Dunántúl, 1917. szeptember (7. évfolyam, 199-223. szám)
1917-09-01 / 199. szám
Szombat, szeptember 1, DUNAN IX'L egyes lapnak elmenjen a kedve jövőben a magyar érdekek rovására csinálni politikai csereüzletet. A Világot egy csomó középiskolai tanár, ügyvéd, bíró, stb. olvassa. Vájjon kihalt belőlük már egészen a magyar lélek? A nagy hagyományokat elfelejtették és csak a mindennapi kenyér gondolata tud még lelket önteni elernyedt testükbe? Bezzeg más volna a magyar sajtó, ha olvasóközönsége a nemzeti védelemnek ezen nagy gondolatával tréfát űzni nem engedne, és azonnal tiltakoznék az ellen, hogy a szerkesztőségek kéthárom embere, saját szakállára kufárkodjék a magyar nemzet létérdekeivel. De hol maradnak a politikusok is, akiknek címerpajzsán mindig ott ragyogott a magyarság védelme? Egyedül hagyják Apponyit és munkatársait megküzdeni az ellenséges támadások özönével, ahelyett, hogy bátran és határozottan kimondanák: a magyarság még mindig érez magában elég erőt arra, hogy a nemzetiségi árulásokat megtorolja és azok ellen megfelelőkén védekezni tudjon. A magyarságnak nem elég az Apponyi-féle rendelet, az oláh és szerb egyházak vagyoni és rebnkés önállását kell megszüntetni, ne legyen azoknak több joguk, mint bármely más magyar egyháznak. Gondoskodni kell arról is, hogy e nemzetiségek okatása minden fokon olyanok által történtek akik nem azért hű polgárai a magyar államnak, mert nyakukon érzik a zsineget, hanem szívvel, lélekkel Magyarország mai területének egységét, a magyar kulturközönséghez való tartozást hirdetik és amily lelkes hivei saját népüknek és anyanyelvüknek, ép olyan meggyőződéses, becsületes hitvallói a magyar állami gondolatnak is. Ezt a magyar önérzetet, magyar szókimondást ma hasztalan keressük. Bárhová nézünk csak politikai intrikát, meghigyászkodost asztalról lehullott morzsákon való rágódást találunk. Szomorodott szívvel kérdezzük: Magyarok vagyunk-e még? A német államtitkár Bécsben (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Berlin, augusztus 31. Kihlmann államtitkár bemutatkozó látogatásra ma este Bécsbe utazott képet alkotni erről a föld alatti birodalomról, a borok és boros hordók hazájáról és történetéről. • , A csendes kis Villányról nem is hinné az ember milyen értékes kincseket rejteget a föld alatt. Mert bizony a bor ma drága kincs. Megfizethetetlen. És érdekes, hogy itt, ahol a bortermésnek központja és székhelye van, olyan józanok, olyan szorgosak, olyan munkásak az emberek, öröm és büszkeség nézni ezt a szépen fejlődő német ajkú, magyar szivü községet. A munka megbecsülése az, ami előttünk széppé teszi a villányiak életét. A község a maga vezető embereivel, a jólelkű esperesplébánossal, Koch Gyulával, az igazgató tanítóval Kiss Vilmossal, az agilis Kész József tanítóval és újabban a pezsgőgyár igazgatójával Naredyvel, aki már csak azért is rokonszenvezik a sajtóval, mert sógora a most képviselővé választott Fényes Lászlónak a mindenkinek szimpatikus, önzetlenül harcoló magyar zsurnalisztának munkálkodik a fejlődésén és haladásán. Villány községnek értelmi vezetőségét támogatja a nép jólelkűsége, vallásossága és hazafias érzése. Aki a villányiak között jór- jól érzi magát, mert a jó emberek szeretete veszi körül. Érte 8 órakor, mikor megkondul a villányi templom kis harangja, háborús áldásra tódul a nép a templomba. A munkából hazatért nép imádkozik. Imádkozik, áldásra megy esténkint már három év óta. Ez a fenséges nép. Mérhetetlen tisztelet és becsülés jár ki ennek a népnek, amely vasszorgalommal dolgozik, bensőséges áhítattal imádkozik mindnyájunkért, az elkövetkezendő békéért. Ez Villány ami magyar hazánk Epernayja. A pécsi sírtőmesterek panasza Az 52 filléres kenyérár felemelését kérik Pécs, augusztus 31. (A Dunántúl tudósítójától. A városi közélelmezési ügyosztály, mint azt annak idején megírtuk, a barna kenyér maximális árát 52 fillérben állapította meg. Ez az ármegállapítás — mint értesülünk — nem elégítette ki a pécsi sütőmestereket, akik vélt sérelmeik orvoslására most akcióba akarnak lépni. A sütőmesterek panasza a körül forog, hogy 52 fillér maximális ár mellett sehogy sem jönnek ki. A liszt métermázsáját ugyanis 47 ’corona 62 fillérért kapják, amelyre még 10 fillér zsákkölcsöndíj és 1 korona fuvarozási költség ráfizetés van. Vagyis egy métermázsa liszt 48 korona 72 fillérbe kerül a sütőmestereknek. A kenyér előállítása is drágább lett, mint ezelőtt. A fát a sütőmesterek 150 koronájával kénytelenek fizetni élenként. A sütőmunkások bére heti 50 koronára emelkedett. Megdrágult azonkívül az élesztő is, amelynek ára a békeidőkhöz viszonyítva 100 nercentes áremelkedést mutat. Ezek a panaszai a pécsi sütőmestereknek az 52 filléres kenyérárra vonatkozólag. Indokul felhozzák még azt, hogy amíg Budapesten a liszt ára 42 korona 40 fillér, addig a kenyér ára 56 fillér. Vagyis úgy álll a dolog, hogy Pécsett 48 koronás liszt ár mellett a kenyér maximális ára csak 52 fillér addig Budapesten 6 koronával olcsóbb lisztár mellett, drágább, 56 fillér a kenyér ára Ezek a sérelmek arra indították a pécsi sütőmestereket, hogy a kenyér maximális árának felemelése iránt akcióba lépjenek. A szükséges tennivalók megbeszélése céljából a sütőmesterek augusztus 29-én értekezletet tartottak az Ipartestület helyiségében. Hosszas tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy 16.tagú küldöttséget menesztenek Nendtvich Andor polgármesterhez. Kérni fogják, hogy panaszaik figyelembevételével a barna kenyér maximális árát 52 fillérről 60 fillérrel emeljék fel. A küldöttség, holnap szeptember elsején fog megjelenni Nendtvich Andor polgármesternél.A pécsi sütőmesterek panaszát ez alkalommal Szabó Gallusz pékmester fogja tolmácsolni. Hogy a pécsi sütőmesterek panasza jogos-e vagy nem ahoz sok szó férhet. Annyi bizonyos, hogy a városi közélelmezési ügyosztály a sütőmesterek érdekeit is figyelembe vette akkor, amidőn a barna kenyér maximális árát megállapította. Nem gondoljuk, hogy az ügyosztály nem terjeszkedett volna ki azokra a kő- s ruhményekre is, amelyeket a pécsi sütőiparosok , kérelmük indokolására felhoznak s igy alig indokolt az a kérelem, hogy az 52 filléres árat 60 fillérre emeljék. A jelen viszonyok mellett a fogyasztó közönség érdekei az irányadók és semmiféle ártemeléssel nem szabad a közönséget elkeseríteni. Különösen akkor nem, amikor a régi tapasztalat mutaja, hogy az élelmicekkeket előállító iparosok sohasem voltak kibékülve a | n-?*állanitott árakkal s azokban mindig érdekeik sérelmét látták. Bizonyos, hogy a pécsi s sütőmesterek az 52 filléres ár mellett se fizetnek rá, mert bár a felhozott indokok nankon, vagy szárazon előadva az ő javukra billenti , a mérleget, valóságban mégsem úgy fest a dolot, mert polgári hasznukat úgy is megtalálják. A kenyér árának felemelése ellen tehát már iőre fitakozunk a közönség nevében. Nem hisszük, hogy a polgármester helyt fog adni a sütőmesterek kérelmének, amely szerintük lehet indokolt, de ilyen fontos kérdésben, mint a kenyér ára, mégsem lehet irányt adó. 1. utcai. Angster József jubileuma A félszázados pécsi orgonagyár Pécs, augusztus 31. 4 Gyakran látunk lassú léptekkel, gondolatokba elmélyedve egy igénytelen külsejű, öreg urat a csendes Mária-utcán végigballagni. Aki nem ismeri, aligha sejtené, hogy az a töpörödött, őszbeborult kis ember hazánk egyik jeles férfia, a magyar iparművészet kimagasló alakja Angszter József. Van-e ki e nevet nem ismeri? Az ő neve fogalommá vált és alig van hazánkban egy falu ahol ne találkoznánk nevével, munkájával. Ez a német hangzású név ma ott ragyog a magyar iparművészet történelmének lapjain. Ez a név 50 év szorgalmas, törekvő és ambiciózus munka hirdetője. Ép a közel napokban ünnepelte meg Angszter József önálló működésének ötven éven csendes jubileumát, visszavonultan a mai idők komolyságához illően és szerénysége, ízlése szerint minden külső ünneplés nélkül családja körében! Angszter József orgonagyáros csendes jubileumát meg kell, hogy zavarják a hála és az elismerés hangjai. Elismerés illeti a félszázados becsületes, keresztényi munkát, elismerés illeti a férfit, a nemes szívü embert. Nem hagyhatjuk nyom nélkül elveszni e jelentős eseményt mert kultur esemény az, amelynek maradandó helyet kell biztosítani városunk kulturhistóriájában. 50 év, nagy idő ez a véges emberi életben. De még nagyobb, ha azt oly tartalmas és gazdag munkásság tölti be, mint Angszter József életében. Tisztelettel állunk meg a munka e hérosszú előtt és az elismerés pálmáját tesszük le a pátriárka előtt. Ő a munka embere volt mindvégig. Ötven és munkásságát jelenti ez az ünnep, amely rövid időre örömre hangolja a pátriárka csendes magányát. A szülői villájába elvonult Angszter Józsefet szeretettel üdvözöljük, mint városunk büszkeségét, mint a magyar orgonaépítészet úttörőjét, fejlesztőjét, aki európai hírnevet szerzett a magyar névnek és iparnak! Az 50 évi munkásságra visszatekintő Angszter Józsefnek még sok öröme teljék remek alkotásaiban és hálás gyermekeiben. Angszter József elsősorban a mienk, pécsieké .Ötven évvel ezelőtt telepedett le városunkban, ahol csekély tőkével alapította meg jelenlegi virágzó és országos hírnevű ipartelepét, amelynek fejlesztésében két fia: Emil és Oszkár, aki jelenleg 19-es honvédfőhadnagy buzgólkodtak. Ebből a Mária utcai gyárból kerültek ki azok a fenséges, monumentális alkotások is, amelyek bármely kulturnemzet katedrálisainak díszére válnának. Csaknem ezer orgona hirdeti az ő zseniális tudását és fáradhatatlan munkásságát. Ezek között kiválnak a pécsi, kassai, kalocsai székesegyháziak, a budapesti Szent István bazilika csodálatosan szép alkotásai, amelyek évszázadokon át hirdetni fogják az alkotó mesternek Angszter Józsefnek a nevét Schultz Imre: Az angol szocialisták békefeltételei (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Bern, augusztus 31. Az angol szocialisták békefeltételeikben követelik, hogy a hadikárok helyreállítását valamint a hadiköltségeket közösen viseljék. Elszász, Lengyelország, a Balkán-államok, Örményország, India, Algír és Írország kormányfőiért szavazás útján állapítsák meg.