Dunántúl, 1918. április (8. évfolyam, 81-97. szám)

1918-04-09 / 81. szám

2. oldal. társulat. Ha­zával hasonlítja össze a fejlődést úgy a törzs a patronázs volt. Később a misz­­sziótársulat új ágakat bocsátott nőmozgalom lett, amelynek célja diadalra vinni a katolikus gondolatot. Elsőrendű kötelesség állást fog­lalni a mostani alakulásokban, amikor minden újjáalakul. A nőnek is állampolgárnak kell lennie. Ezt az állampolgári kötelességet azon­ban nem úgy ítélük meg, amint a radikális feministák, akik a női szavazati jogért bevál­nek. Pártpolitikai klubbokba, férfidivatokba belemenni nem szabad. Mi ha belemegyünk az állampolgári kötelesség gyakorlásába csak a magyar keresztény kultúra jegyében tehet­jük. Radikális cigarettázó politikától mentsen meg minket az Isten. Szomorú példákat hoz fel, Budapesten egy kis utcában 280 vadházas van. Egy 200 lakójú bérházban 56 vadházast találtak. Napóleon mondotta uralma alko­nyán a kard sohasem győz, hanem a szellem. A dekadens írók a családi intézményről, mint avult, túlhaladott álláspontról beszél­nek. Úgy látjuk, mintha egy nekizúduló ára­dat el akarná söpörni mindazt ami szép és szent előttünk. A missziótársulat jelvénye a kereszt. Gyűjtsünk ennek a társulatnak tago­­kat, olyan nőket, akiknek magyar vér van az ereiben és akik tudnak Krisztusról. A kereszt jelében győzni fogunk. Viharos taps fogadta a mélyen járó szép beszédet. Zichy Gyula gróf elnök meleg hangon mondott köszönetet a szép előadásért, végtelen háláját tolmácsolta a főnöknőnek, a missziós nővéreknek megjelenésükért és elő­adásaikért, amelyek maradandó nyomot hagy­nak és buzdítani fognak a további munkára, amelyen Isten áldása lesz. ( A baranyai szervezet Hétfőn délután újra benépesedett a város közgyűlési terme. A szociális missziótársulat baranyai szervezetének alakulása hozta össze vármegye minden részéből a lelkes hölgy kö­zönséget. Különösen nagy számban vonult fel Sold­áss,­­Villány, Pécsvárad stb. Ott láttuk a zsúfolt padsorokban a vármegye sok előkelő, ismert hölgyét. Ott voltak Benyovszky Móric gróf főispán, Arnold Sándor tábla­elnök, P­i­tt­e­p­i­c­h Rezső tábornok, Holly Ferenc ezredes, Varga Nagy István nyug­­táblai tanácselnök, Szenge Ferenc alispán, K­o­s­z­i­t­s Ákos dr. megyei főügyész, N­e­n­dt­­v­i­c­h Andor polgármester, R­i­f­f­­ Sándor alezredes, Oberhammer Antal fő­kapi­tány, Pintér Ferencc árvaszéki elnök, M­o­­sonyi Dénes dr. és Romaisz Ferenc ka­nonokok, Késmárky István dr. jogakadé­­miai igazgató, továbbá a vármegye és város vezetői közül számosan. A megyei alakuláson is Zichy Gyula gróf töltötte be az elnöki tisztet. Részt vettek rajta Farkas Edit alapítványi hölgy, Zichy Lujza grófnő, Rónai Paula és I­k­r­i­c­h Au­guszta missziós nővérek. Gróf Zichy Gyula titkos tanácsos elnök az alábbi lelkes beszéddel nyitotta meg a köz­gyűlést: — Hihetetlen változások korszakában élünk. Azóta, hogy ránk tört a háború s kirobbant a civilizált népek egymást irtó, pusztító haragja, majdnem négy év suhant el felettünk. És e négy év viharai sok millió fiatal életet törtek, zúzták össze és temettek poros, véres, avagy tán virágos, de mindenütt könnyekkel áztatott fájdalmas sírokba. Falvak és városok lettek romhalmazokká, egész országrészek váltak temetőkké, melyekbe az itéletes vihar mérhe­tetlen anyagi kincseket s valódi értékben e kincseket messze felülmúló daliás hősöket ti­port s gázol ma is. Országok és birodalmak omlottak már össze a gyilkos fegyverek vas­ereje alatt s darabokra hullva uj alakban ver­gődnek most tovább. Nyugaton meg újra töm­böl a harc, folyik a gigászi, minden képzeletet túlszárnyaló, öldöklő mérkőzés. Inognak a frontok és velük inognak kormányok, orszá­gok és egész birodalmak. A háború végső vo­­naglással döntéseket érlel és milliók gyászos halálából akar uj és jobb életet a győzők szá­mára. — Várjon elérik-e — ez a jövő titka, de annyi bizonyos, hogy csak ez a remény acé­lozza kitartásra a küzdők karjait. — Ámde nemcsak a harctéren folyik a küz­delem egy uj, egy szebb és egy jobb életért, hanem már itthon is. Ott künn karddal, pus­kával, ágyúval, a gyilkoló szerszámok szám­talan fajával tusakodnak érte, itthon pedig a több jog elvével törtetnek előre a demokrácia és a feminizmus. És ez nem is csoda. Minél sűrűbb, sötétebb az égbolt, annál nagyobb a vágy a napsugár után, minél több, súlyosabb a baj, a szenvedés és az élet mindennapos ter­he, annál nagyobb és annál szilajabb az a tö­rekvés is, hogy segítsünk, javítsunk, lendít­sünk fájó helyzetünkön. És ma általános, mondjuk tömeg­tünet, mert a nehézségek és a sorscsapások és az élet keservei tömegesen nőnek, sokasodnak és az emberiség tömegeit érik, kínozzák legjobban. — Ezek ellen szervezkednek a munkás tö­megek, s ezek ellen indulnak meg a nőmozgal­mak is. A nagy nővédelem, a patronage, a nő­tisztviselők, az anyák és csecsemők védelme, s velük és mellettük a többi mozgalom. És ez így rendben van. A keresztény világnézet nem retten meg tőlük, sőt örömmel látja va­lamennyit. De egy kérdést tisztázni kell előbb. Azt, hogy az új világ, mely a nőknek újabb gazdasági, társadalmi, sőt politikai szerepe­ket akar kiküzdeni, milyen alapon áll. Ho­mokra vagy beton­pillérekre építi-e minden törekvését? — Minden nagyarányú, nemes mozgalom­nak, hogyha maradandó sikerekre vágyik, biztos alapokon kell megindulnia. De ily biz­tos alap csupán csak egy lehet, s ez nem a szenvedély, ösztön, vagy hangulat, az emberi szeszély avagy az egyesek képzelt szükség­lete, hanem egy örök elv, az isteni törvény, mely egyforma mindenkire nézve, örök, válto­zatlan, s mindig kötelező. Ez a talaj, amelyen állnunk kell és ez a levegő, amelyet szívnunk kell, ha élni, dolgozni s maradandót alkotni akarunk. Tehát nem hangulat, vagy merő érzelem, nem is üres humanizmus és zavaros ösztönösség a nagy célok iránt, hanem rendü­letlen hit-erkölcsi alap kell e mozgalmakhoz. Ezen az alapon bizton­ bátran adhatunk és kérhetünk jogokat, többet és újakat, mert a jogot azok megérdemlik, akik a kötelessége­ket tudatosan, híven teljesítik. De ezeket vi­szont senki jobban nem teljesítheti, mint aki azokat az örök elvekből származtatja és azok­ra veszi vissza mindig. — Ennek az iránynak hirdetője minden mo­dern nőmozgalom terén az a Szociális Misz­­sziótársulat, melynek főnöknőjét és buzgó tagjait a mai ünnepen körünkben tiszteljük. — Bizalommal fordulunk feléjük, s hisszük, hogy az egész megye női társadalma lelkesen és bátran csatlakozik az ő irányukhoz, hogy az ő tanácsuk, segítségük és példájuk nyomán a megyei nőmozgalmak terén elérhessük ki­tűzött célunkat: a hitben, munkában s a jóté­kony szeretetben felülmúlhatatlan női társa­dalom megerősítését. — Midőn e reményben úgy őket, mint a meg­jelent díszes közönséget melegen üdvözlöm, a közgyűlést ezennel megnyitom.­­ A főpásztor szavait többször megszakította­­ a kitörő helyeslés és taps, amikor pedig bevé­­­­gezte szavait szűnni nem akaró taps zúgott­­ fel a gondolatokban gazdag és nyomot ha­gyott beszéd hatása alatt. Az elnök a gyűlés jegyzőkönyvének veze­tésére H­o­f­f­e­r Lajosnét kérte fel. Rónai Paula missziós nővér a maga köz­vetlen előadásában ismertette a szociális missziótársulat szervezetének célját. A szer­vezkedés útját és módját jelölte meg. Majd felhívta a figyelmet a nélkülöző erdélyi gyer­mekekre. A társulat 200 erdélyi gyermeket adott ki alföldre jó emberekhez táplálkozás­ra. Kéri azokat, akik vállalnának bizonyos időre 5—10 év körüli gyermekeket ellátásra közöljék e szándékukat a missziótársulat ve­zetőségével. Végül ismertette az ügyrendet,­ amelyet a közgyűlés elfogadott. F­a­l­u­h­e­l­y­i Ferenc dr. beszámol a bara­nyai előkészítés munkáiról. Hajós György dr. szállt ki Baranyában és alakított missziós szervezeteket. Eddig Sásdon, Szentlőrincen, Mohácson, Siklóson, Pécsváradon és Sellyén tartott előadásokat, ahol mindenütt Sásd ki­vételével már megalakult a helyi szervezet. Eddig 953 a baranyai tagok száma. A közgyűlés határozataként az elnök ki­mondja a baranyai szervezet megalakulását. A baranyai szervezet tisztikara a követ­kezőkép alakult meg: fővédnök Zichy Gyula gróf, elnök Zichy Lujza grófnő, tit­kár dr. B­a­h­u­­­a Józsefné, pénztáros Schmidt Károlyné Mohács, jegyző H­o­f­­f­e­r Lajosné, egyházi tanácsadó Hajós­­ György dr., jogi tanácsadó H­of­fmann Ottó dr. Választmányi tagok lettek: Draschko­­v­í­c­h Iván grófnő Sellye, Mirbach Frida bárónő Somberek, Stenge Ferencné, N­é­­m­e­t­h Lipótné Mohács, V­a­d­n­a­y Jenőné Siklós, özv. Schill Gyulánné Pécsvárad, Eötvös Fanny bárónő Pécsvárad, dr. Bar­­n­a Lajosné Sásd, Gebauer Tivadarné Szentlőrincz, S­z­i­l­a­s­s­y Károlyné. A vidéki szervezetek tisztikara a­­ követ­kezőkép alakult: Mohácson elnök dr. Rüll Jánosné, titkár Kész Kornélné, jegyző Früstök Ilona, pénztáros Sipos Vilma. Pécsváradon elnök Simon Józsefné, tit­kár dr. Liber Ferencné, jegyző Klep­­­in­ge­r Gézáné, pénztáros Anschau Mariska, választmányi tagok báró Eötvös Fanny, K­u­­b­i­c­a Istvánné, dr. Dvorszky József­né, Jäger Ödönné, egyházi tanácsadó R­ét­hely­i József dr. Siklóson elnök dr. D­a­r­á­z­s­y Ödönné, tit­kár Budimácz Antalné, jegyző Nagy Stefánia, pénztáros S­chunk Emilia. Sellyén elnök Kalla Róbertné, titkár Weigl Olga, jegyző Cizek Ilona, pénztáros P­á­p­é Lászlóné. Szentlőrincen elnök dr. Narancsik Jó­zsefné, titkár H­á­b­­­e­r Margit, jegyző Z­s­i­n­­kóné Simon Erzsébet, pénztáros dr. K­o­n­c­z Miklósné, egyházi tanácsadó Mar­ton Sándor. A választások után Farkas Edit alapít­ványi hölgy tartott előadást, miként kell a be­teg társadalmon segíteni. Ismertette a jakab­­szállási tanyai plébánosnak rendkívüli buzgó szociális munkásságát, aki igazi apostol mód­jára gondozta híveit. Ilyen apostolokra van ma különösen szükség. A tanyai plébános munkájából nemcsak apostoli példát vehetni. DUNÁNTÚL Kedd, 1918. április 9. APOLLÓBAN kedden, április 1só 9-én Legyen világosság II. 5 részben. Kiadja a német tudományos társaság a nemi betegségek leküzdése ellen. Főszereplő: Bern Aldor. Holnap és holnapután Fekete gyémántok I. és II. rész együttesen, zongoratrió kisérettel. Jegyek már ma előre válthatók Mérsékelten felemelt helyárak

Next