Dunántúl, 1918. december (8. évfolyam, 278-297. szám)

1918-12-05 / 278. szám

Csütörtök, 1918. december 5. DUNÁNTÚL A hitelszövetkezetek szerepe a birtokreformnál A Dunántúl számára írta Korányi Frigyes bá­ró, az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója. Pécs, december 4. A kisemberek csak akkor lesznek biza­lommal a birtokreform végrehajtása iránt, ha azt helyben az ő maguk által alakított, az ő közreműködésükkel, teljesen demokratikus elvek alapján működő hitelszövetkezeti szer­vek végzik. Az államra nézve is ez a legcél­szerűbb megoldás, mert ez a szervezet már két évtizede kifogástalanul működik. Horvát- Szlavónország leszámításával is 600.000 tag­gal működik, 6200 községben 2200 hitelszö­vetkezettel. Ez a szervezet a szomszédos községek bevonásával s egyes helyeken akár napok alatt felállítható szövetkezetekkel a további szükséghez képest gyorsan ki is ter­jeszthető. Az állam szempontjából azért is célszerű e szervezet felhasználása, mert köz­pontja egyrészről az állam ellenőrzése alatt áll, másrészről feltétlenül bírja a falvak bi­zalmát és a falusi szenekkel való együttmű­ködésre be van rendezve. A helybeli hitelszövetekzet már az első megállapodásokat létesíthetné a vevő és el­adó között a központ jogi és pénzügyi irányí­tása mellett. Képviselné a vevőket a helyi bi­zottságban. A becslésnél a kisgazda szem­pontjainak érvényesítésével tehet igen jó szolgálatokat, valamint helyi ismeretével, az érdekelt egyének ismeretével és gazdasági szakismeretével. A hitelszövetkezetek gon­doskodnak az új birtokos házépítési és fel­­szerelési hitelszükségletéről, végezné a jára­dékok beszedését és a rendkívüli megváltá­sok keresztülvezetését. Gondoskodnak a ter­melési eszközök, nemesített vetőmag, mű­trágya, gazdasági gépek, fűtőanyag közös beszerzéséről és ehhez személyi hi­teleke­t nyújtanak. A hitelszövetkezetek ismerik minden egyes falubeli vagyoni viszonyait, tud­ják, mennyi készpénze és hadikölcsönkötvénye van. En­nek folytán könnyen megállapíthatják, hogy ki menyi készpénz- vagy hadikölcsönköt­­vénylefizetést tartozik tenni. Az ilyen lefiz­­tést az OKH-val számolnák el. A földváltsá­­gi alap kezelését a hitelszövetekezetek köz­pontjának kellene ellátnia. Ezt a lebonyolí­tás simasága is megkívánja, mert a hitelszö­vetkezeti hálózat technikai okokból sem mű­ködhetik idegen intézet szolgálatában. A bir-­­ tokreform műveletének végrehajtása minden-­­ esetre egy okkal több lenne az Országos Köz-­­­ponti Hitelszövetkezetnek, Altruista­ Bank­nak és a Kisbirtokosok Országos Földhitelin­tézetének egyesítésére. Helytelen lenne azonban a Pénzintézeti Központnak e műve­lettel való megbízása, az ellen a falvak szé­les néprétegei tiltakoznának élesen, hogy a Pénzintézeti Központ az ő érdekükben végre­hajtott nagy reformot oly célból vegye kezé­be, hogy annak kapcsán foglalkoztassa, vagy épen üzlethez juttassa a vidéki pénzintéze­teket. Akkor odalépett hozzá a felesége és ollóval levágta — az asszony fokozta le férjét. Adonyban, nagy meglepetésünkre, megle­hetős nyugalom volt. Ercsiben teljes csend és nyugalom. Tétényben látom a villamost. — No, talán még­sem lesz oly borzasztó az állapot — okoskodtam — ha a villamos közlekedik. Kelenföldre érünk. Soha ilyen nyugalom­ban nem láttam Kelenföldet. — Anyuka, anyuka! — kiáltott kívülről va­laki. Úgy látszik, anyját várta. Az állomáson néhány őszirózsás katona áll. Az egyik bejön és udvariasan fölszólítja a tiszteket, hogy a rozettát és a disztinkciót vegyék le. Ez már fölösleges volt, mert a leg­többje már úgy is megtette. Csak egy szállás főhadnagyot láttam még a kiszállás előtt is rozettával és csillagokkal. Ferencvárosban megállunk. Egyszerre a közelben lövések dördülnek el. Mintha két párt egymás ellen küzdene. — Oltsuk el a lámpát, — javasolja valaki. — Nem használ az semmit — feleltük. Most nagyon szerettünk volna ismét hamar tovább jutni. Másnap olvastam az újságban, hogy két órával később, hogy onnét elmen­tünk, a fosztogatók és a kirendelt őrök között ott valóságos csata volt. Végre beértünk a keleti pályaudvarba. Alig hogy kiszállunk, éles lövéseket hal­lunk az üveg kupola alatt. A pályaudvar tele van katonával. A szokásos tolongás és lárma közt a ruha­tárig jutunk. Az egyik útitársam le akarja adni csomagját, mert jó nehéz volt, de ott nem fo­gadtak el semmit, érthető okokból. Mit csinál­­­­jon most? Villamos, kocsi, hordár nincs.­­ Végre előkerül egy suhanó. Negyven koronát­­ kért.­­ — Igazgató úr! — mondom én erre — pró­­­­báljuk ezt mi ketten bevinni. Az Üllői-útra­­ kellett volna vinni, de addig nem bírtuk volna.­­ Szerencsére a Rákóczi-út elején volt egy is­merőse. Nagy nehezen odáig elcipeltük és ott­­ leadtuk.­­ A Rákóczi-úton fegyveres autók és lovas­­ járőrök száguldoztak. Közben-közben itt is, ott is eldördült egy-egy lövés. Féltizenegy felé lakásomra érek. Becsön­getek, de nem a rendes házmester jelentkezik, hanem két idegen arc. Fegyveres őrök voltak, akik a házat őrizték, így utaztam a forradalomban. * * * November 3-án valaki kezembe nyomta a Nap második kiadását. Ott a hírek­­közt volt az is, hogy a forradalom sikerében oroszlán­­részük volt a pesti telefonkisasszonyoknak. Néhány­ hónappal előbb Pesten panaszko­dott egy telefonkisasszony, hogy erőszakkal szervezik őket. A szervezés „fényesen" sike­rült. A forradalom napján Pesten más nem használhatta a telefont, csak aki a jelszót tudta, így senki más nem tudta, mi történik, csak a bizonyosok. (p. v.) Mackensen internálását kitolták (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) , Berlin, dec. 4. A Mackensen hadsereg internálásá-­­ nak terminusát a német fegyverszüneti bizott­ság kérésére ma déli 12 óráig meghosszab­bították. Megegyezés Mackensen leszerelésére (A Dunántúl tudósítójának telefon jelentése.) Budapest, dec. 4. A magyar hadügyminisztérium által kikül­dött bizottság Am­eil­le francia vezérkari kapitány részvételével tartott tárgyalásokon megállapodott a német csapatok lefegyver­zésére vonatkozólag a Mackensen had­sereg parancsnokságával. Mackensen ez idő szerint Nagyváradon tartózkodik és Széchenyi László gróf megyéspüspök vendége. A megállapodás szerint a Nagyszeben kör­nyékén levő német csapatok Berthelot fran­cia tábornok előtt teszik le a fegyvert. Az Erdély különböző részeiben, továbbá Nagy­váradon, Szolnokon, Abonyban és Kisújszál­láson időző német csapatok pedig a magyar hatóságok előtt tették le a fegyvert. A német csapatok állataik, autóik, kocsi­jaik és felszerelésük nagy részét áruba bo­csátott­ák. Az így eladott német katonai lo­vakból csak a magyar hadügyminisztérium, kocsikat, autókat azonban közönség köréből bárki is vásárolhat. 3 oldal Pécs vízellátása Javul a helyzet Pécs, december 4. (Saját tudósítónktól.) A sok fontos, sürgős megoldásra váró fel­adat között is első helyen áll Pécs vízzel való ellátásának biztosítása. Soha nem volt oly sok baj a vízzel, mint ez évben. Soha nem érezte a lakosság úgy a vízhiányt, mint a há­ború utolsó évében, amikor más oldalról is tenger sok nélkülözéssel kellett megküzdenie. A város hatósága már korábban elhatározta, hogy a vízvezetéket kibővíti. Erre a kibőví­tésre már csak azért is sürgős szükség van, mert tarthatatlan állapot, hogy olyan nagy város, mint Pécs, az időjárás m­ostohasága miatt vízhiánnyal küzködjék. Pécs vízellátá­sára vonatkozólag ma információt kértünk a városi mérnöki hivatalban. A következő felvi­lágosításokat kaptuk: Sokat segített a vízhiányon, hogy a ka­tonai kórházak szétoszlottak, illetőleg a beteg katonák eltávoztak. A katonai kórházak napi vízfogyasztása a város rendelkezésére álló vízmennyiségének 114—'/R része volt. Ez most csaknem egészében felszabadult. Újabban a tettyei forrással sincs nagyobb baj, úgy, hogy onnét naponkint 1000 köbméter vizet nyer a város. A tortyogói forrásból, ha 24 órán át dolgozhatnának a gépek, naponkint 2200 köb­méter vizet nyerhetnénk. A városnak azon­ban tekintettel kell lenni arra is, hogy a gé­peket nem szabad túl kihasználni, mert azok­nak ujjal való felcserélése lehetetlen m­a. T­ekintettel kell lenni azonkívül a szénhiány­ra is, így a gépek nem járnak teljes 24 órát. Ez azonban nem okoz nagyobb nehézségeket, mert a nyert vízmennyiség elegendő. A régi megszorításokat a város már hatályon kívül helyezte. A csapokat azonban még mindig elzárják, de olyan késő este, hogy azt a leg­több lakó észre sem veszi. Ma már ez a ren­delkezés inkább azt a célt szolgálja, hogy a rossz csapokon át ne folyjék el a víz hiába. — A tél folyamán sem lesz baj a vízzel. Télen amúgy is kisebb a vízfogyasztás, mint a nyári időszakban és a hó is sokat segít. Csak akkor lesz csökkenés a vízben, ha fagy­ni fog. Ez se fog azonban zavarokat elő­idézni.­­ Érdekes, hogy például 1914 júliusban a tettyei forrás egy nap 30.000 köbméter vizet adott. A tortyogói vízműnek nem is kellett dolgoznia. Ez év júliusában a tettyei forrás már csak 700 köbméter vizet adott. A víz­hiány különben ez évben országos jellegű volt. Székesfehérváron például oly nagy volt a vízhiány, hogy naponkint csak kétszer voltak nyitva a vízcsapok.­­ Arra, hogy a tortyogói vízvezetéket ki­bővítsék, sajnos, mostanában aligha kerülhet sor. Elsősorban is nincs gyár, amely most vállalkoznék ilyen nagy munkára, a kiadások pedig olyan horribilis összegre rúgnának, hogy egyedül a csövezésnél csaknem egy millió több kiadást okoznának az előirányzott összegnél. •••••••••••••••••••aas««««*»«««?« 18 jugoszláv miniszter lesz (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentései Laibach, dec. 4. Zágrábból jelentik. Az új jugoszláv kormány 18 tagból fog állani. A külü­gy, honvédelem, hajózás, vasútügy, posta és távírdaügyek minisztériumai szigo­rúan közösek lesznek, a többi minisztériu­moknak Jugoszlávia minden részében külön autonóm alosztályaik lesznek.

Next