Dunántúl, 1917. október (7. évfolyam, 224-249. szám)
1917-10-02 / 224. szám
2. cikk. Az erdélyi püspök Pécsett Majláth Gusztáv gróf a honvédhadapródiskolában Pécs, október 1. (i Dunántúl tudósítójától.) Székhelyi gróf Majláth Gusztáv Károly, Erdély apostoli lelkű főpásztora, szombaton szeptember 29-én délután 4 órakor minden kiséret nélkül, Pécsre érkezett. Megérkezés után a mi rendesen culcsufolt villamosunkon nyomban a honvéd hadapródiskolába ment, ahol a Vacsek Ottó százados által vezényelt díszszázad fogadta. A tágas lépcsőházban Riff Sándor alezredes, iskolaparancsnok a tiszti és tanári kar élén lelkes beszéddel üdvözölte a püspököt, aki az ő, mindenkit lebilincselő közvetlenségével köszönte meg a szíves fogadtatást. Úgy a parancsnokot, mint minden egyes tanárt régi ismerős gyanánt meleg kézszorítással üdvözölve, jelentette ki, hogy nagy örömmel és igaz szeretettel jött az ő kedves kis honvédjei közé, miután első látogatása alkalmával, a legszebb emlékekkel szívében, távozott. A püspök a tanári kar kíséretében ment a tornacsarnokba, hol a növendék századok, az erkélyen pedig a tiszti családok hölgyei foglaltak helyet. A főpásztor a délszaki növényekkel díszített emelvényről intézte krisztusi szeretettől sugárzó szavait az ő dédelgetett lelki fiacskáihoz, akiket épp oly tiszteletre — szeretetre — és csodálatraméltóknak akar majd tudni, mint elődeiket, a dicső honvédeket, akiknek oroszlánrészük van Erdély visszahódításában. Akik között úgy az olasz, mint a román és az orosz fronton oly felejthetetlen napokat töltött, akiknek nevét az egész világ tisztelettel említi; akiknek bátorságát és áldozatkészséges hősiességét csak legnagyobb csodálatukkal és soha nem múló hálánkkal tudjuk részben elismerni. Akijének legszebb jutalmuk azon testvéri köszöntő és köszönő szózat volt, mikor a visszahódított Andrásfalva, Lajosfalva és Isten segíts csángóit megszabadították az oroszok kegyetlen hordáitól. Szeretettel jött az ő kis honvédjei közé, hogy most, a tanév kezdetén feesdje számukra az Igazságnak lelkét, hogy a Szentlélek megerősítse ifjú lelküket, beléjük értse Isten megszentelő kegyelmét s állandó segítségükre legyen az engedelmesség, az alázatosság és a tisztaság minden katonát legszebben ékesítő erényeinek gyakorlásában. Amely őszinte szeretet vezérelte újra közéjük, és oly őszinte bizalmat kér most is tőlük. Bárki legyen is az, akinek valami lelki tanácsra, vigaszra vagy útmutatásra szüksége vagyon, szolgálatukra áll. Velük és lehetőleg mindnyájukkal együtt akar imádkozni a honvédség dicsőséges hőseiért, hogy mielőbb vívják ki a győzelmes békét, a megdicsőült hősökért, hogy az örök Szeretet és az örök élet koronáját adja nekik. Egy szívvel, egy lélelek el akar velük imádkozni az apostoli királyért, a magyar hazáért, mindnyájunkért, hogy egész életünk a kötelességtudás, az önuralom és az önmegtaga-dás okos gyakorlásában érje el végcélját, az örök boldogságot. Akinek lelkét nyugtalanítja, kínozza, bántja valami, csak jöjjön hozzá, és az meg fog könnyebbülni, és az meg fog erősödni, és az játszva fog az élet bajaival meg-s küzdeni, mert lelkében lesz az Isten, az örök s a soha nem múló Szeretet. A főpásztor atyai szavai előtt megnyíltak a szivek és majd 3 óra hosszáig, valláskülönbség nélkül, egymásnak adták a kilincset és boldog volt az, ki a lelkiorvos balzsamos igéitől meg- erősödve és megnyugodva térhetett nyugalomra. Vasárnap reggel már 7 óra után ismét elfoglalta helyét a fáradhatatlan főpásztor és továbbosztotta a lelkivigasz, megerősödés és irányzás áldásos igéit. 9 órakor az intézeti gyakorlótérren felállított kápolna sátorban Baumgartner Alán dr., Darvas Donát, Deáky Honor és Edélyi Guidó cisztercita főgimnázi-umi tanárok és Mándoky Sándor honvéd- plébános segédletével ünnepélyes Veni Sanctet olvasott, majd a Báter János tanár vezetése alatt álló növendéki énekkartól kísért szentmi- : Ise keretében 246 áldozónak osztotta ki a leg- ! ! méltóságosabb oltáriszentséget. A szentmise végeztével, midőn a püspök segédletével az oltártól elmepedő, a sátorból kijött, Riffl Irén, Riffl Amália és Tanay Klárikával elébe lépett és szép virágcsokrot nyújtva át i ! messze hallható hangon így szólt: Nagyméltóságu Püspök Úr, Kegyelmes Atyánk! Aki nekünk Jézus kegyelmének lelki virágait nyújtotta, fogadja tőlünk örök hálánk és köszönetünk csekélyke zálogául kertünk szerény virágait. Isten éltesse. A püspök kedves meghatottsággal vette át a bokrétát, és a leánykáknak gyönyörűen fejtegette egypár találó szóval a magyar nő magasztos hivatását, különösen a háború befejezése után elkövetkező nehéz időkben. Az isteni tisztelet után a püspök megosztva a kis katonákkal a reggeli fejecskét és fekete kenyeret, mégegyszer megjelent a tornacsarnok dobogóján és lelke mélyéből hálát adott az Istennek, hogy fáradozását ilyen szép siker koronázta. Végezetül apostoli áldást adott és úgy amint jött, kiséret nélkül, de lelkifiainak és őszinte tisztelőinek számtalan jókivánságától kísérve távozott. Majláth püspök tegnap délután a tanítóképző intézet növendékeit kereste fel. Ma pedig már korán reggel gyóntatta a képezdészeket és a ciszterci főgimnázium növendékeinek egy részét, akiket az altemplomban meg is áldoztatott. Azután meglátogatta Zichy Gyula gróf megyéspüspököt, akivel az egyházmegyék közös ügyeiről tanácskozott. A diákpasztoráció fáradhatatlan apostolát délelőtt 11 órakor pedig már a pécsi állami főreáliskolában láttuk. Itt a növendékek Hajós György dr. vezetése alatt most tartják lelkigyakorlataikat. Mélyen megható beszédet intézett az ifjakhoz és délig gyóntatott. Ebédidőben volt nevelőjét Döbrössy Alajos apátkanonokot kereste fel. Az egy órai vonattal Majláth püspök Dolnjimiholjacra utazott Majláth László grófhoz, akinél a holnapi napot tölti. Szerdán délelőtt néhány órára ismét Pécsre érkezik Erdély rokonszenves püspöke, amikor újból Döbrössy apátkanonok vendége lesz és innen még aznap Budapestre utazik. Kékszem és enemétgetnk A Tizenhármasok klubjában feketével volt minden bevonva. Lord Harwor Edgar olvassa emlékbeszédét a megboldogult lord Aterfield William felett. Lord Aterfield Wiliam, a tiszteletreméltó gentleman, egyik alapítója a Tizenhármasok klubjának. A klubnak három lényeges alapszabálya van. Vrt. 5. §. A tizenhármasok klubbjának tagjai az utcán senkinek nem köszönnek, senki köszönését nem fogadják. 13. §. A klubb tagjai kötelezve vannak, hogy magukat öngyilkosság útján végezzék ki a világból. 20. §. Az öngyilkosság kisorsolás utján történik. Leid Aterfield Wiliam májusban húzott sorsot s mint öngyilkos is gentleman maradt. Nagy vendégséget adott és a feketekávé után, mikor a brandyra került volna a sor, eltűnt. Egyszer csak ereszkedik le a plafon, és korrektül magát felakasztva ereszkedett le lord Aterfield William . . . Lord Idatvor Egdar igen meghatoottan emlékbeszédezett. Aterfield William lord nagy ember volt. Mindig unatkozott, de soha nem ásitott. Szenvedélyesen szerette az ülükodettet, de mindig borjústeaket evett, mert attól rázkódást kapott. Soha életében a ballábával ki nem lépett, ellenben a balkezével irt és lőtt. Naponként egy órát sétált Hátrafelé és ágyában keresztbe feküdt. A legcsúnyább orra volt Angliában s fogadott, hogy övé lesz a legszebb orr, ami csak a kontinensen létezik. A fogadást megnyerte, mert egy igen szép orrú balettáncosnőt hozatott Párisból. William lord végrendeletében is hű marad elveihez. Nagy birtokait Angliában, Skóciában és Izlandban öccsére, lord Aterfield Rikárdra hagyta azzal a feltétellel, hogy olyan szemű nőt vesz el, mint az ő fehér mellényének a gombja. ' ' ■* gyönyörű sötétkék színt játszottak a mellénybombák. Egy darabot levágtak és átadtak lord Arterfied Rikárdnak; a másik darabot a közjegyzőnel, miután Rikárd lord nem kiukad és nem is akar egyelőre az lenni. William lord emlékét jegyzőkönyvbe iktatták és elhatározták, hogy helyét, a II. számot, eg és egy napig nem töltik be. A kör komornyikjai fölváltva egy év és egy napig a fogas alatt állanak, annak emlékére, hogy itt lógott a kabátja és a kalapja itt állt. Az emlékünnep után Rikárd lord, zsebében a kék mellénygombbal, elhagyta a tizenhármasok klubját és lakására hajtatott. John, a komornyik, ünnepélyesen fogadta, ahogy egy örököst illik. A lord leült hintaszékébe és kiadta a parancsot: — John, gondolkozál helyettem. — Yes, sir! — Miről gondolkodál? — Még nem gondolkodtam róla. — Hát gondolkodjál. — Yes, sir! (A Dunántúl tudósítójának telelom jelentése.) Szófia, október 1. Radoslavov bolgár miniszterelnök a csernavodai felségtalálkozásról kijelentette egy újságírónak, hogy a találkozás egy küszöbön álló fontos eseménnyel van kapcsolatban, amely a szövetségesek összhangját az antantnak be fogják bizonyítani. John egy-két percig gondolkozott, azután megszólalt: — Gondolkodtam, sir! — Miről gondolkodtál? — Sir,meg kell házasodnia! — Honnan tudod, hogy ez van a végrendeletben? — Pedig úgy van sir, mert egy gentleman lady nélkül nem élhet. — De minőt vegyek el?* Kékszemüt ... — Miért, John? — Mert a kékszemü hivebb. — Azért csak meg az a kékszemü német énekesnő? — Az más, az csak énekesnő volt, nem lady, Aterfield. — De hol van ilyen kékszemű hölgy nő. —A mondó lord Rikárd és az asztalra pergette a kék mellénygombot. John fölvette s megnézte. —• Ez igen szép szín, mylord. — De én a feketét szeretem. — Mylord, az ember legjobban önmagát szereti.— Úgy találod? — Yes, sir! — Most már mit csináljak? Egy év alatt ilyen kékszemű hölgyet kell elvennem. — Gyűlölje és ne szeresse a kékszemet, sir . . . Ha keres, nem talál. — Igazad van, John . . . — Utazunk? — Ig, John. DUNÁNTÚL Kedd, 1917. október 2. A csernavodai felségtalálkozás nagy jelentősége