Dunántúl, 1917. szeptember (7. évfolyam, 199-223. szám)

1917-09-13 / 208. szám

Csütörtök, 1917. szeptember 13. DUNÁNTÚL évben még legalább is egy jó kaszálást adhat-­­ na. l'c valamely gazdaságban ez az eset forog , fenn, bizony érdemes lesz a jelenlegi körülmé­nyi között megfontolni, hogy nem lenne cél­szerű az ilyen lóherét még a jövő évre is kaszá- i 'lőnek hagyni s tarlóját csak a jövő évi első ka­­j szólás után törni fel ugarolás céljából. Előfordulhat azon eset is, hogy az idei veté­­­­sű lóhere csak foltonként pusztul ki. Ekkor a foltokat ekével, esetleg ásóval fel kell törni, s­­ a földet gondosan elaprózva legkésőbb szép­­í­tett.hot közepéig be kell szórni heremaggal. A­­ here őszi vetése, mint már azt kifejtettük, nem­­ egészen biztos sikerű eljárás ugyan, de ilyen kisebb területeken azt mégis meg lehet kockázt­­­tatni. Egy másik esetben, ha a friss lóhere nem­­ pusztult ki teljesen csak nagyon ritka, akkor­­ meg fűmag felülvetéssel lehet a lóherét meg­­­ sürüsíteni. Erre a célra az olyan füvek mag­vait kell felhasználni, melyek fejlődésükben lé­pést tartanak a lóherével. Ilyenek homoko­sabb talajokra az angol per­je, kötöttebb tala­jokon pedig a mezei komócsin. Tiszta vetésnél az angol perjéből 20—25 kg, a komócsinból pedig 5—6 kg. vetőmagot kell kát. holdanként vetni, a jelzett esetben pedig felülvetésre a ló­here állása szerint ezen mennyiségnek fele vagy 2/3-ba veendő. Ezen felülvetést szep­­­­tember hó második felében, sőt október hó ele­­­­jén is végezhetjük. Természetesen vetés előtt­­ alaposan fel kell fogásolni a lehelést, hogy az­­ elvetendő fűmagnak jó ágya legyen, vetés után­­ pedig hengerezni kell, hogy a magot a földhöz szorítva, ezzel annak kikelését biztosítjuk. Az ilyen módon létesített füves here a következő évben nagy tömegű takarmányt adhat, mely­nek kitűnő hasznát vehetjük a jövő évben. Ilyen herefüvet csakis lóherével lehet létesí­teni, ellenben ritkán maradt lucernánál ezen eljárást nem lehet alkalmazni, mert nincsenek olyan fűfélék, melyek a lucernával egyformán fejlődnének. A­mint ezen fejtegetésből látható, a gazda többféle módon gondoskodhatik az idei vetésű kipusztult herefélék pótlásáról. A rendelkezé­sére álló módok közül válassza ki a viszonyai­nak legmegfelelőbbet, vagyis azt, a­mellyel leginkább biztosíthatja a még el nem adott ál­latállományának jövő évi nyári takarmán­yo­­zását. Somssich Béla: Painlevé visszaadta megbízatását ( A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Páris, szeptember 12. Havas-ügynökség jelenti: P­a­in­lévé visszaadta megbízatását, mert k­ifin sikerült nemzeti egységes kabinetet ala­­í­kítania. Kerenszki meggyilkolásának hírét nem erősí­tették meg !A Dunántúl tudósítóiam:1. telefonjelentése.) G­e­n­f szeptember 12. Az Aftenbladednek Kerenszki meggyilko­lásáról szóló hírét eddig egyáltalán nem erő­sítették meg. 30.030 főnyi amerikai csapat F­ranci­a­országban (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Zürich, szeptember 12. Újabb 30.000 főnyi amerikai csapat érke­zett Franciaországba. A moszkvai helyőrség hű marad a kormányhoz (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése­.) Moszkva, szeptember 12. Az itteni helyőrség elhatározta, hogy hűek maradnak a kormányhoz. Felszólították a városokat, hogy csatlakozzanak az ideiglenes kormányhoz. A Vatikán béke reményei „Korona" vendéglőt, melyet maga a város­­ építtetett. A jezsuiták nagy majorja állt ház-­­­ból, istálló, félszer, malom, kert és rétből, összesen negyvenötezer és harminchárom négyszögöl területtel és magában foglalta azt, amit Batthyány-kaszárnya, ez alatt levő te­lek, Batthyány rét stb. elnevezés alatt is­merünk. Az elárverező bizottság abban állapodott meg, hogy a majort és Korona vendéglőt együttesen, egy tételben adja el. A major kikiáltási árát 7050 forintban, az 561 négy­szögöl funduson álló Koronáét pedig hatezer írtban állapították meg s ekként az árverést 13050 írtnál kezdték. Ennyi pénze akkor nem sok embernek volt Pécsett, azért érthető, hogy csupán Höbling György gyógyszerész és Wangl Gervász postamester vettek részt az ár­aján­­lásban. A két objektum kerek tizenötezer fo­rintért Höbling patikusé lett. Höbling György 1799-ben eladta a majort kilencezer és nyolcszáz írtért nemes Tóth Já­nosnak és 1804-ben a Koronát tizenegyezer (devalválásnak indult) írtért Dürnbacher Mi­hály mészárosnak. A majort később Schmi­­j­degg László gróf és ettől 1810-ben Eszterházy László gróf pécsi kanonok vette meg, aki ki­neveztetvén rozsnyói püspökké, a majort 1812- ben Bernhard Antalnak adta el negyvenezer forintért devalvált pénznemben. Bernhadt 1815-ben cserébe adta a majort Batthyány Já­nos gróf sellyei földesurnak egy ettől kapott erdőrészért. Azóta a major a Batthyány nevet viselte, ami mellett a jezsuita jelző az idők fo­lyamán teljesen feledésbe ment. Jelenleg több birtokos között oszlik meg a major telke. A város utóbb visszaszerezte lak­tanya céljaira, egy darabot belőle a régi vágó­t A Dunántúl tudósítóijának telefonjelentése.) Hága, szeptember 12. A Vatikán reméli, hogy a központi hatal­mak válaszában kifejtett békefeltételek az antantra nézve elfogadhatók lesznek. A pápa optimisztikus hangulatban van. A béketár­gyalások megkezdését karácsony előtt vár­ják, hídhoz (mostani városmajorhoz) csatolt, a­­ rétből pedig jókora parcellát átadott Kovács­­ püspöknek a város birtokába átengedett püs­­­­pöki diszkért (a tornacsarnoknál) ellenérték­ként. A jezsuiták volt malma még látható az Alsómalom-utca keleti sora legalsó házának udvarán, közvetlenül a vasúti pályatest északi oldalán. A malom és a Batthyány-utca közt el­terülő kert, úgy az ettől keletre fekvő térség szintén a majorhoz tartozott. A város 1776-ban megvásárolta a jezsuiták budai külv. kis majorját is, de ezt még ugyan­ezen év okt. 18-án házhelyeknek fölparcel­lázva eladta polgároknak. A déli részén kiha­sított első parcellát Steinhäuser György ka­laposnak adta el a város és ez a­ fundus azonos a Szauter-féle lakóház telkével a Sörház-utcá­­ban. A kis major területéből való ezenkívül a Szauter-ház fölött minden háztelek egészen az Ágoston-térig és keleten a régi vízfolyásig úgy, hogy az Ágoston-térnek déli oldalát annak előtte a jezsuiták kismajorjának északi kerí­tése határolta. A fölhozott két példából kitűnik, hogy a je­­­­zsuiták hajdani birtoka — az utólagos földara­bolás folytán — fölismerhetetlenné vált. A je­zsuiták birtokai közül a Rókus-dombot 1785. márc. 2-án vette át a város 311 forintért az ud­vari kamarától. Ennek alsó részén azóta házak ép ültek. A dombot a helyszínen Kovácsics Ferenc, a pécsváradi közalapítványi uradalom akkori prefektusa, mint kamarai kiküldött, ad­ta át a város megbizottainak, ünnepélyes aktus keretében. Az erről fölvett eredeti okmány még megvan. Cs. A. J. Osgat. Pikkotók jubileuma A pécsi pincér tanonciskola 10 éves Pécs, szeptember 12. Szeptember 12-én tartotta meg a pécsi pin­cér szakiskola fenállásának 10 éves jubileumát. Az ünnepély, melyet a háború okozta körül­mények miatt csak szűkebb körben tartottak meg, ünnepélyes hálaadó istentisztelettel kez­dődött. A szent­mise a belvárosi templomban volt délelőtt 9 órakor, melyet Magenheim József apátplébános tartott. A vendéglős ipar­társulat Radocsay Imre elnökkel, a pincér tanoncok pedig a tantestület vezetése mellett jelentek meg. Az istentisztelet után a Hym­­nuszt énkelték el. Az ünnepély folytatása a belvárosi fiúiskolá­ban levő szakiskola tantermében volt. Az ün­nepély díszét emelte C­s­e­r­t­a Antalné zász­lóanya megjelenése is, ki mindenkor meleg ér­deklődéssel viseltetett a kis pikkolók sorsa iránt és azok előrehaladását szívén viseli. Ez alkalomból is az iskola alapjának javára 100 koronát adományozott, melyért a leghálásabb köszönetét tolmácsolja a felügyelő bizottság. Radocsay Imre elnök megnyitó beszédé­ben megemlékezett az elmúlt 10 évről és há­lás szavakban tolmácsolta az elismerését a szakiskolát megalapító tagtársaknak. Majd az iskola alapítóinak díszes keretbe foglalt arc­képét leleplezvén, azt a szakiskola igazgatójá­nak adta át megőrzés végett. Egyben megemlé­kezett az azok sorából elhalt tagtársakról is, akiknek lelki üdvéért forró imát küldött a ta­noncok imáival kapcsolatban az egek Urához. Miután úgy a tantestületnek, mint a felügyelő­bizottságnak és az ipartársulat minden egyes tagjának köszönetet szavazott fáradozásáért, az ünnepélyt megnyitotta. A Hymnusz eléneklése után Magda Pál, a szakiskola igazgatója olvasta fel a 10 év rész­letes történetét. Rámutatott arra, hogy mily szerény keretek között indult meg a szakiskola és lépésről-lépésre haladva, semmi fáradságot nem ismerve ma hazánk egyik legelső szak­iskolájává nőtt az intézet és büszkén lengeti a kezébe adott zászlót. A szakiskola ezen 10 év alatt magas nívóra emelkedett és szép számú szakképzett pincérrel gazdagította a vendéglői­­ ipart. Különösen kiemelte Radocsay Imre elnök hervadhatatlan érdemeit, ki teljes oda­adással és buzgalommal iparkodott a szakisko­lát fentartani és fejleszteni. Ezután az intézet egyik III. osztályú tanu­lója köszönte meg társai nevében a vett szives jókat és kérte a jó Istent, hogy továbbra is tart­sa meg nemes szivü elöljáróikat, hogy e nemes törekvéseikkel még sokáig hathassanak oda, hogy az ifjú nemzedékből derék iparosokat ne­veljenek. Saját részükre pedig áldást kért az uj 10 év megkezdéséhez. Majd Mátyus István igazgató-tanitó ol­vasta fel a szakiskola fegyelmi szabályait s ezzel az uj tanévet ünnepélyesen megkezdték. Végül Radocsay Imre elnök buzdító sza­vakat intézett a tanuló ifjúsághoz, hogy ipar­kodjanak az iskolában előadottakat hasznuk­ra fordítani; a tantestület, a felügyelő-bizott­ság és az ipartársulat tagjait pedig kérte, hogy továbbra is viseljék szívükön az iskola ügyét és mozdítsák elő annak előh­aladását. Ez ünnepélyes alkalomból üdvözlő távira­tot küldtek Glück Frigyes, a pincér szak­iskolák megteremtőjéhez, ki 10 évvel ezelőtt­­ nyitotta meg ezen intézetet. Az ünnepély után az „Arany hajó" szállóban barátságos villásreggeli volt. A nap emlékére Radocsay Imre elnök 500 koronát ajándékozott az iskola alap javára, melyért fogadja a leghá­­lisabb köszönetét. A tantestület a kis pskolókkal lefényképez­hette magát, hogy megörökítse a nap emlékét.

Next