Dunántúl, 1917. december (7. évfolyam, 275-297. szám)

1917-12-01 / 275. szám

Szombat, 1917. december i. DUNÁN1'??! széli koldusnak is van, következésképpen adó­alany lesz mindenki Magyarországon, kivétel nélkül. Ezen az állapoton okvetlenül segiteni kell, már csak azért is, mert a pénz értéke nyilvánosan leszállott s a 800 koronás létmini­mum ma már legkevesebb 2000 koronának fe­lel meg. Ugyanilyen megítélés alá esik az adómen­tes vagyonminimumnak 20 ezer koronában való megállapítása is. Ha ezt az értéket a mai, egészségtelenül túlcsigázott föld- és házárak aránján számítjuk ki, úgy alig marad olyan zsellér, aki vagyonadót ne lenne kénytelen fi­zetni, tűzzem ma egy sárviskó felépítéséhez is 10—12 ezer korona kell, lévén a 2 koronás szál deszka ára 15 korona. A javaslatok részleteit még nem ismerjük, de azt mindenesetre hangoztatnunk kell, hogy a mezőgazdaság nem dughatja el az adó alap­­jául szolgáló értékeit úgy, mint az ingótőke s így az adóterheket fokozott mértékben kény­telen viselni, másrészt pedig az is kétségtelen, hogy ma az ingótőke földvásárlásai és bérletei révén a föld és ház forgalmi értéke egészség­telen eltolódást mutat azok rovására, akik a földet s a házat nem spekulációs tárgyul, nem is kapitalista termelési eszközül, hanem a csa­lád megélhetésének forrása gyanánt tekintik, mint a legtöbb kisgazda. De nem elég, hogy a földbirtok, sajátságos természetének megfelelő adózási technika alapján kezeltessék, hanem gondoskodni kell, hogy a közteherviselésben ugyanolyan részt legyen kénytelen viselni az eddig privilegizált ingó nagytőke is. A Wekerle által bejelentett javaslatok erre vonatkozóan némi biztatást már tartalmaznak és ez az, hogy a hadinyere­­ségadót nemcsak a természeti, de a jogi sze­mélyek is kötelesek lesznek fizetni. A másik biztatás, hogy a kartellek haszoneredményé­­nyéből az állam is részesedni kíván. Csakhogy nem elég az elvet deklarálni, az adótechniká­­nak is addig kell fejlődnie, hogy a milliós vál­lalatok nyereségeit utol is tudják érni. A tar­talékolások és leírások különböző módszerét nemrég egy igen érdekes munkában ismertette Cenzor, kimutatván, hogy a kibocsátások kap­csán minő új vagyonok keletkeznek, amelyek­ben költemény, amelynek végén nincs más, mint egy jelentőségteljes gondolatjel. — Látom ma nem lehet veled okosan be­szélni. Most már sejtem mert ,barátkoznak olyan kevesen veled. Én is itt hagylak, mandá, de közelebb simult barátnőjéhez és kérdezte — akarod? Bocsáss meg, de nem értlek, csak mintha azt­ érezném minden szavadból, hogy valaki nagyon nagy fájdalmat okozott neked. Mond, bánt téged valaki?! —— Már senki! Hisz nincsen senki, aki sze­ressen s így senki se bánt. Nincsenek barátnő­im te tudod legjobban. Csak te maradtál utol­sónak és te is hűtlenséget fogadsz most, mert egy két képecskét mutattam a telkemből. De nem baj. Csak menjetek mind. Nekem marad három jó barátom: a csend, a nyugalom és a magány. — Ha jön a csend, fehér ujjaival megciró­gatja az arcom, lázas homlokom. Együtt jár a magánnyal és ez magával hozza a nyugalmat. ..Te szeretsz most engem, mondja a nyugalom — de várj, majd egyszer . . . akkor eljövök és mindig, nálad maradok.“ Könyörgök ilyen­kor, hogy maradjon nálam, de tovább suhan, magával viszi a csendet s én a magánnyal ma­radok. Ez fájdalmas és szomorú­, örökös hívá­sa, válása a többi kettőnek, mert a magány csend és nyugalom nélkül oly kiállhatatlan, akár csak én most! De nem kínozlak tovább. Itthon vagyunk. Mielőtt Lili szólhatott volna, gyengéden megölelte és eltűnt a folyosó komájában. Lili tűnődve nézett barátnője után, rossza­­lólag ingatta göndör fürtü fejecskéjét. — Furcsa csodabogár, gondolta magában — olyan bolondos és roppant nevetséges. — És mosolyogva, vidáman ment tovább. Egy egyszerű, fehér lányszobában ez idő alatt összeölelkezett négy jó barát, kel a részvénytársaságok igazgatóságai sem a részvényeseknek, sem az államhatalomnak elszámolni nem tartoznak. Tessék ezekbe a dolgokba vaskézzel belenyúlni, megállapítani és megadóztatni a tényleges vagyont és a tény­leges jövedelmet. Ennek az eljárásnak na­gyobb eredménye lesz, mintha az adótételeket­­ egy-két -kar módosítják. Ugyancsak rokon­­természetű ezzel a börzeadó behozatala. A tőzsdei forgalom megadóztatása Ausztriában befejezett dolog, nálunk sem volna szabad eze­ket a munka nélkül, sőt sok esetben hamis úton keletkező vagyonokat és jövedelmeket meg­­adóztatlanul hagyni. Sürgős interpellációk A képviselőház ülése Budapest, november 30. (A Dunántúl telefonjelentése.) Szász Károly elnök délután 4 óra előtt nyitotta meg a képviselőház ülését. Jelenti, hogy Fényes Lászlónak két sürgős inter­pellációra adott engedélyt a telefo­nkezelő­­nek és a máv­ munkások bizalmi férfiainak bevonultatása tekintetében. Hasonlókép K­é­d­e­r Tibornak engedélyt adott a tátrai fürdők élelmezése ügyében sürgős interpel­lációra. Az Odescalchi ügy Jankovich Béla volt kultuszminiszter napi­rend előtt szólalt fel. Kijelenti, hogy az Odescalchi-ügyben a múltkor csak emléke­zetből felelt meg. Azóta a lapok különböző módon támadták, amiért szükségesnek tart­ja az újból való nyilatkozást. Kijelenti, hogy a két jelöltnél csak a vizsgálat sikeres befe­jezése után vette észre az elnök a vizsgára való jelentkezés szabálytalanságát, amire megtagadták a bizonyítvány kiállítását. Ek­kor a jelöltek panasszal fordultak hozzá, ő pedig utasította a rektort, hogy újból hall­gassa meg a vizsgálóbizottság tagjait és ha feleleteikből a jelölteket képesítettnek ítélik, a bizonyítványokat újból állítsák ki. A rektor azzal tagadta meg a parancs teljesítését, hogy a miniszternek ehhez nincs joga. Kijelenti, hogy egyébként Odescalchi kitűnően megfelelt, a cenzorok még gratuláltak is ne­ki. Tehát Polonyi alaptalanul vádolta meg őt. Az egyik lap ellen különben is sajtópert indított. Polónyi Dezső személyes kérdésben szó­lal fel. Nagyon régóta kezében vannak ezek az adatok, de nem használta fel őket csak akkor, amikor Tisza a háromszéki főispánt alaptalanul megvádolta. Ő a visszaéléseket bármikor kíméletlenül fel fogja tárni. A vizsgaszabályzatot őfelsége a király adta ki, a vizsga ügyében diszpenzációnak helye nincs. Megállapítja, hogy a miniszter közben­járására a két jelöltnek új bizonyítványt állí­totta­k ki egy meg nem történt vizsgálatról. Kijelenti, hogy erőszakos visszaélés történt és elhárítja magától Jankovichnak azt a ki­jelentését, hogy alaptalanul hozott fel vá­dakat. A napirend Ezután áttértek a boradó tárgyalására. Bakonyi Samu előadó ismerteti és elfoga­dásra ajánlja a javaslatot. Szilassy Zoltán ellenzi a törvényjavaslatot. Polonyi Géza a javaslat elhalasztását kéri. Pejachevich Tivadar gróf a horvátok ne­vében elfogadja a javaslatot. Wekerle Sándor miniszterelnök szólal fel. Polónyival és Szilassyval polemizál. A kis­gazdákra vonatkozólag hajlandó némi módo­sításra, de nagyobb változást nem fogad el. Elfogadásra ajánlja a javaslatot. A javaslatot általánosságban elfogadják. Polónyi Géza rövid felszólalása után rész­letekben is elfogadják a javaslatot. Bakonyi Samu ismerteti az osztrák-magyar bank hadinyereség adójáról szóló javaslatot, amelyet vita nélkül elfogadtak. A Ház holnap a javaslatokat harmadszori olvasásban fogja tárgyalni. Áttértek a Sürgős interpellációkra. A telefonkezelőnek sztrájkja Fényes László a telefonkezelőnek súlyos szolgálatát vázolja. 30 százalékuk tüdőbeteg tesz. Napi 3 korona törzsfizetésük van. Legna­gyobb részük család­fentartó. Emberfeletti munkát végeznek. Végre memorandumot szer­kesztettek, amelyet a tizes bizottság vitt el a főnökhöz, de az kiutasította őket a teremből azzal, hogy ötnél többet közülük nem fogad. Erre mind elhagyták a termet, másnapra pedig elhatározták, hogy demonstratív sztrájkot ren­deznek. A József-központba rendőröket vittek be, akik borzasztóan bántak el a nőkkel, ami­ről személyesen meggyőződött. Bizottság ki­küldését sürgeti, amely rendet csinál a telefon kezelőnők ügyében. Serényi Béla gróf kereskedelemügyi mi­niszter elismeri a telefon kezelőnők súlyos helyzetét. A jövő évi büdzsében már többet tehet az érdekükben. Többször tárgyalt a kül­döttséggel, amely a memorandumot átadta neki. A tegnapi minisztertanácson előterjesz­tette javaslatát segítségükre nézve. Eddig 2400 korona volt a fizetésük, most 3080 korona lesz. Majd beszél a levonásokról. Bejelenti azután, hogy a posta többi alkalmazottairól is gondos­kodás történt. December elsejétől 9 millió 300 ezer korona állami segítségben fognak része­sülni.­­ Fényes László és a Ház a választ tudomás­­ul vették. ■ Ugron Gábor belügyminiszter elmondta, hogy a telefonközpontban kitört sztrájk ellen segítséget kértek. A rendőrség az ő utasítására kivonult, hogy a dolgozni akarókat megvédel­­mezzék a sztrájkolókat pedig bántalmazás nél­kül eltávolítsák. Nem tudták, hogy csak de­monstratív jellegű sztrájkról van szó, külön­ben megvárták volna a végét. A vizsgáat meg­állapította, hogy egyetlen sérülés sem történt, de a dulakodásban többen elájultak. Különö­sen akkor voltak dulakodások, amikor a dol­gozni akarókat be akarták vinni a terembe. Az egyik nő, T­ó­t­h Jenőné kinek állítólag a kar­át felkarcolták, azt vallatta, hogy hozzá sem nyúltak. Különben megállapította a vizsgálat, hogy egy detektívet megvertek. Az iratokat az ügyészséghez tették át, amely ki fogja deríteni az objektív tényállást. A többi interpelláció Fényes László a máv. munkások bi­zalmi férfiainak bevonultatása miatt terjeszti be a második interpellációt. Serényi Béla gróf kereskedelemügyi mi­niszter azt válaszolja, hogy a hadügyminisz­­terrel megállapodott, hogy a bevonult mun­kásokat vissza fogják küldeni. Fényes László nem találja egész erélyes­nek a miniszter válaszát. A Ház a választ tudomásul veszi. Kéler Tibor a tátrai fürdők élelmezéséről interpellál. Választ nem kapott. Az ülés este 9 órakor véget ért. 3. olcal, OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOCX Buvárhaiéhare Újabb 16.000 tonna — Wolff-ügynökség jelentése. — Já Dunántúl indnlad­ónak tekíntnekmés* ) Berlin, november 30. Buvárhajóink Gibraltártól nyugatra és dél­nyugatra legutóbb ismét 5 gőzöst és 2 vitor­lást sülyesztettek el 16000 bruttóregiszterton­­na tartalommal.

Next