Dunántúl, 1918. szeptember (8. évfolyam, 196-220. szám)

1918-09-01 / 196. szám

Vasárnap, 1918. szeptember 1. DUNÁNTÚL Jogot és mezőgazdaságot is tanulnak a közigazgatási tisztviselők Zichy János gróf kultuszminiszter rendelete Budapest, augusztus 31. (Budapesti tudósítónktól.) Mezőgazdasági körökben régóta érzik a szükségét annak, hogy a közigazgatási pályára lépő tisztviselőket a mezőgazdaságban is kiképezzék. Többféle terv merült már fel e cél elérése érdekében, a szempont mindig az volt, hogy olyan nemzedéket kell nevelni a közigazgatásnak, amely a jogi tudás mellett a mezőgazdasági ismeretekkel is rendelkezzék. Eredetileg a magyaróvári gazdasági akadémiát akarták kapcsolatba hozni a pozsonyi egyetemmel, úgy hogy a Magyaróvárról kikerülő ifjak tanulmányaikat a pozsonyi egyetemen folytathassák, itt gazdasági diplomát és államtudományi doktorátust nyerhessenek. Ez a diploma azutánii közigazgatási állások betöltésére nemcsak képesített volna, de a megyei közigazgatásnál és a földmivelésügyi minisztériumban egyenesen előnyt nyújtott volna azoknak, akik ilyen diplomával rendelkeznek. Ez a terv eddig nem vált valóra, most azonban Zichy János gróf vallás és közoktatásügyi miniszter kiadott rendeletében nemcsak magáévá tette ezt a tervet, hanem kiegészítette a régi tervezetet azzal, hogy szoros kapcsolatot teremtett az összes gazdasági akadémiák és az egyetemek jogi fakultásai, illetve a jogakadémiák között. A miniszter elrendelte, hogy a gazdasági akadémiákon jogismereteket is kell előadni és azok a hallgatók, akik három esztendeig hallgatták a mezőgazdasági akadémiák elé-Magda asszony, aki bizony esténkint most is Schumann ,,Traumerei‘‘-át játsza klaviron. Ezeket a csupa kacagástól, csupa vidámságtól boldog melódiákat, amelyek a legborusabb szívbe is örömet, napsugarat lopnak. A szomszédok, házbeliek ilyenkor kiülnek a vén leánderfák alá s itt hallgatják az esti csendbe tovasuhanó áriákat. Sőt a kis gömbakácos utcai rendes arramenői is önkénytelenül megállanak az ablak alatt néhány pillanatra — már csupa megszokásból. Ha aztán akad köztük idegen, aki nem ismeri Magda asszony különcködését, megtörténik, hogy mit sem sejtve megkérdezi: — Mondja csak kérem, micsoda fiatal pár lakik az emeleten? S a feleletre, ad a feleletre először bizonyosan fejét hajtogatja az idegen, aki legtöbbször nyugalmazott öreg úr, aztán mosolyogva tovább tipeg a gödrös járdán, lelkében azzal az erős szándékkal, hogy holnap újra erre folytatja esti sétáját, így szaporodnak Magda asszony ismeretlen tisztelői. Ő pedig ártatlan, jámbor jóhiszeműségében, hogy emlékeinek él, ábrándosan játsza esténkint Schumann „Trumereie"át a barna klaadásait és itt a jogi tárgyakból is vizsgáztak, bármely jogi fakultásra beiratkozhatnak és itt az előírt jogi tárgyak hallgatása után két és fél év múlva megszerezhetik az államtudományi doktorátust. Zichy János gróf rendeletét mezőgazdasági körökben igen nagy megnyugvással fogadják annál is inkább, mert eddig állandóan érezték a hiányát a közigazgatási tisztviselők mezőgazdasági ismereteinek. Mindössze az a kívánság merült fel, hogy az új képesítést megszerzett ifjak működésüket a közigazgatás legalsóbb fokán, a faluban kezdjék meg, hogy felsőbb pozícióba jutva, ne csak elméleti, hanem gyakorlati tudásuk is legyen. viron ...* Magdasszony épen néhány gyors, fürge futamot vert ki a nyiaszsárga billentyűkön, mikor a barna,kőkockás folyosón lépések hangzottak föl. Ismerős,, két hét óta már megszokott lépések. Picit tipegők, picit fáradtak, mint amilyen maga Márton János, a dijnok. Mert ő az. A szomszéd úr — ahogyan Magda asszony megtiszteli. Két hét óta napos vendége, esti látogatója, öreg barátja. Most májusban helyezték a törvényszékhez s itt lakik az emeleten, a szomszéd lakásban. Aztán egyedül él. Senkije sincs. Nem csoda, hogy olyan hamarosan barátságot kötöttek. S nem is különös, szinte természetes, hogy Márton János a hivatal után minden este bekopogtat Magda asszonyhoz s most már egymásnak idézgetik vissza egyazon örömmel, lelkesedéssel mosolygó tavaszukat. Mint a messziről jött, fáradt utasok, kik örökké zöld oázisra leltek, úgy ujjonganak lelkükben a kis szoba barátságos homályában. — Hozta Isten! tessék .. . tessék — fogadja Magda asszony, mikor Márton János öreges bókkal beköszönt a már kissé sötétes szobába. — Már vártam szomszédul. Hol késett ilyen sokáig? Persze, a hivatal, a tengersok munka... ! — Sok ... sok . . . hajtogatta csöndesen Márton János, miközben Magda asszony a régi, fakult, tépett kották között keresgél, ő pedig meggyújtja a klavír két ezüst gyertya tartóját. Aztán néhány percig ünnepélyes csend. Valami áhitatos érzés fogja át mindkettőjük lelkét, míg Magda asszony kékeres kezei végig nem szaladnak a billentyűkön és nem kacag ábrándosan Schumann „Traumerei‘’-e, mely szivükbe varázsolja az első tavaszok midig derűs, vidám csengésű, színes muzsikáját s elfeledteti mindkettőjükkel a jelen szomorú, könyörtelen terhét: az egyedüllétet és az öregséget. S Magda asszony szobájában az ódon bútorok között most már két öreg lélek fürdik a verőfényben, a napsugárban, a diadalmas, mindent átható s életre keltő tiszta, tavaszi ujjongásban. A szomszédok, a házbeliek pedig kiülnek a napos leánderfák alá s itt hallgatják az esti csendben tovasuhanó vidám melódiákat... A pincéket nem tudják világítani Pécs város felterjesztése gyertyákért Pécs, aug. 31. (A Dunántúl tudósítójától.) Pécs városa régi hírneves szőlő és bortermelő vidék, ahol a lakosságnak egy jelentékeny része ebből él. Pécs határában, a tényleg beültetett szőlőterületek nagysága 1699 katasztrális hold és 543 négyszögöl. A szőlősgazdák bortermésüket a szőlőhegyen épült présházukhoz tartozó pincében, részben pedig a város belterületén levő pincékben tartják. Az előbbiből van Pécsett 1556, az utóbbiból 973. Van tehát Pécsett összesen 2529 pince. De van ezeken kívül 14 pincéjük a borkereskedőknek, 328 pedig az italmérőknek. Ebben a 2871 üzemben tartott pincében a borkészletek állandóan szakszerű kezelést igényelnek. Ennek a munkának pedig legelemibb feltétele az, hogy még a nappal végzett borkezelési munkálatok idején is a sötét pincékben mesterséges világítás legyen. A város borgazdasága, sajnos ezen a ponton is kétségbeejtő helyzetbe jutott. A présházak és a hozzájuk tartozó pincék kívül a városon vannak, ahol villamos, vagy légszeszvilágítás nincs. Rá vannak tehát utalva a petróleumra, vagy a gyertyára. A bortermelők, borkereskedők és italmérők a pincék megvilágításánál a villamos vagy a légszeszvilágítást már csak azért sem használhatják, mert a tüzelőanyagok megtakarítása érdekében a villamos és gázvezetékhez új kapcsolásokat létesíteni tilos. De a petroleum világításhoz se juthatnak a pincetulajdonosok, mert a kereskedelemügyi miniszter olyan szűkre szabta meg a város petroleumkontingensét, hogy az a lakóházak világításához is elégtelen. A pincetulajdonosok eleinte úgy segítettek magukon, hogy drága pénzen gyertyát vásároltak és azt használták. De az ország gyertyakészletének zár alá vétele óta ettől is elestek. Ennek az oka pedig abban rejlik, mert az olaj és zsiradékügyi bizottság 14573 háztartás részére eddig olyan csekély gyertyát utalt ki, hogy az komolyan nem is jöhetett számításba. A pincetulajdonosok tehát most teljesen világítás nélkül állanak. Ez az állapot egyenesen tarthatatlan, mert veszélyeztetve van az a hatalmas közgazdasági érték, amely a pécsi pincékben van felraktározva, így például a pécsi szőlőhegyvidékben 1917-ben 24260 hektoliter must volt, ami pénzértékben a 340 koronás átlagos becsár alapján 8 millió 250.000 koronát tesz ki. A pécsi italmérők pincéiben 350— 450.000 liter bor volt. Nem szükség tehát bővebben magyarázni hogy ilyen nagy értékek, az országos érdekek szempontjából is megérdemlik és meg is érik a szakszerű kezelésükhöz szükséges világító eszközök biztosítását. A szükséglet tehát a következő volna: 1. a termelők használatában levő 2529 borpincének szükséglete, szeptember—október hónapokra a szüreti munkának, a bor leforrásának és feltöltésének időtartamára, pincénkint és két hónapra átlagosan csakis kíló gyertyát számítva, összesen 12,6 métermázsa. 2. ugyanezen borpincéknek szükséglete 1918. novembertől 1919. augusztusig, a fejtéseknek és időközi feltöltögetésnek céljaira, pincénként és 10 hónapra átlagosan szintén csak 17 kilót számítva, összesen 12,6 mázsa, 3. az italmérők birtokában levő 328 pincének állandó havonkénti változatlan szükséglete, csak napi 2 órai világítási időt számítva, 2,05 mázsa, , 4. a pécsi borkereskedő cégeknek használatában levő 14 nagy méretű, mély, sötét pincének állandó havonkinti változatlan szükséglete, pincénkint és naponkint, átlagosain 10 XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX» Lenin merénylet áldozata lett (A Dunántúl tudósítóinak telefonjelentése.) Budapest, aug 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Lenin merényletnek esett áldozatul. Két hölgy, akik a forradalmi szocialistákhoz tartoznak háromszor rálőtt az utcán. Két golyó eltalálta Lenint és azok a tüdején és a mellén mentek keresztül. Az állapota komoly, mert belő vérzései vannak. Ugyancsak azon a napon Urszky ellen Pétervárott követtek el merényletet. Bruszilovot letartóztatták (A Dunántúl tudósítóinak telefonjelentése.) Moszkva, aug. 331. Bruszilovot letartóztatták és a Kremlbe szállították. A letartóztatásának inkább védelmi jellege van. Radziwill bécsi útjáról (A Dunántúl tudósítóinak telefonjelentése.) Varsó, aug. 331. Radziwill herceg a tegnapi minisztertanácson számolt be bécsi útjáról. A herceg odanyilatkozott, hogy az eredmény nagy jelentőségű. tr:___—10 : 3. oldal.