedett a város arra az esetre vonat­kozólag is, ha netalán valamelyik éjjel tűz ütne ki. Minden baj elhárítására ügyeletes szolgálatot léptettek életbe. Tűzjelzés ese­tében azonnal gondoskodás történik a víz szétosztásáról. Egyébként egy mérnök is tart inspekciót emiatt. Remélhetőleg a víz­fogyasztást ily módon korlátozó intézkedésre nem sokáig lesz szükség. Ma este már az egész városban érezhető volt a vízhiány. A szomjúság csillapítására sem adott elegendő vizet a vízvezeték. Azon­ban még ennél is nagyobb baj, hogy az éjjeli órákban a j­é­­­g­yár kénytelen volt a vízhiány miatt gépeit megáll­í­­t­a­­n­i, így holnap a jégszállítás is megakad vagy legalább is késedelmet szenved. A közönség takarékosságára a hatóság sürgős intézkedéseire van szükség, hogy a további nagyobb veszedelmeket elkerüljük. APOLLO Kedd-Szerda július 31. és augusztus 1 kerülő után Jön! Jön! Legközelebbi műsor hamnis ezresek "1 5 dráma 4 részben. Csúnya bogár vígjáték. Arany­virág.

Next